Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-08 / 212. szám

© ^nÉPŰJSÁG 1983. szeptember 3. Asztalitenisz A megye sportszerető köz­véleménye előtt ismert az asztalitenisz-sportág eredmé­nyessége, ha szóba kerül a sportág, mindenki a Tolnai VL NB I-es csapatára gon­dol. Az idei évi osztályozok sikeresek voltak megyénk csapatai számára. A Tolnai VL ifjúsági gárdája az NB II-be, a Nagykónyi TSZ SE férficsapata az NB 111-ba ke­rült. így jelenleg két NB II- es és négy NB III-as csapat képviseli megyénk színeit a nemzeti bajnokság küzdel- miben. A legutóbbi bajnoki fordulóban váltakozó siker­rel szerepeltek csapataink a különböző osztályokban. NB II Tolnai VL—Veszprémi Igazság SE 13:3. A tolnai csa­pat csak ifjúsági korú ver­senyzőket szerepeltethet az NB II-ben a MOATSZ hatá­rozata alapján. Ez a döntés egyáltalán nem befolyásolja a csapat eredményességét, hiszen ezúttal is nyomasztó fölény közepette született meg a nagyarányú hazai győ­zelem. A csapat legjobbja Pata Teréz volt. de Rencz Rita is veretlenöl fejezte be mérkőzéseit. Sikeresen mu­tatkozott be Somogyi és Strich. Győztesek: Pata, Rencz 4—4, Somogyi 3, Strich 2, illetve Pajor 2, Nemes 1. ESMTK—Szekszárdi Költ­ségvetés SE 9:7. A legutóbbi bajnokságban a fővárosi csa­pat megelőzte a bajnoki táb­lázaton a szekszárdi gárdát. Mégis, a papírforma döntet­len eredményt ígért, bár az ellenfél együttesében rutino­sabb játékosok szerepelnek. A nagy küzdelmet hozó mér­kőzésen — nyolc találkozó végződött 2:l-re — ' az ESMTK minimális győzelmét kiegyensúlyozottabb teljesít­ményének köszönhette. Dr. Maróthy és Schaffler kitűnő formában játszott a szekszár­diaknál. Győztesek: Papp, Tóth I. 3—3. Tóth E. 2, Ker­ti 1, illetve Schaffler. dr. Ma­róthy 3—3, Mencző 1. NB III Szekszárdi Spartacus—Sásd 11:5. A ió formában jáfezó szekszárdi csapat magabizto­san gvőzött a számára fontos mérkőzésen. Kiemelkedően játszott Heronványi. Vincze és Kocsis is iól szerepelt. Győztesek: Heronyányi 4, Vincze. Kocsis 3—3, Varga 1, illetve Soós 3, Katona 2. Kiss 1. Somogysárd—N agykóny i TSZ SE 12:4. Az újonc nagy- kónyiaknak nem sok esélyük volt a győzelemre a jó játék­erőt képviselő Somogy me­gyei csapat ellen. A nagy- kónyiak legjobbjai Papp és Barsai voltak, míg az ellenfél csapatában a Bonyhádról származó Hahn volt a leg­eredményesebb. Győztesek: Hahn, Nagy 4—4, Dómján, Vadas 2—2, illetve Papp, Barsai 2—2. Komlói Bányász—Nagymá- nyoki Brikett SE 13:3. A komlóiak már az elmúlt baj­noki évben szerettek volna feljutni az. NB II-be, csak minimális különbséggel szo­rultak a második helyre. Az­óta erősödött csapatuk, az NB I-ben is jó játékosnak számító Haiser György sze­mélyében. Győztesek: Haiser, Rajnai, Barbér 4—4, Éreb 1, illetve Bareith, Szunyogh, Teleki Zs. 1—1. OlrfolHöltt ’B3 Kézilabda Őszi rajt a megyebajnokságban ESETLEG MEGBÁNTA ... ? Gyurina, a területi bajnok­ságban szereplő Komlói Bá­nyász játékosa a nyári át­igazolási időszakban klubot cserélt. A Dombóvári VMSE- hez igazolt. Aztán megkezdő­dött a megyebajnokság, s két héttel ezelőtt a dombóvári szurkolók felkapták fejüket, amikor a hangosbeszélőri Gyurina nevét csak cserejá­tékosként említették. Erősí­tésként hozták, hát akkor miért nem fér bele a kezdő­csapatba? A magyarázat egy­szerű. Azért nem futott ki a kezdő 11-gyei a pályára, mert a megbeszélt időre nem ér­kezett meg Dombóvárra. Legutóbb Nagydorogra ké­szülődött a DVMSE, a meg­beszélt gyülekező időpontjá­ban ismét csak hiába keres­ték Gyurinát. Egyed Lehel — aki játékvezető hiányában — délelőtt még mint szükség­játékvezető a DVMSE—Szek­szárdi Dózsa II. megyebajno­ki serdülőmérkőzésen bírás­kodott, majd futtában meg is ebédelt — ott volt a megbe­szélt időpontban. Hát persze, egy edzőnek ugye nem sza­bad elkésni. A vezető edző türelmesen várt, ám mind­hiába. Közel félórás várako­zás után indult el a csapat Nagydorogra, útközben siet­tek, de így is megkéstek egy kicsit. Most is hiába várták Gyurinát, aki egyszerűen nem utazott el Dombóvárra. Va­jon miért? Lehet, hogy eset­leg megbánta dombóvári át­igazolását? Az tény, hogy iga­zolatlan távolléte felborította a DVMSE tervezett összeállí­tását. Még szerencse, hogy nagy zavart nem keltett a fi­úk körében, mert ha csak nagy küzdelem árán is, de az addig veretlen Nagydorogot saját pályáján győzte le Egyed edző legénysége. (gaál) JERI KOPÓRA! Oldalháló — lett az első formás kisdorogi akció vége, amely az első percben gör­dült a szigetváriak kapuja irányába. Ekkor még keve­sen gondolták, hogy a két csapat játékosai ezen kívül egyszer sem rezegtetik meg ezen a borús délutánon a ka­pu fontos tartozékát — a há­lót. De hiszen a Szigetvár 1-0- ra legyőzte a Kisdorogot, nem sántít ez a megállapítás? Fergeteges negyedórát pro­dukáltak a hazai zöld-sárgák, főleg a fiatal középpályás, Pap megurásai voltak veszé­lyesek. Fortuna azonban ke­gyes volt a vendégcsapathoz — megúszták gól nélkül. És ahogy az ilyenkor lenni szo­kott . .. Egy előrevágott lab­dát a 16. percben Herbst ka­pura fejelt, amit Stölkler szépen védett... És akkor a már megszerzett labdát a ve­tődés közben rosszul eső, megszédült kapus szinte át­segítette a gólvonalon — ahol az az erőtlenségében a háló érintése nélkül „elhalt". A drámától megdöbbent publi­kumra síri csend borult. A középkezdést jelző sípszóra újból nekilendültek a hazai­ak, előttük egy cél lebegett: gyorsan gólt lőni. Az ellenfél „nyögött” a ránehezedő nyo­mástól, szinte át sem lépték a félpályát. Egy félidőn át „ölték” a focit. El a kaputól jelszóval arra rúgták a lab­dát, amerre álltak. Jeri, kopóra! — hangzott fel a kisdorogi nézők kiáltá­sa egy-egy ilyen felszabadító rúgás után. Utoljára a 60-as években láttak hasonló focit egy Cikó elleni mérkőzésen. A jeri, kopóra felszólítás is akkor hangzott el egy cikói játékos szájából. Annak a ta­lálkozónak az eredménye már feledésbe merült — a felki­áltásból viszont szállóige lett Kisdorogon. Az utolsó ne­gyedórában szinte már per­cenként új labda került a já­tékba — de egyszer sem a szigetváriak kapujába. A 90. percben Klein fejesébe bele­sípolt les címén a bíró, így az antifutballt játszó Sziget­vár győzött. (bittner) K. O. BONYHADON A kisszámú szurkolósereg, aki ezen a vasárnap délutá­non kilátogatott a Bonyhádi MSC pályájára, a hivatalos mérkőzéskezdés után még jó negyedóráig a TÁÉV két ka­pusának parádés bemelegítő védéseit figyelhette. Niki já­tékvezető ugyanis 20 perc ké­séssel indította útjára a pettyest. A Pannónia legény­sége gyorsan magához ragad­ta a kezdeményezést, elkezd­te a gólgyártást. A TÁÉV má­sodik számú kapusa erről mit sem tehetett, hiszen a szek­szárdi védelem átjáróháznak bizonyulva, rosszul alkalma­zott lestaktikája csapdájába esett. Aztán az első félidő hajrájában Herke kapus a kezét fájlalva cserét kért. Mindenki megrökönyödve látta, hogy a TÁÉV csapatá­nak egyik mezőnyjátékosa húzta magára a sárga, 16-os számú kapusmezt. Hol van az előbb melegítő másik kapus’ Miért nem ő áll be, ha portás társa megsérült? — kérdez­gették a szurkolók. A mérkő­zés előtti játékvezetői ellen­őrzés során kiderült: valami hibádzik Hazafi igazolása kö­rül. A súlyos vereség okát nem varrhatjuk a mezőnyből ka­puba állt Baki nyakába, hi­szen nem első alkalommal öl­tött magára kényszerből ka­pusmezt. Teljesítménye sem hagyott maga mögött semmi kivetnivalót. Jól védett, sőt, volt két-három egészen nagy­szerű közbelépése, mellyel csökkentette csapata veresé­gének különbségét. Ám a 9-1 önmagáért beszél. Ez a K. O. alighanem elkerülhető lett volna, ha a szekszárdi csapat vezetői tüzetesebben átvizs­gálják Hazafi kapus igazolá­sát. Persze már hétközben ... Talán ezt a megjegyzésünket akkor is érdemes megszívlel­ni, ha ezen a vasárnapon a Bonyhádi Pannónia legénysé­ge valóban régen nem látott, nagyszerű játékkal rukkolt ki. (szabó) KERGETÖZTEK... Tizenegyes a 90. percben? Igen, előfordul ilyen. A Du- naföldvár—Aparhant találko­zó egy perccel a befejezés előtt 2-1-es vendéggyőzelmet ígért. Történt ekkor, hogy Dunai I. az aparhantiak 16- osán belül terelgette a lab­dát, cselezgetett. Tette mind­ezt két vendégvédő szoron- gatása közepette. Aztán Du­nai I. a földre került. A já­tékvezető viszont habozás nélkül a 11-es pontra muta­tott. Ezen viszont még a ha­zai publikum is elcsodálko­zott. A vendégcsapat játéko­sai, Lipovszky kapussal az élen tiltakoztak, ám a fekete- rphás hajthatatlan volt. Medveczki leállította a lab­dát, majd az elmozduló Li­povszky mellett a kapu kö­zepébe helyezte: 2-2. A gól­szerző nem állta meg szó nél­kül: Szedd ki, haver — mond­ta a kapusnak. Ekkor egy szokatlan üldözéses verseny kezdődött az aparhanti cer­berus és Medveczki között. Kergetőzésüknek a játékos­társak vetettek véget, a „kis- maratoni” után már csak kö­zépkezdésre futotta az időből, majd felharsant a hármas sípszó. Mondják: az öltözőbe érve már lecsillapodtak a fel­csigázott kedélyek, a harma­dik félidő sportszerű kerete­ket öltött... —f. I.— Megkezdődött a .megyei ké­zilabda-bajnokság őszi idé­nye. A nyitófordulóban meg­lepetésnek számított, hogy a simontornyai BTC Szedresen pontot vesztett, a férfi csa­patok mezőnyében pedig a nagymányokiak győzelme a gyönki DSK ellen, de arra is kevesen gondoltak, hogy a Fadd „pontosan" tér haza a Dombóvári Kesztyű otthoná­ból. A Honvéd Nógrádi SE ráijesztett a hőgyésziekre, de a hajrában a vendégcsapat ellenállhatatlanul játszott. NŐK Szedres—Simontornya 10-10 (5-6). V.: Mátrai, Schalli. A tartalékosán pályára lépő vendégcsapatnak be kellett érnie a döntetlennel. G.: Győ­ri V. 4, Fehér, Beszterczán, Győri A. 2-2, illetve Jobbágy 5, Baümné 4, Joó. Dalmand—Tengelic 15-13 (7-6). V.: Merkl. Szoros küz­delemben nyertek a hazaiak. G.: Tillinger 6, Berényi 5, Né­meth 2, Bártek, Németh II., illetve Tóthné 5, Angyalné, Baranyainé, Lukács 2-2, Bá­lint, Lukács II. Zómba—Gyönk 24-9 (12-4). V.: Kincses E. A zombaiak szinte tetszés szerint lőtték góljaikat. G.: Szilágyi 12, Kauferné, Maráczi 3-3, Varga, Obrácz 2-2, Tóthné, Pintér, illetve Visnyei 4, Nagy, Weil 2-2, Jankó. Szekszárdi Dózsa—Volán SC 2-1 (0-0). Sz. Dózsa: Póti — Horváth (Szabó L.), Ul- bert, Wittmer — Marsai, Kvanduk, Bozsér, Lizák (Kál­mán) — Fehér, Máté, Szabó T. (Holdampf). Edző: Újvári Mihály. A földes, homokos pályán nagy küzdelemben nyerte fővárosi mérkőzését a tartalékos szekszárdi csapat. G.: Ulbert, Kvanduk. Pécsi MSC—Szekszárdi Dót zsa 1-1 (0-0). Sz. Dózsa: Póti — Naszvadi, Ulbert, Nagy, Wittmer — Marsai (Lizák), Bozsér (Horváth), Máté — Varga, Kvanduk, Fehér. Ed­ző: Újvári Mihály. Szükség­játékvezetők bíráskodása mellett igazságos döntetlen született Pécsett. G.: Fehér. FÉRFIAK Szedres—Dunaföldvár II. 14-19 (4-7). V.: Mátrai, Schal­li. A földváriak NB Il-es tar­talékcsapata végig vezetve, biztosan győzött. G.: Szokodi 5, Bogdán, Molnár, Pusztai 3-3, illetve Dukai 12, Fister 4, Szauter 2, Bocs. Dombóvári Kesztyű—Fadd 20-20 (11-8). V.: Biber, Gőzsy. Közdelmes, kemény mérkő­zés. G.: Pataki 9, Nichter 4, Eigenbróth, Maráczi 3-3, Ba­logh, illetve Miskolczi 5, Mo- sonyi 4, Kurucz, Búzás 3-3, Schiffler 2, Bucher, Vörös, Márkus. Nagymányok—Gyönk 29-25 (14-13). V.: Kerekes, Merkl. A hazai csapat lelkesedése meg­érdemelt győzelmet eredmé­nyezett. G.: Sövényi 7, Má- nyoki, Drüszler 4-4, Beke, Balogh 3-3, GungI, Sümegi, Bótai 2-2, Ambrus, Hucker, illetve Sebestyén 10, Simigh 9, Bíró, Bontovics 2-2, Jákob, Schmidt. Honvéd Nógrádi SE—Ho­gy ész 18-25 (11-7). V.: Kin­cses E, Kincses Z. A második félidő közepéig levegőben ló­gott a meglepetés, ezután a HSC hat perc alatt kilenc gólt lőtt. G.: Szabó 8, Mersics, Ko­vács 4-4, Papp, Danó, illetve Kerekes I. 10, János 5, Ga­lambos 4, Nándor, Kerekes Cs. 2-2, Topa, Kovács. Szekszárdi Dózsa—Volán SC 4-1 (2-1). Sz. Dózsa: Hol- ler — Nagyfalusi, Sági, Ve- csei, Bencze — Stumpf, Fül- ler (Ferger), Ősz (Boros) — Kiss, Juhász, Hargitai (Pet- rovics). Edző: Tornyi Bar­nabás. A Volán SC saját pá­lyáján korábban még pontot sem vesztett, így különösen értékes a dózsás ifik győzel­me. G.: Hargitai 2, Füller, Petrovics. Pécsi MSC—Szekszárdi Dó­zsa 8-0 (5-0). Sz. Dózsa: Hol- ler — Nagyfalusi, Sági, Ben­cze (Póli), Boros — Kiss (Ferger), Juhász, Stumpf — Füller, ősz (Petrovics), Har­gitai. Edző: Tornyi Barnabás. Ezen a találkozón nem volt egy súlycsoportban a két csapat. A szekszárdiak mé­lyen tudásuk alatt játszottak. Labdarúgás IUB-s serdülö- és ífíbajnoksög SERDÜLÖK: IFJÜSÁGIAK: Mint eddig már több al­kalommal, újra a férfi ma­gasugrás hozta a legszínvo­nalasabb küzdelmet. A meg­hívottként induló szekszárdi dózsás Kovács Miklós 199 centiméteren kezdett. 216 centiméterig minden magas­ságot elsőre ugrott. Ezután a 220 centiméterre helyezett léc is majdnem a helyén ma­Atlétika Baranya, Somogy, Tolna megyék területi ifjúsági bajnokságát Szekszárdon rendezték. A Tolna megyei Atlétikai Szövetség ifjúsá­gi feltételekkel írta ki a versenyt, de lehetővé tette a 15—16 évesek indulását is. Így a kétnapos küzde­lemsorozat versenyszámai­ban — különösen az első napon — népes mezőnyök álltak rajthoz. A második napon a kedvezőtlen idő­járás miatt gyengébb ered­mények születtek. radt két igen jól sikerült ug­rása után. A verseny után úgy nyilatkozott, hogy az idény még hátralévő maga­sabb minősítés elérésére jo­gosító összes versenyén sze­retne szerepelni, mivel igen jó formában érzi magát. A bajnokságon született jobb eredmények: Fiúk: 100 m: Benizs Sán­dor (Sz. Dózsa) 11,9, Boldis István (Sz. Dózsa) 11,9, Csir- zó Antal (Sz. Dózsa) 12,3. 200 m: Benizs Sándor (Sz. Dózsa) 24,5, Csirzó Antal (Sz. Dózsa) 24,8. 400 m: Bojtos György (Paksi SE) 53,6, Bor­dás Pál (Sz. Dózsa) 54,4. 800 m: Erdősi Gábor (Sz. Dózsa) 2:09,4. 300 m gát: Torma Sándor (Tamási) 44,4. Ma­gasugrás: Bíró Péter (Sz. Dó­zsa) 190, Villányi Zoltán (Sz. Dózsa) 190, Posta Péter (Sz. A 200 méteres síkfutás mezőnye célegyenesbe fordul Dózsa) 185. Meghívottként: Kovács Miklós (Sz. Dózsa) 216. Űj megyei csúcs! (Régi: Kovács, 215, 1983.). Távolug­rás: Boldis István (Sz. Dó­zsa) 619, Benizs Sándor (Sz. Dózsa) 611, Gyulánszky Zsolt (Bonyhád) 602. Hármasugrás: Boldis István (Sz. Dózsa) 13,05, Bordás Pál (Sz. Dó­zsa) 12,70, Gyulánszky Zsolt (Bonyhád) 12,61. Súlylökés: Gershner Pál (Dombóvár) 13,64. Diszkoszvetés: Horváth István (Sz. Dózsa) 38,40. Ge­relyhajítás: Gyulánszky Zsolt (Bonyhád) 49,88, Ónodi Atti­la (Bonyhád) 46,42. Lányok: 100 m: Gahó Ju­dit (Sz. Dózsa) 13,0, Nagy Marietta (Sz. Dózsa) 13,2. 200 m: Nagy Marietta (Sz. Dó­zsa) 28,0, Nagy Krisztina (Sz. Dózsa) 28,1. 400 m: Pásztor Rita (Tamási) 67,2. Magas­ugrás: Márton Andrea (Sz. Dózsa) 160. Meghívottként: Török Anita (Sz. Dózsa) 160, Szabó Tünde (Sz. Dózsa) 155. Távolugrás: Nagy Krisztina (Sz. Dózsa) 535. Diszkoszve­tés: Egyed Krisztina (Dom­bóvár) 30,70. Gerelyhajítás: Egyed Krisztina (Dombóvár) 39,28. Magasugrás: Kovács Miklós 216!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom