Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-28 / 304. szám

©népújság 1983. december 28. Megszűnik a „szabad rablás” Az elmúlt hónapban OTSH-rendelet jelent meg a testnevelés és sport tanfolya­mi oktatásáról. Hogy ez az utasítás mennyiben érint bennünket, állampolgárokat, próbáltuk felderíteni. Link Ferenc, a Tolna megyei Ta­nács V. B. sportszövetségi és rendezvényir ódájának veze­tője volt ebben segítségünk­— Miért volt szükség a korábbi rendelkezés megvál­toztatására? — A korábbi szabályozó- rendszer, bár meglehetősen nagyvonalú, általános volt — elsősorban a díjazás kér­dése volt vitatott —, egészen a 80-as évek elejéig nem szorult módosításra. Ekkor­tól azonban lényeges szem­léletbeli változásoknak le­hettünk, itanúi, sorra indul­tak a dolgozó nők, óvodásak tornatanfolyamai, úszótanfo- lyamdk. Mégis a robbanás­szerű változást elsősorban az aerobik megjelenése jelentet­te. Mivel teljesen új volt, sza­bályozók nem vonatkoztak rá, ezt a kötetlenséget sokan kihasználták — „szabad rab­lás” volt. — Több helyen érdeklőd­tem az aerobik árfolyamok iránit és meg kell mondanom, óriási különbségek léteznek. Nincs két olyan hely, ahol ugyanannyit kérnének. Ho­gyan korlátozzák most ezt a jelenséget? — Ezután kizárólag csak intézmények szervezhetnek tanfolyamokat;, mégpedig két formában. Vagy tumussze- rűen, tehát meghatározott időtartamra, ahol 30-tól 80 forintos óradíj kérhető, vagy pedig folyamatosan működ­tetve. Ez utóbbinál a rész­vételi díj az önköltségnek legfeljebb 20 százalékát tehe­ti ki (ehhez azonban vala­mennyi többletköltség is hozzájárul). Meg kell mon­dani, hogy az ilyen tanfolya­moknál rendkívül magas az oktató tanfolyami besorolása. És épp emiatt van a sport- szervek legnagyobb aggálya. A versenysportra ugyanis — előnyösebb feltételeivel — egyfajta szívóhatást gyako­rol. Hogy miért? Mint már az előbb említettem, lénye­gesen jobban megfizetett (és itt a viszonyítási alapot NB I-es edző képez/i). Ezenkívül nem tartozik felelősséggel egyesülete, a sportág, a nagyközönség felé. Végül pe­dig, nem utolsósorban szaba­dak a hétvégék, a munkaszü­neti napok. — Már a versenysport, is­kolái testnevelés kapcsán is felvetődtek a nyomasztó te- remgondok. Hol kapnak he­lyet ezek a tanfolyamok? — A tornatermek valóban túlzsúfoltak, így más megol­dást kell keresni. Többször szóba került már — sőt né­hány helyen követendő pél­daként meg is valósult —, hogy a művelődési intézmé­nyek kezükbe vehetnék leg­alábbis az aerobik- és 'a kü­lönféle gimnasztikái tanfo­lyamokat. Ez mindkét félnek előnyös lenne, s csupán az érintettek rugalmasságán múlik megvalósulása. — Mikortól lép életbe a rendelet? — Már 1984 január elsejé­től. A már folyamatban lévő tanfolyamok szerződéseit pe­dig ekkortól kell módosítani. T. Zs. Visszaemlékezés 25 év távlatából Szekszárdim kezdte az ökölvívást a szakfelügyelő Negyedszázada, 1958. december 18-án jelent meg la­punkban a tudósítás az ökölvívó utánpótlás-válogatott szerepléséről, melyben háro m szekszárdi — Kálmán, va­lamint a később kaposvári színekben induló Füzesi és Dorogi — is helyett kapott. Az albán fővárosban mérte össze tudását a két válogatót t, először a magyarok, a visz- szavágón pedig már a vendéglátók bizonyultak jobbnak. Mindkét alkalommal tisztesen helytálltak a szekszárdi ök­lözök is, hármójuk közül Füzesit azonban a visszavágón nem fogadta kegyeibe Fortuna istennője, de ami ennél is súlyosabb volt, a pontozók sem. íme a két korabeli tudó­sítás : „... Füzesi pontozásos győ­zelmet aratott Reci ellen. Fü­zesi mindhárom menetben kemény horgaival és egyene­seivel, állandó támadásával biztos fölényt harcolt ki. Győzelme egy pillanatra sem lehetett vitás. Az eredmény- hirdetéskor azonban az albán versenyző győzelmét jelen­tették be. Később azonban mégiscsak megállapították a pontozólapok alapján Füzesi vitathatatlan győzelmét és korrigálták a helytelen ered­ményhirdetést.” (1958. XII. 18. Tolna megyei Népújság). A visszavágó mérkőzésen: „Füzesi pontozással vesztett Reci ellen. Füzesi mind tech­nikában, mind pedig taktiká­ban felette állott ellenfelé­nek, azonban a pontozók másként látták. Pontozással az albán versenyzőt hirdet­ték ki győztesnek. (1958. XII. 21. Tolna megyei Népújság). Füzesi Zoltánt, az egykori válogatott-ökölvivót, később edzőt, ma pedig a Magyar Ökölvívó Szövetség szakfel­ügyelőjét munkahelyén ke­restük fel, s tettük fel a kér­dést, vissza tud-e emlékezni, mennyire él benne a 25 év­vel ezelőtti két mérkőzés. Előkerült rögtön a füzet, melyben újságcikkek, fény­képek sorakoztak, megörö­kítve sportpályafutásának valamennyi állomását. A már megsárgult kivágások között rábukkantunk az előzőekben idézett sorokra is. Kiderült, azonban, hogy emlékezeté­ben kevésbé fakultak meg az események, a nagy küz­delmek, összecsapások, de még az apró momentumok is élnek benne. — Első utánpótlás-váloga­tott szereplésem volt ez, igy érthetően teljes elszántság­gal készültem :rá. Odafelé a repülőgépen kivételes „kegy­ben” részesültünk mi szek­szárdiak : a pilóta, Szent- györgyi Dezső ugyanis szin­tén szekszárdi volt, így be­bocsátást nyertünk a veze­tőfülkébe is. Szentgyörgyi az egyik legjobb magyar pilóta volt, sajnos rá két évre, nyugdíjazása előtti repülésén lezuhant. Másodszor is Szekszárdon a kupa A BM központi szervek testnevelési és sportbizott­sága szervezésében került sor Budapesten a BM orszá­gos teremlabdarúgóiba jnok- ságra. A verseny célja a fi­zikai tulajdonságok fejlesz­tése meltott a szabad idő hasznos eltöltése volt. A Tolna megyei Rendőr- főkapitányság csapata siker­rel képviselte megyénket a rangos tornán: 1981 utón is­mét tomagyőztesként vég­zett. A csoportmérkőzések so­rán a BM közpond szervek, a BRFK, valamint Csongrád megye válogatottját győzte le. A másik csoport győztese a Korvin Ottó Kórház csa­pata lett. A döntő mérkőzé­sen megyénk válogatottja — Lioker, Tárnok, Kiss, Gahó, Kacsányi, Kormos — össze­állításban 6-2-re győzött, így másodszor nyerte el a vándorlkupát. — A mérkőzésen ellenfe­lem egy nálam, több mint egy fejjel alacsonyabb, „kemény fiú”, Umer Reci volt. Az el­ső összecsapáson inkább ve­rekedtünk csak — nagy csa­tában győztem. Annak elle­nére, hogy béreztem: én vol­tam a jobb, ellenfelem kezét emelték fel a magasba. Leg­elsőként a szovjet Jevgenyij Qgurenkov vezető bíró rek­lamált, hisz nyilvánvaló volt a tévedés. És mint kiderült, valóban rosszul adták össze a szavazólapokat. A vissza­vágón hasonló fölénnyel küz­döttem, sőt, sokkal inkább magaménak éreztem a győ­zelmet, többször találtam el Recit, ekkor azonban Ogu- renkov is ellenfelemre sza­vazott. Mint később elmond­ta, tette ezt azért, mert nem az akkori stílusnak megfele­lően öklöztem, gyakran el­mozogtam, eltáncoltam, hol­ott többet kellett volna üt­nöm. így hirdettek ki má­sodszor is — ezúttal végérvé­nyesen — vesztesnek. A ha­zafelé vezető úton óriási vi­harba keveredtünk, és én, aki másodszor ültem repülő­gépen — az akkor még nem legmegbízhatóbb járművön —, alig vártam, hogy leszáll- junk. — Ma szinte elképzelhe­tetlen egy ökölvívó-mérkőzé­sen 6—8 ezres nézőszám... — A nagy közönségszám nemcsak ott és akkor volt jellemző. Ma is a világon egyik legnépszerűbb sportág az ökölvívás. Azért, hogy hazánkban kevéssé népszerű a rossz propagandát lehet fe­lelőssé tenni. — Mennyiben kötődik sportpályafutása megyénk- hez? — Ennek két fontos állo­mása kapcsolódik Tolna me­gyéhez. A versenyzést Szek­szárdon (utolsó versenyem) fejeztem be, edzősködésem végső akkordját pedig 1982- ben Pakson, az Atom Kupa jelentette. De mindezeken kí­vül is azt mondhatom: nincs nap, hogy ne találkoznék „földimmel” és persze ha le­hetséges, hazautazok. — Hogy jutott a szakfel­ügyelői beosztásba? — A versenyzést kaposvári Füzesi (jobbról) első válogatott-mérkőzése 8000 néző előtt Tiranában. színekben hagytam abba 1961-ben, s ugyanott azonnal edzősködni kezdtem. Létre­hoztuk az ország első nem hivatalos ökölvívó-sportisko­láját. Ennek elismeréseként hívtak fel öt év múlva a Ma­gyar Ökölvívó Szövetségbe. Feladatom .az volt, hogy ké­szítsem elő és indítsam be az országos sportiskolái hálóza­tot, alakítsam ki ,a kapcsola­tot az iskolai sporttal. Végül 1969-ben be is indult a KSI- ben a szakosztály és ott ed­zőként dolgoztam 1980 végéig. Két évet töltöttem ezután a Budapesti Honvédnél volt ta­nítványaim mellett, majd ez év januárjától elvállaltam a szakfelügyelői megbízatást. Más módon ugyan, de azzal foglalkozom mint eddig, azt csinálhatom, ami érdekel, amit szeretek. — Mi a véleménye arról, hogy sokan veszélyes sport­ágnak tartják az ökölvívást? — Nem az, bár sokan alaptalanul félnek tőle, mivel nem ismerik. Hallottam is sokszor: „Te sem engednéd a fiad a szorítóba!” Nem így van, mert a fiam most 23 éves, kétszeres serdülő-, ifi-, junior- és felnőtt országos bajnok, olimpiai kerettag. Ti­zennyolc éves koráig én ed­zettem. Stílusa más, mint az enyém volt, Muham/mad Alit tekinti példaképének, s úgy látom, védekezésben már jó, támadásban azonban még ja­vulnia kell, keveset üt. , — Hogy látja megyénk ökölvívósportjának mai helyzetét? — Az előző évekhez ké­pest 'biztató, későbbre vissza­nyúlva azonban rossz. A va­lamikori szekszárdi centrum megszűnt, áttevődött Paks- ra. S jövőre lehetőségük lesz indulni az NB I-ben. Kérdés azonban, sikerül-e igazolni, erősíteni. Dombóváron Lam- pert Gábor lelkes tevékeny­ségével nagyszerű nevelő­munka folyik. Ennél azonban többet szeretnék, úgy hiszem, sokakkal együtt: azt a jó értelemben vett nyüzsgést ökölvívásban is, ami egy sportág virágzását, egészsé­ges fejlődését jelenti. Ennél többet mi sem kí­vánhatnánk az új év küszö­bén e kemény és férfias sportág hiveivel együtt. Hisz a színvonalas egyesületi mun­ka alapfeltétele annak, hogy szűkebb pátriánkban is jó ökölvívó-mérkőzéseket, lát­ványos összecsapásokat lát­hassunk, hogy visszatérjenek az emberek a szorító közelé­be. Takács Zsuzsa Hírek Megkezdték a szervezést a volt labdarúgók találkozójá­ra, mely 1984. január 21-én, szombaton lesz Szekszárdon, a Kispipa étterem összes he­lyiségeiben. A szervező bi­zottság tagjai többek között: Vigh János, Németh Lajos, Korsós Dezső, Sz. Nagy Ká­roly, Nagy János, Tárnok Károly. * Birkózás: Szegeden ren­dezték az országos vasutas­bajnokságot, amelyen a nyolc dombóvári birkózó közül né­gyen értek el helyezést. 48. kg: ...2. Visnyei Attila, ...5. Szűcs Mihály. 75 kg: ...3. Il­lés János. 81 kg: ...3. Berta Zsolt. * Befejeződött a paksi já­rásban — három csapat rész­vételével — a férfi asztalite- tenisz-csapatbajnokság, mely nisz-csapatbajnokság, mely­nek őszi idénye: 1. Duna- szentgyörgy 12, 2. Györköny 6, 3. Németkér 0 ponttal. * Tolna község kispályás labdarúgó-bajnoksága vég­eredménye: 1. Munkás 42, 2. Zöldért 39, 3. Junior 38, 4. Mözs Tsz 38, 5. Söröző 32, 6. HTSZ 31, 7. GÉM I. 30, 8. Te­rület 27, 9. GÉM II. 25, 10. Mözs Malom 24, 11. Gemenc 23, 12. Bogyiszló I. 23, 13. MSV 18, 14. Festő KTSZ 16 ponttal. A góllövőlista vég­eredménye: 34 gólos: Faze­kas Dezső (Munkás). 25: Ara­di Ferenc (Junior), Molnár Sándor (Mözs). 22: Schwebl Ferenc (Söröző), Horváth Jó­zsef (Zöldért), Havasi Lász­ló (HTSZ). 20: Neidhardt László (Munkás). * Baján került sor a fiú ser­dülő kosárlabda-bajnokság III—IV. fordulójára. Ered­mények: Paksi ASE—Dom­bóvári VMSE 40-37, Baja II. —Dombóvári VMSE 63-40, Baja I.—Dombóvári VMSE 81-27. Baja II.—Dombóvári VMSE 48-25, Baja I.—Dom­bóvári VMSE 84-23, Dombó­vári VMSE—Paksi ASE 46-27. ,,vn * December 29-én, csütörtö­kön 14 órakor a szakcsi ter­melőszövetkezet kultúrter­mében kerül sor a dombó­vári sportfelügyelőség mun­kaértekezletére, amelyen Bra­un Henrik, a szakcsi téesz- sportkör elnöke számol be egyesületének munkájáról. * Január 3-ig fogadnak el nevezést a női kézilabda te­remkupára, mely január 21- én kezdődik Tamásiban. A mérkőzések szombaton ke­rülnek megrendezésre a ta­mási Béri Balogh Adám Gimnázium tornatermében A versenybizottság elnöke Vida István (Tamási), a két tag: Szabó Bakos Béla (Ta­mási) és Vaszari György (Szekszárd). Megyénk legjobb atlétái 1983-ban Férfi dobószámok Tóth István 1972 óta lis­tavezetője a felnőtt súlylö­késnek megyénkben. 1975- ben nem szerepel a neve, mert katonai szolgálatot tel­jesített. 1971-ben még az if­júsági listán találjuk. A 60- as évek Kun Jánosára emlé­keztet és évről évre javít­gatja saját megyei csúcsát. Változatlanul gyenge szá­munk a diszkoszvetés, me­lyen a már 1955-ben (!) is listán szereplő Doszpod András (súlylökésben is) megtalálható. Majdnem 30 éve szerepel megyénk leg­jobbjai között, és reméljük, hogy 1984-ben az országos veteránbajnokságon — me­lyet megyénk rendez — még mindig eredményesen szere­pel. A fiatalabbak technikai problémákkal küzdenek és a Kollár—Propszt páros nagy munkával lépett csak elődei nyomdokába. Egyértelmű visszaesés jel­lemzi a gerelyhajítást, mely valamikor bonyhádi sikere­ket hozott megyénknek. Ezt az is mutatja, hogy a Decsen tanító Gál László (edzés nélkül is) listavezető tudott lenni. Nem jobb a helyzet semmivel kalapácsvetésben sem, mert a megyei csúcs­tartó Tóth Ferenc hazatérése Kaposvárról csak a listát szépíti, de lényegében nincs kalapácsvetés megyénkben. összefoglalva, e későn be­érő szakág nagyon el van maradva az országos közép­mezőnytől is, de a szakosz­tályokon belül is elég mosto­ha körülmények között dol­goznak. Nincsenek megfelelő aobópályák, korszerű ed­zőeszközök és rendkívül ke­vés tehetséges versenyző­vel rendelkeznek. Sajnos, még a dobásra specializáló­dott edzők száma is kevés és ezért a közeljövőben a fel­zárkózás esélye minimális. Súlylökés (7,25 kg): Tóth István 15,60, Steib Zoltán 13,53 (mindkettő Szekszárd), Greschner Pál (Dombóvár) 13,26, Gaál László 12,37, Gyu­lai Tibor 12,31, Kollár Ká­roly 11,44, Doszpod András 10,50, Takács László 10,19, Pálinkás Gábor 10,18, Steib László 10,13 (valamennyi Szekszárd). Súlylökés (6 kg): Gresch­ner Pál 14,38, Varga Imre 13,67 (mindkettő Dombóvár), Kollár Károly (Szekszárd) 12.52, Gyulánszky Zsolt 12,35, Csapó Róbert 12,09, Gurzó Zoltán 11,76 (mindhárom Bonyhád), Propszt József (Szekszárd) 11,63, Ónodi At­tila (Bonyhád) 11,63, Móró Tamás (Szekszárd) 10,67. Diszkoszvetés (2 kg): Steib Zoltán 41,94, Kollár Károly 40,36, Tóth Ferenc 39,70 (mindhárom Szekszárd), Bar- ta Ferenc (Paks) 38,32, Propszt József 38,24, Tóth István 36,80, Gyulai Tibor 36.52, Doszpod András 36,50, Pálinkás Gábor 33,52 (vala­mennyi Szekszárd), Varga Zoltán (Bonyhád) 33,32. Diszkoszvetés (1,5 kg): Kollár Károly 48,64, Propszt József 45,84, Ferencz József 44,02, Horváth István 42,98 (valamennyi Szekszárd) Varga Zoltán (Bonyhád) 42,10, Nyirati Bálint (Tamási) 40,96, Kardos Zoltán 40,68, Móró Tamás 39,80, Szanyó Szilárd 37,94 (mindhárom Szekszárd), Bíró Zoltán (Bonyhád) 36,86. Gerely hajítás: Gaál Lász­ló (Szekszárd) 56,00, Kasza Endre (Bonyhád) 54,30, Steinbach Zsolt (Tolnai VL) 53,24, Steib László (Szek­szárd) 52,88, Barta Ferenc (Paks) 52.14, Gyulánszky Zsolt (Bonyhád) 51,70, Haász János 51,00, Nier Imre (49,60 (mindkettő Paks), Takács László (Szekszárd) 48,96, Ónodi Attila (Bonyhád) 47,50. Kalapácsvetés: Tóth Fe­renc 50,70, Propszt József 33,20, Steib Zoltán 31,40, Hor­váth István 26,46, Gyulai Ti­bor 25,64, Szanyó Szilárd 23,12 (valamennyi Szek­szárd). Csapó Róbert (Bony­hád) 21,78. (H'nl'i'itnt.nulc)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom