Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-02 / 207. szám
2 Képújság 1983. szeptember 2. PANORÁMA Honecker a leszerelésről és a fegyverkezésről „Jelszavunk nem a fegyverkezési hajsza, hanem a kelet-nyugati leszerelés, nem a konfrontáció, hanem a kölcsönösen előnyös együttműködés” — jelentette ki Erich Honecker csütörtökön, a berlini villamos készülékek gyárában megrendezett nagygyűlésen. A nemzetközi békenap alkalmából tartott beszédében az NSZEP KB főtitkára, államfő sajnálkozással állapította meg, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok leszerelési kezdeményezései nem találtak kellő visszhangra egyes NATO-országok és az Egyesült Államok vezető köreiben. „A nukleáris fegyverkezési hajsza kezdeméA külországokban, szerte a világon működő magyar egyesületek, klubok, iskolák sokféleképpen segítik, de az eddiginél is jobban serkenthetnék honfitársainkat magyarságtudatuk megőrzésében. Ez az értékelés csütörtökön hangzott el a Magyarok Világszövetségének elnökségi ülésén, amelyre tizenkét országból összesen húsz egyesületi vezető érkezett a napirendi téma megvitatására: hogyan tehetik szorosabbá kapcsolataikat az óhazával a külföldi magyarok ottani szervezetei, ehhez milyen segítséget kérnek, hogyan tud támogatást adni az MVSZ. Bognár József akadémikus, a világszövetség elnöke bevezetőben tájékoztatást adott a nyugat-európai országokból, az Egyesült Államokból, Kanadából és Uruguay-ból érkezett vendégeknek belpolitikánk időszerű témáiról, az ország előtt álló gazdasági feladatokról és társadalomnyezői még .mindig arról ábrándoznak, hogy a népek akarata ellenére olyan útra kényszeríthetik a világot, ahonnan nincs visszatérés” — mondotta. Ha Nyugat-Németországot az amerikai rakéták támaszpontjává változtatják, akkor kiújul annak veszélye, hogy német földről háborút indítsanak a Szovjetunió ellen. „IVÍagától értetődő, hogy ezt nem nézhetjük, és nem is nézzük majd tétlenül... Ha sor kerül a telepítésre, elkerülhetetlenek az ellenintézkedések. Ez a Német Demokratikus Köztársaságnak is világos álláspontja” — hangsúlyozta Erich Honecker. politikai törekvésekről. Ezt követően Szűts Pál, az MVSZ főtitkár-helyettese vitaindítójában egyebek között úgy fogalmazta meg a hazai állás- foglalást: mi azt várjuk a külföldön élő magyaroktól, hogy legyenek jó polgárai befogadó hazájuknak, és ameny- nyire tudják, őrizzék meg a magyarságukat, ápolják az óhazával való kapcsolataikat. Ilyen szellemben munkálkodik immár 13 esztendeje az egész világra kiterjedő anyanyelvi mozgalom is, amely egyre szélesebb körben igyekszik bevonni a külföldi egyesületeket és hasonló közösségeket a magyarságtudat ébrentartásába, a magyar nyelv és kultúra, a magyar irodalom és művészet megismertetésébe, terjesztésébe. A vitában — amelyben az MVSZ vezetőivel együtt a külföldiek is kifejtették véleményüket — szó esett arról: ha a második, harmadik geAz NDK nem akarja ilyen fejlemények bekövetkezését. Mindaddig lehetséges a megállapodás, amíg a NATO nem fogott hozzá a rakétatelepítéshez. A szónok méltatta Jurij Adropov legújabb javaslatát, majd a Német Szövetségi Köztársaság vezetőihez fordult. A nyugatnémet politikusok is elfogadják azt az elvet, hogy német földről nem indulhat ki újabb háború — állapította meg. Felszólította a nyugatnémet kormányt arra, hogy „ismét vizsgálja felül álláspontját és munkálkodjék egy kölcsönösen elfogadható megoldás javára. A további tárgyalás jobb a további fegyverkezésnél”. nerációt is meg akarjuk magyarnak tartani, hathatós formákban kell közelíteni hozzájuk. Tudati ráhatásokkal előbb az óhaza és népe iránti pozitív érzelmeket kell felkelteni bennük, s azután érzelmi úton is, közvetlen élmények nyújtásával lehet előidézni a fiatal nemzedékben a magyarság tudatos vállalását. A formák, módszerek közé tartoznak a Magyarországról gyakran kiutazó művész- csoportok előadásai csakúgy, mint az itthon rendszeresen szervezett nyári üdültetések, .magyar nyelvtanfolyamok kint élő gyermekek részére. Felvetődött annak az igénye is a világszövetségi megbeszélésen, hogy az egyesületek, klubok ne csak Budapesttel, Magyarországgal erősítsék a kapcsolatokat, hanem egymás között is folytassanak információcserét munkájukról, mindennapjaikról, szervezeti életükről. BUDAPEST Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke befejezte évi rendes szabadságát. * Az antifasiszta világnap alkalmából, az őszi szolidaritási akciósorozat nyitányaként nagyszabású békenagygyűlést tartottak csütörtökön a Danuvia Gorkij Művelődési Központban. A széksorokban fővárosi dolgozók százai foglaltak helyet, akik részvételükkel is megerősítették a béke ügye iránti elkötelezettségüket. A megjelenteket Juhász Gábor, a Danuvia MSZMP Bizottságának titkára köszöntötte, majd Varga Sabján László, a KISZ Központi Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. GENF A palesztin kérdéssel foglalkozó genfi konferencián csütörtökön felszólalt dr. Domokos Mátyás nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Rámutatott, hogy a konferencia ösz- szehívása lehetőséget ad a palesztin nép melletti nemzetközi szolidaritás újabb kifejezésére és olyan intézkedések elfogadására, melyekkel az ENSZ hozzájárulhat a palesztin kérdés megoldásához. A magyar diplomata beszámolt a palesztin népnek nyújtott magyar segítségről, a konferencia magyarországi előkészületeiről és a magyar nemzeti előkészítő bizottság tevékenységéről. rOma Az észak-olaszországi Reg- gio Emíliában csütörtök délután megnyitották az Olasz Kommunista Párt lapjának ünnepét, az UNITA-feszti- vált. Az eseménysorozaton ez alkalommal is politikai és kulturális programok várják a látogatókat. A Népszabadság pavilonjában gazdag dokumentáció tájékoztat Magyarország gazdasági életéről, s az országunk iránt érdeklődő vendégek felvilágosítást kaphatnak politikai, kulturális és idegenforgalmi kérdésekről is. Az MVSZ elnökségi ülése Magyar vezetők üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepén Le Duan elvtársnak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, Troung Chinh elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanács elnökének, Pharn Van Dong elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének. Hanoi . Kedves elvtársak! A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a függetlenség kikiáltásának és a népi hatalom megszületésének 38. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, egész dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsának, Minisztertanácsának, és a testvéri vietnami népnek. A magyar kommunisták, egész népünk őszinte elismeréssel tekint azokra az eredményekre, amelyeket a vietnami nép — pártja vezetésével — az ország függetlenségének kivívásában és megvédésében, a társadalom és a gazdaság szocialista átalakításában eddig elért. Szívből kívánjuk, hogy a Vietnami Kommunista Párt V. kongresszusa által kitűzött nemes céljaik maradéktalanul teljesüljenek. Nagyra értékeljük és támogatjuk a Vietnami Szocialista Köztársaságnak a délkelet-ázsiai térség békéjének és biztonságának a megszilárdítására irányuló következetes külpolitikáját. Meggyőződésünk, hogy a pártjaink, országaink és népeink közötti hagyományos testvéri barátság és sokoldalú együttműködés töretlenül fejlődik tovább a marxizmus-leninizmus és az internacionalizmus elve alapján népeink és a szocializmus egyetemes ügye javára. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk önöknek és a testvéri vietnami népnek a szocializmus építésében, a nemzetközi béke és a társadalmi haladás közös ügyének szolgálatában. KADAR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZl PÁD a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, BAZÁR GYÖRGY a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkal- nából Apró Antal, az Országgyűlés elnöke táviratban üdvo- ölte Nguyen Huu Tho'-t, a Vietnami Szocialista Köztársaság emzetgyűlésének elnökét. A Szakszervezetek Országos Tárcsa, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Nők Orsza- os Tanácsa, a Magyar Szolidaritási Bizottság es az Országos gan-kormányzat nem hajlandó figyelembe venni. Európa azonban érthetően nem rakétákat, hanem megállapodást óhajt, hiszen a nyugat-európai országokban pontosan tudják, hogy az amerikai rakéták telepítése esetén a Szovjetunió — ígéretéhez híven — ellenintézkedéseket fog tenni. Az észszerű korlátozás, vagy a beláthatatlan végű rakétaverseny az alternatíva, s ez a tárgyalási sikernek szabott határidő, az év vége közeledtével fokozódó nyugtalanságot kelt a nemzetközi politikai életben. Épp ezért került mostanában szóba ismét egy lehetséges megállapodási forma, amelynek körvonalait tavaly nyáron a Genfben tárgyaló amerikai és szovjet küldöttség két vezetője egy erdei „munkaséta” során dolgozta ki. Eszerint a NATO elállna a Per- shingek telepítésétől, s' csak 75 cirkálórakétát hozna Európába, míg a Szovjetunió ugyanennyi rakétáját tartaná meg. E variációt hivatalosan egyik oldalon sem fogadták el, de sok szakértő szerint valószínűleg e közelében képzelhető el — ha eeváltalán lehetséges — a kompromisszum. Fontos lépést jelenthet a Szovjetunió legújabb jaavslata, amely szerint kedvező megállapodás esetén nemcsak leszerelni hajlandó rakétáinak megszabott részét, hanem az ázsiai területekre történő átirányítás helyett meg is semmisítené azokat. Ez az indítvány már alighanem túl van a félúton. A genfi tár- gvalások kimenetelét eldöntő kérdés így most az, hogy a Reagan-kormány szintén hajlandó lesz-e végül eljönni idáig? AVAR KAROLY hordozóeszköz (tehát rakéta és repülőgép) maradjon. Az első amerikai engedmény — az úgynevezett „közbülső megoldás” — idén tavasszal az volt, hogy valamivel kevesebb Pershin- get és cirkálórakétát telepítenek, ha a Szovjetunió leszereli saját rakétáinak mintegy kétharmadát. Voltaképpen itt tartanak most a tárgyalások. Könnyen belátható, hogy Moszkva miért nem fogadhatja el ezt a tervet: a rendkívül veszedelmes, (mert igen gyors) fegyverekkel az Egyesült Államok közvetlenül fenyegeti a szovjet területeket, míg a Szovjetunió erre csak a SALT—2 szerződésben korlátozott stratégiai eszközeivel képes. Ekként az amerikai eurorakéták szovjet szempontból kétségkívül hadászati fegyvernek minősülnek. Ezeket az érveket a láthatóan a telepítésre, s nem a megegyezésre törekvő ReaRakétatárgyalások Genfben A döntő szakasz Szeptember 6-án folytatódnak Genfben az eurora- kétákról folyó tárgyalások. A mostani szakasz mindenképp döntőnek ígérkezik, hiszen ezen az őszön eldől, hogy a mindenki számára megnyugtató és kívánatos megállapodással zárulnak-e a szovjet—amerikai tárgyalások, avagy kudarccal végződnek és megkezdődik az atomeszközök telepítése kontinensünk nyugati felén. Ebben a kritikus periódusban érdemes felmérni, hogy is áll a közép-hatótávolságú rakéták korlátozásáról folyó tanácskozás. Emlékezetes: a NATO 1979 decemberében határozott úgy, hogy az állítólagos szovjet fölény ki- egyenlítésére amerikai rakétákat telepítenek néhány nyugat-európai országba, ha 1983 végéig Washingtonnak és Moszkvának nem* sikerül megállapodásra jutni. A NATO e kettős — tárgyalással és telepítéssel foglalkozó — határozata elsősorban a korszerűsített, SS— 20 kódjelű szovjet rakéták elhelyezésére hivatkozik, s az e kategóriában kimutatott szovjet fölényt kívánja ellensúlyozni az amerikai atomeszközökkel, a Pershing —2 rakétával (hatótávolsága 1800 kilométer) és.az úgynevezett cirkálórakétával, vagyis a föld felett alacsonyan repülő, radar irányítású robotrepülőgéppel (ható- távolsága 2500—3000 kilométer). összesen 108 Per- chinget és 464 cirkálórakétát akarnak telepíteni Nyugat- Európában, s a jelentések szerint az előkészületek több országban (az NSZK-ban, Angliában) már meg is kezdődtek. A tárgyalások eddigi szakaszait az jellemezte, hogy a Szovjetunió egyre-másra tett kompromisszumos javaslatokat, míg az amerikai fél ezeket sorra elvetette. Washington követelése eredetileg az úgynevezett „nullamegoldás” volt: eszerint a telepítésre csak akkor nem kerül sor, ha a Szovjetunió leszereli összes közép-hatótávolságú rakétáját. Moszkvai értékelés szerint ez a követelés alapvetően megbontaná az európai nukleáris egyensúlyt, hiszen rendszerben maradnának a francia és az angol rakéták. Ezekről a fegyverekről azonban a NATO mindeddig nem hajlandó tárgyalni, azt állítva, hogy azok „nemzeti védelmi eszközök”. A Szovjetunió logikus ajánlata ezzel szemben az volt, hogy hajlandó a francia és brit rakéták együttes szintjére csökkenteni saját rakétáinak számát, ha Washington lemond a telepítésről. Moszkva ragaszkodott ahhoz is, hogy az atomtöltet- hordozó repülőgépek számát is egyenlítsék ki, oly módon, hogy mindkét oldalon 300— 300 közepes hatótávolságú A Stockholm—Moszkva—Minszk menet résztvevői. Tüntetések, békemenetek tucatjait szervezték az elmúlt hónapokban Európa-szerte az eurorakéták telepítése ellen. Nitze amerikai és Kvicinszkij szovjet delegációvezető kézfogása az egyik megbeszélés előtt A szárnyas rakéták bombázókról is indíthatók. Egy B— 52-esről történt kilövés pillanatai