Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-28 / 304. szám
1983. december 28. i^ÉPÜJSÁGS Tömeg, illetve súly mérésére szolgáló esz- ■ » ■ ^I ■ köz. Rendszerint kétkarú emelő. Legegyszerűbb fajtája a kalmármérleg... Magyarországon a vállalatok működésének megkezdésekor nyitómérleget, működésük folyamán évközi (negyedéves) mérleget és évenként éves zárómérleget készítenek. Mind az eszközöket, mind a forrásokat csoportokra, azon belül fejezetekre, a továbbiakban tételekre tagolják... Közgazdasági mérleg, a gazdasági erőforrások és felhasználásuk, a ráfordítások és ki- bocsájtások mérlegszerű szembeállítása. (Új magyar lexikon negyedik kötet.) Egyensúlyt teremteni Nem is olyan ... Kevés olyan vállalat van !az országiban, amelyik alapanyagának zömét importból szerzi ibe. De akad ilyen és munkájára feltétlenül szükség van. Ilyenek nálunk a bőrgyárak, köztük a simon- itornyan is. Valutát adnak ki minden egyes négyzetméter nyersbőrért. iKemónyvalutát. Ebből következik, hogy nem lényegtelen kérdés: mii, mennyiért és hogyan tudnak beszerezni és — a kész árut — értékesíteni. Mert éves tervet sokféleképpen lehat teljesíteni. Mondjuk, hogy minden gond nélkül elkészülnék a bőrmannyiséggel, azzal, amit vállaltak, sőt, azt még rtúl is teljesítik. De ékkor még veszteséges lébet a vállalat. Lehet , segíteni” ezen például olyan formán, hogy olcsó nyersbőrt vásárolnak. De akikor meg, ha elvesztik a mértéket, ismét veszteségesen termelnék, mert nem tudnak olyan értékű és minőségű bőrt gyártani, arai fedezi a kiadásokat ... Simontornyán 1983-ban egyensúlyt tudtak teremteni. Nem egyszerűen és gond nélkül, de egyensúlyt. Mindezt úgy, hogy közben teljesítették ex partitervüket, ami ismételten nem könnyű feladat, mert a nyersbőr ára felfelé, a kész bőré pedig lef elé halad a világpiacán. • Az évről [beszélgetünk Per- ger Imre kereskedelmi igazgatóhelyettessel, ezen belül is három területről esik szó: az értékesítés és a termelés összhangjáról, az exportról és a készletekről. Az értékesítési gondjaink közé nem az tartozott, 'hogy nem tudták eladni .termelésüket. Sőt... Többletrendelésük volt, amit 'nem is tudtak minden esetben teljesíteni. Az értékesítésnél vitába keveredtek a cipőgyáraikkal. A gyárak úgy akartak szerződést kötni, hogy a simantor- nyaiak egyenlőtlen havi ütemben szállítsanak számukra. Ez a cipőgyárak készletgazdálkodási gondjait megoldotta volna, de akkor Simontornyán az ellenkezője jelentkezik. Ha ezt elfogadják, akikor vagy nagy készlettel dolgoznak, vagy változó munkáslétszámmal. Egyik sem járható út. A fő feladat az volt — már .az év elején —, hogy összhangot teremtsenek a cipőgyárak és a maguk érdeke között. Mindkét fél számára elfogadható szállítási ütemet kellett kidolgozni. Száznál több partnere van a gyárnak, ami azt jelenti, hogy számtalan tétel sorsát kellett úgy szerződésbe rögzíteni, hogy a későbbiekben ne legyen belőle vita. A szerződéseik elkészültek. Sőt, még arra is .maradt energia, .hogy év közben, a szerződésiek mintegy harminc százalékát .módosították a feldolgozóipar kérésére. Mindenkor igazodva az igényiekhez. Simontornyán évek óta az ia fő cél, hogy a tervezés, a termelés és az értékesítés 'között megteremtsék az összhangot. Ez az összhang jelenítené ia 'gyárban a tökéletes termelést. Természetesen ez nem valósulhat meg minden esetben — menet közben változnak az igények —, de 1983 végén elmondhatják, hogy a termelés és az értékesítés összhangja létezik. A másik fő feladat, hagy a cipőgyárak igénye mellett a simontomyaiakniak is van exportterve. INem .nagy, de mégis valutabevételt jelent ez. Tizenhat millió forintot. Miért fontos ez? A vállalat felügyeleti szerve ez alapján ítéli meg és teszi függővé a vállalat elismerését. Az exportálás szintén ösz- ■szetett feladat. A legfontosabb, hogy a nyersanyagár folyamatosain emelkedik és az előrejielzésdk még 1984-re is ezt a tendenciát jelzik. A vásárlók pedig jóival áron alul akarnak vásárolni. A másik gond: a cipőipari vállalatoknak is van exportiter- vük, amit .saját és a népgazdasági érdekből .mindenképpen teljesíteni alkarnak. A cipőgyárak exportja valutát hoz az országnak, de az alapanyaggyártónál ez nem jelentkezik. Tehát az alapanyaggyártóknak nem érdekük a közvetett export. De, még ezt is tudta teljesíteni .a simantornyad gyár. A cipőgyárak exportfelada- itadhoz is adott segítséget, és saját exportját .is teljesítette. Természetesen ehhez kellett egy-két olyan lépésit is tenni, ami így utólag is kemény rizikónak látszik. Többek között exportáltak az DSA-ba 3000 darab bőrmap- pát úgy, hogy a vállalat a Palota Bőrdíszműgyárral készíttette el az árut, így .az exportbevétel Simontornyán jelentkezett. Az előbb említettük, hogy a nyersbőr-árak még 1984- ben is felfelé 'haladnak a vd- lágpiacon. Pedig már 1983- ban is kemény feladat elé állította a gyárat ez. Van lehetőség, többfajta is. Ha olcsó nyersbőrt vásárolnak, aminek a feldolgozása drága, de mégis jó minőségű bőr ké- szífihető ibelőle, akkor lehet jól és eredményesen dolgozni. Ezt választatták, ami azt jelentette, hogy a napid munkában olyan többletenergiát kellett befektetni, ami kemény gondokat 'is okozott. A szervezésben, az irányításban, a technológiában. Abból indulnak iki, hogy a készáru árának 60—65 százaléka a nyersbőr ára. Ha fel százalékkal melkedik a nyersbőr-ár, náluk már komoly veszteség jelentkezik. Ilyenkor év végén a legtöbb fondot .mégis a készletek okozzák. Nemcsak Simon- tomyán, minden magyar vállalatnál. A készletek kordában tartása közös feladat, de néhány ellentmondás azért mutatkozik. Mutatkozik, mert a ké-szleteket csak akkor lehet optimális méretek között tartani, ha a termelés jól szervezett, de nemcsak egy- egy gyáriban, hanem az egész népgazdaságban. Ami azt jelentené, hogy jó a szállítási fegyelem ... lehetne sorolni tovább, de tudjuk, hogy még ezen a terén rengeteg hiányosság adódik. Mivel az alapanyaggyártók, a feldolgozóipar és a .kereskedelem között .nincs kellő összhang. Készletügyben minden esetben az alap- anyaggyártók a „fogók”. Az év utolsó napjaiban itermelt áru a nyakukon marad. December 20-a után már a cipőgyárak nem akarnak átvenni árut, mert abból már nem készíthető készáru, így a készlet náluk jelentkezik. De nem jelentkezik, mart nem viszik el a bőrt Sirnan- tornyóról. Kifizetik a nyolcszázalékos meghiúsulási büntetést, de még így is jobban járnak. Nem is okozna ez gondot, mert legföljebb Si- montornyán december közepétől nem gyártanak, hanem ilyenkor adnák ki az éves szabadságot. A dolgozók még örülnének is neki. (Egyébként megjegyzem, "hogy a két ünnep között ilyen megindok- l'ás alapján állnak a gyárak.) De, ott kezdődik a fő gond, .hogy a cipőgyárak tehergépkocsijai január első napjaiban sorban állnak ' a gyár előtt, ment kellene az alapanyag. Semmi esetre sem tehetik meg Silbontornyán azt, hogy január első napjaiban nem adnak alapanyagot. így marad az ellentmondás és a magas készlet. összességében ha mérleget kell készítenünk: az ellentmondások ellenére is teljesítette 1983-es feladatát a si- montornyad gyár. Teljesítette számtalan ötlet megvalósításával, rengeteg szervezési gond feloldásával. De ez manapság minden vállalatnál így megy... Az eredmény verejtékkel születik, csak az nem mindegy, hogy mennyivel... A meszesben mutatkozik meg, hogy melyik bőrből mit lehet gyártani Sok. kicsi... Figyelemreméltóan bosz- szanitó volt az a fiatalember, akii az újdonatúj KÖZÉRT- ben felhívta a figyelmem a hentesáruk súlyának változtathatóságára. Szerinte — és sajnos, nemcsak szerinti — a párizsi tíz dekája, azaz normál .állapotban lévő tíz dekája felhizlalva, ugyanannyi mennyiségben legalább tizenötöt nyom, ha nem többet. Nagyon egyszerű recept. Ha a lakótelep hölgyei és bevásárlásra kárhoztatott urai az aznapi húsáruféleségeket nem vásárolják fel, .akkor az „okos” kereskedő az üzlet zárása után .belehelyezi azokat egy lavómyi hideg vízbe. így nyitáskor a pairizer kétszeresére duzzad és a kri- nolin elveszíti vevőriasztó szagát. Ez is előny — nem kevésbé az, hagy a víztől fel- puffadt áru többet is nyom a .mérlegen —, nincs szükség idegen praktikákra. Váltsunk jelzőt. Tehát a bosszantóan fiatal ember, aki kereskedőként kíván élni, ehhez mérten szokatlanul őszintén tárta fel mestersége „műhelytitkait”. Nem véletlen ugye, hogy ennek ellenére anonim akart maradni — s .az sem, hogy a velem született és javíthatatlan naiv- ságommal egyedi esetnek minősíthetem a dolgot. Ellenben szeretném felhívni a népi ellenőrök figyelmét a trükkre: névtelenné minősített „kereskedő” informátorom szerint nagyon egyszerű játszani a mérleggel. Felesleges elállítani a vízszintes állást bizonyító vízmértéket — elegendő egy cémaszál, kis hurokkal a végén, amit rágógumival a mérleg súlyt mérő tányérjára ragasztanak. Ha az ember a fcisujját bele- aikasztja a hurokba s enyhén meghúzza azt, .tíz deka pari zer .máris tizenöt deka lesz s iha ellenőrzés adódik, csak egyszerűen leválasztja a rágógumit a mérleg alsó lapjáról — arról ő Igazán nem tehet, hogy a szerkentyű ösz- sze-vissza mér. Aztán ehhez a továbbiakban nem kell egyéb, mint két szép mosoly a pénztároskislánynaik és jó memória. Este aztán lehet ,tisztelni”. Kérem szépen — beütötte a pénztáros? Hát persze. Az ott van a pénztárgépben. S ia dolgozók? ö nem vehet pardzert éhező családjának? Amit szintén 'be (kellene) ütni a pénztárgépbe? Dehogynem. Hogy filléres dolog? Igen, az. De a sok kis fillér ugyebár sókra megy. S fene a dolgát, az én fillérem valahogy fontos nekem. Persze lehet, hogy kicsinyes vagyok. És a mérlegről Justitiára asszociálok. Az én hibám? Csak pontosan... A mérleg érzékeny. A hidegre, a melegre, a párára, a hazai és a világpiacra... az ember hangulatára, a pénztárcájára... Mindenre. Ezért is fontos a mérleg folyamatos karbantartása. Beállítása. Akinek mérleggondja van: szívesen segítenek rajta — igaz csak valóságos mérleget javítanak — Kapospulán, a mérlegjavító kisszövetkezetbén. Véletlenül sem... Véletlenül sem szeretném arra buzdítani embertársaimat, hogy ilyenkor az év utolsó hetében, vagy épp>en az utolsó napon mérleget készítsenek. Miért? Nincs értelme. Nincs, mert kár minden fogadkozásért, az új évben sem leszünk jobbak, sem szavunkat tártabbak. Namár- most, ha valaki megfogadja, hogy soha többet nem csalja meg a feleségét, azt úgysem tartja be, mert ha egyszer megcsalta, akkor ugye máskor is... Azt sem érdemes megfogadni, hogy nem verem meg többet a gyereket — már aki veri —, mert ha eddig verte, akkor úgyis... Azt sem érdemes elemezni, hogy milyen viszonyban voltunk a főnökünkkel, mert ha év közben gyáván viselkedtünk, és csak otthon voltunk bátrak, amikor a feleségünknek beszámoltunk, hogy milyen keményen és nagyhan- gúan szúrtuk le a főnököt (ismerős ugye?), akkor 1984- ben is... Kár fogadkozni, hogy élmunkás lesz az ember, mert úgysem lesz az... Kár megfogadni, hogy szilveszterkor szívjuk el az utolsó cigit, hogy egy kortyot sem ezután... Mert ha elsejére virradóra rekedtre bagóztuk magunkat és úgy támoly- gunk haza — vagy visznek haza bennünket —, akkor másodikétól úgysem változik semmi. Véletlenül sem akarom embertársaimat olyanra rábeszélni, amit magam sem tudók megtartani. Nem és nem. Nem akarok bűntudatot okozni... Mert mi történne ha az addig rosszul dolgozó beoztott, a kemény szavú és igazságtalan osztályvezető megváltozna. Csalódás. Mindenki csalódna abban az emberben. .r Mi lenne akkor, ha mindenki mindent megfogadna és be is tartaná. Ha nem lennének hiánycikkek és nem kellene néha pult alól vásárolni... ha mindig jó lenne a leveízióműsor. Maradjunk csak ennél a példánál: ha mindig és mindenkor jó lenne a televízióműsor.. Fekete Gyula író mégj óbban elszomorodna. A népszaporulat miatt. Kérem szépen a televízióban is tudják, hogy mivel tartoznak a hazának... Azt hiszem, sikerült mindenkit meggyőznöm arról: nem érdemes fogadalmakat tenni, óriási károk keletkeznének. Képzeljék el: ha Csikós Nagy Béla megfogadná... Be tudná tartani? Nem! Csalódnánk benne, mert már hónapok óta mondjuk, hogy ennek és ennek megv az ára felfelé, sőt még az ország- gyűlés is megmondta... Na- mármost, ha ennek ellenére Csikós Nagy Béla vállalná... megfogadná ígéretét... én na- gyon-nagyon szívesen csalódnák benne... mert ha hiszik, ha nem: az idei árakkal én meg lennék elégedve, ha jövőre is ezek maradnának... Kinek a súlya? Tizenkét éve — bocsánatos bűmként — elitulajdonítotitam régi munkahelyemről egy precíziós gyógyszertári mérleget. Azért bocsánatos a bűn, mert akkori főnököm szemet hunyt a dolog felett — lévén a mérleg már semmire sem használható —, gyakorlatilag sem precíziós nem volt, sem mérleg. Ha emlékeznek még a régmúlt időkre y ami kor a piaci kofák kézben tartott és két szálon függő serpenyőbe rakott árusúly arányiban közölték a kedves vevővel az árat — nos, az én mérlegemem hasonló. Ehhez találtain egy elhivatott iparost, aki helyrehozta és egyensúlyba került .a két laöháittányér. Azóta voltam már boldog és boldogtalan. Éltem Budapesten, Szegeden és Miskolcon, megjártam Fácánkertet és töltöttem időt iitt-otit. Minden állandónak és ideiglenesnek tűnő lakóhelyemen felfüggesztettem mérlegemet és estémként néha aggódva figyeltem: vajon kibillen-e egyensúlyából. Babona? Nem hiszem. Csak saját emberségem súlyát mérlegeltem minduntalan vele. Elhitettem magammal, hogy ha a bal tányér süllyed le, én hibáztam, ha a jobb, vétlen vagyok. Végül is furcsán játszott velem az élet Szellő támadt vagy valaki bevágta az ajtót — mindig mérlegem .hal tányérja billent a fald felé. Eddig soha el nem hihettem — talpig ember vagyok, aki nem hibázik. Eddig még mindig kénytelen voltam felülbírálni és olykor (de sokszor) elítélni önmagam. Függ ez a mérleg, jaj, időtlen idők óta. Jelkép ma már. Függésében független a nagy „szembenézésektől”, amikor dátumok és ünnepeik — miint Szilveszter és születésnap — adnak okot és alkalmat arra, hogy megvonjuk emberségünk addig — s csak addig — meghúzott vonalát. Csalunk is néhanap. Ugye? Mérlegem közel sem Jus- titiia eszköze. Az ds lehet; nem is a bal tányér billen mindig lefelé, csak én hunyorítok, -hogy úgy lessen. Az is lelhet, hogy nem is látom fizikai valóságában. Talán csak a lelkem bal fele az, ami egyensúlyozni kíván ? Precíziós-e önmagunk súlyának mérőeszköze vagy sem; nincs válasz. Megméretünk — nap mint nap — és könnyűnek találtatunk? Ítélet — legyen nehéz vagy könnyű —, amivel együtt és általa élni tudnunk kell. Élet — és nem hálái árán — kell egyensúlyba kerülnie láthatóan-Jáithatatlan mérlegtányénainknak — s az áru szerinti súly — ami után fizetnünk kell — pénzben aligha kifizethető. Az összeállítást készítette: Gottvald Károly, Klie Ágnes és Hazafi József.
