Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-21 / 17. szám
1984. január 21. A beszámoló taggyűlések után A Szekszárdi Húsipari Vállalat pártvezctösége a héten tárgyalta a beszámoló taggyűlések és a küldöttgyűlés tapasztalatait, értékelte az észrevételeket. javaslatokat, megvitatta a megteendő intézkedéseket. — Melyeket tartja ezek közül a legfontosabbaknak — ezt kérdeztük Merk Jánostól, a pártvezetőség titkárától. — Mindenekelőtt azt — és erről személyesen győződhettem meg, nemcsak a taggyűlések előkészítése során, hanem e fórumokon is —, hogy az elmúlt két évben nagy lépést tettünk előre a kommunisták munkájának összehangolása terén. Két éve egy kis létszámú alapszervezete volt a vállalatnak, azóta — főleg máshonnét jött kommunistákkal, de tagfelvétellel is — 185-re emelkedett a taglétszám, létrejött a pártvezetőség és ma öt alapszervezetünk van. Az ország minden tájáról jöttek a párttagok, hozva magukkal az ott meghonosodott szokásokat, módszereket, és bizony nem kevés munkába telt, hogy itt kialakuljanak a kommunista közösségek, — A pártélet rendjét mindenütt azonos szabályok határozzák meg ... — Valóban, de azért árnyalatnyi különbségek vannak. De főként az okozott nehézségeket, hogy az emberek nem ismerték egymást, egymás erényeit, hibáit, képességeit és ha ma még mindig a pártmunka gyengeségeiről beszélhetünk, az okok erre vezethetők vissza. Jómagam sem régóta töltöm be a pártvezetőség titkárának tisztségét — megbízott titkárként szeptember 23-a óta tevékenykedtem és a beszámoló küldöttgyűlésen választottak meg. Törekszem arra, hogy minél jobban megimerjem az embereket, elsősorban a kommunistákat, és hogy ők is megismerjenek engemet. Naponta legalább másfél órát az üzemekben töltök, látogatom az alapszervezeti titkárokat, vezetőségi tagokat, munkahelyükön keresem fel a kommunistákat, érdeklődöm munkájukról, problémáikról. Az alapszervezeti beszámoló taggyűlések mindegyikén részt vettem, így közvetlen tapasztalataim vannak a párttagság véleményéről. — Miben összegezhető ez? — Az öt taggyűlésen harmincöt felszólalás hangzott el. A beszámolók is, a felszólalások is elsősorban a gazdasági, gazdaságpolitikai problémákkal foglalkoztak, de mindenütt megfogalmazódott az az igény is, hogy a munkamódszerünkön kell javítani. Általános volt a vélemény, hogy rendszeresen meg kell tartani a termelési tanácskozásokat, üzemenként. Hiba volt, hogy ezt korábban nem szorgalmaztuk. E vonatkozásban intézkedtünk, hiszen a gazdasági vezetést jogszabályok kötelezik a termelési tanácskozások tartására. A jövő héttől kezdődően mindenütt megtartják, az új igazgató, Hartmann Lajos valamennyin személyesen részt vesz. A beszámolókban és a vitákban is szóba került, hogy jobban elő kell készíteni a vezetőségi üléseket és taggyűléseket. Jobban be kell vonni a pártcsoport-bizalmiakat az alapszervezeti vezetőségi munkába. Előbbre kell lépni a pártfegyelem terén, rendszeresen kell adni pártmegbízatásokat és számon kérni azok teljesítését. Növelni szükséges az alapszervezetek önállóságát. — Az önállóság növelésével kapcsolatban milyen elképzelések vannak? — Mindenekelőtt rendszeresítjük a titkári értekezleteket. Eddig, alapszervezeti titkáraink részt vettek a városi pártbizottság által rendezett titkári értekezleteken. Itt azonban jobbára csak általános tájékoztatások hangzottak el, már pedig vállalatunknál szinte napról napra adódnak csak itt szükséges tennivalók. Az alapszervezeti munka gyengesége nálunk elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a titkárok, vezetőségek nem kaptak elég tájékoztatást, feladatot a vállalat helyzetéről, munkaterületükről. Hogy csak egy példát mondjak: Az üzemi négyszög vállalati szinten már nincs. Ezt sürgősen pótoljuk. Épp ezekben a napokban vesszük számba, mely területeken hozzuk létre az üzemi négyszögeket. Szerencsénkre a január 1- ével érvénybe lépett vállalati szervezeti felépítés — amelynek keretében most már pontosan el van határolva, hogy ki hova tartozik, mi a teendője, ki a felettese stb. — megegyezik a párt-alapszervezetek korábban kialakított területi fel- építettségével. Így a párttitkárból, a szakszervezeti vezetőből, KISZ-titkárból és a főosztályvezetőből álló üzemi négyszög eredményesen koordinálhatja a munkát, segíthet a menet közben előálló problémák megoldásában. — Szóba került a taggyűléseken a pártcsoportok munkája is . . . — Igen, mégpedig olyan vonatkozásban, hogy kapjanak több információt és ők is jelezzék, ha területükön valamilyen probléma adódik. Csak így tudnak „gazdáivá” válni munkaterületüknek, felvilágosító munkát végezni a pártonkívüliek között. Arra törekszünk, hogy a pártcsoportok kis kommunista közösségekké váljanak. Meg kell mondani őszintén, hogy ez csak néhánynál valósult meg. Amikor az alapszervezetek megalakultak, kis létszámúak voltak, háromtagú vezetőséget választottak. Ma 30— 40-es a létszámuk, az egy év múlva sorra kerülő választásokon már öttagú vezetőségeket kell választani. Nyilvánvaló, hogy az utánpótlás elsősorban a bizalmiak közül kell, hogy kikerüljön. — Mit tart a pártvezetőség az elkövetkezendő hónapokban a legfontosabb feladatnak? — Mindenekelőtt azt, hogy a politikai munka eszközeivel segítse — és ebben sok a tennivalója az alapszervezeteknek és az egész párttagságnak — az első negyedévi terv végrehajtását. Tavaly a vállalat adós maradt exportterve teljesítésével, amiben külső és belső okok egyaránt közrejátszottak, ezeket most nem részletezem. Nehéz munka lesz, és csak úgy érhetünk el eredményeket, ha elsősorban a párttagságot sikerül aktivizálni. Arra törekszünk, hogy minden párttag pártmegbízatást kapjon — ezt egyébként többen hangsúlyozták a taggyűléseken. És itt van szerepe az alapszervezetek nagyobb önállóságának. Szükségesek az állandó jellegű pártmegbízatások, de az egy-egy feladatra szólóak is. Mint például az időközönként rendszeresen megtartott szemlékre — amelyeken külföldi partnereink ellenőrzik a technológiát, a higiéniát — való felkészülés. Ugyanis ezek eredményességétől függ, hogy egyes országokba exportálhatjuk-e termékeinket. Aztán: elérni azt, hogy a párttag ne menjen el szó nélkül amellett, ha valaki belerúg a tízezer forintot érő ajtóba, vagy ledobja a padlóra a húst. — Sokat várunk a jövő héten kezdődő termelési tanácskozásoktól és arra számítunk, hogy ezeken a kommunisták hallatják szavukat, bírálataikkal, észrevételeikkel, javaslataikkal, a munkában pedig példamutatással segítik a vállalat előtt álló feladatok megvalósítását. J. J. Ipar? mCemlékeink (5.) it batcaí szíuattyuk Az árvízvédelem és belvíz- védelem 'természetesen' nem ipar, de az ezt szolgáló létesítmények egy részét .a hazai ■ipar állította elő. Ennek okán tel jes joggal sorolhatjuk ipari műemlékeink közé a Báitán lévő szivattyúállomás legfontosabb berendezéseit, magukat a szivattyúkat, melyek ia millennium idején kerültek ide és máig kifogástalanul ellátják feladatukat. A korban való elhelyezésüknek két dokumentuma is van. Az egyik a szivattyúház feletti tábla: A másik dokumentum a szivattyúk oldalán díszük: „Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár RT. Budapest, 1896. 1000 mm.” A működő műemlék minden bizonnyal ritkaság, melyet remélhetőleg számon tart az esztergomi Vízügyi Múzeum is... O. I. Fotó: Cz. S. \ „Belvizeinek eltávolítására építette A SZEGZÁRD — BATAI DUNAVÉDGÁT TÁRSULÁS Magyarország fennállásának ezredik évében 1896.” A hazai ipari műemlékek jegyzékében megyénk egyetlen sorral sem szerepel. Vizsgálódásaink nyomán úgy tűnik, hogy ez igazságtalan. Sorozatunkban meglévő és megőrzendő ipartörténeti műemlékeinkre kívánjuk röviden, szinte jelzésszerűen felhívni a figyelmet. A közeli és távoli környék belvízvédelmének fontos állomása a szivattyúház, benne a műemlék gépek „bevetésre” készen. tfíÉPÜJSÁG 3 HÉTRŐL I fi hírre hírről Az újévi fogadalmak ideje lejárt, aki komolyan veszi önmagát és munkáját, az már az új évi feladatokon dolgozik. A hét lapszámai éppen azt tükrözik, hogy a munkahelyeken megkezdődtek a nyilvános számvetések. A tényleges elemzőmunka sok helyütt befejeződött, az összegzések, tapasztalatok, és ezzel együtt az idei feladatok többé vagy kevésbé végleges formában fórumok elé kerültek. Hói, mit 7 Olvashattunk arról, hogy az eddigi munkája alapján mezőgazdasági kombinát lett a Dalmandi Állami Gazdaság, jól zárta az előző gazdasági évet a pincehelyi gáztöltő állomás, megismerkedhettünk az ISV- rendszer idei terveivel, szó volt a bátaszé- ki vázkerámia előző évi termeléséről, a készülődésről a falugyűlésekre, amelyek mind a 108 Tolna megyei településen ösz- szegzik az előző év eredményeit, és szólnak az idei feladatokról. A szekszárdi városi népfronitbizottság után a megyei ds megtárgyalta a népfrontbizorttságok tennivalóit. Koordinációs értekezleten esett szó a nőpolitika aktuális feladatairól. Ülést tartott a fentiekhez hasonló témakörben a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. Nem látványos, de annál fontosabb munka folyik a vállalatoknál, ahol készülnek az idei mérlegbeszámolók, nem különben így van ez a szövetkezeteikben is. Hamarosan sor kerül a zárszámadó közgyűlésekre, mikor is a tagság, és persze az olvasók nyilvánossága elé kerülnek a nehéz mezőgazdasági év eredményei. Vannak időrabló és idegtépő" gyűlések, megbeszélések és konferenciák, ahol a résztvevők csak ugyanazokat a közhelyeket ismételgetik, amelyeket már tavaly is elmondtak, számtalan fórumon. A fentebb említett és felsorolt, valamint a fel nem sorolt értékelések ennek éppen az ellenkezőjét fejezik ki. Mindegyik legalábbis egyéves jelentőséggel bír és mellébeszélésnek ezeken a tanácskozásokon nincs helyük. Mindenütt tényekről, valóságos jelenségekről és égető gondokról, nagy feladatokról esik szó. Közben persze nem állt meg az élet és munka, miközben az idei feladatokról beszélünk, a munka nem szakadt meg. A gyűléseken elmondott tények még a december 31-i állapotot rögzítik, de közben már harmadik hete folyik az idei termelés. Beruházási varázslat Együtt a feladatok előtt, a Bonyhádi Zo- máncárugy árban Évkezdő muinikősgyülésen ismertették az eredményeket a Bonyhádi Zománeáru- gyárban. Némely vélemények szerint feleslegesek az ilyen „össznépi” gyűlések, mert csak ott általánosságokban lehet beszélni, a részfeladatok és azok végrehajtása úgyis kisebb kollektívában dől el. Azért ez nem egészen így van, nem mindegy, hogy a dolgozók írásban olvassák-e el a rideg számokat, vagy pedig az igazgatótól hallják személyesen. A gyűlés egyúttal demonstrálja a dolgozók összetartozását, és ennek erejé-li is, mi vagyunk a felelősek érte, együtt értük el az eredményeket, közösen a feladatainkat is. A zománcárugyárban örömteli dolgokat hallhattak a dolgozók, ezek tovább lelkesíthetik ókat az új gazdasági évben. Nem vagyok jártas az ipar területén, de minit újságolvasó és rádióhallgató, nem mindennap találkozom olyan híradással, ■amiben határidő előtt megvalósult beruházásról esik szó, a tervezettnél olcsóbban. A zománcárugyárban határidő előtt negyedévvel befejezték az exportárualapot bővítő beruházásit. A tervezetten felüli vásárlásokat is figyelembe véve, 43 millió forintból valósították meg azt, amire az eredeti számítások szerint 75 millió forint kellett volna. Hogy a beruházás mennyit hozott a gyárnak és a kollektívának, arról a mérlegzárás után lehet beszélni, hogy mi módon sikerült elérni az eredményt, arról pedig már most kell szólnunk, mások okulására is. Új hangsúlyok A megyei népfrantbizottság nem hozhat határozatot mások számára, még a többi népfronitbizotfcságinak is csak ajánlásokat tehet. Ami éppen nem azt jelenti, hogy nincs tennivalója. Az elmúlt év értékelése megtölthetné az egész újságot, hiszen a népfront tevékenysége olyannyira szerteágazó, főként ha a községenként változó feladatok megvalósulásáról beszólni szeretnénk. Az eredményekről csak annyit, hogy nem látványosak, de azért még számokkal is igazolhatók. Például az egy főre jutó társadalmi munka országos átlagát száznák véve Tolna megye löO^százalék körüli jár. Nincsenek az idén új feladatok, a köz- igazgatási átszervezések is legfeljebb a munkastílust, munkamódszert érintik, nem jelentenek merőben új feladatokat. Örömmel üdvözölte a megyei népfroinitbizottsóg is a kisközségek elöljáróságának a megszervezését, mert ezzel mintegy „visszakapta” a népfrontbizottság helyi állami partnerét az elköltözött tanács helyett. Az egyik legfontosabb idei feladatnak éppen a kisközségek népfronitbizattságainak élénkítését határozták meg. Esetenként majdnem újjászervezésről beszélhetünk. Ennek érdekében elhatározták, hogy területenként rendszeresen összehívják a népfronttiitká- nokat a tennivalók megbeszélésére és tapasztalatcsere céljából. Arról is határozott a megyei bizottság, hogy javaslataikat, ajánlásaikat ezentúl írásban is megküldik a megyei tanácsnak. Nagyobb településen a helyi népfrantbizottság is átveheti ezt a módszert, ha eddig még nem alkalmazta volna. Mi nem nőpolitika ? Nem hiszem, hogy lehetne olyan témát elővenni, aminek nincsenek nőpolitikái vonatkozásai. A héten a megyei pártbizottságon egyeztették az idei munkaterveket a pártbizottságok nőreferensei és a társadalmi és itömegszervezetek nőfelelősei. Szűkén vett nőpolitikái téma kevés lesz az idén a különféle testületek előtt, attól függetlenül, hogy sok pártbizottság éppen a nőpdliitikai párthatározat teljes áttekintését tűzte ki maga elé. Ezzel szemben nem lesz, mert nem lehet egyetlen olyan téma sem, aminek nincsenek nőpolitikái vonatkozásai, hiszen a társadalom több minit fele nő. A tervezett témák szerint több területen áttekintik a fizikai dolgozó nők helyzetét. Külön az elemző munkát, hogy ebben a munkakörben a legalacsönyabb a szakképzett nők száma és ezzel együtt a bére is. A fiatalabb korosztályit illetően itt van a legtöbb tennivaló és a legnagyobb lehetőség is az előrelépésre. A pillanatnyi gazdasági helyzet nem igen kedvez a tanulásnak, továbbképzésnek, de még a szórakozásnak sem, és ez — a házi munka miatt — jobban sújtja a nőket, mint a férfiakat. Messze vagyunk még a nőpolitika végső céljának megvalósulásától, ami nem más, mint önmaga megszüntetése. Nehéz fizikai munkát végeznek a nők a húskombinátban is