Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
io Képújság 1983. november 28. Babits Mihály centenáriuma BABITS MIHÁLY: Bolyai „Semmiből egy új, más világot teremtettem.” Bolyai levele atyjához. Isten elménket bezárta a térbe. Szegény elménk e térben rab maradt: a kapzsi villámölyv, a gondolat gyémántkorlátját még csak el sem érte. Én, boldogolván azt a madarat ki kantjából legalább kilátott, a semmiből alkottam új világot, mint pókhálóból sző kötélt a rab. Oj törvényekkel, túl a szűk egen, új végtelent nyitottam én eszemnek; király gyanánt, túl minden képzeten kirabolván kincsét a képtelennek nevetlek, mint Istennel osztozó, vén Euklddes, rab törvényhozó. Irodalmunk legnagyobb egyéniségei mindig együtt vállalták a nemzet és az emberiség ügyét, egyszerre voltak a magyarság és az emberi egyetemesség szószólói. Ilyen költő és írástudó volt a száz esztendeje született Babits Mihály is, Ady és Móricz mellett a Nyugat irodalmának — a század elején kibontakozó irodalmi forradalomnak — egyik szellemi irányítója A Dunántúl szellemi örökségét hozta magával: a budapesti egyetem hallgatójaként, majd fiatal tanárként nyitott lélekkel fogadta be az európai műveltség nagy értékeit. Nyelveket tanult, filozófiával és műfordítással foglalkozott, s midőn a nagyváradi Holnap című antológiából megismerte névét az irodalmi közvélemény, már az új magyar irodalom egyik legműveltebb költője volt. Verseiben új lírai élményeket és új költői kultúrát hozott: korai költészete a megismerés szellemi kalandjait fejezi ki, a későbbiek során viszont mindinkább a huszadik századi értelmiség, a modern kor ellentmondásaival küzdő írástudó drámai tapasztalataival vetett számot. Első verseskönyvei — Levelek írisz koszorújából, Herceg, hátha megjön a tél is — még a világ pompás és gazdag forgatagát festették, későibhi kötetei Farkas Pál szobrászművész plakettje — A nyugtalanság völgye, Sziget és tenger, Versenyt az esztendőkkel — viszont már megrendítő morális küzdelmekben keresték a történelmi és kulturális válság megoldásának humánus lehetőségét. Nemcsak verseivel, hanem regényeivel, tanulmányaival és műfordításaival is beírta nevét irodalmunk történetébe. Korai regényei — A gólyakalifa és a Tímár Virgil fia — az emberi lélek belső világába nyitottak utat, Kártyavár című regénye a hazai városi fejlődés konfliktusait tárta fel, legnagyobb prózai munkája, a Halálfiai pedig korszakos jelentőséget kapott a magyar értelmiségi réteg sorsának és világképének nagyszabású epikus ábrázolása révén. Tanulmányíróként eredeti gondolatokban gazdag, az alkotó személyiségére és az írói alkotásra egyaránt figyelő esszékben tekintette át a magyar és a világirodalom nagy értékeit. Az európai irodaiam története című átfogó munkája nemcsak — mint mondották róla — „egy ízlésforma önarcképe” volt, hanem nemzedékek világirodalmi kalauza is, amely a két világháború között hirdette az emberi egyetemesség szellemét. Mint műfordító egész tartományt hódított meg a magyar kultúra számára: Szophoklész, Dante, Shakespeare, Goethe és Baudelaire részben vagy egészen az ő tolmácsolásai révén szólalt meg magyarul. Babitsnak — elsősorban mint a Nyugat szerkesztőjének — a kor irodalmi életében meghatározó szerepe volt. 'Már pályája kezdetén a magyar irodalom és kultúra megújítására vállalkozó folyóiratnak kötelezte el magát, az első világháború, a levert forradalmak és Ady halála után pedig elsősorban néki kellett irányítani a Nyugatot. A folyóirat a két Világháború között is irodalmunk, egész szellemi életünk vezető ereje maradt. A húszas években — a fájdalmas történelmi megrázkódtatások után — a Nyugat nehezen tudott megbirkózni a korszak erőszakos kihívásaival. Inkább az a'lkotó munka zártabb körében ikeresett feladatot, s a klasszicitás ideálját tűzte maga elé. Erre a klasszicitásra támaszkodva képviselte az emberi egyetemességet, s tiltakozott az ellenforradalmi politika megosztó hatalma ellen. A klasszicitásnak ez a gondolata radikalizálódott a harmincas években, midőn Babitsnak a fasizmus általános támadásával szemben kellett védelmeznie a humánum és a kultúra nagy értékeit. A Nyugat mind erőteljesebb szerepet vállalt a nemzeti függetlenség védelmében, a szellemi ellenállás küzdelmeiben. Ez a nemes küldetés elsőrendűen erkölcsi és politikai feladatokat tűzött Babits folyóirata elé, s valóban a Nyugat a háború előestéjén a magyar szellemi élet antifasiszta küzdelmeinek egyik organizátora lett. Babits nemcsak szerkesztőként, költőként is vállalta a küzdelmes hivatást: Jónás könyve, Ezerkilencszáznegy- ven és Talán a vízözön cimű verseiben, valamint tanulmányaiban, publicisztikai írásaiban a szellemi ellenállás történelmi igaza mellett érvelt. Ezek a művei nemcsak művészi értékek, hanem politikai felelősségvállalások, cselekedetek is. Sohasem fogadta el az erőszakot, a barbárságot, a háborút, mindig a valóságos nemzeti érdekeket tartotta szem előtt, jól tudva, hogy ezek az érdekek egybevágnak az emberiség egyetemes érdekeivel. Munkássága és szellemisége ma is időszerű: születésének századik évfordulóján mint élő hagyományra emlékezhetünk reá. Abban az értelemben, ahogyan Illyés Gyula beszélt róla — mesteréről és barátjáról —, számot vetve szellemi örökségének igazi értékeivel: „Babits alakjára most árad csak a világosság. Most kezdődik útja is. Figyelve nézek rá, s bámulom a jelenséget: aki valaki, annak épp elég egy helyben állnia, hogy rengeteg dolog történjék vele. Mozdulatlanul is folyton cselekszik: méri az esztendőket és a szíveket.” POMOGATS BÉLA BABITS MIHÁLY: Mint forró csontok a máglyán... Nem az énekes szüli a dalt: a dal szüli énekesét. Lobbanj föl, új dal, te mindenhaté! Szülj engem újra, te csodaszép! Most beteg a testem. A földi vágyak messze nagyon ... Mint ropogó csontok a máglyán, heverek forró ágyamon. Barátaim elhagytak engem: egyedül maradtam már. Lelkemet kiürítettem, mint aki nagyobb vendéget vár. Ügy fekszem itt, mint a főnix, ki félve reméli a tüzet, amelyen el fog majd égni, s amelyből újraszület. Lobbanj föl, röpíts el engem piros szoknyáid között: egy dallal ölöm meg azt aki voltam, és már más leszek. Nem az énekes szüli a dalt: a dal szüli énekesét. Lobbanj föl, új dal, te mindenható! Szülj engem újra, te csodaszép! Kárpáti Éva: Babits Csúcs Ferenc érmei Janzer Frigyes: Babits Marosán László: „Még egy pár nap haladék" Képek a szekszárdi országos centenáriumi kiállításról
