Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-08 / 212. szám
1983. szeptember 8. Képújság 5 szobrok, hanglemezek Képzőművészeti Világhét Az UNESCO 1983-at a kommunikáció évének nyilvánította. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének Elnöksége, kapcsolódva ehhez a programhoz, az idei képzőművészeti világhetet a „Képzőművészet és a kommunikáció” jegyében szervezi meg. A központi rendezvények sorából kiemelkedik a Nemzeti Galériában rendezendő tanácskozás, melynek témája a képző- és iparművészet, valamint a tömegkommunikáció viszonya. Tolna .{negye is csatlakozik a jelszóhoz, és megyei konferenciára kerül sor október 3-án a hőgyészi művelődési házban. Erre a rendezvényre meghívták a televízió pécsi körzeti stúdiójának, a pécsi rádiónak, a Tolna megyei Népújság, az MTI, a Dunatáj szerkesztőségének, valamint a Magyar Televízió Stúdió ’83 kulturális rovatának munkatársait. Hőgyészen avatják Konyorcsik János Munkácsy- díjas szobrászművész köztéri alkotását, valamint Garányi- né Standl Katalin iparművész kerámiafalát a művelődési házban. A közművelődési intézmények a világhétre kiállítási programokkal, előadásokkal készülnek: „Zene, rajz, fotó, mint kommunikáció” címmel rendez előadást Pakson az ifjúsági házban a fiatal alkotók köre. Ugyancsak Pakson, a művelődési központ galériájában, a Magyar Nemzeti Múzeum grafikáiból nyílik kiállítás, Dévényi István művészettörténész pedig előadást tart „Űj valóságértelmezés, és- a sokszorosító grafika” as-KÉPZŐMŰVÉSZET! ______VILÁGHÉT___1983A képzőművészeti világhét ismert emblémája címmel. Dunaföldváron a művelődési házban tekinthető meg a gödöllői galéria „Tájépítészet” című fotókiállítása. Gerjenben a település szakköreinek és alkotóművészeinek kiállítása, valamint bemutatója és képzőművészeti vetélkedő lesz. Tamásiban a művelődési központban a „Barangolás a Kapós—Koppány völgyében” című televíziós film alkotóival terveznek beszélgetést, a tamási galériában pedig Baki Péter festőművész kiállítását. Gyünkön a művelődési házban Simon Béla festőművész alkotásaival, a művész özvegyével és Tüskés Tibor íróval lesz találkozás. Rendhagyó rajz-, irodalom-, valamint énekórákat terveznek az iregszemcsei általános iskolában. Ozorán rajzverseny, Pincehelyen szakköri bemutató lesz, amely a községről készült régi fényképeket adja közre. A szakályi művelődési ház szintén általános HKHOIDH *HAGAIÖIOH KAOJOIOH Hanglemezborítók a H ungaroton-kiadványokból iskolásoknak rendez kézimunka-kiállítást. Péterffi Gizella festőművész, és Kő Pál szobrászművész alkotásait láthatják és a kiállító művészekkel való beszélgetésen vehetnek részt Bonyhádon az érdeklődők. Ezenkívül a bonyhádi művelődési központban a IV. országos német nemzetiségi fúvóstalálkozóhoz kapcsolódó „nemzetiségi képzőművészek műveinek” bemutatója is megtekinthető. A dombóvári művelődési központban Nagy Géza szobrász- művész, Szakcson pedig a „Szülőföldünk Dunántúl” országos fotópályázat díjnyertes alkotásaiból nyílik kiállítás. Nagydorogon Kiss István történelmi szobrai, Szekszár- don a Babits Mihály Művelődési Központban Német János kerámiái, Tolnán Szilly Géza, Bogyiszlón M. Szabó István, Simontornyán a várban V. Delast Elena festő- ■ művész kiállítása látható majd. „Tolnai táj, tolnai emberek” címmel rendez gyűjteményes kiállítást Kölesden a művelődési ház. A képzőművészeti világhét gazdag programja mellett immár az ötödik alkalommal rendezik meg ebben az évben a Hungaroton Hanglemezheteket. 1983 azokhoz a dátumokhoz csatlakozik, amelyek annak idején a fonográfhenger korong alakú sellak- lemez, a magnetofonszalag a mikrobarázdás, illetve a sztereó. hanglemez és a műsoros kazetta elterjedésének kezdetét jelölték. Az idei HHH-ra a Hungaroton-kiadványok túlnyomó többsége (az archív, illetve a prózai lemezek kivételével) digitális hang- felvételi technikával készült. Egy részük (egyelőre külföldön gyártják őket) az év végéig kompakt lemez formájában is megjelenik. Azoknak a hazai vásárlóknak, akik már rendelkeznek lejátszóberendezéssel, a Vörösmarty téri Hanglemezszalon előjegy- zi a kompakt lemezeket. A technikai fejlődés kötelező feladattá tette, hogy újra rögzítsék az alap-repertoár jelentős darabjait. így kerültek az ünnepi programba Chopin keringői, a Pisztrángötös, Liszt szimfonikus költeményei és Vivaldi concer- tói (köztük A négy évszak!). A zenetörténeti évfordulóhoz kapcsolódik a Wagner-lemez, Brahms szimfóniáinak és Német rekviemjének felvétele. Különlegességnek számít a középkori misztérium játék, a Ludus Danielis és az első magyar „korhű” Bach-kantáta felvétel. Nemzeti értékeinket a Liszt-művek mellett a Himnusz — Szózat „folytatásának” szánt Magyar nyelvemlékek, valamint vers- és drámalemezek képviselik. A bevezető írásban a bűn- cselekményeket követő szankciók felsorolásával, majd a két legsúlyosabb büntetési nemmel a halálbüntetéssel és a szabadságvesztés büntetéssel foglalkoztam. A főbüntetések körében súlyossági sorrendben még két büntetés van, a javító-nevelő munka és a pénzbüntetés. A szocialista büntetőjog egyik jellegzetes neme a szabadságelvonás nélküli javítónevelő munka, melynek célja, hogy olyan személyekkel szemben teljesítse a büntetés feladatait, akik bűncselekményt követtek el, de a társadalomra veszélyességük nem követeli meg feltétlenül elkülönítésüket a társadalomtól. Ez a büntetési forma a szocialista büntető jog vívmánya, melynek előnye, hogy megfelelő esetekben szabadságelvonás, vagyis az elítéltnek a környezetből, családi életből való kiragadása nélkül szolgálja a büntetés célját, ennélfogva a társadalom védelmének és a nevelésnek a szocialista humanitás mesz- szemenően érvényesíthető eszköze. További előnye, hogy kiválóan alkalmas a károsnak elismert rövid tartamú szabadságvesztés büntetés helyettesítésére is. A javító-nevelő munka elsősorban munkakötelezettség: az elítélt a bíróság által kijelölt munkahelyen köteles meghatározott természetű munkát végezni. Alkalmazható olyan elítéltek esetén, akik az ítélet meghozatalakor nem állnak munkaviszonyban, vagy szövetkezeti tagsági viszonyban. Alkalmazható természetesen a munkaviszonyban, vagy szövetkezeti tagsági viszonyban állók esetén is, ekkor a kijelölt munkahely az elítéltnek az ítélethozatalkor fennálló munkahelye. E büntetés tehát az elítélt személyi szabadságát csak a munkahely szabad megválasztásában korlátozza. A javító-nevelő munkának lényeges eleme, hogy az elítélt csökkentett munkabérben részesül. Munkabérét az érvényes bértételek alapján kell megállapítani, ebből azonban a bíróság által meghatározott részt az állam javára le kell vonni. Ez az összeg 5%-tól 3O°/0-ig terjedhet, a bíróság mérlegelésétől függően. A munkabérnek nem tekintendő juttatások — pl. családi pótlék, kiküldetési illetmény stb. — az elítéltet teljes egészében megilletik, ezeknek csökkentése ugyanis nem szolgálná a büntetés célját. Az elítéltnek a javító-nevelő munka alatti jogi helyzetét illetően a Eün- tető Törvénykönyv csak általános rendelkezést tartalmaz, miszerint a munkában álló dolgozók jogai illetik meg, amennyiben ezek nincsenek ellentétben a büntetés jellegével. Ez a büntetés, azaz a javító-nevelő munka 6 hónaptól 2 évig terjedhet, s végrehajtása az elítélt vonakodása esetén karhatalommal nem kényszeríthető ki. Ha az elítélt kivonja magát a büntetés végrehajtása alól, vagy a munkafegyelmet súlyosan megsérti, a bíróság a végre nem hajtott javító-nevelő munkát szabadságvesztésre változtatja át attól a naptól kezdve, amikor az elítélt az átváltoztatásra okot adó magatartást megvalósította. Az átváltoztatás esetén 2 napi javító-nevelő munka 1 napi szabadságvesztésnek felel meg. Még egy jelenség, a javító-nevelő munkát csak olyan személlyel szemben lehet alkalmazni, aki a bűn- cselekmény elbírálásakor a 16. életévét már betöltötte. Az utolsó főbüntetés a pénzbüntetés, mely lényegében vagyoni büntetés. A pénzbüntetést a régi korok jogrendszerében is használták, így a rabszolgatartó és a feudális társadalom büntetőjogában, de igen elterjedt a hatályos burzsoá büntető törvényekben is. A burzsoá jogrendszerben azonban a pénzbüntetés egyformán sújtja a szegényeket és a gazdagokat, amiről Engels 1852- ben a következőket írta: „A gazdag ezeket alig érzi, vagy meg sem érzi, a szegény pedig 10 esetből 9 esetben nem tudja kifizetni, és aztán néhány hónapra taposómalomba küldik.” A mi szocialista Büntető Törvénykönyvünk ezzel ellentétben a napi pénzbüntetés rendszerét alkalmazza. Ennek alapja az, hogy a pénzbüntetés meghatározásánál kifejezésre kell juttatni egyrészt a bűncselekmény büntetést érdemlőségének a fokát, másrészt az elkövető anyagi körülményeit. Ez a rendszer alkalmas arra, hogy közel azonos súlyú bűn- cselekményt elkövető, de eltérő jövedelmű vádlottak esetén hatékony büntetéski- . szabást eredményezzen. A Büntető Törvénykönyv szerint a pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy a bíróság megállapítja a napi tételek számát, valamint az 1 napi tételnek megfelelő összeget. A napi tételek száma elsősorban a bűncselekmény súlyát juttatja kifejezésre, míg az 1 napi tételnek megfelelő forint összeg az elkövető jövedelmi és személyi viszonyaihoz igazodik. így a pénz- büntetés legkisebb mértéke 10 napi, legnagyobb mértéke 180 napi tétel lehet, halmazat esetén 270 napi tétel alkalmazására is lehetőség van. Az 1 napi tétel összege pedig legalább 50 Ft, és maximum legfeljebb 1000 Ft lehet. Ennek megfelelően a kiszabható pénzbüntetés legalacsonyabb összege 500 Ft, legmagasabb összege 180 000 Ft, illetőleg halmazat esetében 270 000 Ft lehet. A napi tétel összegének meghatározásakor tehát a törvény az alsó határt olyan összegben rögzíti, hogy pénz- büntetés a legkisebb keresetű elkövető esetében is alkalmazható legyen anélkül, hogy túlságosan alacsony volta ellentétben állna a büntetés joghátrány jellegével. Ugyanakkor a felső határ is olyan értékű, hogy még a kiemelkedő jövedelmű elkövetőnél is megfelelőnek látszik. A napi tétel összegének meghatározásánál figyelembe kell venni egyrészt a bevételeket — munkabér, vagyonból származó haszon és egyéb jövedelem — másrészt a lét- fenntartási költségeket, valamint a jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló tartási stb. kötelezettségeket. A bíróság akkor jár el helyesen, ha az elítélt lét- fenntartási költségeit' a társadalmi átlag szerint, nem pedig az ezt esetleg meghaladó tényleges mértékben veszi számításba. Ugyanakkor gz elkövető jövedelmet nem hajtó vagyonát a napi tétel összegének meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni, hiszen a pénzbüntetés nem vagyonelkobzás jellegű. Ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizeti meg, azt szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Az átváltoztatásnál 1 napi tétel összegének helyébe, 1 napi szabadságvesztés lép. Maga a napi tétel elnevezés is arra utal, hogy a bíróság a napi tétel összegében a szabadságvesztés 1—1 napjának megfelelő összeget határoz meg. Mivel a pénz- büntetés a szabadságvesztésnél enyhébb büntetési nem, ezért az átváltoztatott büntetést mindig a szabadság- vesztés legenyhébb fokozatában, fogházban kell végrehajtani. Az ismertetett büntetések, valamint a későbbiekben ismertetésre kerülő mellék- büntetések és intézkedések széles skálán adnak lehetőséget az elkövető felelősségre vonására, s a személyére szabott az elkövetett bűncselekménnyel arányban álló joghátrány alkalmazására. Ez által valósul meg a Büntető Törvénykönyv 1 paragrafusában meghatározott törvényi cél, mely szerint védelmet nyújtson a társadalomra veszélyes cselekményekkel szemben, neveljen a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására, és a törvény tiszteletére. Dr. Sólyom Bódog oszt. vez. ügyész Nagymányokon, az általános iskolai tanévnyitón kedves, bensőséges ünnepélyen ötszáznál is több kisdobos és úttörőegyenruhába öltözött pajtás, pedagógusok, szülők és barátok figyeltek megha- tottan, amikor Szabó László iskolaigazgató átadta a gyémántdiplomát Pápay Ágostonnak, a nyolcvanadik évében járó nagymányoki nyugdíjas tanítónak. 1923. június 22-én vette kezébe a kalocsai R. K. Érseki Elemi Népiskolai Tanítóképző Intézet által kiadott tanítói oklevelet. Tizenkilenc évesen állt fel először a katedrára Dorogon. 1927-ben került Nagymányokra. Tizennégy hónapig először kocsis csillésként kereste kenyerét a helyi bányában, majd innen helyezte át a Szénbánya Vállalat az iskolához, ahol egészen nyugdíjazásáig, 1967-ig nevelt és oktatott. Nem hagyta abba, nem pihent meg, nem is fáradt el soha. Otthonában kerestem fel, hogy életéről, .munkájáról, emlékeiről kérdezzem. Az utcára néző szoba ablaka alatt őszhajú, kedves mosolyú néni olvas a karosszékben és minden sor után ki-kitekint az ablakon. Mikor észrevesz, örömmel invitál beljebb, leültet, mint régi vendéget, és mesél, mintha egy abbahagyott beszélgetést folytatnánk. — Tudom, a Guszti bácsit keresi. Azonnal jön, csak fölszaladt az iskolába — mondja Ági néni és ismét az ablakhoz lép. Már itt is van. Régi ismerősként übvözöljük egymást. Kérdezés nélkül beszélni kezd életéről. — Bátaszéken születtem 1904. januárjában. Édesapám népiskolai igazgatóként nyolc gyereket nevelt föl. Nem voltunk mentesek a szülői ház indíttatásától, ami látszik abból is, hogy négyen választottuk hivatásul a pedagóguspályát... És milyen a sors, egyetlen fiunk is pedagógus. — Ö hol dolgozik? — A Martonvásári Gyógypedagógiai Intézet igazgatója. A közelmúltban voltak nálunk két szép unokánkkal. Elfoglaltsága miatt nem tudott itt lenni az ünnepségen, de nagyon szép levelet írt, amiben köszönt, és megköszöni, hogy pedagógussá hatásomra vált. Kívánhat-e ennél többet egy apa?! — Gondolt ám az ünnepi pillanatra — mutatja Ági néni a pezsgőt. — Guszti bácsi, mi volt pedagógus hitvallása? — Petőfi sorait választottam magamnak útmutatóul és mindig igyekeztem ehhez igazítani tanítói munkámat: „Légy föld, mely gabonát terem, hogy mások learassák, Légy lámpás, mely másoknak világít és tulajdon életét fogyasztja el.” Meghatottan, könnyes szemmel törli szemüvegét, látszik rajta 49 év dolgos munkájának átsuhanó öröme. Feláll és a szekrényhez lép. Fényképalbum kerül elő. Az első oldalon szépen írt, dőlt betűs sorok: Pápay Ágostonnak, szeretett tanítónknak emlékül, a 4. osztály tanulói. — A sok levél, távirat és üdvözlőlap? — Régi kedves tanítványaim írták. Nem volt hiábavaló a munkám, a kétkézzel őszintén nyújtott szeretetem. Gyökeret vert bennük, nem felejtettek el és ez többet jelent mindennél nekem. Lapozgatunk az albumban, minden fényképnél megáll, mereng, az emlékek sokasága tükröződik tekintetében. Régen kerültek az osztályozókönyvbe a nevek, mégis elevenen élnek emlékezetében. — Ö most Szekszárdon orvos, ő Tatán egy üzem vezetője, ez a lap Amerikából jött, ez pedig Budapestről. Nézd csak, mit ír! „Szeretettel köszöntelek, jó egészséget kívánok neked. Elnézést a csúnya írásért, de te voltál a tanítóm, miért nem tanítottál meg szépen írni?” Még most is incselkedik velem, pedig már nagyapa ő is. A nagymányokiak minden nap, ha csak kilépek a kapun, viszonozzák sze- retetemet.* Köszöntenek és én tiszteletet érzek szavaikból. Ez nagyon jó érzés. Már több mint tíz éve nem tanítok, de a mostani iskolások is köszöntének, ismernek. Feleségem kedvesen követelődző parancsának engedve 1972- ben „léptem le” végleg a katedráról. — Hogyan telnek napjai? — Nyugdíjasként új jelmondatot választottam: „Nehéz belenyugodni, az aktív munkáról lemondani. De a hitet, az akaraterőt kell megtartani, amíg az ember akar valamit, az élet is, az öregség is könnyebb.” Hát ehhez tartom magam. Korán kelek, mindent, amit fontosnak érzek, ma is leírok, olvasgatok, mert érdekelnek a hírek, tudni akarom mit és hogyan tanít a ma pedagógusa. Könyvtárba is járok. Tagja vagyok a bonyhádi nyugdíjas klubnak, oda is utazgatok és minden nap elmaradhatatlan a kiadós sétám. Kevés olyan család van Nagymányokon, amelyikben ne lenne tanítványom, így öröm a séta, hisz mindig van kivel szót váltanom. — Hogyan szólítják? — Én már csak Guszti bácsi maradok mindenkinek, és úgy érzem, ez is a falu szere- tetét jelzi. SZABÓ SÁNDOR
