Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
1983. december 3. NÉPÚJSÁG s A megújuló munka verseny Megújulás Ez a sz° hangzik el ma a leggyakrabban.-----—— ---------mert ez fejezi ki a legmarkánsabban m indazok gondolatát, véleményét, igényét, akik a szocialista munkaverseny mai helyzetéről, jövőjéről, egyáltalán a létéről cserélnek eszmét. Mindazok, akik a megújulást elkerülhetetlennek tartják, s ennek útját-módját keresik, abból a meggyőződésből indulnak ki, hogy a dolgozók öntevékeny munkamozgalmaira nemcsak a gazdasági-társadalmi fejlődés korábbi szakaszában volt szükség, de ma és a jövőben sem lehetünk meg nélküle. Ezzel az állásponttal ellentétben sokan képviselik azt a véleményt, hogy az idő eljárt a munkaverseny felett, hogy a gazdasági fejlődés intenzív szakaszában elvesztette létjogosultságát, vagy jelentősége a minimálisra csökkent. Mások azt vetik fel, hogy a termelés mennyiségének növelésére szerveződött, és ebben a gondolatkörben és gyakorlatban nevelődött mozgalom napjainkban kiüresedett, formálissá vált. A mozgalmat körülfonó bürokratizmus és formalizmus kiölte, kiöli az emberekből az ambíciót. Felvetődtek olyan gondolatok, hogy nem bün-e munkaversenyt szervezni azoknál a vállalatoknál, amelyek a piaci versenyben alulmaradtak, gazdaságtalan vagy eladhatatlan termékeik révén a csőd felé közelednek. A munkaversenyről folyó eszmecseréket szenvedélyes vita, érvek és ellenérvek összecsapása jellemzi. De más is Sok helyütt éppen a téma mellőzése, a csend a jellemző, a bizonytalanság, a tisztázatlanság és valamiféle csodavárás. Pedig időközben néhány jelentős, a tisztázást, a megújulást segítő esemény történt. Az idén tavasszal ült össze a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozása. Résztvevői nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra. hogy meghatározzák: mi a helye, szerepe, feladata a munkaversenynek. ’s főként a szocialista brigádmozgalomnak a gazdasági fejlődés mai szakaszában, a sok tekintetben megváltozott új igényeket, új követelményeket támasztó körülmények között. Csupán emlékeztetőül: ezen a fórumon a másfél milliónyi résztvevőt tömörítő mozgalom képviselői mindenekelőtt hitet tettek amellett, hogy a mozgalom él, kitörölhetetlenül jelen van a termelés és a gazdálkodás minden szférájában, noha egyesek megkongatták felette a vészharangot. Kifejtették, hogy a mozgalom létjogosultságának nem mond ellent a gazdasági fejlődés új iránya, s hogy a nehezebb hazai és világgazdasági körülmények egyenesen nélkülözhetetlenné teszik a mozgalomban rejlő erő kiaknázását. Valaki így fogalmazott: „Megbocsáthatatlan bűn lenne lemondani a szocialista munkamozgalomról egy olyan időszakban, amikor kiemelkedő jelentőséget kaptak az emberi tényezők, az alkotó erők felszabadítása akár a munka hatékonyságáról, a minőség javításáról, vagy az innovációs folyamatok meggyorsításáról van szó”. Tisztázódottaz idő valóban eljárt az országos „ki----------------------->hívásokon”, a „központi irányelveken” a lapuló uniformizált versenyformák felett. Mai felfogásunk a munkaversenyt mindenek előtt üzemi kategóriának minősíti, öntevékeny helyi mozgalomnak, amely nem tűri el a részletekbe menő központi beavatkozást, mert mélyen a helyi feltételekhez, irányításhoz, érdekeltségekhez kapcsolódik, s mert mindenütt együtt változik a változó feltételekkel, célkitűzésekkel. Ezt a felfogást erősítette meg az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülése is. Németh Károly szavaival szólva: „A szocialista munkaverseny akkor válhat nagyobb hajtóerővé, ha céljai a munkahelyeken szorosan kapcsolódnak a legfontosabb gazdasági feladatok megoldásához. Meg kell szabadítani a munkaversenyt és a szocialista brigádmozgalmat a formalizmus béklyójától, mert a látszatmegoldások, a kirakatmódszerek politikai cinizmust szülnek és erősítenek, különösen a fiatalok körében.” Ma tehát már nem az a kérdés, hogy kell-e a munkaverseny, vagy sem, hanem a megújulás hogyanja, mikéntje köré csoportosulnak a gondolatok. A vita is ebben az irányban folytatódik tovább. Vannak, akik a megújulás legfőbb feltételéül jelölik meg a vállalati belső mechanizmus korszerűsítését, s ezzel szoros kapcsolatban a munkamozgalmak formáinak, módszereinek és tartalmának megújítását. Ebben a gondolatkörben hangzik el, hogy szorosabb kapcsolatot kell teremteni a vállalati tervezés és a munkaverseny között, mindkettőnél teret adva a rugalmasságnak. A legnagyobb táboruk a vitában, és a gyakorlatban is azoknak van, akik a munka és a munka- verseny anyagi és erkölcsi ösztönzésének új, hatásosabb formáit keresik. A tapasztalatok is azt igazolják, hogy a munka és a verseny között keletkezett szakadékot a vállalati érdekeltségi rendszer hiányosságai idézték elő, az a tény, hogy a teljesítmények és a bérek sokhelyütt teljesen elszakadtak egymástól, s ez nemcsak a versenyt, de magát a munkát is visszaveti. E kérdés körül különösen a kisvállalkozások és főként a vállalati gazdasági munka- közösségek szaporodásával igencsak felforrósodott a vita. Az egyik fórumon így fogalmazódott meg a probléma lényege: „Ha meg lehet fizetni az embert munkaidőn túl, lehessen megfizetni munkaidőn belül is”. Más szóval: „Ha meg tudja szedni magát egy jó szakember egy kisvállalkozásban, akkor ugyanannyi munkával, ügyességgel szedhesse meg magát a nagyvállalkozásban, a szocialista nagyüzemben is.” Aligha lehetne tagadni ennek az igénynek a létjogosultságát. Azok a vélemények viszont, amelyek szembeállítják egymással a munkaversenyt és a vállalati gazdasági munkaközösségeket, tévútra vezetnek. Mindazok, akik a helyesen értelmezett vállalkozói magatartás és gondolkodásmód hívei, érthetően azt vallják, hogy az ütőképes, a piaci versenyben helytálló vállalkozás legfőbb színhelyéül a szocialista nagyüzemet kell tenni. S ebben a vállalkozásban helye van a munkaversenynek, hiszen a versenyképesség egyik döntő faktora az emberi szaktudás, a pontos, a hibátlan, a lelkiismeretes munka, a konkurrenciának, a vetélkedésnek a szeretete. Abban az Öldöklő harcban, amely napjaink piaci ■ -helyzetét jellemzi, növelni kell a szocialista nagyüzem esélyeit, s kedvet, buzdítást, jó feltételeket, s anyagi és erkölcsi megbecsülést adni azoknak a dolgozóknak, akik beszállnak ebbe a versenybe. PÉTER ILONA Epitkezünk-költöziink Cjabb lakúk érkeznek a nemrégiben átadott 62 lakásos tanácsi bérházba Stílusok találkozása A megyeszékhelyen a lakásépítkezés nagyüzemi módszerét 1958 táján vezették be a mostani Felszabadulás téren, illetve a Toldi utcában, majd a város más pontjain. Az F-jélű épületekkel indult a panelos lakásépítés, s manapság a TÁÉV házgyárából sorozatban kerülnek ki az elemek, melyekből lakásokat építenek. Beszámoltunk, arról, amikor átadták az ezredik OTP-s lakást, amikor elkészült Szekszárdon az ötezredik lakás a Baktában. Mostani képriportunk ugyancsak a városnak e dinamikusan fejlődő részéről készült — a költözésről. Építkezünk—költözünk, gazdagodunk, gyarapodunk... Kapfinger András képriportja. „Haditanács” Az új lakásban talán érd ekesebb még az esti mese is Tiszta udvar, rendes ház... lesz majd idővel Ez már a kisebb gond Építkezünk — költözünk
