Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-14 / 62. szám
1984. március 14. Képújság 5 Folyamatos műszaki fejlődés, eredményes gazdálkodás A tekercselőüzemben ________________________ _________________________ S X Beszélgetések a palackozóban Konkoly Károly a göngyöleget pakolja le a kocsiról j A napokban mondta egy gazdasági vezető: „Ahhoz, hogy a kócerájból üzem legyen, kell öt év, kemény öt év, utána még öt év finomítás, és akkor már beszélhetünk üzemszerű termelésről."' Melyik gazdasági egységnél kell öt év? Ez is kérdés. Ahol most kezdenek hozzá, lehet, hogy sokkal több időre van szüség, pontosabban: lehet, hogy nem is lesz idejük kialakítani az üzemszerű termelést. Nem lesz pénzük, és akkor nincs mit fejleszteni, mert örökösen hitelekből élni lehetetlen. Tehát, ahol most kezdenek a gazdaság talpra állításához, azok már olyan hátrányban vannak, hogy csak nagyon tehetséges vezetőgárdával. egységes mun- kásköllektívával és tökéletes piaci munkával tudják behozni a hátrányt. Az előbbi bevezetés azért vált szükségessé, mert Tamásiban a TA-LUX közgyűlésén hallottam Kalmár István elnök beszámolóját, aki az elmúlt öt év eredményeiről is számot adott, mivel a vezetőségnek lejárt a mandátuma. A beruházásról, fejlesztésről, műszaki előrehaladásról sokat lehet beszélni. Az az öt év tevékenyen telt el. Ebben az időszakban a tamási szövetkezetnél 13,5 millió forintot fordítottak építésre. Űj üzemcsarnokokra, az egységes üzem kialakítására, a szétszórt műhelyek összevonására. Természetesen a fejlődés legfontosabb mércéje: menynyit fordítottak gépekre. A TA-LUX-ban 21 millió forintot költöttek gépi berendező, sekre. Műszaki fejlesztésre 9,4 millió forintot. így végül is készült ebben az időszakban szerszámműhely, szociális blokk, készárű-raktár, festőműhely, az udvar lebe- tonozását is befejezték, vásároltak és gyártottak tekercselőgépeket, marógépeket, síkköszörűt, szikraforgácsolót.. . Mindezeknek milyen eredménye volt? Erről a következőket mondhatta a szövetkezet elnöke: A bruttó termelési érték 1980-ban 111 millió forint volt, 1983-ban pedig 199,7 millió, amely az 1984-es évben már bőven meghaladja a 200 millió forintot. Ha ezt vesszük, akkor a TA-LUX öt év alatt megduplázta termelését. A szövetkezeti eredményességnek — népgazdasági szinten — egyik legjobb mutatószáma az egy főre jutó anyagmentes termelési éVték. Ezzel a számmal kiszűrhető a menet közbeni anyagár-emelkedések termelési értéket növelő hatása. A tamási szövetkezetben 1980-ban az egy főre jutó anyagmentes termelési érték 74 ezer forint volt, tavaly pedig 132 ezer forint. Fodor Tibor, a KISZÖV elnöke is — hozzászólásában — a TA-LUX fejlődéséről beszélt, arról, amit az itt dolgozók nehezebben vesznek észre, mivel benne élnek. Az idegennek, vagy ritkán ide látogatónak szembe tűnik a változás, a rendezett üzem képe. A TA-LUX 1983-ban is eredményesen gazdálkodott, annak 'éllenére, hogy egyes üzemrészeiben nem volt egyenletes a leterhelés. Anyaghiányok és rendelési gondok miatt. Kényszerű átszervezések a munkát nehezítették és drágították. Végül az év végén túlórázni kellett, feláldozni a szombatokat, a szabad időt. így is 199 millió forintos termelés mellett 17,8 millió forint nyereség képződött a szövetkezetben. A TA-LUX elnökének ismét Kalmár Istvánt választották meg Tamásiban. H. J. A Pannónia Sörgyár szekszárdi palackozóüzemének igazgatói székét Gál István mondhatja „magáénak” — tavaly április óta. — Hogyan került az üzem élére? — A Népújság hirdetése alapján megpályáztam ezt az állást és az igazgatóval történt beszélgetés után meg is kaptam. — Hol dolgozott előtte? — A Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalatnál voltam műszaki igazgatóhelyettes. Igaz, ötvenévesen vágtam neki ennek a feladatnak, de nem mondhatnám, hogy elölről kellett kezdenem mindent. Szinte nem is beszélhetek átállásról, ez attól függ, mibe dolgozza be magát az ember. . Eleinte nem volt elegendő a nyolc óra. A célom a következő volt: minél előbb megismerni a területet, a placcot, az emberekkel kezdődően és a gépekkel bezárólag. — Most sört készít a munkatársaival. — Nem! Mi csak palackozzuk a sört. az alapanyagot Pécsről kapjuk. Az üdítőket gyártjuk mi. Ez sohasem volt sörgyár, a közhiedelemmel ellentétben. — Tehát mit, és hányán tesznek ? — Szalon sört palackozunk és tizenegyféle üdítőt készítünk. Termékeink közül elsőnek a Pepsi Cola került le a gyártósorról 1978 februárjában. Azóta a Gyöngy-család is befutott- nak számít. A munkákat 184-en végezzük. — Lesz elegendő sör és üdítő a főszezonban? — A Gyöngy befutóban van, mint említettem, Pepsi talán valamivel kevesebb lesz, de azt nem nagyon lehet majd észrevenni. — És sörből? — A tavalyihoz hasonló mennyiség. Az elmúlt nyár hosszú és meleg volt, minden mennyiségben lehetett értékesíteni. Kora tavasszal nincs hiány, ilyenkor 7000 hektoliter megy ki havonta, csúcsidőben 11 000. — Szereti a sört? — Nem, soha nem is szerettem. Ax árukiadó Schäfer Henrikné Hidasról jár be naponta Szekszárdra. Állandó nappalos, főnökei a buszjárathoz igazították munkaidejét. — Mióta csinálja? — Már egy egész éve. — Nehéz munka ez? — A munka nem nehéz, de az emberek néha nehezen értenek a szóból. — Be akarják talán csapni? — Olyan is előfordult már, de nem olyan egyszerű ám az! Átpalizni a másikat? Ha a rekesz alja kitörött, beesik az üveg az aljára, rá kell fektetni a többi sörre azt, ami nem illik bele a helyére. De ha „partizán” van közte, azt bizony nekünk ki kell szúrni, mert saját zsebre megy. — A rakodó is élni akar valamiből . . . — De ne belőlem! — Milyen a fizetése? — Tudja, mi a különbség az öregasszony szoknyája és a söripari dolgozók fizetése között? — Micsoda? — Semmi, mert egyiket sem emelik sűrűn. Tizenhatötvenes órabérem van, meg a tikettjeim, amit ilyenkor tavasszal még nehéz eladni, hát összegyűjtöm. Minden ledolgozott napra kettő jár. Ha valaki sokáig beteg, akkor azt már megérzi a pénztárca. A sofőr Konkoly Károly gépkocsi- vezető hat éve hordja az Schäfer Henrikné munka közben üdítőt és a sört Barkas kisteherautóval. — Honnan került ide? — Az AFIT-tól jöttem el. Ott autószerelőként nem tudtam annyit összehozni, ami a lakáshoz meg á családom eltartásához elég lett volna. — Ez nehezebb munka? — Csak az első két-három hónap volt kemény, amíg az ember beleszokott, és megtanulta az apróbb fogásokat. — Hány ládát tud egyszerre kocsira rakni? — Ha sietni kell, akkor hármasával rakom. Egy tele láda közel húsz kiló körül van. ötven láda egy forduló, napi 8—10 kanyar.^ — Hajtani kell? — Nem a kocsit, mert a norma alatti fogyasztás az én pénzemet is segíti. Én meg tudom csinálni a kocsit, szakmába vág, a többiek is szólnak és hivatalosan rákeresek így is a fizetésemre. — És a jattok? — Olyan nincs! A kiírt mennyiséget le kell adnom az üzletnek. Ha nem veszik át, akkor azt igazolják. ígérni meg nem lehet, mert az sosem biztos, nekünk meg holnap is oda kell mennünk az üzletekbe. Jattra építeni nem lehet, csak a két kezemre, esetleg a targoncás haverra, a többiekre, akik segítenek rakodni. Több fuvar. több pénz. Cigit kapunk, csokit, rágót, de azért tenni is kell valamit. — Mit? — Pontosan, időben szállítani, segíteni a raktárba, a boltba behordást. Ez kölcsönös, de erre számítani nem lehet. Itt nem forognak ötszázasok, és nincsenek feketefuvarok. Meló az" van, aki bírja, a nyolcat is hazavágja ... szs Fotó: Czakó Sándor Tavaly készült el az új festőműhely termelési tanácskozásion több mint százan _ _ vettek részt. Az elnökl ő szb-titkár, az előterjesztések után, noszogatni kezdte a résztvevőket, tessék, szóljanak hozzá, mondják el véleményüket. Percekig csönd volt. Üjabb kérés, s nem szól senki. Vagy öt perc után a tömeg közepén feláll az egyik fiatalember. Lehet tán huszonhat éves. Bőrdzsekiben, szépen ápolt bajusszal-sza- kállal, kezében papírral. — Ha szabad szólni, ha bírálni lehet, akkor mondom a véleményemet. Az szb-titkár megadja a zöld jelzést. — Mondjad Andris. Andris villanyszerelő. — A brigádom nevében szólok. Kifogásolom azt, hogy bennünket, a múlt évi munkánk alapján nem jelöltek a szocialista brigádversenyben az aranyfokozat kitüntetésre. A kifogásunkat, úgy is mondhatnám, óvásunkat, az alábbiakkal támasztjuk alá. Olvasom. Kétszer voltunk a vál. lalat kiváló ifjúsági brigádja, egyszer a szakma kiváló brigádja országos versenyen, tavaly 12,3 millió forint termelési értéket produkáltunk, mindig a legégetőbb helyeken Egy brigád óvása dolgoztunk: Komlón, Dombó- várott, Bonyhádon, most is Komlón vagyunk, de amikor gond volt a tejiparnál, akkor is bennünket hívtak. Elvégeztük a KISZ-lakásnál is kiváló minőségben a munkát. Sehonnan nem küldtek reklamációt. Szabó István brigádtagunk jutalomúton volt a Szovjetunióban. A művelődéssel kapcsolatos vállalásainkat teljesítettük, segítettük egymást othoni lakásépítési, meg hasonló munkákban. A brigád egységes, közös akaratú. Benyújtottunk egy fontos újítást. A bonyhá. di iskolában is kiváló munkát végeztünk. Arany fokozatot érdemiünk. Kérem, a vállalati értékelésnél ezt vegyék figyelembe. A leckét feladta a fiatal villanyszerelő. Az elnökség zsong-bong. mint a megzavart méhkas. No. ilven még nem fordult elő. Hát legyen akkor vita. Az agilis szb-titkár kezébe veszi nv. üsyet. — Elvtársik, hallottuk ezt a véleményt, mondják el, mit tegyünk? Feláll egy ember, azt mondja, megérdemlik. Egy másik szeretne többet tudni róluk. A harmadik kifogásolja, hogy miért csak egy rigád lehet aranyjelvényes egy építésvezetőségről ... És az elnökség újfent összedugja a fejét. — Szavazzunk. Arról, hogy legyen-e aranyfokozatos a Takács István brigád. Kezek emelkednek a magasba. Mint az erdő, olyan a munkásgyűlés több mint száz kemény ökle-karja-keze. — Ellenvélemény? Hárman nyújtják kezüket. Űjabb kéz emelkedik a magasba, feláll egy másik munkás, s ezt kérdi: — No, legyen a Takács brigád aranyos, de akkor a Tóthéktól elvesszük a fokozatot? Ismét az elnökség tanácskozik. Az szb-titkár közli: — Egy ezüsttel kevesebbet adunk. Ez ígv jó lesz? Elégedett morgás, a kezek felszólítás nélkül emelkednek a magasba. Vége a termelési tanácsko_ zásnak. Mindenki kap egy kávét, egv szikkadt szendvicset, meg kisüveg Márkát. Megállítom a vétózó munkást. Maga a brigádvezető? — Nem, a Pista, itt van mellettem, gyere csak ide. Bemutatkozás után mondom, hogy régóta koptatom az írógépet, de ilyen szép gesztust, ilyen jó kiállást, szervezetlen aktivitást nem tapasztaltam. Miért nem a brigádvezető szólt a társai nevében ? — Én nem tudok sok ember előtt beszélni — mondja Takács István, a villanyszerelők brigádvezetője. — Remeg a hangom. Bálint Andrásnak jó a beszélőképessége. Ezért döntött így a brigád, hogy ő emel nevünkben vétót. — Nem izgultak, hogy majd az elnökség lehurrogja magukat? — Bennünket? — húzza fel szemöldökét a brigádvezető. — Mit gondol, ki csinálja meg az éves tervet? Mi, munkások. Azt szeretnénk, hogy legyen már vége az egyenlős- dinek, a munka alapján értékeljék az embert, ki mit tesz le az asztalra, úgy vegyen onnan. — A Tóth brigád előzte meg magukat, egy építésvezetőségen dolgoznak. Ök nem sértődtek meg, hogy maguk itten reklamáltak? — Nem az ő elsőségüket vitattuk. A mechanikus szemlélet ellen szóltunk. Mert higgye el, sok olyan ember kezén megy keresztül egy brigádról a jelentés, aki, elnézést a kivételtől, azt sem tudja, hogy mi falazunk vagy drótot húzunk. Tóthék- kal egyébként most is együtt dolgozunk, Komlón. Jól, kimondottan kiváló együttműködésben vagyunk velük. Most is itt ült a szomszédos asztalnál az ő brigádvezetőjük ... Túl a kávén, megyek az szb-titkárhoz. — Mi a véleménye a Takács brigád vétójáról? — Örülök neki. Annak nagyon, hogy egyre izgalmasabbak, aktívabbak a gyűléseink, ez pedig folyamat, mert néhány éve egyre többször fordulunk a munkásainkhoz. Megyek az igazgatóhoz, éppen tárgyal a fejlesztési főmérnökkel. Az emberek már elszéledtek a gyűlés színhelyéről, viszik a munkahelyekre a híreket, csoportokban, építésvezetőségi beosztásonként ballagnak a buszokhoz, autókhoz. Az igazgató kávét kér. Hozzák. A fejlesztési főmérnök átadja a terepet, kérdezzek, legyek én most a főszereplő. — Amikor Bálint leült, mire gondolt? — Arra, hogy végre nem sima a víztükör. Arra, hogy az emberek egyre jobban érzik, a munkáért, a vállalat híréért, az építőipar jövőjéért aggódnak. És azt akarják, hogy folytassuk, amit elkezdtünk úgy két éve, s tavalyi tapasztalataink, a minőségi munka, a fegyelmezett munka, a takarékosság terén újdonságként bevezettünk. Jó biztatás ez nekem, látom, amit elhatároztunk, jó talajon áll. termelési tanácskozás színhelyén az asszonyok ebédhez terítenek. A munkások vétója, egy brigád felszólalása a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál történt. PALKOVACS JENŐ
