Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-08 / 6. szám

1984. január 8. KÉPÚJSÁG 3 Van, hogy az olcsó a drága... Dombóvár kollégiumi gondjai Kerítés már van, de nyit-e 1985 őszén a szakmunkásképző 120 fős kollégiuma? Nincs öröm üröm nélkül. Tudjuk ezt valahány an, de azért olykor megfeledke­zünk róla. Azért a feledke- zés, mert jó csak a jót lát­ni és láttatni? Szó sincs ró­la. A realitásokat általában a gondok sűrűsödtán toljuk kissé félre és nem azért, hogy illúziókban ringassuk magunkat, hanem azért, hogy erőt gyűjtsünk a meg­oldandó gond, vagy gondok legyűréséhez. * Ha Dombóváron a városi tanács illetékeseinek, vagy középiskolában tanító peda­gógusok füle hallatán ki­mondja bárki ezt a szót: — kollégium —, évek óta el­borulnák a homlokok. A vá­rost bízvást lehet iskolavá­rosnak nevezni, hiszen ta­nulóit nemcsak a városkör­nyék települései adják. Dom­bóvár középfokú tanintéze­teinek a vonzáskörzete meg­lepően széles. A Gőgös Ig­nác Gimnázium 20 település­ről évente 320 tanulót fogad. A háromtagozatos — egész­ségügyi, postaforgalmi és köz­lekedési — Apáczai Csere Já­nos Szakközépiskolában évente 350 diák tanul. Ez az intézmény öt megye 40—50 településéről fogadja a diá­kokat. Még ennél Is széle­sebb a vonzásköre a szak­munkásképző intézetnek, amely 16 szakmában 650 ipari tanulót képez és szak- munfcásjelöltjeit 70—80 te­lepülésről fogadja. Mielőtt még a kollégiumi ellátás adott lehetőségeiről ejtenénk szót, nézzük, milyenek az említett intézmények műkö­désének tárgyi feltételei ? (Nos, a gimnázium — ahoi tán a „nincsen öröm üröm nélkül” igazolásaként nem­rég megindult (lefelé a tor­naterem mennyezete — ideá­lis működési feltételekkel rendelkezik. Kollégiuma, melyet 90 diák befogadásá­ra méreteztek, napjainkban sikerrel feledteti már, hogy még igencsak új korában nem restellt veszélyessé vál­ni és a helyreállítás másfél évére „bezáródmi”. Dr. Berta Bálint, a kollégium vezető­je nem kicsi, ám teljes mér­tékben jogos büszkeséggel vezetett minap bennünket végig a háló-, tanulószobák során, amelyekben folyt a szokásos munka. A korszerű, lakói által szépítéssel meg­becsült szobák láttán a lá­togató kénytelen volt fölidéz­ni a maga kollégiumi éle­tét. Mit mondjak, a különb­ség csak így érzékeltethető: föld és ég. De hát akkor ért csak véget a II. világháború. Az életet, illetve életben ma­radást ünnepelve vég nélkül, fel sem tűnt a nyomorúság­gal határos szegénység. — Igen, ez otthon —mon­datta volt helybéli kísérőm nem is titkolva, hogy a kol­légium vezetőjének büszke­ségét osztja ő is lelkes lokál­patriótaként. — Kihevertük az 1979 ja­nuár végén történteket sze­rencsére — közli dr. Berta Bálint, aki szakfelügyelőként ismerője a megye valahány kollégiumának. Később: — Jelenleg nyolcvan la­kója van a kollégiumunk­nak, és van nyolc fiúnk, három lányunk a szakmun­kástanuló intézetből is. * Hát igen... A szakmunkás­képző már évek óta több műszakban tudja csak ellát­ni a feladatát, se tornater­me, se kollégiuma. Tavaly nyáron el kellett volna már kezdődnie az intézmény bő­vítésének, mely alapvető tanteremgondo<kon és a kol­légiumi elhelyezés gondján hivatott segíteni 1985 szep­temberétől. És? Máig nem kezdődött el a munka, bár a TÁÉV bir­tokba vette már a területet. Be van szépen kerítve a te­rep. Nem tudni, hogy a fél­évinél jóval nagyobb késést miként sikerül majd behoz­nia kivitelezőként. Az érin­tettek bizakodnak. * Mert feltételeztem, beval­lottam Máté Lászlónak, a városi tanács éppen átszer­veződő művelődési osztálya vezetőjének, hogy némi aggo­dalommal kezdtem el für­készni a város kollégiumi helyzetét. — Azt hittem, ez most is nemszeretem téma. — Hát nem éppen kedvenc, de semmi okunk elhallgat­ni a gondjainkat, melyek valójában akkor kezdődtek, amikor a megyétől a város­hoz kerültek a középfokú ok­tatási intézmények. Túlzás? Egyáltalán nem az, ha a város gazda mivol­tában vállalt terheit nézzük. A Gőgös Gimnázium kollé­giumának kivitelezési költ­ségeit négy évig nyögte Dom­bóvár „pont elég”-,nek soha­se minősített fejlesztési alapja. Nyolcmillió — amibe került a kollégium —, nem kis pénz. A ráadás még job­ban fáj't, amikor 1979-ben a vizesblokk miatt életveszé­lyessé vált, és még új kol­légiumi épületre rá kellett költeni fele-fele arányban megosztva a megyével, négy­milliót. Jött aztán a szak­munkásképző süllyedése. Most az Apáczai... A szakkö­zépiskola régi épülete — épült 1913—4923-ig — folya­matos, tűzoltó munkaként végzett felújításra szorult az elmúlt években. Jelenleg leg­sürgetőbb az intézmény éj­jel-nappal üzemelő 100 olaj­kályhájának a kicserélése, a központi fűtés vissza-, illet­ve beszerelése és a légi víz- és csatornahálózat felújítása. Az előbbi költsége közelíti a milliót, a másodiké megha­ladja a négymilliót. Ennyi pénze az intézménynek nincs. A városi tanács évi felújítási kerete 8,5 millió, de ebből kell fedezni az út-, hídfelújítás soros költségeit is. Nyúljon mélyebben a buk­szájába a művelődésügy? A Zrínyi iskolát valamikor a 60-as években tatarozták, potyognak le az ablakpárká­nyok. Itt a költség 800 000 forint. Felújításra szorul a balatonfenyvesi úttörő váltó- tábor vizesblokkja, s mellet­te (több más, költséges do­log. Ez 700 ezer forint. * Színhely az Apáczai Cse­re János Szakközépiskola kollégiumvezetőjének, Illés Ferencnek az irodája. Jelen van Kováesik Attila, az in­tézet igazgatója és Naszvadi Endrémé gazdasági vezető. A derűlátásnak még csak az ígérete sem lebeg beszélgeté­sünk fölött. Az épületük ott mozdult meg először, ahol jelenleg vagyunk, az új szárny helyén. Majd a vala­mikori kápolnából kialakí­tott kultúrterem padlózata kezdett azután ijesztő játék­ba. Következett a bejárati ajtó többszöri kitüremkedé­se. Két éve sűrűsödtek meg a régi épület egyik kollégiu­mi szárnyának szobáiban és folyosóin a keresztirányú és függőleges repedések, jelez­ve, hogy alant — az alapok alatt és körül — nincs rend­ben valami. S „jobb lenne félni, mint megijedni”. A 170 fős kollégium korszerűtlen és zsúfolt. Szobáiban nemrég cserélték heverőkre az eme­letes vaságyakat. A lakha­tóbbá tételre eddig rengeteg pénz elment már. Eredmény alig. „Ami megdől, kicseréljük, ami rep>ed, bevakoljuk. A karbantartóknak állandó munkájuk van nálunk” — hallom és nem nehéz érzé­kelnem a hangokból az ag­godalmat. Szakemberek szerint el kel­lene végeztetni a statikai vizsgálatot és csak utána hozzáfogni egy valódi fel­újításhoz. Az iskolára égető szükség van. A több megyé­ből verbuválódó diákság sem nélkülözheti a kollégiumot, amelyből időszerű lenne már a zsúfoltságot is száműzni. — Hatvanezer forintba ke­rülne egy statikai vizsgálat. — Drága — jegyzi meg az igazgató. Az Apáczai Csere János Szakközépiskola kollégiu­mában sok az ilyen ajtó — Ebben az esetben az ol­csóbbnak (tűnő lehet pazar­lóan drága — véli erre az új­ságíró, aki nem egy olyan megvénült megyebeLi épüle­tet ismer, amelyik évente nyeli a százezreket. Meg­mentése mégis reménytelen. Az indulásnál választott ol­csóság miatt. * A városi tanács vb. 1983. november 8-i ülésén foglal­kozott az Apáczai Csere Já­nos Szakközépiskola munká­jával. Idézek a tanács mű­velődésügyi, szociálpolitikai bizottságának a tárgyhoz fű­zött vizsgálati anyagából: ...„Műszakilag, esztétikai­lag és funkcionálisan is szükséges egy átfogó felújí­tás, ha nem akarjuk, hogy városunk szégyene legyen ez az épületegyüttes, amely va­laha büszkesége volt.” Később, a kollégium fiú- számyáról szólva: „Ez a tömb a völgy peremére épült. Főfalain, burkolatain szer­kezeti mozgásokra utoló nyo­mok vannak. Elsősorban a lépcső melletti falpillér és a fürdők körüli főfalak moz­gása aggasztó. Föltétlenül szükségesnek látjuk az épü­letrész statikai vizsgálatát.” * Kérdés Máté László osz­tályvezetőhöz : — Mi lesz most? — Keressük a megoldás lehetőségeit. Az újságíró véleménye: — A megoldás megkeresé­se — és az ezt követő lépe­sek megtétele — nem egye­dül Dombóvár város felada­ta kell legyen! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Magyarszéki E. Tanulóháló a Gőgös Gimnázium kollégiumában Az én szakmám: zöldségtermesztő kertész Az öregember egyengeti a derekát. Mérges. Vénségére a kertbe száműzték, holmi paprikák és paradicsomok közé. Ez pedig asszonymunka, mondja az öreg parasztember. A férfinak mindig a testesebb feladat jutott: a kukorica, az aratás ... De, manapság meg már a búzából kikopott, a kukoricához sem kell nyúlni, néha még kaszálhat kicsit: szénát a jószágnak. öreg barátom, ha azt tudná, hogy a mözsi Üj Elet ter­melőszövetkezet zöldségtermesztő kertésze, Fischer Ádámné még technikusi oklevéllel is rendelkezik. Hiába, megfor­dult a világ, tudományosan megy már itt minden, mon­daná barátom, mindenféle fólia van, meg ... A zöldségtermesztés mindig is asszonymunka volt. Erre föl fiatalemberek állnak neki a kertészkedésnek, férfiemberek, mert ma már a kertészkedés is — a zöld­ségkertészkedés — komoly szakmunka. Erről Fischer Ádámné győz meg, aki évekig tanult azért, hogy szak­ember lehessen, hogy most elmondhassa: tavaly egy 200 négyzetméteres fólia alól 28 ezer forintos tiszta jövede­lemhez jutott. Igaz, hogy kétszer hasznosította a területet. Először káposztát, majd paprikát termesztett a fólia alatt. Kevés embert láttam úgy örülni, mint őt, amikor azt mondja, hogy volt olyan nap, amikor 106 zsák paprikát szedett le. De ez csak úgy megy, hogy a föld az édestestvér, amit pátyolgatni kell, kapálni akkor is, amikor nincs gaz ... Sőt, a kapálásnak is forsza van. Nem szabad mélyen, mert akkor a hajszálgyökereket elvágjuk, és a növény hetekig éppen csak létezik... Mert azt is észre kell venni, hogy beteg az a növény ... — A legkedvesebb nekem a korai, az üvegházi temesz- tés. Amikor kint zimankó van, akkor mi bent az üveg­házban esetleg pirosló paradicsomot szedünk — mondja Fischer Ádámné, aki kislány kora óta a mözsi szövetkezet dolgozója, és betanítottmunkás-tanfolyam, majd szak­munkásvizsga, érettségi és technikusminősítő vizsga után kertészkedik, mert ez az élete. És még azt is mondja: — A paprika szedéséhez is kell ismeret. Egy tőről lehet szedni két kilót és hetet is, az pedig a kertésztoT függ, hogy hány kilót szed le. De, csak akkor, ha szeretettel gondozza a növényt... Dehát, az az érzésem, hogy minden szakmához szeretet kell... H. J. — G. K. Fischer Ádámné Szekszárd, Bonyhád, Mohács Az idén érkezik a földgáz Több mint nyolcvanezer háztartást és egyéb fogyasz­tót kapcsolt be az Országos Kőolaj- és Földgázipari Tröszt a vezetékes gázháló­zatba az utóbbi * három év­ben, s ezzel már túlteljesí­tette a hatodik ötéves terv­időszakra előirányzott fel­adatát, amelyben 50—70 ezer új fogyasztó ellátásával szá­molt. Elsősorban az energia­racionalizálási program alap­ján gyorsították a hálózatépí­tést, amelynek lehetőségeit így újabb pénzügyi források gazdagították. Jelentős helyi erőforrásokhoz jutottak az érintett területek ipari és mezőgazdasági üzemeinek, in­tézményeinek és lakosainak összefogásával, s elkeltek a hálózatfejlesztésre kibocsá­tott gázkötvények is. Ebben az időszakban negyven tele­pülést kapcsoltak be a föld­gázszolgáltatásba, s ezzel 200-ra emelkedett a vezetékes gázzal ellátott községek, vá­rosok száma. Az új fogyasz­tók jelentős része a fűtő- és tüzelőolajat váltotta fel föld­gázzal, ami ebben a három évben 300 ezer tonna olaj­megtakarítást eredményezett a népgazdaságnak. Az ener­giagazdálkodási programnak megfelelően az idén és a kö­vetkező években további je­lentős erőfeszítésekkel bőví­tik a hálózatot, s a helyi erő­források felhasználásával újabb 12 települést kapcsol­nak be — zömmel 1985 vé­géig — a vezetékes gázellá­tásba. A Tiszántúli Gázszolgálta­tó és Szerelő Vállalat három nagy településen készíti elő a földgázszolgáltatást. Mező­kövesden már megépítették a gázátadó állomást és bekap­csolták az első nagyüzemi fo­gyasztót, a Matyó Termelő- szövetkezet központját. Az idén mintegy négy kilométe­res szakasszal bővítik a háló­zatot és előkészítik a gázellá­tás bekapcsolását a Bacsó Béla úti lakótelepen. Túrke- vén ebben az évben fejezik be a csaknem 20 kilométer hosszú vezetékhálózat máso­dik felének építését. Jászbe­rényben most fognak hozzá a munkálatokhoz, több mint tíz kilométer hosszú vezeté­ket fektetnek le, és elkészí­tik a gázátadó állomást. Így az első nagyobb fogyasztókat még az idén bekapcsolhatják a gázszolgáltatásba. A Dél- Dunántúlon három városba, Szekszárdra, Bonyhádra és Mohácsra jut el az idén a földgáz. Tolna megyében 45 ipari és mezőgazdasági üzem, valamint kommunális intéz­mény vásárolt gázkötvényt, amely a beruházás mintegy * 60 százalékát fedezi. Szek- szárdon elsősorban a távhő- ellátást szolgáltató Déli fűtő­mű, Bonyhádon pedig a zo- máncárugyár és a cipőgyár hasznosítja ezt a gazdaságos energiahordozót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom