Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-18 / 272. szám

1983. november 18. 'NÉPÚJSÁG 3 Beszámoló taggyűlések idején A naptári ®v végéhez közeledve, az ----------1­------- MSZMP szervezeti szabály­zatának megfelelően, sor kerül a pártalap- szervezetek éves beszámoló taggyűléseire. Az oktatási intézményeket kivéve a beszá- móló taggyűlést valamennyi alapszervezet­ben november 15. és december 15-e között kell megtartani. A feladat most is az, hogy a pártalapszervezet tagsága elmélyült vi­tában tárgyalja meg a vezetőség beszámo­lóját az egy év alatti munkáról és meg­határozza a következő időszak pártalap- szervezeti teendőit. M ár hagyományuk van a beszámoló tag­gyűléseknek pártunkban. Ez az időszak mindig együtt jár a párttagság aktivitásá­nak növekedésével, az alapszervezeti élet gazdagodásával. A jelenlegi taggyűlések a korábbi éveknél feszültebb nemzetközi légkörben ülnek össze, de ez nem téríthe­ti el feladatuk betöltésétől. A beszámolók­ban nem az a legfontosabb, hogy a nem­zetközi élet eseményeit taglalják, mert er­ről a párttagság más alkalommal — párt­napon, a nemzetközi élettel foglalkozó fó­rum-gyűléseken — is hallhat. Most inkább annak van kiemelkedő jelentősége, hogy ez jó alkalom és lehetőség legyen a {Járt- tagság véleményének még elmélyültebb megismerésére. Kiváló alkalom nyílik e taggyűléseken arra, hogy a központi határozatoknak megfelelően előtérbe kerüljenek a párt­demokrácia elvei a gyakorlatban. Minde­nekelőtt abban, hogy az alapszervezet ve­zetősége kritikusan és önkritikusan számot ad a munkájáról. Ezt követi a vitában a párttagság őszinte véleménynyilvánítása, esetleg bírálata, illetve javaslatai. A veze­tőségek a XII. kongresszus határozatainak helyi végrehajtásáról adnak számot, ter­mészetesen az egy évvel ezelőtti beszámoló taggyűlések határozata alapján. Ugyanígy feladatuk, hogy számot adjanak az idei január—februári taggyűléseken elfogadott alapszervezeti munkatervek végrehajtásá­ról is. A gazdaságpolitikai, a pártéletre vo­natkozó tennivalók egyaránt az alapszer­vezeti munkatervekben kapnak helyet. Joggal elvárható, hogy az évközi taggyű­léseken elhatározott feladatok végrehajtá­sáról is tájékoztatást kapjon a párttagság. Az alapszervezeti beszámolók középpont­jában pedig — a jellegtől függően — a párt gazdaságpolitikai céljainak, a helyi gazdasági feladatok megvalósításának eredményei, gondjai állnak. Ezzel egyen­rangúan vitatják meg a munkahelyi kö­zösségek tevékenységeit, összeforrottságát, a kommunisták helytállását a népgazdasá­gi feladatok helyi megvalósításában. Na­gyon fontos, hogy az alapszervezet vezető­sége — a párttagság és a tömegszervezetek vezetőségeinek véleményét ismerve — a működési terület gondjait is feltáró őszinte beszámolót terjesszen a párttagság elé. A nehezebb gazdálkodási körülményein­ket is figyelembe véve kell feltárni azokat a lehetőségeket, a termelési, a gazdálko­dási szférákban, az emberi tényezőkben hasznosítható tartalékokat, amelyek haté­konyabbá teszik a munkánkat a gazdaság­ban és a közéletben. Még számos pártszer­vezetben nem használják ki azokat a le­hetőségeket, eszközöket — beleértve a ká­derkiválasztásban rejlő igényességet is —, amelyek elősegíthetik a termelékenyebb, gazdaságosabb munkát, amelyek minden területen erősíthetik a népgazdasági és a helyi érdekek összhangját. Általánossá kell tenni — s nemcsak a párttagok körében — azt a szemléletet, hogy a gazdasági fejlő­dést a hatékonyság javulásával mérjék. Vagyis: a gazdálkodás értékelésének alap­ja — és ez vonatkozik a gyakorlati mun­kára is —, hogy miként szolgálja a nép­gazdaság egyensúlyának javítását. Ennek az elvnek érvényesülnie kell minden mun­katerületen, az anyagi és erkölcsi elisme­rés tekintetében is. A pártszervezetek a beszámoló taggyűléseken a feladatok meg-- határozásánál a gazdaságosság javítására, a termékszerkezet korszerűsítésére, a mun­kafegyelem javítására tesznek konkrét ja­vaslatokat és joggal várják el, hogy a megvalósításukban a pártszervezet kom­munistái járnak az élen. Az ideológiai, politikai neveléssel össze­függő feladatok megbeszélése valószínű­leg nagyobb hangsúlyt kap a korábbi évek­nél a most sorra kerülő beszámoló tag­gyűléseken. Az elvszerű viták, a tömegek közötti meggyőző munka, a párt és a tö­megek közötti kapcsolat erősítése, a párt­tagságnak a párt politikája melletti foko­zott kiállása ugyanis olyan jellegű alap­szervezeti feladat, amelynek megvitatása még tartalmasabbá teheti ezeket a taggyű­léseket. Az alapszervezet működési területén dol­gozó szakszervezeti, KISZ-, a népfront­szervek munkáját is értékeli a taggyűlés. Az alapelv mindenütt az, hogy az ott dol­gozó kommunisták milyen eredményesség­gel teljesítik pártmegbízatásukat. Az a cél, hogy legyen még élőbb az együttműködés a tömegszervezetek vezetői, az ott dolgo­zó kommunisták és pártalapszervezetek ve­zetőségei között. Az eddigieknél határo­zottabb az a természetes igény, hogy a tö­megszervezetekben dolgozó párttagok is­merjék azoknak a kongresszusoknak a ha­tározatait, amelyekben hivatottak a párt­irányítást érvényesíteni. Erre minden fel­tétel adott is. Az elmúlt években ugyanis érdemibbé vált a pártirányítás, s az alap­szervezetekben is több figyelmet fordítot­tak a tömegszervezetek munkájának segí­tésére. A munka színvonalát emeli az is, ha ér­demben visszatérnek a beszámolók a párt- megbízatások értékelésére, folyamatos se­gítésére. Pártmegbízatást egyébként ma­gán a beszámoló taggyűlésen is lehet adni, de mindenképpen kívánatos, hogy jobban kapcsolódjék az alapszervezet taggyűlé­sén hozott határozatokhoz. Hangsúlyozan­dó, hogy a párt politikájának végrehajtá­sában elsődleges szerepet tulajdonítunk az alapszervezeteknek, amelyek a politika helyi irányítói, szervezői és gyakorlati vég­rehajtói. Az alapszervezetek szerepe ab­ban is fontos, hogy részt vegyenek a po­litika alakításában. Az irányító pártbizott­ságoknak pedig az a feladata, hogy az alapszervezetek munkájában is fokozódjék a jó értelemben vett operativitás, ami ter­mészetesen ne jelentsen beavatkozást és mások feladatának átvállalását. Mindenek­előtt készséget jelentsen a megérett prob­lémák felismerésére és eredményes meg­oldására. Nagyobb eredményre számíthatunk, ha az alapszervezetek munkájában is általá­nossá válik, hogy becsülete van az élő szó­nak, a meggyőzésnek, a helyszíni segítő munkának, az emberi problémák meghall­gatásának és megértésének. A politikai munkában a közérthető érvelés, a ténysze­rű következtetések ezt segíthetik elő. Min­den szintre vonatkozik ez, de az alapszer­vezeteknél — ahol a legközvetlenebb és a leggyakoribb az emberekkel való együtt- lét, találkozás — ezt különösen érdemes szem előtt tartani. Az irányító felsőbb pártszervek képvise­lői is részt vesznek a beszámoló taggyűlé­seken. Ez alkalmat ad az alapszervezetek számára, hogy az irányító pártszervek munkájáról is mondjanak véleményt, s ahol indokolt bíráljanak is, de tárják elő, milyen segítséget kívánnak. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően az irányí­tó pártszervek a taggyűlésen minősítik, ér­tékelik az alapszervezeti munkát, méghoz­zá az idén megnövekedett követelmények alapján, összhangban a magasabb igények­kel. jelentős esemény tehát nemcsak az ­----------------- alapszervezetben, hanem az e gész pártéletben a beszámoló taggyűlés. Akkor éri el célját, ha nemcsak a veze­tőség, hanem minden kommunista, tehát a párttagság egésze elmélyült felelősséggel készül e fontos, évente ismétlődő rendez­vényre. DR. ARATÓ ANDRÁS A főváros élete számokban Az év első napján 2 640 307 lakosa volt fővárosunknak, vagyis Budapest népessége alig több mint hatszázzál gyarapodott az elmúlt évben. 1982-ben 21 082 csecsemő szü­letett, s 30 461 -en halták meg, így ha az ideköltözőket nem számítjuk, csaknem tízezerrel csökkent volna Budapest la­kossága. A főváros életének egész sor egyéb érdekességéről is tájékoztat a KSH napokban megjelent kiadványa, Buda­pest statisztikai évkönyve. Kiderül például, hogy az el­múlt évben a fővárosban 14 273 házasságot költöttek, 18 éven alul 31 férfi nősült, 622 leány ment férjhez. Egyetlenegy esetet regisztrált a statisztika, amikor 20—24 év közötti fiatalember 60 évesnél idősebb hölgyet vett feleségül, s szintén egy pél­da akadt arra, hogy 60 éves­nél idősebb férfi és 20—24 év közötti leány házasodott össze. A válások száma mintegy fele volt a házas­ságkötésekének, 7072 felbon­tott házasságról tanúskodnak az anyakönyvek. Esztendőről esztendőre csökken a főváros iparában foglalkoztatottak száma, 1975- ben a budapesti állami és szövetkezeti iparban még több mint félmillióan keres­ték kenyerüket, ez a szám a múlt év végére 380 ezer alá csökkent. A vidéki ipartele­pítések előtérbe kerülését mutatja, hogy ebben az ága­zatban a foglalkoztatottak­nak 1970-iben még Budapes­ten dolgozott 34,8, tavaly már csak 25 százaléka. 1982 végén 23 478 kisiparos működött a fővárosban, lét­számuk mintegy ötezerrel emelkedett egy év alatt. A legtöbb — 1818 — a XIV., a legkevesebb — 365 — pedig az I. kerületben dolgozott. Közülük a legmagasabb a magántaxisok száma, egy év alatt 2412-en váltattak ipar- engedélyt. Kívülük — az elő­ző évekhez hasonlóan — vál­tozatlanul a női szabók, a gép- és karosszérialakatosok vannak legtöbben, alig akad azonban Budapesten szőnyeg- készítő és -javító, hangsze­rész, kefekötő, hentes, noha szolgáltatásaikra bizonyára lenne igény. Az évkönyv közlekedési fejezetét vizsgálva megálla­pítható, hogy a legtöbb — 625,8 millió — utast az autó­buszok szállították, villamo­son és trolin 535,7 millióan, metrón 331,2 millióan utaz­tak. A viidamospályák hossza tovább csökkent, az év végi adat 175 kilométer. A busz- és trolimegállók száma vala­melyest nőtt, a villamosoké csökkent, összesen 4163 he­lyen szállhatnak járműre az utasok. Útkereszteződésben (II.) Naponta több mint nyolcezer ntas Csorba Gábor kirendelt­ségvezető 1960 óta forgalom- irányító Dunaföldváron. A Volán autóbuszpályaudvar üzembehelyezésével a nagy­község kelet-nyugat, illetve észak-dél irányába tartó for­galom lényegesen megjavult. — A járatokkal naponta 7—8 ezer ember utazik, egyes csúcsforgalmi napokon a forgalom még ennél is na­gyobb — mondta Csorba Gábor. — Dunaföldváron sok az átmenő járat — gyakorlati­lag tranzitforgalmat bonyo­lít. Hány ember vesz részt az irányításban? — Kiszolgáló személyze­tünk nem nagy létszámú. Mindössze 22-en látják el ezt a munkát, öten forgalmi szolgálattevők, négy éjjeli­őrünk, 2 takarítónk van, va­lamint 10 gépkocsivezetőnk, és jómagam. A pályaudvar 12 gépkocsi- állásra érkező és induló au­tóbuszok forgalmának irá­nyítását az indítótoronyból a diszpécserek végzik. Bako­nyi Lászlóné van éppen szol­gálatban, aki egyben a tele­pen működő Széchenyi bri­gád tagja is. — Két műszakban dolgo­zunk — reggel 4 óra 30-tól 12 óra negyvenig, illetve a váltótársam 11 óra 30-tól es­te nyolcig. A forgalom nem indokolja egyelőre a három műszakot. A buszok főleg munkásszállítást végeznek, így a csúcsidők is ennek megfelelően a munkakezdés, illetve munkavégzés idejére esnek. A mi feladatunk az átmenő járatok pontos ér­keztetése, indítása, a gépko­csivezetők menetleveleinek „naplózása”. Munkánkat me­gyei URH-rádió és a tele­fon teszi könnyebbé. De mi informáljuk az utasokat is, és szívesen adunk utazási ügyekben felvilágosítást. Az egyik gépkocsiálláson általános iskolás gyerekek nagy csoportja várja a duna­újvárosi autóbuszt. Jurik Fe­renc testnevelőtanár öröm­mel újságolja, hogy úszodába igyekeznek, kedvezményesen utazhatnak, s úgy látja, erre a jövőben is lehetőségük lesz. — Mindenféleképpen sze­retnénk megkönnyíteni az utazóközönség számára a közlekedést — erősíti meg Csorba Gábor. Erre vonatko­zóan történtek is már előze­tes tárgyalások. Jó a kapcso­latunk a Volán szekszárdi utazási irodájának vezetőjé­vel, Kovács Zoltánnal. Terve­ink szerint kirendeltséget nyitnak itt, a pályaudvaron, elsősorban a lakosság igé­nyeihez alkalmazkodva a belföldi-külföldi társasuta­zások, szállodai szobafogla­lások terén nyújtanának se­gítséget. Így nem kell majd az érdeklődőknek Paksra vagy Szekszárdra utazniuk, hanem itt helyben intézked­hetnek. A későbbiek folya­mán tervezzük e tevékenysé­günk kiszélesítését is, be­vonva a teherfuvarozás-szál­lítási szolgáltatást. — Mindenképpen hasznos lesz az iroda megnyitása — véli Lukács Pál, a dunaföld- vári Magyar László Gimná­zium igazgatója — A mi gye­rekeink rendszeresen vesz­nek részt országjáráson, en­nek megszervezése eddig nem volt számunkra egysze­rű feladat. Más megyékben kellett járnunk, az innen-on- nan megkért árajánlatok kö­zül igyekeztünk a számunk­ra legkedvezőbbet kiválasz­tani. Most, mivel itt helyben intézkedhetünk, alkalmunk nyílik a rendszeres színház- látogatásokra, szívesen néz­nénk meg rangos sportren­dezvényeket is. Az új szolgáltatás iránt nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is érdeklődnek. Sokan eddig inkább lemond­tak arról, hogy bárhová is utazzanak, hiszen az előze­tes szervezés rengeteg ener­giájukat emésztette volna fel. Götzinger Károly, a mű­velődési ház igazgatója szin­tén e mellett „tör lándzsát”. — A művelődési ház mú­zeumbarát -és kertköre éven­te 5—6 kirándulást szervez, ezek között sok a kétnapos. Gyakran kezdeményezünk színházlátogatást Kecske­métre, Kaposvárra, Buda­pestre, s most, hogy egysze­rűsödik az ezzel kapcsolatos „ügyintézés”, váratlanul nagy érdeklődés mutatkozott a lakosság körében e progra­mok iránt. Körbetekintve az autóbusz­pályaudvaron, valóban azt tapasztalhattuk, hogy az itt dolgozó kollektíva elsőren­dű feladatának tartja az uta­zóközönség minél jobb ki­szolgálását. Tiszta, kényel­mes váróterem áll az utazni vágyók rendelkezésére, ahol pontos információs táblák tájékoztatják őket az autó­buszok érkezéséről és indulá­sáról. Itt működik az elővételi pénztár is. A gépkocsivezetők pihenő­helyisége komfortos, még ká­véfőzésre is van lehetőség. Az utazóközönség „gasztro­nómiai igényeinek” kiszolgá­lására az Utasellátó Vállalat szerződéses formában bérbe adta II. osztályú üzemét. A vezető — Pálosi László — szendvicsekkel, üdítőitalok­kal, sőt talán az országban egyedül, szeszes itallal is szolgál — mégsem láttak még részeg embert a pályaudva­ron! Legkurrensebb árujuk a frissen sült, ropogós lángos. A büfében négy játékauto­mata is működik. Naponta mintegy 270 já­ratpár közlekedik Duna­földváron, ez 50—60 autó­busz érkezését és indítását jelenti. Az autóbuszpályaud­var kapacitása közel sincs teljes mértékben kihasznál­va, képes lenne akár 500 já- ratpár fogadására is. KLJE ÁGNES Fotó: Gottvald Károly A büfében naponta több százan vásárolnak Az indítőtoronyban Csorba Gábor kirendeltség­vezető Az általános iskolások uszodába készülnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom