Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-10 / 214. szám
1983. szeptember 10. ( TOLNA \ NÉPÚJSÁG 7 Szekszárdot a szekszárdiak is tervezik A voksátmindenki leadhatja A hallgatóság jegyzetei tán eljutnak a szomszédokhoz, ismerősökhöz is? Szeptember 5-e van. Néhány perc múlva hat óra. Ekkor érkezem a szekszárdi déli-kertvárosi körzeti párt- alapszervezet helyisége (hajóház) elé. Meglepetten és kissé csalódottan szállók ki a kocsiból. Konstatálom: nincs nyüzsgés, sőt, a bejáratnál senki sem áll sorba, bebocsátásra várva. Pedig hat órakor kezdődik az első lakossági fórum, amelyen a környék lakói megvitathatják Szekszárd általános rendezési tervét, sőt, véleményt mondhatnak arról, javaslatokat tehetnek —, amelyek be- iktathatódnak a végleges tervbe. Ez, a mondhatni szekszárdi kezdeményezés a demokratizmus szép, újszerű és igen hasznos példája. Nem élnénk vele? Vagy nem érezzük jelentőségét? — kérdem magamban. A terembe lépve szűnik csalódottságom, hiszen ott majd harmincán ülnek. De kötekedem mégis . .. Fiatal arcot csupán néhányat látok. Kiderül megint, hogy az idősebbek, a nyugdíjasok az érdeklődőbbek, őket hozza inkább lázba a város sorsa, jövője. Igaz, idejük is nekik van több ... De mégsem értem. Azt, hogy a fiatalság ennyire ne venné az „osztott lapot?” Pedig a fórumot — tanúskodhatom — igen alaposan megszervezték, a Hazafias Népfront városi bizottsága 286 terv-összefoglalót küldött szét a városba, s megtalálták a mozgósítás legkülönfélébb és leghatásosabb eszközeit is. Nincs idő további tűnődésre — legfeljebb reménykedni lehet, hogy a következő fórumok, amelyek a demokratikus összefogás jegyében hívódnak össze — nagyobb érdeklődésre találnak. Viszont a hétfői összejövetel oly izgalmas, oly lelkesítő volt, hogy. . de ne vágjunk a dolgok elébe. Rápolti Árpád, a városi tanács elnökhelyettese először a megyeszékhely fejlődéséről szólt, s a következő 15 esztendő várható változásait a városrendezési és városépítési koncepciót a tudományos tervezés jegyében ismertette. (Egyik idős asszony meg is jegyezte, hogy „az elvtárs jobban ismeri a várost, mint a saját tenyerét’'.) A középkorú férfi pedig imigyen válaszolt a találó megjegyzésre: — Szívből kívánom, hogy a tervek valóra válása is ilyen frappánsan, pontosan és elmélyülten történjék, mint ez a mai tájékoztató. Ismét Rápolti Árpádé a szó, aki — mielőtt rátért volna a Déli-kertváros tervének ismertetésére, elmondta, hogy a tervezők az elkövetkezendő 15 esztendő városfejlesztési tervét úgy készítették, hogy Szekszárdot nem önmagában vizsgálták, hanem számoltak a vonzáskörzettel, a felsőfokú szerepkörű intézmények fejlesztésével, a kereskedelmi hálózatot, a középfokú oktatási intézményeket úgy méretezték, hogy számoltak az igen nagy számú ingázókkal is. — A terv olyan — mondta —, hogy megvalósulása biztonsággal, jó színvonallal tudja majd szolgálni a lakosság érdekeit. A Déli-kertváros nagyrészt kialakult, de a kórházzal szemközti rész megért a szanálásra. ami meg is kezdődött. A régi épületek helyére három tízemeletes épül, a zöldséges bódé helyére pedig korszerű ABC-áruház, az óvoda szomszédságába pedig ötszintes épületeket terveztek ... De szó esett a déli rész további épüléséről, útépítésről, a további paneles építkezésről, amely a Baktat lakóteleppel szemközt, az 56- os út túloldalán folytatódna. Ezek a lakóházak néhány toronyház kivételével 2—3 emeletesek lesznek. Sőt, újabb iskolát, óvodát kell majd építeni, esetleg az e területet kiszolgáló kisebb művelődési házat. Mivel a rendezési terv a Baktával szembeni területet elsősorban családi — maximum kétszintes — házakkal kívánja beépíteni, meglehetősen nyugtalan hozzászólások következtek. — Tragikus lenne, ha a város déli részéből törpét és óriást csinálnánk — kezdte dr. Rosner Gyula. — Ezt nevezhetnénk esztétikailag nonszensznek. Ugyanis fordítva kellett volna megkezdeni az építkezést. Le a lapra kerülhettek volna a toronyházak. a domboldalon pedig a családi házak. De tovább már ne tegyük tünkre ezt a részt! A túloldalra, az egyensúly miatt feltétlenül kívánkozik néhány magas épület. A közönség ezzel egyetértve bólogat, s máris „érkezik” a helyeslő válasz. (Reméljük, hogy a végleges terv is számol ezekkel a megjegyzésekkel, javaslatokkal!) Dr. Rosner Gyula tovább folytatja hozzászólását, s kérve kéri, hogy a Baktai városrészben tartsák meg a kis „ékszergyöngyöket”, azaz azt a néhány pincét, amelyek a város múltját őrzik. — De a Béla tér parkosításával, sőt, ligetesítésével is foglalkozni kellene. Fásit- sunk! — hangzik a felhívó szó. A város déli részének színeinél időzik a fórum. Végű’ is a harsogó színek ellen szóló véleményt taps követi. A nyugdíjas dr. Papp Tihamér Szekszárdon született, jól emlékszik a régi városképre: — A templom két oldalán park volt. Sőt, fák szegélyezték az Otthon Áruházig mindkét oldalon a járdát Nem lehetne valami hasonló megoldást találni megint? — kerdezte, majd szomorúan beszélt a Kálvária-hegyről, melynek nyugati részét a „skatulya épütelekkel igenigen elrontották, megcsúíi- tották". — S ez nekünk nagyon fáj! — tette még hozzá. Wirth Jánosné a gázprogrammal kapcsolatban tett fel kérdéseket, amelyre Füredi Ferenc, a városi tanács műszaki osztályának vezetője válaszolt, mondhatni kiselőadást tartott roppant felkészülten, naprakészen — hallgatóságának megelégedésére. Ugyancsak ő válaszolt a talajmechanikára vonatkozó kérdésre, amely a Baktával szembeni részre vonatkozott: — Nem olyan vizenyős terület, mint azt gondoltuk. Sőt, a talajadottságok úgy követik egymást, mint ahogyan mi szeretnénk a házakat építeni. A szőlőheggyel kapcsolatos tervekről érdeklődött dr. Kun Attila, Egyed János pedig a Tartsay utca egy részében megoldatlan szennyvízkérdést forszírozta. A fórum ezzel be-is fejeződött — mármint hivatalosan. Az érdeklődők egy része kifelé vette útját, de sokan az elnökségi asztal köré sereglettek, s folytatták a beszélgetést még jó darabig. Baráti hangulatban, meghitten. Érthető is. Hiszen a város vezetőinek és a lakosságnak egy a célja. Szép várost építeni, szép, rendezett városban élni. V. HORVÁTH MÁRIA Rápoiti Árpád a tervet ismerteti Apa kettős szerepben Férficsalftd A mindennapi ténykedés közé a haletetés is hozzátartozik A hatéves Gábor vígan nyargalászik a lakásban. Először füle botját sem mozdítja arra, hogy most fény- képezkedni kellene. Nagyokat nevetve szlalomozik a konyhából ki, a nagyszobába be, onnan a folyosóra, míg végül édesapja szava — a tanévkezdésre vásárolt — szép, vörös íróasztal mögé parancsolja. Attila, a nyolcévesek komolyságával épít egy Lego- garázst. A jármű, akár holdkocsi is lehet vagy tűzoltóautó. A garázsnak csak ajtaja van, mert az ablakok a Holdon tudniillik feleslegesek... A nagyfiú íróasztalán egynapos általános iskolai segédkönyv. A fényképezőgép kattog a tiszta gyermekszobában. Attila felüti a „Nézz körül”-t, és kérdőn néz édesapjára: — Melyiket olvassam? — Amelyik neked kedves — mondja halkan az apa. A szemüveges Attila lassan, szótagolva kezd olvasni: „A-nyu, végy egy he-lyet nékem”... Az apa a függönyhöz megy, mintha éppen lenne ott valami dolga. Később a konyhában kérdezem tőle: — Attila miért éppen ezt a verset választóiba? — Talán véletlen volt, talán nem, — válaszolja. — Van, amikor két napig sem hozzák szóba, de van amikor napjában háromszor is emlegetik. * Gyöngyösi János hirtelenszőke. kék szemű, született szekszárdi. Beszédében van valami az „északi ember” higgadtságából. De nem, ez a megállapítás itt most semmiképpen sem helyénvaló! És nem attól a kesernyés sörtől keserű, amit a konyhában kortyolgatunk. — 1980 karácsonyát már mind a négyen itt töltöttük — beszél az első honfoglalásról Gyöngyösi János harminchárom éves mezőgazda- sági gépszerelő, a szekszárdi Aranyfürt Termelőszövetkezet tagja, édesapa. — Előtte Bátaszéken laktunk anyó- soméknál. Nagyon boldogok voltunk a lakás miatt. A költözés előtt feljártunk tapétázni, csinosítgattuk a lakást. Testvéreim, szüleim is segítettek. — Van egy ikertestvére és egy húga... Testvérként mindig szerették egymást? Gyöngyösi János körbehor- dozza tekintetét a konyha dísztárgyain. De nem ott van a válasz. Mélyebben... — Családunk mindig is összetartott és összetart ma is. Most is éppen édesanyám névnapján, Rozália-napkor találkoztunk. Ilyenkor együtt a nagy család. Mindenki... szóval..., de már nem... Attila és Gábor társaihoz csapódik a játszótérre. Nevetve mennek le a lépcsőkön. Attila leginkább azért örül, mert az apai tiltás ellenére sikerült neki a kisrádiót is lecsempésznie az udvarra. — Ki nevelje a fiúkat, ha nem én? — mondja talán éppen ezredszer önmagának. — Az idősebb szülő már másképpen törődik, bánik velük, mint én. Sokszor nekem kell szigorúnak lennem, nagyon szigorúnak. Fognom kell őket, felelős vagyak értük. Akkor is kellett, amikor decemberben és márciusban is a feleségemnél bent jártam a kórházban. A negyedik emeleti lakás határtalan rendszereiéiről tanúskodik. Minden a helyén, még a gyerekszobában is, ahol pedig minden játékból duplát kellett venni a szülőknek, nagyszülőknek. A lakás olyan kedélyes és barátságos maradt, mint április előtt, de azóta minden megváltozott. Minden. — Nincs időm semmire — mondja Gyöngyösi János. — A srácokkal foglalkozom, esetleg tévézek. Nagyon nagy lett a nagyszoba. Igaz a srácok néha betöltik. * Gyöngyösi Jánosnak ismét a függönnyel van dolga. Az az átkozott nem akar rendesen kinézni. — Felesége tudott állapota súlyosságáról? — kérdezem. — Ő nem, mi igen — mondja alig hallhatóan. — Azon voltunk, hogy ne is tudja meg. Mindannyian... Én minden este bent voltam nála. Igaz, tudott a betegségéről, de, hogy ennyire súlyos, azt nem. Még én sem hittem, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik a vég. Sógornőm a kórházban dolgozik. Ö is, én is, és mindenki kedveskedett neki. Megnő a szavak ereje... — A gyerekeket öt nappal a halála előtt bevittem hozzá — folytatja Gyöngyösi János. — örültem, hogy megtettem, mert még utoljára láthatták. Itthon és a családban is mindig próbáltuk elterelni a figyelmüket édesanyjukról. Az első éjszaka Attilával voltam kettesben. Gábor Bátaszéken, a nagymamánál aludt. Elmondtam Attilának, majd másnap Gábornak is, hogy „Anyuka nincs! Meghalt.” Aznap éjszaka együtt aludtunk a nagyágyban, mind a hárman... Tudja, hogy mit mondtak nekem a gyerekek? — Azt — csillan meg Gyöngyösi János kék szeme —, hogy tudtuk apa, mert mindenki sírt. * Sokan segítettek. A lakótársak, a munkatársak. Igaz, nem kereste ő a segítséget, de akik nem sajnálkoztak és felajánlották közreműködésüAz anya-verset olvassa Attila két a házi munkában, azoktól köszönettel elfogadta. A többi őrajta múlik. Beszélgetésünk során ezt vagy félszáz- szor mondja. — Én vagyok az apjuk ,és kész. Feleségem nagyon házias volt, én is az vagyok. Amikor ő két műszakban dolgozott, akkor az egyszerűbb ételeket én főztem. Lecsót és pörköltet. Most sincs másként. — De a mosás? — Nagyon jó, hogy már vagy egy éve a komibáj nozás- ból vettünk automata .mosógépet: Anélkül már el sem tudnám képzelni a mosást. Stoppolni nem tudok. Sógornőm munkatársai, akik a kórházban ápolták a feleségemet, el-eljönnek nagytakarítást csinálni. Most a héten is itt voltak. A nagytakarítás ellenére is rend van. A tisztaságot érezni lehet! — Megváltoztak ismerősei a temetés után? A kesernyés sörből az utolsókat kortyoljuk. — Igen, részvéttel voltak irántam. Rossz volt! Sokszor úgy mentem a boltba, hogy tudtam, ők mire gondolnak. Mondtam is a feleségem kolleganőinek, hogy csak a gyerekekkel ne éreztessék. Nem akarom, hogy csak részvét legyen. Mi már így vagyunk, így leszünk tovább. Család maradtunk! Férficsalád. Nem akarok panaszkodni. A gyerekek nagyon mozgékonyak, különösen Gábor. Ö most kezdte az elsőt. Az üzenőfüzeteikbe mindkettőnek beírtam, hogy hányadán vagyunk. Attila nagyon komoly, rá már mindenben lehet számítani. Gábor szeleburdi, érzékeny, de hát csak hatéves... így vagyunk mi együtt, férfiak. * A fényképezkedésnek vége. Attila nem foglalkozik velünk, új könyvébe temetkezik és olvas. Gábor észrevétlenül kisomfordál a konyhába, édesapja háta mögé áll, és... — Vigyázzon, megharapja! — kiáltok fel. Gyöngyösi János elneveti magát. Kék szeme megsötétül. — Nem bánt — simogatja meg a hirtelenszőke kis fejet —, csak szeret. Ő engem így szeret. Amikor sokáig nem találkoztunk, Gábor akkor is így harapott meg. Óvatosan, hogy nekem ne fájjon... SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS L wJr3W - Gábor már szabályosan vág ollóval
