Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-09 / 33. szám
1984. február 9. NÉPÚJSÁG 3 Mire int a vgm-ek kihívása? (I.) A vállalati kassza egyén haszna és az Az új típusú gazdasági szervezetek — ahogyan mondani szoktuk: kisvállalkozások — száma, létszáma ugrásszerűen gyarapodott 1983 első félévében. A növekedési ütem egyaránt jelzi a lehetőségeket és az előrehaladás türelem- és időigényességét. A magánjellegű vállalkozások a rugalmasabbak, ezek nagyobb lendülettel startolnak, ám a tavalyi fejlődés már szerényebb. A kisvállalatok és a vállalati gazdasági munkaközösségek számszerű gyarapodása viszont tavaly fél év alatt nagyobb volt, mint az azt megelőző egész esztendőben. Számuk és létszámuk alapján a vállalati gazdasági munkaközösségek a legelterjedtebbek. (Hatvannégy és fél ezer embert érint, a vállalati dolgozók 3 százalékát.) Helyzeténél fogva e szervezet a legtöbb vita, kritika, társadalmi feszültség forrása. TETTEN ÉRT VESZTESÉGEK Az első vgm-ek többnyire a gyárak, az intézmények vezetőinek kezdeményezésére jöttek létre. Ok mondták meg, s jelenleg is közlik,/ hogy milyen feladatok elvégzésére tartanak igényt a hivatalos munkaidőn túl, kümában működő leányvállalatok: 145 Kisszövetkezetek: 145 Ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok: 477 Mezőgazdasági szakcsoportok: Vállalati gazdasági munkaközösségek: Magángazdasági munkaközösségek: Atalányelszámolásos részlegek: Szerződéses részlegek: Bérlemények: Kiskereskedelmi szerződéses részlegek: * féléves átlagos állományi létszám lön jövedelem ellenében. Az új munkaszervezetek menet közben azonban önálló arculatú, teljesítményközpontú kollektívákká váltak. Nem tűrik meg soraikban a fegyelmezetlenséget,\ a hozzá nem értést, jól előkészítik, megszervezik a munkát. Elvetik a merev hierarchizáló- dást, amikor a targoncás csak targoncát vezet, az esztergályos csak esztergál, s ölbe tett kézzel vár, ha valami hiányzik a munkához. íme a konkrét feladat- meghatározás és az egyértelmű, hatásos anyagi ösztönzés eredménye. „Fizessenek úgy a fő munkaidőben is, mint a vgm-ben, s ugrásszerűen növekszik majd a teljesítmény” — állítják a jóhiszemű kívülállók, akik a pénz mindenható erejében bíznak. Sokan a munka szerinti elosztás szocialista elvének megsértését látják abban, hogy a különórákért átlagosan kétszer annyit fizetnek, mint a fő munkaidőben végzett munkáért. Ezek a vélékedések bagatellizálják, vagy kétségbe vonják a 20—40, olykor 100—200 százalékos teljesítménykülönbségeket. Pedig a tényleges különbségeket azért is szükséges elismerni és felismerni, mert a meglévő és gyakran igen jelentős mun180 829* 15 565* 59 204 4870* 8169* 934 — 26 325 2691 — — 6281 29 331 64 562 3624 11145 17 649 4136 274 — — 122 — — kaidő-veszteségekre irányítják a figyelmet. Az okokra is fényt deríthetnek az analízisék, a párhuzamok. Az érdektelenség mindenekelőtt fegyelmet és figyelmet lazít, megakadályozza az ésszerű munkakapcsolatok kialakítását, a dolgozókat elválasztó merev válaszfalak lebontását, a termelés közvetlen, öntevékeny szervezését. AZ ÉLETREVALÓSÁG BIZONYÍTÉKAI A vgm-ek gazdasági haszna egyértelmű, segítik a szűk keresztmetszetek feloldását, a rugalmas alkalmazkodást a piaci igények változásaihoz. Igaz, a különmunka — többnyire drágább — a fő munkaidőben végzett tevékenységnél, de olcsóbb a tsz-koope- rációnál, a vendégmunkánál, vagyis annál, amit helyettesít, illetve pótol. A különmunkához hasonlóan drága a túlóra is, csakhogy a túlórát a „kemény” bér-forintból, a különmunkát pedig „puha” költségforintból számolják el. A vállalati kassza különhaszna — persze ténylegesen népgazdasági haszon nincs ebből —, ha költségforinttal bér- vagy fejlesztési alap forintot lehet megtakarítani. Az új munkaszervezetek — életrevalóságuknak ez a fő forrása — a tagok számára egyértelműen hasznosak. A nem lebecsülhető különjöve- delmek — 1982-ben 3000 forint volt a havi átlag — kikényszerítik a differenciálást, lehetővé teszik, hogy újabb társadalmi rétegek, döntően a városi munkások a saját vállalatuknál érvényesülhessenek, a mai nehéz viszonyok között is megtalálhassák anyagi boldogulásukat. Ennek össztársadalmi haszna: érzékelhetően csökkent az indokolatlan munkaerő-vándorlás. Főleg a munkások képzettebb, vállalkozó szellemű — következésképpen mozgékonyabb rétegeit — stabilizálta, s egyben a káderkiválasztás és -képzés új formáit teremtette meg. KOVÁCS JÓZSEF Következik: II. „Kemény” és „puha” forint. Az új típusú gazdasági szervezetek száma és létszáma: A szervezetek száma 1982. 1983. XII. 31 VI. 30 A foglalkoztatottak száma 1982. 1983. XII. 31 VI. 30 Kisvállalatok: ebből kisvállalati for23 2688 2775 2341 3230 119 87 5895 8057 17 196 Hulladékanyagból tőkés export A Tannimpex Guszev utcai kiállítótermében textilipari kiállítást rendezett a Novotrade vállalat. A bemutatott termékek a gyapjúiparban eddig hulladéknak számító nyersanyagból készültek. A tetszetős szőnyegek és takarók iránt — amelyeket nemsokára gyártani kezdenek — érdeklődnek a nyugat-európai tőkés országokban is. Atomerőmű-építkezés „Ha az öregek kikopnak?” Apró dolgokból állnak össze a nagyok Tóth Béla borzas hajú, nagy szemű fiatalember. Olyan mintha örökké rácsodálkozna a világra, öreg, jónevű mesterekkel dolgozott, valamit mindegyiktől kapott. Némelyiktől lelkesedést, mástól szaktudást, vagy a szakmaszeretetei, emberséget... Tóth Béla, az Erőmű Beruházási Vállalat csoport- és a Komplex szocialista brigád vezetője. Régi atomos, most éppen kulcshelyzetben. A legjobb passzban, a megbecsülés kezdetén, vagy a közepén, feljövő ágban, szaktudásban és talán mindenben. Kezdetben együtt botladozott az építkezéssel, de „mindannyian mezítlábas műszaki ellenőrként kezdtük” — mondja többször is. Kollektívája alig egy hónapja tartott FOGADÁST több mint hatvan brigád részére. HIÁNYZIK A KÖZÖS BULI... Ez a fogadás abból indult ki, hogy együtt dolgozik sok ezer ember és nem ismerik egymást. Még azok sem, akik sokat tehetnek és tesznek az atomerőműért. A Komplex brigád 1970-ben azért alakult, hogy összefogja a többieket. Nem egy csoport vagy üzemrész, iroda tagjai alakítottak brigádot, hanem a szakágak képviselői. Olyan emberek, akik szétszórtan, más-más feladat felelőseiként dolgoznak, de mégis együtt: Műszaki ellenőrök, akik felelnek sokmindenért, nekik kell koordinálni vállalatok, szakemberek között. Brigádban, megbeszélve a dolgokat könnyebben tudnak dolgozni. Később úgy alakult, hogy a tagok egyre felelősségteljesebb munkakörbe kerültek. Tóth Béla csoportvezető lett a villamosoknál, Raft Mátyás a szolgáltatás vezetője, Csernai Ferenc munkavédelmi vezető, Elischner Károly építész, a 40 éves gyakorlatával elismert szakember. Kisgyörgy Jenő lett az organizátor a brigádon belül, Révkomáro- my László villamos műszaki ellenőrként ismeri az építkezés minden mozzanatát. — Olyan területen dolgozik mindenki, hogy munkaköri kötelességei közé tartozik más vállalatok dolgozóival a kapcsolattartás — mondja Tóth Béla. — Ezt kellett kihasználni, úgy hiszem, ki is használtuk. A sikert hozó akcióit kell csak említeni az előbbiek bizonyítására. Tavaly ősszel felhívással fordultak a többi brigádhoz: teremtsék meg határidőre a kettes blokk cirkulációs mosatásának feltételét. A felhívás — senki sem hitt benne igazán — olyan eredményes lett, hogy öt nappal előbb megkezdhették a cirkulációs mosatást. Az öt nap rengeteg, mert ha ezt az ütemet tartani tudják, akkor ez azt jelenti, hogy előbb termel a kettes blokk, és egy napi termelés tízmillió forintnál több... „Az emberek közösségre vágynak” „Az öregek nyomába kell lépni, mihamarabb” Ennek a versenynek az értékelésén adott fogadást a brigád, ahol természetesen újabb felhívást tettek közzé, most már az energetikai indítás érdekében. Erre egy hónap alatt 65 brigád válaszolt. — Miért a fogadás? — kérdezem Tóth Bélától. — A brigád egy része Vi- sontán dolgozott, ott kéthetente tartottunk összejövetelt, ez hiányzott itt is. Sajnálom, hogy nem előbb kezdtük. NEM LEFUTOTT LEMEZ? Tóth Béla panaszkodni is tud. Azt mondja, ha kikopnak a régi Öregek a szakmából, akkor elszemélytelenedik minden. Azokban még volt spiritusz! Nem nézték, mikor van vége a munkaidőnek. Ha munka volt, akkor dolgoztak, ha lógás, akkor lógtak, de előbb mindig a munka. Ma pedig megkérdezik az emberek, hogy mennyi a „mani”. A pénzcentrikusság, az elidegenedés zavarja, pedig a brigádmozgalom lényege, hogy közösségben élünk. Az ellaposodástól féltem — ilyenkor úgy beszél, mint egy öreg szaki — a mozgalmat, mondja és mondja... — Nem lefutott lemez ez? — Nem lehet az. Senki sem tudta előre, hogy a verseny értékelése után pénz is van, mégis részt vettek benne. Igénylik az emberek az együttcselekvést, csak azt nem szabad formába szorítani. — A versenymozgalom szervezése mégsem egy brigád feladata. — Mi nem is azt tesszük, csak besegítünk. Igényli a vállalat vezetése és a szak- szervezet is. De mi, akik „ott vagyunk minden kilométerkőnél”, sokkal közvetlenebb kapcsolatban vagyunk mindenkivel, mint egy osztály- vezető vagy igazgató. Nekik nem is ez a feladatuk. Mondok egy példát: készítettünk egy listát a versenyben résztvevő brigádok vezetőinek neveivel és telefonszámaival. Ha valami hiányzik a munkához, csak a megfelelő embert kell tárcsázni, és van... Ha ugyanezt egy vezetői láncon keresztül oldjuk meg, akkor napokat vesz igénybe a levelezés. Mert azt, hogy hol találok meg egy lámpabúrát, ami felesleges azon a helyen ahol van, és máshol nagyon kellene, azt azok az emberek tudják, akik nap mint nap ott mennek el mellette. Sorolhatnám a raktárkészletek ismeretét... bármit. Itt sok tucat vállalat dolgozik, a brigádok lehetnek köztük az összekötőkapocs. Tehát mi semmit sem tettünk csak azt, hogy rö- vidrezártunk egy áramkört. Csak azt kell tudni: apró dolgokból állnak össze a nagyok. CSAK A MUNKA... Ügy tűnhet, hogy az ERBE Komplex brigádja és személy szerint Tóth Béla, csak a gazdasági munkával törődik. Nem így van. — A rossz munkást a közösség kiveti magából. Tehát nem lehet az olyan ember jó dolgozó, aki nem képezi magát, aki nem halad együtt a világgal. Nyugodtan mondhatjuk, a jó szakember mindig tanul, külön ráhatás nélkül. Máskülönben — ez a csapda — nem lehet jó szakember. A másik: az aki örökké részeges, vagy veri a családját, és zűrös körülmények között él, me- gintcsak nem lehet kiemelkedő szakember. Akkor mire kell figyelni? — kérdez vissza ezek után Tóth Béla. — A munkahelyre... — Igen. Ott kell megteremteni mindent ahhoz, hogy kiemelkedőt, vagyis jót, a közösség számára elfogadhatót alkothasson a dolgozó. * A 22-es Állami Építőipari Vállalat Csépány József vezette szocialista brigádja egy éve vette át a Népköztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést. Harminc éve dolgoznak együtt, harminc éve figyelnek egymásra... — A nyomukba akarnak lépni? — kérdem. — Feltétlenül. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Több konfekcionált függöny és terítő Győrből Több konfekcionált függöny készül az idén a győri Gardénia Csipkefüggöny- gyárban, mint az előző években. A magasabb feldolgozottsági fokú, úgynevezett ablakkész termékek arányának növelésére a piaci igények késztették a vállalatot. A vásárlók azért kedvelik a beszegett, szélein díszített ablakravalót, mert nincs vele egyéb tennivaló, csupán a karnisra kell felszerelni. A konfekcionáló részleg egyre kevésbé tudott lépést tartani a fokozódó kereslettel, ezért a gyár több termelőszövetkezetet is bevont a munkába. A rábapatonai és a győrszentiváni tsz ügyeskezű asszonyai ilyenkor télidőben függönyt varrnak a divatos mintájú gardénia kelmékből. A kapuvári Szabóipari Szövetkezet dolgozói is hasonló munkát végeznek ezekben a hetekben. Ennek eredményeként svéd, finn és angol partnereknek az idén már kizárólag konfekcionált függönyt szállít a gyár. A vásárlói igények módosulása a gyár másik termék- csoportját, az asztal- és ágy- terítők körét is érinti. Ahogy a függönyöknél, ugyanúgy a térítőknél is mindinkább a késztermékeket keresik a vevők. A vállalat rugalmasságát, a piaci változásokhoz való alkalmazkodóképességét jelzi, hogy ezen a terüléten is megteremtették a konfekcionálás feltételeit.
