Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
1983. november 26. ‘rshÉPÜJSÁG 11 Főhajtás » Esztergom város Tanácsa és a Tolna megyei Könyvtár 33 költő és író, valamint hét képzőművész Babits Mihály előtti tisztelgését adta ki szép mappában, amit Bodri Ferenc szerkesztett. A mappa élén Illyés Gyula I94l-ben írott sorai állnak: „Egy ember legnagyobb értéke a szándéka. Babits emléke előtt pirulnék, ha csak egyetlen magyar író úgy érezné, hogy nem vehet részt annak a lapnak munkájában, amely a magyar irodalom emelését szolgálja, az ő életének legnagyobb szándékát. 0 a nagyságával vívta ezt a harcot, emelte ezt az irodalmat, gyűjtötte gárdáit. Akit a sors az ő helyére lök elő, az csak összefogásra gondolhat. Ezt pedig csak alázattal szolgálhatja...” Az alábbiakban ebből a mappából közlünk részleteket. BIHARI SÁNDOR: Törmelékek Babits Mihályról ön éppen száz lesz, én egy évvel múltán ötven, íme, az időhöz az idő, hogy tűnődjem. * Készül a végül, mikor az agy se marad menedékül. Mesterünk és barátunk volt, ezt kaptuk tőle. De milyen üres a szó! Nem úgy volt mesterünk és barátunk, ahogyan más (tette volna. Azt a komoly, haj'lí:thatatlan kritikát, mely benne élt, soha nem váltatta fel részletsegítségekre. Azt kaptuk tőle: ne sokalltunk semmilyen árat, hogy megszerethessük azt, ami nehéz; s amikor valami már könnyűvé válik, tudjuk: a szót meg kell szakítanunk. S mit kaptunk még? Az izgalmat, a nyugtalanságot. Az ember a nyugalmat nem a nyugalomban találja meg. S ő, aki annyit szólt az igazi békéről, a magas és keresztényi békéről, végül azt mondta: ne örök béke — az örök harc legyen a kívánságunk, harc a világ vak erői fogyott el az évtizedek során, s így állják körül életemet ma is, mint meghitt és biztos családtagok. Elsőnek Babits tárt 'kaput a világra, s verseit olvasva mindig éreztem az ifjúkor izgalmát, a felhőtlen boldogságot, ahogy két sora között valósággal kitárult a menny. A .híg egek megvetését kaptuk tőle. FODOR ANDRÁS: Kisváros Babits Mihály és Török Sophie esküvőjük idején ellen, harc saját árulásaink ellen. mesebelien gazdag, még akkor is, ha aranypénzük nem Mit jelent számomra? Feleljen helyettem Platón egy sorának változata: Ha őt nem ismerem, magamról sem tudok... Bennem Babits Mihály és József Attila kibékül. m Százévesnek lenni halottan is nehéz. ötvennek nehezebb. Látom a szétesni kezdő világokat, mint faleveleket. * Mikor fiaim a lexikont oda-vissza lapozzák, Ady Endrétől Zrínyi Miklósig és Magyarország. Mint a vízcsepp gömbjei a meztelen női testen, gyöngyözik Jónás imája a szomjas égitestein. * Én hiszem poraikban is az európait Ember, aki nem bízhatom az ágon függő 'gyümölcsben se rezzenéstelen.. ILLÉS ENDRE: Többet, amíg élünk! Hogy ismertük őt, hogy megszorította kezünket vagy hívására hozzá siettünk a Reviczky utcába, a Vérmező tájára vagy az esztergomi hegyre — külön-külön, többünknek, az ifjúság fényes, izgalmas ajándéka volt Babits Mihály fiatal bajai tanárként testvéreivel, 1905' ben KALÁSZ MARTON: BABITS Jár a költészet, mint a kivégzettek a megégetettek menyasszonya — a vérrel, velővel jelölt falat nézi, fogná a szélié vált hamut elfelejti levetni gyászruháját. Ha itt volnál, mit hihetnénk veled nem szívesen vizsgálnám sejtjeid bennük már gyűlt, gyűlt az iszonyú jóslat látom: jajjal, a kíméletlen Űr által felfalt gégéd még megkerülve. Kolozsvári Grandpierre Emil: Semmi sem olyan jellemző egy íróra, minthogy prózájában mit tart meg és mit vet el a kész nyelvi fordulatokból. Vannak íróink, akik eleve lemondanak a 'kifejezés küzdelméről, akik emlékezetből írnak, egyik kész fordulat hozza a másikait, s valamennyi együtt adja a mű tartalmát. Az írásnak ebből a fajtájából hiányzik a megnyilatkozásra vágyó egyéniség, maga a 'lényeg. 'Babits azon kevés magyar írók egyike, aki nem kész fordulatokban gondolkozik és érez. Stílusváltásai egy megnyilatkozni akaró szellem küzdelme a kifejezésért, s a kísérletek egész során ót azonos marad önmagával. Babits a kifejezések lázas, minden útvesztőn áttörő, minden csapáson végigfutó hódítója, úgy próbálkozik stílus után stílussal, mint aki szüntelenül új nyelveket tanul, hogy egy szóba alig foglalható gondolatot végre egyszer kimondhasson. Csányi László: Gyerekkoromban természetesen én is tudtam néhány Petőfi-verset, de az első költő, akiit igazán megismertem, s elemista tudományom buzgalmával olvastam, Batsányi János volt. Otthoni könyveink között akadtam rá, ma is őrzöm a szerény „jubiláns” kiadást, amit apám maga kötött bordó vászonba, de bizony elég szokatlan a folytatás, mert egybekötötte vele Kosztolányi Szegény kisgyermekét, az Őszi koncertet, a Kártyát, amit Gellért Oszkár és Pe- terdi Andor versei követnek. Nekem ekkor még Batsányi volt a legnagyobb élmény, talán azért, mert én is az ő városában születtem, talán nevünk hasonlósága miatt. A folytatás más meglepetéseket tartogatott. Tizenötödik születésnapomra megkaptam Babits összes verseit, majd a Bálint György gondozásában megjelent József Attila-kötetet, később Ady csatlakozott hozzájuk és Kosztolányi; valamennyi édesanyám ajándéka Csak fiatalon lehet az ember ilyen (A HALÁLFIAI NYOMÁBAN) Itt ácsorgók az emléktáblás ház körül. Szemközt a görbe Bartinára ezüstfehér szegélyt bocsátva szikrázva csüng a téli ég. Érzem, ahogy hátam mögött a néma dombok fákkal, karókkal borzasán dülöngnek, karéjban átfogván a völgyet, őrzik a város ünnep-esteiét. S nem figyelek rá, mégis hallom, amint a kőhíd boltíve alatt, szüntelenül és kedvesen fecseg, zubog a Séd patak. Íme a szépség menedéke: a meghittség, a csend, a béke ... De nem igaz, mert hirtelen alattam^ zuhanó bomba gyanánt kapu csattan, részeg üvöltés vágódik az égre, csikorgó szó és vad szitok. S köröttem a sok útranéző függönyhártyájú, sárga ablakion csak néz, csak néz a tompa megszokottság, a közöny és a fáradt unalom. Tüskés Tibor: 1950-ben egy húszéves fiatalembernek Babitsosai találkozni: az író erkölcsi erejének, sugárzó művészetének, szava hitelének bizonyossága. Ott kezdtem tanítani, ahol ő volt diák. Nyomtatásban megjelent első írásaim címe: Babits nyomában Pécsett; Babits pécsi diákévei. Tanítványaim — a költő halála tizenötödik évfordulóján — emléktáblát helyeztek el annak a háznak a falán, amelyben a kisdiák Babits lakott. Szerkesztőként — öt éven át — azokat az elveket igyekeztem megvalósítani, amelyeket nálunk ő emelt normává. Babits ma is példa Európa és a magyarság szintézisére, a népi és urbánus látszatellentét fölé emelkedésre, a hagyománytisztelet és a megújulás igényére. Babits számomra ma is erkölcsi erő, sugárzó írói példa: erős vár. KERESZTURY DEZSŐ: Békéről énekelt Ne sírjából: az alkotás egéből szóljon a zene, lángot szító varázs üzenete: hogy béke, béke, béke: bár a szó erőtlen, mégis megfogan s szívedből buggyanó ereje van. Hány zengő, tonnás verset írt! Mind hiteles, bilincstörő: fölülmúlja a sírt Babits Mihály Komjáthy Aladár és Dienes Pál társaságában, 1912-ben a tető! Szentkuthy Miklós: Babits Mihály első- és utolsósorban : magyar nyelvművészetével hatott rám. Ennek a hatásnak három felvonása volt. Első = a bűbájoló, bűbájos szójátékok, a „Gáláns ünnepség” című költemény. Második = a Dante-fordítás barokk virtuozitása, immár nobilis és magasztos akrobatikája, — a gondolat, kép, rím (szó szoros értelmében vett) mennybemenetele. Harmadik = a késői Sophoklés- fordítások tragikus „minden- napisága”, szinte utcanyelv és fantáziás fátum-huhogás — végső szent leegyszerűsítésben. WEÖRES SÁNDOR: Babits emléke ■ Száz esztendeje már, hogy költőnk megszületett és sárból kelt rózsát égi magasba emelt. Kezdeti éneke könnyed volt, ámbár sose könnyű, szélben hullámzás, isteni lengedezés. Csak később fordult komorabbra, alakja szobor lett, csapzott, elkínzott kőszobor, ám eleven. Két nagy háború közt kínját lengette az égig, mégis az Űristen vissza nem integetett. Felvételeink a Petőfi Irodalmi Múzeum Babits Mihály születésének századik évfordulójára készült kiállításán bemutatott fényképek reprodukciói.
