Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-21 / 17. szám

1984. január 21. 2 NÉPÚJSÁG PANORÁMA Stockholmi konferencia Befejeződött a 35 résztvevő ország küldöttségvezetőjének felszólalása „Stockholm a remény vá­rosa lett” — jelentette ki a Vatikán „külügyminisztere” a stockholmi konferencia pénteki plenáris ülésén, ame­lyen öt nyilatkozat hangzott el, s ezzel lezárult a 35 részt­vevő küldöttség általános po­litikai állásfoglalásainak so­rozata. Achille Silvestrini bíboros felhívta a szembenálló fele­ket, tartózkodjanak egymás sértegetésétől, ne tulajdonít­sanak egymásnak rossz szán­dékokat. Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter kiemelte országa aktív szerepét a ve­gyi fegyver betiltásával fog-* lalkozó tárgyalásokon, ame­lyek világméretű tilalmat hi­vatottak meghirdetni. Howe külügyminiszter ezzel közös nyugati taktikát követett. Is­meretesek a vegyi fegyver általános és teljes betiltásá­ra vonatkozó szovjet javasla­tok, amelyeket a múltban a Nyugat rendre elvetett. Ami­kor ezért a szocialista or­szágok most Európa vegyi- fegyver-mentesítését indít­ványozták, a Nyugat a világ­méretű tilalom szükségessé­gét kezdte hangoztatni. A brit külügyminiszter a stockholmi konferencia első Csütörtökön este Casablan­cában véget ért az iszlám konferencia szervezetének (ICO) 4. csúcsértekezlete. A hat óráig tartó utolsó ülésen a konzervatív orszá­gok nyomására határozatot hoztak arról, hogy Egyiptom újra foglalja el helyét a 45 iszlám országot tömörítő szervezetben. A casablancai Földes Mihály: in. A kommunisták lépten- myomoin legyőzhetett ennek látszó akadályokba ütköztek, mégis szaporodtak a harco­sok az üzemeikben. Sok mú­lott azon, hozzájutnak-e az illegalitásban dolgozók ré­szére megfelelő személy­azonossági igazolványokhoz. Több munkás és muinkásasz- szony az első szóra odaadta okmányait, pedig valameny- nyien tudták, mi vár rájuk, ha ez kiderül. Fokozatosan erősödött az ellenállás. Közeledett az a rég várt pillanat, amikor a fegyveres akciócsoportok elindítják a szabadságharcot. 1944. au­gusztusában azonban ka­tasztrófa történt. Konspiráci- ós hibák miatt rés támadt az Illegális mozgalom acélfalán, a Gestapo benyomult rajta, s ennek száz meg száz magyar kommunista adta meg az árát. Az újpestiek közül le­tartóztatták Földes Lászlót is. A rendőrség már régen kereste őt, a politikai osztá­lyon és a DEF-en mint is­mert kommunista szervezőt tartották nyilván. 1942-ben fogták le először. Mihelyt ki­szabadult, folytatta mozgal­mi munkáját. 1944 augusztu­sában, elhurcolása után, az újpestiek ismét felső kapcso­lat nélkül maradtak, s ez megint visszavetette a moz­galmat. De a sorból kiszakított ve­zetők helyébe mindig újak léptek. 1944 augusztusában sem roppant össze az ellen­állás újpesti frontja. Igaz, időbe került a szétzilált so­rok rendezése, mert ha egy­szer a vonali megszakadt, ne­szakaszának témakörében négy intézkedést javasolt: a titkosság csökkentését a ka­tonai tevékenység kölcsönös fokozott ellenőrzésével és az információcsere bátorításá­val, a katonai tevékenység elemeinek előrejelzését, a stabilitás növelését a katonai erőszak elvetésével, végül a válságok kezelését és a meg­lepetésszerű támadás meg­előzését. Howe külügyminiszter el­vetette az atomfegyver első­ként való alkalmazásáról történő lemondást, mint amit „nem lehet ellenőrizni”, ugyanakkor nem tartotta ki­zártnak az áttérést a katonai tevékenység korlátozására békeidőben. San Marino Köztársaság külügyminiszterének rövid, általánosságokban mozgó be­széde után Stefan Andrei ro­mán külügyminiszter emel­kedett szólásra. Hangoztatta, hogy a fegyverkezési verseny mellett nem lehet biztonság­ról beszélni. Szorgalmazta a .■szovjet—ameniikai csúcsta­lálkozót, a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kül­ügyminisztereinek értekezle­tét, az európai országok ka­tonai kaidásainak befagyasz­tását és csökkentését, atom­határozatot Habib Sattinak, az ICO főtitkárának a veze­tésével miniszteri küldöttség viszi Kairóba. Egyiptom tag­ságát 1979-ben függesztették fel a Camp David-i egyez­mény miatt. Casablancai for­rások szerint az Egyiptom visszavételére irányuló kam­pányt a háttérből Szaúd- Arábia irányította. héz valit isimát összekötni. Apránként talpra álltak mégis, és most még jobban ügyeltek arra, hogy spiclik, provokátorok, kémek ne fér­kőzzenek közéjük. Ebben se­gítségükre volft a helyi vi­szonyok ismerete, s az ille­gális munkában szerzett sok­féle tapasztalatuk. Augusztusban és szeptem­ber elején főként a Béke­párt röplapjai szabták meg tennivalójukat, mert a Kos­suth rádió közléseit nem mindig sikerült elcsípniük. A Szovjet Hadsereg győzel­meiből merítettek erőt. Min­dent tudták Ság vári Endre hősi haláláról is. Endre az elfogadására kiküldött detek­tívekkel tűzharcot vívott, s a harc közben elesett. E hír magasra lobbantotta bennük a bosszú lángját. 1944. szeptember 12-én új­jáalakult a Kommunista Pánt, a harc igazi szervező­je. Ugyanebben a hónapban megjelent az illegális Szabad Nép, majd a párt nagy jelen­tőségű kiáltványa. A párt puszta lélte új erőt öntött a harcosokba. • Az újpesti munkások ébe­rek voltak, találékonyak, el­szántak. Hamar kiismerték a németek taktikáját, és nem dőltek be nekik. Szervezőik, a tapasztalt kommunisták, nem titkolták a nehézsége­iket, nem tagadták az illegá­lis munlka kockázatát — az új harcosok száma mégis egyre nőtt. Németh János, Dinda Béla és Tárnics Jenő bőrgyári munkások eredmé­nyesen szerveztek maguk közé új társakat. Három de­rék szaktársuk, Hollacsek, Gál és Balog ilyen nehéz fegyvermentes övezetek lé­tesítését, majd 15 pontból álló komplex javaslatot ter­jesztett be az európai biza­lom- és biztonságerősítő in­tézkedésekre. A pénteki ülés utolsó fel­szólalója, Paavo Väyrynen finn külügyminiszter foglal­kozott az észak-európai atomfegyvermentes övezet tervével, amelynek megvaló­sítása ebben a térségben „véget vethetne az atomstra­tégiából adódó spekulációk­nak”. Keserűen állapította meg, hogy a fegyverkezési hajszá­nak áldozatul esett a rende­zés egyetlen eszköze, a tár­gyalás. Finnország óvatos derűlátással, de tevékenyen vesz részt a stockholmi kon­ferencián, amelyen minden résztvevőtől komolyságot és határozottságot vár. Az ülésen elnöklő máltai külügyminiszter megállapí­totta, hogy a stockholmi kon­ferencia mind a 35 résztve­vő állam küldöttségvezetőjé­nek a bevezető nyilatkozatát meghallgatta. A következő plenáris ülésen, amelyet hét­fő délután tartanak, a Föld­közi-tenger melléki, nem eu­rópai országok képviselői kapnak szót. Nem hivatalos értesülések szerint a határozatot parázs vita után, 32 szavazattal 7 el­lenében, három tartózkodás­sal fogadták el. A határozat elfogadása miatt Líbia, Szí­ria és a Jemeni NDK kül­döttségeinek vezetői tiltako­zásul kivonultak a tanácsko­zásról és hazautaztak. Nél­külük tartották meg a csúcs- értekezlet záróülését. időben lépett a kommunis­ták közé. Az Egyesült Izzó, a HPS, a Jutagyár, a Mauth- ner-bőrgyár és más üzemek katonai parancsnokai hama­rosan észlelhették a munká- sök fokozódó ellenállását. Bizalmas jelentéseikben megkongatták a vészharan­got. Elpanaszolták föl öltése­iknek, hogy a dolgozók minid hangosabban szidalmazzák a német fasisztákat, s egyre nyíltabban beszélnék a szov­jet katonák hőstetteiről. A párt egy-egy röpirata kézről kézre járt: — Olvasd! — A pánt üzen neked! — Cselekedj! — iMég kevesebbet ter­meljünk a németeknek — mondatta társainak Kovács Gyula. — Akadályozzuk meg a gépek leszerelését és el­szállítását. Okozzunk men­nél több kárt a fasisztáknak, a mi végső győzelmünket szolgáljuk vele... A kommunisták minden lényeges eseményről tudtak az üzemekben. A pántonkí- vüli dolgozók rendszeresen tájékoztatták őket. A Mauth- nerban Bakos Lajos, Németh János és Bakonyi Gyula nyerte meg bizaJlmukat. Egy este, a műszak befejezése előtti percekben, odasúgták Bakonyinak: — Nézze meg az uszályt, szaki. — Hol? — A gyári rakodón. — Mi van vele? — Titokban megrakták. — Bőrrel ? — Igen. A németeknek. Reggel már vontatják is... A osillagtalan, hideg őszi éjszakán ismeretlen kezek HEVES Városavató ünnepi tanács­ülést tartottak pénteken He­vesen. Az ülésen Borbándi Járos, a Minisztertanács el­nökhelyettese mondott be­szédet, s átadta a várossá nyilvánításról szóló ok­mányt Kontra Gyulának, a városi tanács elnökének. MOSZKVA Pénteken visszaérkezett Moszkvába Andrej Gromi- ko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csa elnökének első helyette­se, külügyminiszter. Gromi- ko Stockholmban a bizalom- és b i ztonságerő sí tő, valamint leszerelési kérdésekről tár­gyaló konferencián vett részt. LONDON Michael Heseltine brit hadügyminiszter csütörtök este a Fálkland-(Malvin)- szágetekre érkezett. Az Ar­gentínáit kormányzó Polgári Radikális Unió parlamenti képviselői nyilatkozatban ■tiltakoztak a brit hadügymi­niszter látogatása ellen. BONN Az ellenzéki szociáldemok­rata párt kezdeményezésére pénteken az NSZK parla­mentjének hadügyi bizottsá­ga parlamenti vizsgáló bi­zottsággá alakult át, abból a célból, hogy tisztázza Günter Kiessliing tábornoknak, a NATO európai legfelsőbb parancsnoksága volt főpa­rancsnok-helyettesének idő előtti nyugdíjiaztatási ügyét. Mint ismeretes, a tábornioíkat homoszexuális vonzalom­mal vádolták, amit azonban ő tagadott, s bírósági úton is támad. NEW YORK Teljesen megalapozatlanok azok az okok, amelyekkel Washington hivatalosan in­dokolta az ENSZ Nevelési, Tudományos és Kulturális Szervezetéből az UNESCO- ból való kilépését — állapít­ja meg Amadou-Máhtar M’Bow, a 161 államot tömö­rítő szervezet főigazgatója George Shultz amerikai kül­ügyminiszterhez intézett le­velében. átfestették az uszály számát és jelzéseit. Reggel aztán, a nyirkos dunai ködben — egy másik uszályt vontattak el a Bajor Lloyd hajósai. Ebben az uszályban bőr helyett só­der volt... A párt figyelme kiterjedt mindenre. A kommunisták feladata volt megnyerni a legjobb szakmunkásokat az ellenállásnak. Ennek alap­ján fogott hozzá Németh Já­nos, hogy beszervezze Bajor Bélát, a gyár üzemlakatosát. Bajort egy napon a pa­rancsnok hívatta: — Az üzemi erőgépet le kell szerelni — mondotta neki. — Mikor? — Azonnal. — Egymagám? — Válogasson ki néhány megbízható emberit. — Parancsára. — Nagyon, nagyon sürgős. — Értem. A „megbízható” embere­ket, Németh és Bakonyi ajánlatták Bajornak. Nem sokat tanakodtak, elkezdték a munkát. Szorgalmasan dol­goztak —, csak éppen nem volt semmi eredménye. — Lazsálnák? — szidta őket a parancsnok. — Vasra veressem magukat? Nyom­ják meg a gombot, s mihelyt elkészülnek, ezer „Leventét” kapnak fejenként A gépet a dorogi bányában fogjuk el­rejteni... A dorogi bányában? Bajor és társai egy szavát sem hit­ték a tisztnek. A parancsot nem tagadhatták meg, a munkát végül befejezték, a szétszedett alkatrészeket gondosan becsomagolták. Arról ők pesze „nem tehet­tek”, hogy a németek más ládákat vittek a „dorogi bá­nyába”. Bajor és- társai elé­gedetten szívták a „Leven­tét”, jutott belőle társaik­nak. ízlett... (Folytatjuk) Egyiptom visszavételéről döntött az iszlám csúcs Akik nem adták meg magukat... id. Dudás Antal 1907-1984 Megint szegényebbek lettünk egy igaz emberrel. Id. Du­dás Antal nyugdíjas, aki 194 5 óta volt tagja pártunknak, elhunyt. A felszabadulás után év­tizedeken át szolgálta kü- löböző, nagyon sokszor veze­tő beosztásban a szocializ­mus építésének ügyét. Élete végéig a közügyek iránti ér­deklődés jellemezte, életele­me volt a cselekvés. 1907 január 6-án született a Fejér megyei Mezőszilas községben, hétgyerekes me­zőgazdasági munkáscsalád­ban. Kisgyerekkora óta dol­gozni kényszerült. 1922-ben kovácsinas lett egy közeli nagybirtokon, majd 1927-töl 1949-ig a Simontornyai Bőr­gyárban dolgozott. 1949-ben a Tolna megyei szövetkezeti központba ke-■ rült Dudás Antal, ahol me­gyei titkár lett. Itt dolgozott két évig, majd kinevezték a Tolna megyei állami gazda­ságok központja igazgatójá­nak. Röviddel később a me­gyei tanács élelmiszeripari osztályának lett a vezetője, utána 1957-ben a Tolna me­gyei Húsipari Vállalat igaz­gatójává nevezték ki. 1964-ig dolgozott itt, ezt követően a Tolna megyei Szesz- és Udítőitalipari Vállalat veze­tője volt nyugdíjazásáig. 1949-ben beválasztották a megyei tanácsba, 1950-ben pedig a megyei pártbizott­ságba. Mindkét testületben hosszabb ideig tevékenyke­dett. 1958-ban, egy cikluson át, országgyűlési képviselő­nek is megválasztották. Munkája elismeréseként többször kitüntették, tulajdo­nosa volt, többek között, a Szocialista Hazáért Érdem­rendnek és a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek. Fordulat vagy beszédgyakorlat? Kis Csaba, az MTI hírmagyarázója írja: , Beszédgyakorlatnak nevezte Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter azt a hangnemváltást,'-amely az elmúlt hetekben, elsősorban az amerikai, de más nyugati vezetők állásfoglalá­saiban is, megnyilvánult. Ez a váltás, amelyet a legjobban Reagan amerikai elnöknek a stockholmi konferencia meg­nyitásához időzített beszéde, és a washingtoni külügyminisz­ternek a konferencia plenáris ülésén elhangzott mondani­valója mutatott, meglehetősen sok találgatásra adott okot a nyugati sajtóban. Reagan egyszerre csak azt hangoztatta, hogy jó munka- viszonyt akar teremteni azzal a Szovjetunióval, amelyet nem­rég még minden rossz forrásának nevezett, s békülékeny han­gon szólt a szovjet—amerikai együttműködés lehetőségeiről olyan területeken is, amelyeken addig hallani sem akart ilyen kapcsolatról. Hozzá hasonló módon szóltak — tulajdonképpen már Reagan megnyilatkozása előtt — egyes nyugat-európai politikai vezetők is, azt bizonygatva, hogy nem rajtuk, csupán a Szovjetunión múlik a normális kapcsolatok helyreállítása, jószerével szinte az enyhülés légkörének újjáteremtése. Része volt az ilyen megnyilatkozásoknak az a spekuláció is amely Gromiko és Shultz stockholmi találkozója előtt azt igyekezett elhinteni a világban, hogy a munkakapcsolat fel­vétele a nyugat által felkínált lehetőség Moszkvának, felhívás arra, hogy „felejtse a múltat” és „térjen vissza a tárgyalá­sokhoz”. Már a Reagan-beszéd után elhangzott első moszkvai állás- foglalás is azt mutatta, hogy a Szovjetunió világosan látja, miről van szó tulajdonképpen: átgondolt, és előre megterve­zett hangulatkeltő manőverről, amelynek kettős célja van. Egyrészt megnyitni az amerikai választási propaganda-kam­pányt, nyilván Reagan elnök újraválasztási kampányának megnyitójaként felszámolni azt a képet, amely róla kialakult az Egyesült Államok közvéleményének széles rétegeiben: az elvakult kommunistaellenes politikus, a fegyverkezés és a hidegháború hívének képét. Másrészt — s ez nem kevésbé fontos — megnyugtatni Nyugat-Európa politikusait és lako­sait, akik a reagani politika súlyos, veszélyekkel terhes kö­vetkezményeit saját bőrükön érzik. Ez a kampány tulajdon­képpen már korábban megkezdődött: a NATO miniszteri tanácsa decemberi ülése hangoztatta a „megbékülési készsé­get”, s ezt követően sok nyug at-európai politikai vezető pen­getett hasonló húrokat. Reagan beszéde azután mintegy „megkoronázta” az ilyen jellegű propaganda-manővert. Hiba lenne eleve kétségbevonni azt, hogy a nyugat-európai megnyilatkozások jó része mögött őszinte aggodalom van. De az amerikai elnök beszédét éppen ilyen hiba volna fordulat­nak minősíteni. Reagan maga is leszögezte, hogy Washington immár „kellően erős” az ilyen „módosításhoz”, s azt is vilá­gossá tette, hogy Washington továbbra is csupán az erő hely­zetéből lenne hajlamos a tárgyalásra. Igaz, egyes kérdésekben nyilvánvaló a visszakozás — de egyetlen lényeges politikai probléma terén sincs kézzelfogható jele annak, hogy a Fehér Házban komolyan foglalkoznának a lehetséges kompromisz- szumok gondolatával, elfogadnák az alapvető elvet: az egyenlő biztonság elvét. A leginkább kritikus kérdésben, a nyugat-európai országokba vitt amerikai közepes hatótávol­ságú rakéták kérdésében pedig — olyan politikusok, mint a tárgyalásokon részt vett amerikai küldöttség vezetője, Paul Nitze szavainak tanúsága szerint — nyoma sincs bármiféle „módosulásnak” az amerikai politikában. Érthető, hogy a Szovjetunió kénytelen nemet mondani az ilyen félrevezető „ajánlatokra". Gromiko külügyminiszter stockholmi beszéde, Shultz amerikai külügyminiszterrel, s jónéhány más, nyugat-európai kollégájával folytatott meg­beszélése pontos képet adott arról, hogy mit jelent ez — a Nyugat által „merev elutasításnak” feltüntetett — válasz. Nem a tárgyalási készség hiányát, hiszen a szovjet külügy­miniszter igen részletes tárgyalási programot terjesztett elő, a korábban már megfogalmazott szovjet, illetve a Varsói Szerződés tagállamai által kidolgozott közös javaslatok alap­ján. Nem is azt, hogy a Szovjetunió nem akar visszatérni a tárgyalóasztalhoz olyan kérdések megvitatására, mint a ha­dászati fegyverek korlátozása, a közepes hatótávolságú nuk­leáris eszközök csökkentése és megszüntetése, vagy a közép­európai fegyverzet és fegyveres erők csökkentése. De nem hajlandó eltekinteni attól, ami a nyugati „kezdeményezése- ket’j a washingtoni „fordulatot” megelőzte: az amerikai rakétatelepítéstől, a nemzetközi helyzet megrontására tett lépésektől. Ilyen körülmények között ugyanis nem lehet ered­ményesen tárgyalni. Gromiko világossá tette, s a munkakapcsolat felvételével bizonyította is, hogy a Szovjetunió kész az érdemi megbeszé­lésekre — de csakis akkor, ha azok valóban érdemiek lehet­nek, nem pedig a változatlan amerikai politika álcázására szolgálnak. Addig ugyanis mindenfajta washingtoni „kezde­ményezés" csak beszédgyakorlat marad.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom