Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-28 / 23. szám

I id népújság 175 éve született Edgar Allan Poe A nyelvjárási anyaggyűjtés és feldolgozás újabb példái Dr. Szabó József könyvei 1984. január 28. mmim. & s wmFm . IRODALOM Milan Kenda: A tudatlan Nagyon korán megtanítot­ták olvasni. Amikor más kis­fiúk még a képeskönyveket nézegetik — ő már hosszú, igen hosszú meséket olvasott. Amikor más gyerekek a me­sékre térnek át — ő már ka­landregényeket habzsolt. Az egyetlen tanuló volt az osztályba*!, aki elolvasta a klasszikusok valamennyi, ott­honi olvasásra ajánlott mű­vét. Azután elsajátította a Mor- ze-ábécét, a gyorsírást, és kí­vülről megtanulta a Newton­féle binomot. Még a legérthe­tetlenebb kézírást is kisilabi- zálta a recepteken, amelye­ket a patikába hoztak, ahol apja gyógyszerészként dolgo­zott. Megtanulta a hieroglifák, az ékírás és a hibás távirat­szövegek megfejtését. A tér­képek és a műszaki doku­mentációk olvasása ártatlan szórakozás volt számára. Csak egy dolgot nem ért fel sohasem ésszel: saját fő­nökei gondolatainak olvasá­sát. És ezért, bármennyire ol­vasott volt is, munkahelyén hatökörnek tartották. Iordította: GELLERT GYÖRGY Három betű — és mily so­kat jelent: így kezdhetnők a Poe-ra való emlékezést. Vagy akár így is: A modern iro­dalom születése. 175 éve ugyanis nemcsak Edgar Al­lan Poe, a fiatal amerikai irodalomnak első világirodal­mi rangú — s alighanem mindmáig legnagyobb — író­ja és költője jött világra, ha­nem személyével mindaz, amit máig modernnek ér­zünk. Mégpedig a legkülön­bözőbb tekintetben. De ne vágjunk elébe: a gyermek, aki 1809. január 15-én Bostonban egy épp ott időző déli vándorkomédiás házaspár fiaként megszüle­tett, majd korán árvává lett, hiába kapott jó nevelést egy ugyancsak déli dohány­kereskedő jóvoltából, — ko­rán bekövetkezett haláláig zabolátlanul élt. Angliában volt kisiskolás, de az egye­temről már ugyanúgy kár­tyaadósságok miatt tanácsol­ták el, mint a West Point-i katonaiskoláról. Újságíró lett, szerkesztő, kritikus, esztéta, novellista, és nagy költő, közben foly­vást vándorolt, ivott, sze­relmeskedett és noha renge­teget dolgozott, sokszor szin­te nyomorban élt, negyven­éves korában pedig, máig is tisztázatlan körülmények kö­zött halt meg. És ezzel a mindennel elégedetlen, haj­szolt, önpusztító, különös élettel összefért a szépség addig páratlan (mert tuda­tos!) tisztelete, a Part pour l’art elvének hirdetése, és mi több: megvalósítása. Poe nagyszerű formaművész, az angol nyelv szépségeinek so­ha nem látott kibontakozta- tója: a ritmus, zeneiség, han­gulatteremtés, szómágia má­ig fölül nem múlt mestere, a romantikus érzelemgazdag­ság megverselője, akinek ha­tása nélkül nemcsak az an­gol és amerikai költészet fej­lődése elképzelhetetlen, ha­nem . a formán elindítója volt a szimbolizmusnak, te­hát az első dekadens és mé­gis megejtően szép „izmus­nak”, a modernség első moz­dulásának... Versei máig is szólnak — magyarul is; szin­te fordíthatatlan remekmű­vének, A holló-nak átülte­tését tucatnyi költőnk pró­bálta meg, s Tóth Árpád im­már klasszikus fordítása költői köztudatunkba is szer­vesen beépült. Mint ahogy többi verse is, hogy csak még egy párat említsünk: A harangok, A győztes féreg. Ulalume, Város a tengerben, Álom az álomban. Halhatatlan tehát mint (mondhatni) az első modern költő — no de nem kevésbé fontos, ami finom lírájával épp ellentétes: vaskosan nyers, sőt olykor horror ele­mekkel építkező prózája is. Elbeszélései szintén iskolát teremtettek, szűkszavúan iszonytató írásai, köztük a detektívtörténetek első s mindmáig fölül nem múlt példái: a tiszta logika és megfoghatatlan (olykor már kafkai) szorongás légkörében játszódnak, mégpedig egy­szerre. Ez a idegen szigorú és mégis szorongó elme nem riadt vissza a szélsőségesen vadromantikus fantaszti­kumtól sem: egészen a sci-fi világáig merészkedett előre, megint csak évtizedekkel megelőzve a műfaj európai megalapítóit. Ismét más mű­veivel pedig olykor már szin­te a szürrealista próza előfu­tára. Nem véletlen, hogy e prózát máig kiemelkedően Babits szólaltatta meg ma­gyarul... — Es Poe közben mindent mérlegel, elemez, osztályoz, útmutató kritikai személyiség, az esszének is mestere, aki mellesleg ön­nön költői géniuszát is meg­magyarázza: mintegy meg­tagadva saját ihletét, megír­ja, miként „agyalta ki” A holló egész félelmetes láto­mását... Nem, Amerika nem adott még nagyobb írót, több arcú klasszikusa pedig tán az egész világirodalomnak sincs. És ez, a modern elidegene­dést alighanem először kife­jező és egyéni bizonytalan­ságát mindegyre mámorba fojtó, tragikus sorsú, de szé­pet és szörnyűt egyaránt megíró nagy . alkotó egyike azoknak, akik (elvontság és modernség ellenére) sosem távolodtak el olvasóiktól: Poe az a költő és író, akit a kezdő olvasó is azonnal él­vezni tud, de akinek művei­ben az irodalom ínyencei is mindig megtalálják ízlés és eszme, forma és tartalom oly magasrendű egységét, amely csak a klasszikusok sajátja... KRISTÓ NAGY ISTVÁN Megjelent a Dunatáj új száma A szokottnál nagyobb ké­séssel jelent meg a Dunatáj új száma, amit Kerék Imre Babitsra emlékező verse ve­zet be. A folyóirat egyik iro­dalomtörténeti szempontból fontos tanulmányát Kovács Sándor Iván írta Zrínyi ek- hós verse címen, N. Horváth Béla pedig József Attila Ké­sei sirató című versét elemzi. Balázs Kovács Sándor le­véltári kutatások alapján írta Az oktatásügy helyzete Tol­na megyében a XVIII—XIX. század fordulóján címmel. Majdán János tanulmánya ugyancsak a megye történe­tének egy szakaszával foglal­kozik, az 1883-ban megnyílt Rétszilas-szekszárdi vasútvo­nal építésének történetét írta meg. Téglás János Babits Mi­hálynak azt az eddig kiadat­lan beszédét közli, amit 1934. augusztus 17-én mondott Esz­tergom közönségéhez az esz­tergomi hét keretében. A folyóirat új számát több kritikai írás teszi teljessé: Rába György, Bélia György, Kalász Márton, Alföldy Jenő, Lator László, Domokos Má­tyás és Ördög Ferenc köny­véről Kerék Imre, Csányi László, Laczkó András, Dres­cher J. Attila, Steinert Ágota és Kőhegyi Mihály számol be. A folyóirat közli Farkas Pál Babits érmének repro­dukcióját, valamint több csa­ládi fényképet a szekszárdi Béri Balogh' Ádám Múzeum gyűjteményéből. Ismeretes, hogy a nyelvjá­rások az iskolázottság növe­kedése, a tömegkommuniká­ciós eszközök „nyelvegysége­sítő” hatása, a közlekedés ja­vulása, valamint a falusi la­kosság számarányának csök­kenése révén egyre színtele­nednek, pusztulnak. Számos, nemrég még nagy területen elterjedt nyelvjárási jelenség ma már egyre inkább vissza­szorulóban van. A gépi, nagy­üzemi termelés — egyébként szükségszerű — előretörése következtében a régi paraszti gazdálkodás, valamint a népi mesterségek (szövés, fonás stb.) háttérbe szorulnak, s ve­lük együtt azok fogalomköre, műszavai is erősen pusztul­nak. Ez természetes és anya­gi fejlődésünk szempontjából pozitív folyamat. A régi esz­közök, a velük való gazdálko­dás fogalomköre s maga a népnyelv azonban kultúránk szerves részét képezi. Ezért kötelességünk, hogy most, amikor még lehet, dokumen­táljuk népünk anyagi és szel­lemi kultúráját, a népi fog­lalkozások fogalom- és szó- Icincsét s vele a népnyelvet. Ezért is örülhetünk annak, hogy most egy éven belül két ilyen témájú kiadvány is megjelent dr. Szabó József­nek, a szegedi József Attila Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszéke docen­sének munkájaként (Nyelv­járási szöveggyűjtemény Nagykónyiból, Bp„ 1982. és A mondatszerkesztés nyelvszo­ciológiái vizsgálata a nagykó- nyi nyelvjárásban, Bp„ 1983.). A népnyelv kutatása a múlt század vége óta — hol jobban, hol kevésbé — ked­velt területe nyelvészeinknek. Mindamellett az egyes jelen­ségek vizsgálata nem kapott egyforma súlyt a dialektoló­giában. Leggyakoribbak talán az egyes nyelvjárások hang- rendszerének — egzakt mó­don és viszonylag könnyen — elvégezhető leírásai, valamint az egyes foglalkozások szó­kincsét feldolgozó munkák. A nyelvjáráskutatás elhanyagolt területei közé lehet azonban sorolni magát a nyelvjárási szöveggyűjtést is, holott ez rendkívül fontos, hiszen az ilyen szövegekkel egyszerre lehet dokumentálni az egyes foglalkozások fogalomkincsét, de magát a nyelvjárást is, annak hang-, alak-, és mon­dattanával együtt. Ezért örül­hetünk annak, hogy az ilyen jellegű csekély számú szöveg­közlés mellett egy újabb gyűjteményt vehetünk ke­zünkbe (1970 óta az elsőt). A szerző — nyelvészeink mun­káját segítő dokumentum­anyagnak, de az oktatásban is felhasználható nyelvjárási olvasókönyvnek is bátran te­kinthető — szöveggyűjtemé­nyében szülőfalujának, Nagy- kónyinak anyagi kultúrájával (aratás, cséplés, kenderter­mesztés, szőlőművelés, állat­tartás, szövés stb.), Szellemi kultúrájával (lakodalmi szo­kások, karácsony, újév és húsvét körüli szokások, babo­nák, hiedelmek stb.) foglal­kozó szövegeket közöl a nyelvjárási lejegyzések egyezményes hangjelölésével. A gyűjtemény, melynek aján­lása a szerző szülőfalujának, szüleinek és minden adatköz­lőjének szól, rendkívül érté­kes anyagot kínál a nagykó- nyi nyelvjárásról, de a nép­rajzkutatók számára is fontos adalékokkal szolgál, főleg az egyes helyi szokások bemuta­tásával. A kiadás anyagi alapjainak megteremtéséért és gondozásáért egyaránt di­cséret illeti a ’Folna megyei Tanács művelődési osztályát és a Magyar Nyelvtudományi Társaságot. A másik kiadvány, amely az Akadémiai Kiadó gondo­zásában jelent meg, ugyanen­nek a nyelvjárásnak a mon­dattanát vizsgálja — kiegé­szítve ezt a nyelvszociológia egyes szempontjaival. A nyelvjárások mondattanának vizsgálata — ha lehet még inkább elhanyagolt területe a dialektológiának, mint a szö­vegközlés. Pedig a mondatta­ni kérdések iránti igény már korán jelentkezett. A nyelvé­szeti kérdések iránti érdeklő­déséről is jól ismert Arany Já­nostól olvashatjuk a követke­zőket:* „Nem kisebbítem a szónyomozók érdemeit, de fájlalom, hogy míg a szavak egérfarkába oly makacsul ka­paszkodunk, elhanyagoljuk a mondatot". Ennek ellenére a nyelvjá­rások mondattanának vizsgá­lata meglehetősen szűk teret kapott a kutatásban. Ennek számos oka van, melyeket itt nem sorolok fel (a szerző egyébként könyvének Beve­zetőjében foglalkozik a kér­déssel). Ezért is tarthatjuk nagy je­lentőségűnek dr. Szabó József könyvét, melyben a szerző a nagykónyi nyelvjárás mon­dattanát vizsgálja, mégpedig nem a hagyományos úton, hanem — úttörő kezdemé­nyezésként — a Deme László által kidolgozott mondatszer­kezeti vizsgálatok módszerét viszi át a dialektológia terü­letére, s ennek segítségével vizsgálja szövegeit. így pél­dául vizsgálja a mondatok szerkesztettségi fokát, vagyis azt, hogy milyen mértékben használnak egyszerű, össze­tett vagy többszörösen össze­tett mondatokat az egyes adatközlők. E vizsgálati szem­pont legfőbb tanulsága, hogy eloszlatja azt az immár nyel­vészeti babonát, hogy a pa­rasztember egyszerű monda­tokban' beszél. A szövegek vizsgálata világosan mutatja, hogy a két- ill. háromtagú összetételek is elég gyakoriak a nép nyelvében, némelykor azonban ennél jóval bonyo­lultabbak is előfordulnak. A mondatszerkezet vizsgálata mellett elemzi a szerző az egyes mondatszerkesztési mu­tatóknak a nemek és nemze­dékek szerinti megoszlását, érvényesítve ezzel a nyelv­szociológiái szempontot is. Ezáltal vizsgálni tudja a köz­nyelvnek a nyelvjárásra, s ezen belül az egyes korcso­portokra való különböző ha­tását is. így például megálla­pítja, hogy a férfiak és nők mondatszerkesztésének muta­tói csupán minimális különb­ségeket mutatnak. Mindez — mint a szerző is megállapítja — nyilvánvalóan összefügg azzal a ténnyel, hogy napja­inkban a férfiak és nők tár­sadalmi helyzetében, iskolá­zottságában, művelődési le­hetőségeiben már csak nyo­mokban lelhetők föl azok a tényezők, melyek egykor — a nyelvhasználatban is kimu­tatható — hátrányt jelentet­tek a nők számára. A muta­tók azt is tükrözik, hogy a különféle mondatépítési for­mák közül az egyszerűbbek általában az idősek beszédére, a valamelyest bonyolultabbak pedig elsősorban a fiataloké­ra jellemzőek, mint ahogy ezt a köznyelvnek az egyes korosztályokra való különbö­ző hatása folytán várni is le­het. Mindent egybevéve csak üdvözölhetjük a szerzőnek mindkét könyvét, melyekkel egyrészt sikerült neki értékes anyagot megmentenie a jövő s a tudomány számára falu­jának múltjából, másrészt pe­dig sikerült úttörő lépéseket tennie a nyelvjárási mondat­tani kutatások terén is. Re­méljük, hogy mind ő, mind mások is megteszik a továb­bi lépéseket a tudományág e viszonylag elhanyagolt terü­letének gazdagabbá tételére. FORGÁCS TAMÁS Végtelen nagy kíváncsisággal böngészem végig napi- és hetilapjainkban a Szerkesz­tő üzeni' Az illetékesé a szó, az Olvasóink írják és egyéb címmel közzétett csacska- ságokat, amelyekben az érdeklődők szak­szerű feleleteket, tanácsokat kapnak a szerkesztőséghez írt leveleikre, kérdéseikre. Az éjjel azt álmodtam, hogy egy elegáns szerkesztőségben ülök, és olvasók levelei­re válaszolok. Mondjuk, így! Panasz: Szülői beleegyezés nélkül háza­sodtunk össze, ezért mindkettőnket kitagad­tak' elzavartak. Napok óta az utcán sétá­lunk, nincs hová húzódjunk. Adjanak ta­nácsot, hol töltsük el az éjszakát! Válasz: A TRUDIMPEX Külkereskedel­mi Vállalat Lapaj utcai raktára 2 éjjeliőrt keres. Jelentkezés a munkaügyi osztályon. Panasz: Háromgyerekes családapa va­gyok. Földszintes lakásunkban sokat szen­vedünk a talajvíztől, mert az épület szige­telése rossz. Az egész fal csupa víz, veszé­lyes ilyen körülmények közt élni. A gye­rekek gyakran betegek, félő, hogy a vizes lakásban előbb utóbb tüdőbajt kapnak. Válasz: Az illetékesek olvasóink panaszát kivizsgálták. Lakást egyelőre nem tudnak biztosítani, de megnyugtatásul közük, hogy a tudomány mai állása szerint a tbc nap­jainkban már gyógyítható, ha idejében or­voshoz fordul a beteg. Panasz: A Kelepce utca, ahol lakunk, évek óta nincs kivilágítva. Szuroksötétben botorkálunk haza este tíz órakor a délu- tános műszak után a közeli Csavarkis^ere- lö Vállalattól. A hepehupás talajú, sötét, világítás nélküli utca rendkívül balesetve­szélyes. A Kelepce utcában botorkálok ne­vében kérjük, oldják meg gondunkat. Válasz: A Csavarkiszerelő Vállalat igaz­gatójának nyilatkozata alapján közöljük, hogy a cég március 1-től megszünteti a délutános műszakot. Panasz: Ha az ember kilép az utcára, nem győzi osztogatni a borravalót a fod­rásznak, a taxisnak, a pincérnek, a pos­tásnak, a hiánycikket pult alól árusító ke­reskedőnek. Jó lenne már egy-két napot megérni úgy, hogy ne kelljen jattot, csú­szópénzt osztogatni. Jó lenne egy kis szü­netet tartani ebben a nagy borravalózás­ban! Válasz: Az illetékesektől kapott tájékoz­tatás alapján lesz szünet. 1984 Jcarácso- nyán az üzletek és szolgáltató cégek két napig zárva tartanak. Panasz: Építőipari szocialista brigád tag­jai írják: „Importból származó, drága valu­táért vásárolt csempéket rakunk fel a für­dőszobákban. A művezető segítségével so­kan lopkodják a készleteinket. Művezetőnk is az innét származó anyagból csempéztet- te ki lakásában a fürdőszobát és a kony­hát. Kérjük, sürgősen intézkedjenek!” Válasz: A megnövekedett igényeknek megfelelően a csempét importáló külke­reskedelmi vállalat az elkövetkező félév­ben 200 ezer darab burkolólapot hoz be terven felül külföldről. Panasz: A magasabb árak ellenére a környék üzleteiben árusított kenyér minő­sége gyakran kifogásolható: sületlen, raga­csos, ehetetlen. Az ilyen kenyér — írja Lancsák Gedeon nyugdíjas a Kabócza ut­cából — még a fiatal, egészséges szervezet­nek is ártalmas, mert komoly megbetege­déseket okozhat a gyomron keresztül. A rossz kenyértől nekem is vannak gyomor- panaszaim. Válasz: A Központi Egészségügyi Inté­zetben dr. Habuda Jenő érdemes orvos ve­zetésével újfajta gyomormosási eljárást dolgoztak ki .időskorú betegeknek. Panasz: Esténként a Téglássy téren fia­talokból álló huligánbandák azzal szóra­koznak, hogy a sétányról felvett kövekkel, kavicsokkal dobálják a járókelőkét. Kér­jük, intézkedjenek! Válasz: A tanács építési osztálya a be­érkezett panaszra válaszolva közli, hogy a következő félévben megoldódik a problé­ma, mert a sétányt nagyméretű terméskö­vekkel fogják kirakni. Panasz: összkomfortos, szép családi há­zamból a gyerekeim kiüldöztek, és egy vi­déki szociális otthonban helyeztek el. Nem törődnek velem, nem látogatnak, pedig az egyik fiam orvos, a másik főmérnök. Itt, a szociális otthonban elég kezdetleges körül­mények között élünk. Például még a fő­zéshez is messzi kútról hordják a vizet. Az igazgatónak elmondtam a gyerekeimmel, a jelenlegi helyzetemmel kapcsolatos prob­lémákat, de ő sem tud segíteni. Válasz: Kérésünkre az igazgató meg­ígérte, hogy a második félévben bevezetik a vizet a szociális otthon helyiségeibe. Panasz: Vállalatunk igazgatója azzal ke­csegtet,, hogy ha még jobban beszűkülnek a piaci lehetőségek, ha rosszabbodnak a gazdasági körülmények, akkor rövidesen elmehetünk koldulni. Válasz: Köszönjük a tájékoztatást, de azt is érdeklődje meg feltétlenül, hogy ki­hez! KISS GYÖRGY MIHÁLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom