Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-10 / 214. szám

NÉPÚJSÁG 1983. szeptember 10. A moszkvai taxisofőr, ami­kor bemondjuk a Krasznaja Presznya utca nevét úticél­ként, nyomban rákérdez: — A magyar kereskedelmi házhoz? Rövidesen egy esztendeje lesz, hogy átadták rendelte­tésének a vonzó külsejű épü­letet. Azóta jól ismerik a szovjet fővárosban. Okkal. Szépen illeszkedik a régi vá­rosrész arculatához, nem messze a Kijevi pályaudvar­tól, ahova a budapesti vo­natok befutnak. Talán az sem túlzás, hogy új épületünk a moszkvai negyed egyik vá­rosképi jellegzetességévé vált. Természetesen sokkalta töb­bet jelent az a fajta ismert­ség, amelyet szovjet kereske­delmi partnereink között és általában az ottani gazdasági életben váltott ki. ÉPÍTÉSI EGYÜTTMŰKÖDÉS Imponáló előcsarnokba lé­pünk be. Balra nyílik a szál­lodai szárnya, ahol külkeres­kedelmi képviselők kaphat­nak elhelyezést, középütt föl- járat vezet az irodákba, tár­gyalótermekbe, étterembe, vetítőbe és sok más helyiség­be. A berendezés megkapóan dekoratív, elegáns, de anél­kül, hogy hivalkodó, fényűző lenne. Rögtön az első emeleten sa­játos érdekesség: Budapestet bemutató, négy méter széles, két méter magas tűzzománc mozaik faliberakás. A külön­féle nevezetességek művészi montírozásával, egységbe ál­lításával színes, hangulatos együttest ad fővárosunkról. Pedig alkotója nem hazánk­fia, csak tanulmányúton járt nálunk, egyébként a grúzok egyik neves fiatal alkotómű­vésze, Zurab Cereteli. Az épület egészének létre­hozásában is jól érvényesült az együttműködés. A kivite­li tervet az I. sz. moszkvai tervezőintézet készítette, Grinzburg főépítész vezeté­sével. A megvalósítás pedig a moszkvai ipari építési trösz­töt dicséri. Mind a tervezés­ben, mind az építésben és a belsőépítészeti munkákban magyar szakemberekkel és vállalatokkal működtek együtt. A hazai szállítások és munkák az épület értékének mintegy húsz százalékát te­szik ki. Miközben nézelődünk és mindezt megtudjuk, nyílik a vetítőterem ajtaja, Molnár Endre, a kirendeltség veze­tője jön elénk. Hogy ponto­sabbak legyünk, az általa ve­zetett intézmény hivatalos el­nevezése nem ez, hanem a Magyar Népköztársaság nagykövetsége kereskedelmi I Moszkvai kereskedelmi kirendeltségünk előcsarnokában tanácsosának hivatala, de röviden és gyakorlatiasan ke­reskedelmi kirendeltségnek szokták emlegetni. NYOLCMILLIARD HATTERE Lehet, hogy túlságosan lai­kus a kérdés, de föltesszük: tulajdonképpen miért volt szükség erre az új, nagy épü­letre? Mindaz, amiről értesültünk, egyértelmű bizonyítékul szol­gál arra: megérte. Sőt a nem kis beruházás nélkül előbb- utóbb veszteségeink lettek volna. Mint a kirendeltség vezetője tájékoztatott, sok problémát kezdett okozni a hatalmas szovjet fővárosban szétszórt, mintegy 14 helyen lévő, alkalmasint kedvezőt­len körülmények között foly­tatott munka megosztottsága. Másrészt számottevően meg­nőtt külkereskedelmi forgal­munk, amely 1983-ban meg­haladja a nyolcmilliárd transzferábilis rubelt. Ugyan­akkor mindez összekapcsoló­dik számos olyan tevékeny­séggel, amely nélkül nem le­het kereskedni. Gondoljunk csak arra: ha valamilyen technikát vesznek tőlünk, akkor annak az üzem­be helyezéséről, szakemberek küldéséről, a szükséges szak­mai tanácsadásról is gondos­kodnunk kell. Hasonló prob­lémákat vetnek fel a széles körű kooperációs vagy szako­sodási megállapodások kü­lönféle részletei. Minden, a Szovjetuniót érintő magyar külkereskedelmi tevékenység itt összpontosul, és csak a műszaki kiszolgáló munkák folynak másutt. Az új épület tette lehetővé, hogy a külke­reskedelemmel foglalkozó minden magyar kiküldött ezentúl itt kapjon helyet, itt tárgyalhasson, itt mutathas­sa be termékeit. Apropó: bemutató! Mielőtt Molnár Endre a vetítőből ki­lépett, természetesen nem va­lami játékfilm új bemutató­ját nézte meg (bár esténként erre is nyílik alkalom), ha­nem fontos tárgyalás kiegé­szítője zajlott. Volánpack cé­günk szemléltette tevékeny­ségét, tárta elő ajánlatait szovjet partnerének azzal a javaslattal, hogy bizonyos kooperáció jöjjön létre eset­leg a rakodólapok gyártásá­ban vagy exportcélú csoma­golási feladatok ellátásában. Igen gyakran indulnak így üzleti kezdeményezések, ame­lyek legtöbbször hasznos együttműködéshez vezetnek. EGYEZMÉNYTŐL A SZÁLLÍTÁSIG A kirendeltség épületében résnyire nyílik az egyik ajtó, és látni, ahogy az íróasztal fölött „négy-öt magyar ösz- szehajoj”. Mint a tőmonda­tokból is kivehető, bábolnai­ak és nádudvariak erősítik meg újra az álláspontjukat: nem külön-külön szeretnék adni az eszközöket, techno­lógiát, vetőmagot, műtrágyát, vegyszereket, hanem kukori­catermesztési rendszereket exportálunk a szükséges elő­írásokkal és szakemberekkel együtt. így lehet garantálni az eddiginél jóval magasabb hozamokat a kijelölt 1200, il­letve 800 hektáros területe­ken. A szovjet partnereket viszont egyelőre saját enge­délyezési előírásaik kötik pél­dául a vegyszerek alkalma­zásában. Más érdekek is azt kívánják, hogy külön aján­latot kérjenek a gépekre és használati díjukra stb. Az egyeztető megbeszéléseken részt vesznek a külkereske­dő gazdaságok és vállalatok képviselői, segít a kirendelt­ség két szakembere. Mire való mindez? — kér­dez ismét laikusán a vendég. Hiszen a magyar párt- és kormányküldöttség júliusi látogatása idején épp ebben*, az épületben született mi­niszterhelyettesi kézjegyek­kel ellátott egyezmény a be­mutatásról. Korábban a moldvai földeken vizsgázott igen jó eredménnyel a bajai kukoricatermesztési rendszer) a Sugovica-parti város szak­embereinek helyszíni közre­működésével. Gyorsan kiderül, hogy a felső szintű megállapodás nem valamiféle pontot tett a munka végére, hanem in­kább teret nyitott előtte. Sok­szor bonyolult műszaki-ter­melési és külkereskedelmi fo­lyamat indul meg hasonló esetekben, szakértői tárgya­lások követik egymást, napi­rendre kerülnek a jogi, fize­tési és egyéb kérdések. Tisz­tázódniuk kell a vitás pon­toknak, hogy végül érvényes szerződés lépjen életbe, össz­hangban az eredeti egyez­ménnyel. Már létrejött a szerződés, mi több: kiszállítások indul­tak az éves előirányzaton fe­lüli, pótlólagos bor- és pezs­gőexport ügyletben. Hozzáve­tőlegesen harmincmillió ru­belt meghaladó értékről van szó. Döntőek a szállítási le­hetőségek az almaértékesítés­nél is. Van mit és miért szor­galmazni, tenni mindkét fél részéről a kölcsönösen elő­nyös áruforgalmi megállapo­dásokért — győződünk meg a magyar külkereskedelmi ki- rendeltségen. Megéri! LŐKÖS ZOLTÁN— HALASZ FERENC I ____________' ____________. __________________ '__________ ' ­R észlet Zurab Cereteli nagyméretű Budapest tűzzománcából KBSHBHSHBSBnBBBBEHHBBBSSHHBBHHBSBHi HBHMBMMMBMÉllÉMIEMMBHMigiHM Kuba „Egész lényük tánc...” Rogelio Martinez Fűre ku­bai néprajzkutató és Rodolfo Reyes mexikói koreográfus kezdeményezésére alakult meg 1962-ben a Kubai Népi Együttes, azzal a céllal, hogy összegyűjtse és közkinccsé te­gye a népi tánc és a népzene hazai hagyományait. Az együttes vezetői és tag­jai két forrásból meríthettek: a szájhagyományból, azaz a nép fiainak megőrzött dal- és tánckincséből, és olyan szak­emberek, alkotóművészek írá­saiból, mint Fernando Ortiz — aki már a harmincas évek­ben szervezett folklórtanfo­lyamokat, kutatta a néptánc és dalkultúrát — Nicolas Guillén, a költő, Amadeo Rol- dan és Alejandro Garcia Ca- turla zeneszerzők. Sámuel Feijoo néprajzkutató. Jelenleg 90 tagja van az együttesnek. Repertoárjuk fel­öleli a népszokások, a népi humor, a legendák világát, és a kubai földben gyökerező afrikai vallási rítusokat is. A Kubai Népi Együttes első külföldi bemutatkozására a .megalakulás után két évvel került sor. Franciaországba, Belgiumba és Spanyolország­ba látogattak, majd afrikai turnéra indultak. Ezután még sok országban vitték sikerre a ,,guaguancó”-t, a „yambu"-t, a forró ritmusú rumbát, azo­kat a latin-amerikai táncokat, amelyeket az együttes ko­reográfusai töltöttek meg sa­játos élettel, tartalommal. Me­leg ünneplésben részesítették őket Washingtonban, New Yorkban, Mexikóban, Algéri­ában, Moszkvában, Lenin- grádban, Bogotában. Madrid­ban, Firenzében, mindenütt, ahol jártak. Méltán írták ró­luk a párizsi újságok: „Egész lényük tánc, a fe'jük búbjától a lábuk ujjáig ...” Legújabb műsoruk „köz­mondások. szólások, népi nyelvtörő mókák” címmel ke­rült színre a közelmúltban. Vietnam A 4000 éves akupunktúra Az. akupunktúra ősidők óta ismert és alkalmazott gyógy­mód Vietnamban. A Hung- dinasztia korából — az i. e. 2000-től az i. e. harmadik év­század közepéig — származ­nak az első feljegyzések. Thuc An Duong Vuong király ural­kodása alatt — az i. e. har­madik századid i. e. 179-ig — már név szerint is említik azo­kat a nagy tekintélyű gyógyí­tókat, akik ezt a gyógymódot alkalmazták. A vietnami orvosi gyakor­latban nemcsak a terápiá­ban szánnak fontos szerepet az akupunktúrának, hanem az érzéstelenítésben is. Több, mint hatvanféle sebészeti be­avatkozásnál alkalmazzák si­kerrel az „akupunktúrás anesztéziát”. Az ősi, de ma is alkalma­zott eljárásról könyvek, is­mertetők egész sora jelent meg az elmúlt években Viet­namban és Franciaországban. Nagy az érdeklődés irántuk orvosi szakkörökben. A Vietnami Akupunktúra Intézet munkatársai több or­szágban rendeznek szeminá­riumokat és tanfolyamokat a tárgykörben. Ilyenekre — és gyakorlati bemutatókra — került sor eddig — többek között — a Szovjetunióban, Franciaországban, Svájcban, Olaszországban és Belgium­ban. Miniatűr magnetofon Egy szovjet gyártmányú kis diktafon, amely alig nagyobb egy emberi tenyérnél, a kabátzsebben is elfér, mindig kéz­nél lehet. Az „Elektron—52”-vel a felvétel két sávban, 3, 4, 7 és 9,5 cm/mp sebességgel mehet végbe. A termelékenység fogalmá­val sokáig elsősorban az üzemi munkát azonosították, s bár vitathatatlan, hogy — különösen a nagy vállalatok — az irodai munka megszer­vezését és gépesítését is fon­tosnak tartották, termelé­kenysége nem volt elsőrangú szempont. Az utóbbi időben azonban egyre több szó esik az irodai munka jobb meg­szervezéséről és gépesítéséről, különösen azóta, amióta a számítógépek ezen a területen forradaminak nevezhető vál­tozásokat hoztak. Ám a szá­mítógépek alkalmazása mel­lett nem szabad lebecsülni a kisgépesítés jelentőségét sem. A rég'i, mechanikus írógépe­ket már több helyütt felvál­tották a sokkal könnyebben kezelhető, és az írást megr gyorsító villanyírógépek. En­nek olyan változatai is van­nak, amelyek egyidejűleg lyukszalagot is készítenek a leírt szövegről, így — megfe­lelő írógép segítségével — ugyanaz a szöveg, később akárhány példányban auto­matikusan leírható, sokszoro­sítható. A kisgépesítés egyik fontos eszköze a kisméretű irodai másológép, amely szük­ségtelenné teszi gépírásmáso­latok készítését, hiszen szinte másodpercek alatt reproduk­ció készíthető bármely irat­ról, levélről, prospektusról stb. Ami az egyik hagyományos titkárnői .munkát, a gyors­írást illeti, úgy tetszik, hogy végnapjait éli. Feleslegessé teszik az elektronika fejlődé­sével mind tökéletesebbé váló diktáló berendezések (dikta­fonok), amelyek tulajdonkép­pen kis magnetofonok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom