Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-03 / 1. szám
1984. január 3. Képújság 3 II ■ r rr§ r ___| | | ( Folytatás az 1. oldalról.) ismerik a dolgozók a rájuk váró feladatokat. A munkások részére biztosítanak minden feltételt, hogy a termelés folyamatos legyen. Tegnap délután a Szekszárdi Húsipari Vállalat éttermében tartották a munkásgyűlést Kővári Józsefné szb-titkár elnökletével. A több mint félezer munkás, vezető előtt Boros Jenő, a Pápai Húsipari Vállalat vezérigazgatója, a szekszárdi vállalatnál megbízott igazgató értékelte az 1983. évi munkát. Szólt a sikerekről, Ugyanakkor magasabb színvonalra emelik a különféle munkásellátási területeken a mércét. Hétfőn délután a vállalat komlói főépítésvezetőségén is munkásgyülést tartottak. azonban előadásának jelentősebb részét a tennivalók elemzése tette ki. Hangsúlyozta, hogy fel kell tárni a veszteségek keletkezésének okát, s intézkedési tervet kell készíteni ezek megszüntetéséhez. Ugyanakkor javítani kell minden termék minőségét, nemcsak a beltartalmi, hanem a külső megjelenési formát is. Az idei feladatok lényegesen nagyobbak, mint a múlt évben voltak. De a kollektíva a jó intézkedési terveket végrehajtva tud javítani a munkán. A vállalaton kívüli okok miatt bekövetkező eredményromlás területén illetékes szervek hoznak majd megfelelő intézkedéseket, azonban az üzemben kell hatékonyabban munkálkodni a termeltetőknek, a feldolgozóknak és a kereskedelmi munka területén. Az intézkedések minden területet érintenek majd, s azt várják, hogy fegyelmezettebb munkát végezzenek mindenütt. Tervezik azt is, hogy számos új terméket hoznak forgalomba, ugyanakkor bővítik kapcsolataikat a társ- vállalatokkal. A vezérigazgató végül azt javasolta, hogy a munkabrigádok a gazdasági tennivalók szellemében folytassanak idén munkaversenyt. Ezt követően Mike Imre, az ÁHT vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy a tröszt vállalataiban dolgozó több mint 35 ezer munkás között a szekszárdiak is helytálltak, ám eredményük lehetett volna jobb is. Bemutatta a munkásgyűlés résztvevőinek az új igazgatót, Hartmann Lajost, aki Boros Jenőnek volt munkatársa Pápán. A munkásgyűlésen részt vett dr. Gyugyi János, az MSZMP megyei Bizottságának titkára is, aki a megyei és a város végrehajtó bizottságok nevében mondott elismerő szavakat. Hangsúlyozta, hogy a jövőben jobban együtt kell működni a kollektívának, majd pedig kitért arra a tényre, hogy a vállalat élére új igazgatót neveztek ki. Kiemelte rövid beszédében a megyei titkár, hogy Kiss Sándor érdemeit el kell ismerni, betegsége akadályozza igazgatói teendőinek további ellátását. Azt kérte a munkáskollektívától, hogy fegyelmezetten, hatékonyan munkálkodjanak az 1984. évi tervek megvalósításán. A B jelű lakóháznál a külső, homlokzati festésre vonulnak fel a munkások Szekszárdi Húsipari Vállalat Javítani a minőséget, hatékonyabban gazdálkodni Az én szakmám: tímár Küzdi Kálmán szeretné, ha valaki protekcióért fordulna hozzá: vegyék már fel tímártanulónak a Simontornyai Bőrgyárba. Szíves örömest segítene, de úgy néz ki, hogy neki kell kuncsorogni, hogy a fiatalok ezt a szakmát válasszák. A tímárságot. Azt a mesterséget, ami míg a világ a világ, soha sem fog elfelejtődni. Az ember szeret szép cipőben, meg szeretne kényelmes lábbeliben járni. Tímár tehát mindig kell. Küzdi Kálmán, 1947-ben protekcióval került a gyárba. Az édesapja segítségével. Végigjárta a nyersbőrraktártól kezdve a mesterség minden lépcsőfokát. A buffolást is, ami mindig is kiemelkedő szakmunka volt. Olyan emberek űzték, és voltak tekintélyek, „mint a Budai Misa bácsi, a Jenei Lajos, vagy Gáspár György”, akiket még most is emlegetnek a gyárban. Mert a Simontornyai Bőrgyárban a régi, öreg szakikat mindig is illett tisztelni. Nemcsak a koruk miatt. A szaktudás, az emberi tartás, a munkaszeretet miatt. Az előbbiek egyáltalán nem azt jelentik, hogy dobálózzunk a nagy szavakkal. Nem is lehetne. Mert csak az a jó timár, aki tud bőrt szinelni, faragni, és elsősorban kézzel buffolni. Véletlenül sem lehetett valakit kinevezni jó szakembernek, barátságból, vagy éppen a rokonság, testvérség, apa-fia kapcsolat révén. Mert a bőr mindent elárult, és elárul ma is, habár a szakma gépesítése rohamléptekben halad, de annyira nem, hogy szakmunkásokra ne lenne szükség. Kiváló szakmunkásokra! Adósok vagyunk a buffolás leírásával. Képzeljük el a nyersbőrt, amelyet már megszabadítottak a szőrétől, és különböző vegyszerekkel fellazították a hámrétegét, alkalmassá tették a cserzésre. Ezt a bőrt kell még úgy megmunkálni, hogy a színéről, a felszínről pár tizedmilliméternyi réteget leválaszt a szakember késsel, éles szerszámmal. Tévedni nem lehet, mert ha többet húz le, akkor már látszik a színén is, hogy itt „balkezes” ember voll a buf- foló ... és a következő bőr már nem lesz az övé ... Majd elfeledtem: Küzdi Kálmánt nem szabad másképp, csak „öcsinek” szólítani. Az idegennek is. Ez nem haverkodás, és nem bizalmaskodás. Muszáj igy hívni, mert a Kálmán szóra nem hallgat, csak az öcsiKüzdi Kálmán re, gyerekkora óta így nevezik... A gyárban, a faluban, otthon. A szíve mindig a faragóműhely felé húzott. Volt ő a meszesben, mert Rivnyák Anti bácsi már inaskorában is látott a gyerekben valamit, így elhívta „teljesítménybe” dolgozni. Akkor 1200 forintot keresett, ami nagy pénz volt. És akkor még volt borjúbőr is. Azt mindenki szívesen fogta kézbe, finom dolgot lehetett előhozni a borjúbőrből. A borjúbőr, mint a borjúhús is, eltűnt. Küzdi Kálmán meg elkerült a faragóműhelybe. Mert a faragás komoly munka, ott állítják be végül is a bőrt: milyen vastag legyen, női, férfi- vagy gyerekáru készüljön-e abból a bőrből. — Kérem! — mondja Küzdi Kálmán — a szőrös bőrben látni kell a csodálatos női cipőt. Aki látja, sok öröme telik a munkában ... H. J. — G. K. Rekordok, sikerek, szenzációk az óévben Szerénységre intő az a manapság sokszor hallott kijelentés, hogy az 1983-as esztendő a vántnál is kevesebbet hozott: a mezőgazdaságot az évszázad szinte legforróbb, osapadékszegény, hosszú nyara sújtotta, az iparban az egyre nehezedő gazdasági helyzet miatt n;em beszélnek az idén Csúcsokról... Mégis, ha bárki körülnéz saját háza táján, túlzás nélkül állíthatja, ha nem is produkált kimagasló eredményeket ez az év, azért születtek rekordok, sikerek, szenzációk. A Tarjáni-ikrek: Szilvia, Melinda, Hajnal- A Paksi Atomerőmű párhuzamos kapcsoka, Sándor és Erika — nemsokára egy- lásának pillanata, Méhes Lajos gratulál évesek lesznek. Szabó Benjáminnak. A tolnai Aranykalász Tsz- ben szeptemberben jól fejlett, négyes ikerborjak születtek. A közoktatásban a számító gép-program bevezetésével az idén a tanév kezdetéig 932 mikroszámítógép került a középiskolákba, tanárképző egyetemekre, főiskolákra, oktatási intézményekbe, Az ország mintegy 159 ezer hektárnyi sző lőskertjében évente 5—6 millió hektoliter bor terem, ennek több mint fele a külföl diek asztalára kerül. Az évszázad egyik legjobb minőségű borterm ésével dicsekedhetünk... A magyar gyógyszeripar vállalatai között a debreceni BIOGAL a kicsik közé tartozik, azonban gyártmányainak híre országhatárokon túlra is eljutott. Gyógyszereken kívül kozmetikai készítményekkel is foglalkoznak: a főként napraforgó hatóanyagú ránctalanító Helia—D krém az idén külföldön is nagy sikert aratott. Gondolnak már az 1984. évi szenzációra is: a tokaji aszú hatóanyagának felhasználásával női, férfiarcápoló szereket, krémeket, tonikot állítanak elő. Pontos szállítás, kilencvenkilenc százalékos minőség — ilyen szigorú követelményeket állított a BONY Ipari Szövetkezet dolgozói elé a Salamander cég. A bonyhádiak nemcsak pontosan szállítottak, az általuk előállított cipők minősége 99,5 százalékos volt. E kiváló munkának köszönhetik, hogy a Salamander cég az idén a tavalyinál 25 százalékkal több cipőt vesz át a bonyhádiaktól. Fotó: MTI—KS — Gottvald Károly
