Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-27 / 22. szám

2 “rsrEPÜJSÄG 1984. január 21. Reagan kongresszusi üzenete Havasi Ferenc a Szovjetunióba utazott Rendezettek a kapcsolatok Nagy-Britannia és Magyarország között (Folytatás az 1. oldalról.) fegyverzet szintjének reális és egyenlő csökkentését”. A tómat egyáltalán nem rész­letezte. Az elnök kéitpárti akciót sürgetett ia közép-amerikai ,.demoteatizálássál’’ kapcso­latos, a Kissinger-bizoütság jelentésében foglalt javasla­tok végrehajtására. Reagan szerint a kongresszus a béke ügyét szolgálta, amikor a li­banoni „többnemzetiségű bé­kefenntartó erőkben” részt vevő amerikai csapatok man­dátumának másfél éves meg­hosszabbítása mellett dön­tött. A kongresszusi üzenet ‘kül­politikai részéből ítélve Rea­gan egyelőre tartja magát a szovjet—amerikai viszony­ról szóló beszédében először hallott mértéktartóbb stílus­hoz, tartózkodik a kihívó megjegyzésektől. Gyakorlati javaslatokkal és új elképze­Csütörtökön a Parlament­ben ülésezett a Nemzeti Színház felépítésének társa­dalmi megsegítésére alakult védnökség. A tanácskozást Losoncai Pál, a védnökség el­nöke vezette. A védnökség tájékozódott a színház (tervezési munkála­tainak helyzetéről és a la­kosság munkahelyi adomá­nyozását előkészítő szervező- munkáról. A testület köszö­netét mondott a szakszerve­zeteknek, az ifjúsági szövet­ségeknek, a (Hazafias Nép­frontnak támogató segítő- készségükért, a munkahelyi gyűjtés szervezésében vállait szerepükért. A védnökség e testületek aktív közreműkö­dését kérte a gyűjtés továb­bi munkálataiban. Javasolta, hogy minden évben — már­cius 15-től — „fogjunk ösz- sze a Nemzeti Színház fel­építéséért!” jelszóval gyűjté­si napokat szervezzenek az ország valamennyi munka­helyén. A védnökség úgy döntött, hogy emléklapot adományoz mindazoknak, akik egyéni vagy kollektív felajánlással a színház felépültéig szemé­lésekkel azonban most sem jelentkezett. Az elnök három fontos bel­politikai-gazdasági jellegű célt jelolt meg. (A beszédet amerikai hírmagyarázók egyöntetűen az újra választá­si kampány nyitányaként ér­tékelik.) Reagan meglepetés­re ismét elővette a deficit- mentes költségvetés alkot­mányba foglalására vonat­kozó javaslatát, azt a sza­bályit, amelyet eddig még minden évben megszegett. Ugyanakkor új, ambiciózus és költséges terveket jelen­tett be. Utasította az Ameri­kai Űrkutatási Hivatalt „ál­dandó, emberilalkta űrállomás kifejlesztésére egy évtizeden belül”. „A hagyományos értékek erősítése” címén Reagan az Oktatási rendszer tökéletesí­tését, az abortusz elleni har­cot, a bűnözés, a kábítószer- fagyasztás elleni küzdelmet és az iskolai imádság általá­lyenként 2000 forintot vagy azt meghaladó összeget aján­lanak fél. A Nemzeti Színház felépí­tését támogató védnökség új tagokkal egészült ki. A véd­nökség új tagja lett többek között Renda Borbála, a Kecskeméti Konzervgyár be­tanított munkása; Vörös Ist­vánná, a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát szakmunká­sa; Kocka Vailéria, a Komá­rom és Vidéke Áfész elnöke és Sörös Miihállyné, a Kiskun- lacházi Fáy András Taka­rékszövetkezet elnöke. Az elmúlt év végén tartott nemzetiségi szövetségi veze- tőségválaszitésok nyomán be­következett személyi válto­zások miatt a védnökség tag­ja lett Jakab Röbertné, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének és Márk György, a Magyar- országi Románok Demokra­tikus Szövetségének főtitká­ra. Az Állami Tervbizottság határozata szerint az új Nem­zeti Színház állami nagybe­ruházásként, a Dózsa György út városligeti oldalán épül fel. nos bevezetését állította programjának előterébe kon­zervatív kormányzásának negyedik évében. * Reagan elnök elrendelte a világűrbe telepítendő raké- taelihárító fegyverrendszerrel kapcsolatos kutatások fel­gyorsítását, elsősorban annak kiderítésére, hogy az űrbe te­lepített rendszer alkalmas-e az ellenséges rakétatámadás elhárítására — közölte csü­törtöki számában kormány­zati forrásokra hivatkozva a The Washington Post. A lap által idézett kor­mányzati forrás azt állítot­ta, hogy a kutatások még nem jelenítik az 1972-ben, a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról kötött szovjet 'amerikai megállapodás meg­szegését. A kormányzat az 1985-ös költségvetésből 250— 300 millió dolllánt szán ezek­re a kutatásokra. BUDAPEST Ausztrália nemzeti ünne­pe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókí­vánságait Sir Ninian Ste­phen főkormányzónak. Az évek során kialakult hagyományoknak megfelelő­en, az egyházak magyaror­szági vezetői, akik közül so­kan választott tisztségeket viselnek a Hazafias Nép­frontban, csütörtökön ellá­togattak a mozgalom szék­házéba, ahol Pozsgay Imre főtitkár fogadta őket. A ta­lálkozón részt vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is. A népront főtitkára szólt az utóbbi időben feszültebbé vált nemzetközi helyzetről, s nagyra értékelte azt a szol­gálatot, amelyet főpapjaink vezetésével az egyházak vál­laltak a béke érdekében itt­hon és külföldön egyaránt. A találkozó során kifejtette gondolatait dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, Havasi Ferenc, az MSZMP Pőli'tikiai Bizottságának (tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára az SZKP Központi Bi­zottságának meghívására csütörtökön a Szovjetunióba utazott. Kíséretében van Horváth Ferenc, a KB gaz­daságpolitikai osztályának helyettes vezetője és Thür- mer Gyula, a KB külügyi osztályának munkatársa. Bú­csúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelenít Vla­gyimir Bazovszkij, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vete. Havasi Ferencet és a kí­séretéiben lévő személyeket a moszkvai repülőtéren Vla­gyimir Dolgin, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottság titkára fogadta. dr. Bartha Tibor református püspök, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, dr. Sal- gó László főrabbi, Szakács József, a Szabad Egyházak Tanácsának elnöke, Bíró Im­re kanonok, az Országos Bé­ketanács katolikus bizottsá­gának főtitkára, dr. Ferencz József unitárius püspök, dr. Aranyos Zoltán zsinati ta­nácsos, az Országos Béketa­nács egyházközi békebizott­ságának főtitkára, Hecker Frigyes, a metodista egyház elnöke és Miklós Imre ál­lamtitkár. KOPPENHÁGA Csütörtökön felfüggesztet­ték a január 1(M rendkívü­li választások eredménye­ként létrejött új dán parla­mentet, miután kiderült, hogy hibásan számolták ösz- sze a szavazatokat. A tör­vényhozás addig nem foly­tathatja munkáját, amíg a mintegy 120 ezer, postán le­adott szavazatot újra nem számolják. Margaret Thatchernek, Nagy-Britannia és Észak-ír- ország Egyesült Királyság miniszterelnökének a napok­ban sorra kerülő hivatalos látogatása lesz az első ma­gyar-brit kormányfői talál­kozó. Magyarország és Nagy- Britannia államközi kapcso­latai rendezettek, megoldat­lan politikai problémák a két ország viszonyában nin­csenek. A kapcsolatok jelen­tős eseménye volt 1983-ban Marjai József miniszterel­nök-helyettes londoni hiva­talos látogatása. Emellett az egészségügyi, a közlekedési és postaügyi miniszter, több államtitkár, miniszterhelyet­tes, számos intézmény ve­zetője folytatott megbeszé­léseket a szigetországban, illetve hazánkban. 1971 óta rendszeresek a két orszájg külügyminisztériuma kö­zötti konzultációk államtit­kári és miniszterhelyettesi szinten; Magyarország és Nagy-Britannia diplomáciá­jának vezetője több ízben cserélt véleményt egymás­sal. Kölcsönös látogatásokra került sor a SZOT és a Brit Szakszervezeti Főtanács (TUC) főtitkárai között is. Gazdasági kapcsolataink ki­elégítően fejlődtek az 1980- at megelőző évtizedben. A fejlődés az utóbbi években — elsősorban a világmére­tű gazdasági recesszió miatt — lelassult. A fejlett nyugati országokkal bonyolított for­galmunkban Nagy-Britannia a 4—5. helyről a 7—8. hely­re esett vissza. 1983-ban — a piaci helyzet bizonyos mér­tékű javulásával — a két or­szág közötti kereskedelem ér­téke — a jelenleg rendelke­zésre álló adatok szerint — bizonyos növekedést ért el. Egyébként Magyarország ré­szesedése Nagy-Britannia exportjában 0,1 százalékot, importjában pedig 0,08 szá­zalékot tett ki 1982-ben. A magyar passzívum még min­dig jelentős. Mindkét ország érdeke, hogy a növekedés tendenciája 1984-ben is foly­tatódjék és az eddiginél ki­egyensúlyozottabb kereske­delem kialakulását eredmé­nyezze. Nagy-Britonniába elsősorban textilárukat, bőr­cipőt, ólomkristályt, síküve­get, izzólámpát és hűtőgépét szállítunk, s jelentős a me­zőgazdasági és élelmiszer­ipari cikkek, a hengerelt áruk, a vegyipari és mű- anyagipari termékek, a gyógyszerek kivitele is. Ma­gyarországra főként textil­nyersanyagok, gépek és szál­lítóeszközök, valamint fo­gyasztási iparcikkek érkez­nek. Az eredmények ellenére még számos kiaknázatlan le­hetőség van a két ország mű­szaki-tudományos, gazdasági és kereskedelmi kapcsola­taiban, amelyek — összeha­sonlítva hazánk és más nyu­gati államok kapcsolataival — bizonyos elmaradást mu­tatnak. Fejlődik a Magyarország és Nagy-Britannia közötti turizmus: évente több mint 30 ezer brit és tízezernél több magyar turista látogat egy­más országába. Az utóbbi években élénkü­lés tapasztalható a kulturális területen. Számos rendez­vényre került sor; Nagy- Britannia-szerte előadásokon, hangversenyeken emlékeztek meg például a Bartók- és a Kodály-centenáriumról. A kölcsönös kiállításokon a kü­lönféle művészeti ágak rep­rezentánsai mutatkoznak be. A kortárs filmművészetről képet adó filmheteket ren­deznek már a szigetország­ban és hazánkban is. Idén a magyar napok keretében — más kulturális rendezvények mellett — ismét magyar filmhét lesz Nagy-Britanni- ában. Kulturális kapcsolata­ink azonban elég nagy aránytalanságot tükröznek: hazánkban jobban ismerik a brit művészetet, különösen az irodalom, a film kiváló alkotásait, mint a magyar műveket Nagy-Britanniában. Ülést tartott a nemzeti színházi védnökség PANORÁMA Negyven éve Kílencszcaz Hős nap 1944. január 27-én végleg megszűnt Leningrad blo­kádja. (Az ostromgyűrűt 1943. januárjában a Ladoga tó déli partja mentén, egy kis sávon már áttörték. A leningrádi, a volhovi és a második balti front csapatai 1944. márciusáig 220—280 kilométerre szorították visz- sza Leningrádtól a hitleris­tákat. 1944. június—augusz­tusában a viborgi és a szvi- ripetrozavodszki hadműve­letek következtében meg­szűnt a város fenyegetettsé­ge északról. így végződött a leningrádi csata, mely 1941. július 10-étől 1944. augusztus 9-ig tartott. A leningrádiak jól emlé­keznek a következő szavak­ra; „Századok telnek el, ám az, amit a leningrádiak, fér­fiak és nők, öregek és gye­rekek tettek, sohasem töröl­hető ki a későbbi nemzedé­kek emlékezetéből.” — Mi­hail Kalinyin mondotta e szavakat, amikor 1945. janu­ár 27-én átadta a hős vá­rosnak a Lenin Rendet. 1945-ben még mindenütt láthatók voltak a háború nyomai. Jelenleg csak a Nyevszkij proszpekten lát­ható egy ház falán egy szán­dékosan megőrzött felirat; „Polgártársak! Tüzérségi tűz idején az utcának ez az ol­dala a legveszélyesebb!” Az idő nem tudja feled­tetni azt a hőstettet, melyhez hasonlót nem ismer a törté­nelem. A körülzárt Lenin­grad 900 hősi napjáról több száz könyvet írtak, tucatnyi dokumentumfilmet és já­tékfilmet forgattak, ám a történészek és művészek talán soha nem tudják be­fejezni é népi hőstett króni­káját. A leningrádiak győ­zelembe vetett hitét sem az éhség, sem a hideg, sem a frontvárosra zúdított ne­gyedmillió hitlerista löveg és bomba nem tudta megtörni. De adjuk át a szót a doku­mentumoknak, melyek segí­tenek, hogy mélyebben meg­értsük Leningrád hőstettét. „Éveimet tekintve idős va­gyok. 54 éves, ám a Forra­dalom katonája voltam. Ké­rem, küldjenek a frontra, hogy megvédjem hazám és drága szülővárosom”. — Nyikitinnek, az autójavító üzem dolgozójának e levele ma az egyik archívum kiál­lítási tárgya. A 159 ezer eh­hez hasonló levélre 1941-ben e szavak kerültek: „Besoroz­ni az önkéntesek közé”. Akik a gyárakban marad­tak, néha napokig sem men­tek haza a műhelyekből. A hős város kétezer harcko­csit, másfél ezer repülőgé­pet, több száz löveget és nagy mennyiségű lőszert adott' a frontnak. Ott, ahol napjainkban a Kirov gyár dolgozói nagy teljesítményű mezőgazdasági traktorokat gyártanak, a háború idején harckocsikat készítettek. Kísérleti lőtérre nem volt szükség. Az üzem kapuja előtt húzódott a frontvonal. A Bolsevik gyár és a le­ningrádi vasútállomás kom- szomolista fiataljai munka­idejük után páncélozott lég­védelmi üteget készítettek a leningrádi front katonáinak. (1941-es dokumentumfel­jegyzés.) Ugyanebben az idő­ben minden lakos napi ke­nyérfejadagja 12 éitfél deka volt. Nem működött a víz­hálózat, elfogyott a tüzelő. A város azonban élt és harcolt. Az ellenség gyűrűjé­be zárva sem érezte magát egyedül. „Az egész nép Le- ningrádnak nyújtott segítsé­ge nélkül, népünk szeretete Az „élet útja” a blokád napjaiban A Nyevszkij proszpekt ma és gondoskodása nélkül, ami a blokád nehéz napjaiban valamennyiünket melegített, lehetetlen lett volna Lenin városának hősi védelme” — írta 1943. november 16-án a leningrádi front csapatainak parancsnoka, Govorov tá­bornok. A segítség a híres „élet útján” érkezett. Ez az út a Ladoga-tó jegén húzó­dott. Az útvonalon szolgála­tot teljesítők a szakadatlan bombázás közepette éjjel­nappal menekítették az ost­romlott városból a gyereke­ket és öregeket, szállították a városba az élelmet és a lőszert. A gyönyörű város ma sok­oldalú, színes életet él, nem­zedékről nemzedékre adva helytállásának emlékét. A leningrádiak napjainkban a békéért, az emberiség nagy­szerű eszméiért folytatott harc első soraiban vannak. Leningrád blokádja, 1943. november. Tűzvész a Bo- rovaja utcán, egy ellensé­ges bombázás után

Next

/
Oldalképek
Tartalom