Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-30 / 231. szám

2 NÉPÚJSÁG 1983. szeptember 30. PANORAMA Zászlófelvonás és koszorúzás a fegyveres erők napján A fegyverés erők napja al­kalmából zászlófelvonási ünnepséget rendeztek csü­törtök reggel a Gellérthe­gyen, a felszabadulási em­lékműnél. Katonai tisztelet- adással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a nemzet­közi munkásmozgalom vörös zászlaját. A Hősök terén koszorúzási ünnepség volt, a Magyar hő­sök emlékművénél. A Him­nusz elhangzása után a Ma­gyar Népköztársaság fegyve­res erői nevében Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Hor­váth István belügyminiszter és Borbély Sándor, a mun­kásőrség országos parancs­noka helyezett el koszorút. A Budapesten akkreditált véderő, katonai és légügyi attasék nevében Alekszan- dar Iliev Decsev vezérőr­nagy,! a Bolgár Népköztár­saság nagykövetségének ka­tonai és légügyi attaséja, Gerhard Heim ezredes, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság nagykövetségének kato­nai és légügyi attaséja, vala­mint John William Hand ez­redes, az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének véderő és légügyi attaséja helyezett el koszorút. Az ide­iglenesen hazánkban állomá­sozó szovjet Déli hadsereg­csoport parancsnoksága ne­vében Kosztantyin Kocsetov vezérezredes, a Déli hadse­regcsoport parancsnoka, Nyi- kolaj Sevkun altábornagy és Vladlen Koleszov altábor­nagy, a Déli hadseregcsoport katonai tanácsának tagjai koszorúztak. Elhozták a megemlékezés virágait a társadalmi szerve­zetek és a főváros fiataljai­nak képviselői is. Az ünnep­ség az Internacionálé hang­jaival, s a katonai díszegy­ség díszmenetével ért véget. Czinege Lajos hadseregtá­bornok, honvédelmi minisz­ter a fegyveres erők napja alkalmából fogadást adott a Magyar Néphadsereg Műve­lődési Házában. Jelen volt Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Borbándi János, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, továbbá a politikai és a társadalmi élet több vezető képviselője. Ezerötszáz fiatal részvéte­lével koszorúzási ünnepséget rendeztek csütörtökön Pá- kozdon, az 1848-as szabad­ságharc 135 éve lezajlott dicsőséges csatájának szín­helyén felállított emlékmű­nél. Koszorúzási ünnepséget tartottak Foton Garay János író és szabadságharcos köz­ségbeli emléktáblájánál is. Komáromot határőr város címmel tüntették ki ezen a napon. Kecskeméten megkoszo­rúzták Kossuth Lajos szob­rát, Baján pedig a Rókus te­metőben Perczel Miklós hon­véd ezredés, a pákozdi csa­ta és számos más ütközet ki­emelkedő alakjának sírjánál tisztelegtek a fiatalok. BUDAPEST Az MSZMP Központi Bi­zottsága táviratban üdvözöl­te a Jordániái Kommunista Párt Központi Bizottságát a párt megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. * Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke és Ap­ró Antal, az Országgyűlés el­nöke bemutatkozó látogatá­son fogadta Karl-Heinz Lu- genheimet, a Német Demok­ratikus Köztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követét. * • Marjai József miniszterel­nök-helyettes és Román Ma- linowski, a Lengyel Népköz- társaság Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese csütör­tökön plenáris ülésen foly­tatták tárgyalásaikat. Lázár György, a Minisztertanács el­nöke hivatalában fogadta Román Malinowskit. A Ganz-MÁVAG-ban járt a lengyel küldöttség Csütörtökön a Ganz-MÁ- VAG-ba látogatott a varsói pártbizottság küldöttsége, amely Marian Wozniaknak, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt KB Politikai Bizott­sága tagjának, a varsói vaj­dasági pártbizottság első tit­kárának vezetésével — az MSZMP Budapesti Bizottsá­gának meghívására — tar­tózkodik hazánkban. A ven­dégeket — akiket elkísért Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a budapesti pártbizottság első titkára — a gyárban Gál János, a VIII. kerületi párt- bizottság első titkára, vala­mint a vállalat párt- és ál­lami vezetői köszöntötték. Kocsis György vezérigaz­gató adott tájékoztatást a mintegy 13 ezer dolgozót foglalkoztató nagyüzem ter­meléséről, a dolgozók bére­zéséről, a vállalati önálló­ságról; Kiricsi István, a vál­lalati pártbizottság titkára pedig a pártszervezet mun­kájáról. Ezt követően a len­gyel küldöttség üzemlátoga­táson ismerkedett több gyár­egység tevékenységével, majd az acélszerkezeti gyár egyik csarnokában baráti ta­lálkozóra került sor a Ganz- MÁVAG-ban dolgozó magyar és lengyel munkások rész­vételével. Elsőként Antal Béla, a gépgyár forgácsoló szakmun­kása szólalt fel. Elmondta, hogy az elmúlt években a vállalat dolgozói megkülön­böztetett figyelemmel kísér­ték a lengyelországi esemé­nyeket, annál is inkább, mert a Ganz-MÁVAG-nál dolgozó 700 lengyel munkás tovább mélyítette az évszá­zadokra visszatekintő ma­gyar—lengyel barátságot. A lengyel dolgozók nevében Jan Matek kért szót. Beszá­molt arról, hogy magyar kollégáik nagy szeretettel fogadták őket, s baráti kap­csolataik hamar túlnőttek a munkahely keretein. Maróthy László felszólalá­sában rámutatott: a nagy­üzemben zajló közös munka, annak hangulata is példázza a két ország szoros együtt­működését, korábbi viszo­nyát, majd így folytatta: — Lengyelország történel­mi időszakot él át, s azok az egyértelmű és szigorú lé­pések, amelyekre a lengyel párt, a lengyel hazafiak el­szánták magukat, eredmé­nyeket hoztak. A lengyel ál­lamrend megszilárdult, a termelés dezorganizáltsága megszűnt, kibontakozóban van a párt egysége és szüle­tik az a program, amely alapján előre lehet lépni. Az itt dolgozó lengyel elvtársak nap mint nap érezhetik, hogy a magyar népnek és a ma­gyar kommunistáknak nem volt közömbös, hogy mi tör­ténik Lengyelországban és nem közömbös az sem, hogy milyen ütemben tudnak elő­rehaladni. Tapasztalhatják, hogy a magyar dolgozók szo­lidárisak velük, minden olyan lépéssel egyetértenek, amely a szocializmus erősí­tését szolgálja. Marian Wozniak megkö­szönte a szívélyes, baráti fo­gadtatást. Hazája helyzetéről szólva elmondta: a rendkívü­li állapot megszüntetésével Lengyelország túljutott a legdrámaibb időszakon, s bár az elkövetkező időszak ne­héz feladatokat hoz, a len­gyel kommunistáknak van erejük ahhoz, hogy megerő­sítsék a szocializmust, olyan társadalmat teremtve, amely képes megoldani a munká­sok, a parasztok és értelmi­ségiek problémáit egyaránt. — Nagy figyelmet fordí­tottunk és fordítunk ma is a szocializmus építésének ma­gyarországi tapasztalataira, országuk nagy felelősségtu­dattal bevezetett gazdasági reformjára. Itt, az üzemcsar­nokokban járva, a lengyel munkásoktól sem csak szo­ciális kérdésekről érdeklőd­tem, hanem arról is, hogyan oldják meg a termelési prob­lémákat. Ha ezek a munká­sok hazatérnek, tapasztala­taikat is magukkal hozzák, s azok felhasználásával bizo­nyíthatják, hogy a magyar— lengyel barátság eredményei hozzájárulnak országunk to­vábbi fejlődéséhez — mon­dotta a többi között. Libanon Elmélyült válság Libanoni kormánykatona — két bevetés közti pihenőben 1975 tavasza, a polgárhá­ború kezdete óta sohasem volt kiélezettebb a libanoni válság és sohasem látszott reménytelenebbnek, távo­libbnak a kibontakozás, mint napjainkban, amikor a tava­lyi izraeli invázió eredmé­nyeképpen hatalomra jutott keresztény-jobboldali rezsim hadserege a falangista párt­milícia oldalán nyílt hadjá­ratot indított a haladó és mu­zulmán erők ellen. Első ízben fordul elő, hogy az általá­ban semleges magatartást ta­núsító, békéltető szerepet ját­szó központi hatalom és fegyveres erői az egyik pol­gárháborús táborhoz csatla­koztak a másikkal szemben. EGYEDURALMI TÖREKVÉSEK Libanonban általános vé­lemény, hogy az izraeli meg­szállók fenyegető jelenléte nélkül sohasem került volna falangista politikus az ál­lamfői székbe. Így viszont rövid időn belül ketten is megkapták a szükséges par­lamenti szavazatokat. Előbb a csakhamar meggyilkolt Ba- sir Dzsemajel. utóbb ma is hivatalban levő fivére, Amin. Az izraeli és főként amerikai támogatásra építő falangistá- kat kezdettől fogva az a meg­győződés . vezette, hogy a belpolitikai erőegyensúly fel­borulását, a baloldal, a mo­hamedán közösségek gyen­gülését kihasználva rákény- szeríthetik egyeduralmukat az egész libanoni társada­lomra. Amíg az egyesített Bejrút nyugati felében feloszlatták, lefegyverezték a baloldali, mohamedán milíciákat, ad­dig a keleti városrészben ma is toborzó kampányt hir­det az adóztatás jogát is ki­sajátító falangista milícia. A válságot tovább mélyí­tette az Izraellel aláírt kü- lönmegállapodás, amely nemcsak Libanon szuvereni­tását áldozta fel, hanem a szomszédos Szíriához fűző­dő kapcsolatokat is veszély­be sodorta. Az amerikai köz­reműködéssel tető alá hozott egyezménynek kiemelkedő része volt abban, hogy mind Bejrútban, mind a Szíriái el­lenőrzés alatt álló Észak-Li- banonban, s a Bekaa-völgy- ben újjászerveződtek a ka­pitulációt, a falangista egyeduralmat elutasító nem­zeti-hazafias erők. A hét baloldali haladó pártot tö­mörítő Nemzeti Megmentési Front élén Valid Dzsumblatt drúz vezető, a Haladó Szo­cialista Párt elnöke, a ma- ronita keresztény Szulejman Franzsié volt köztársasági el­nök és a szunnita mohame­dán Rasid Karami volt mi­niszterelnök áll. Az Amal nevű síita szervezet is támo­gatja az ellenzéki egység­frontot. INGATAG TÜZSZÜNET Az első erőpróba, a balol­dali mohamedán milíciák au­gusztus végi nyugat-bejrúti felkelése a. multinacionális erők kötelékébe tartozó amerikai, francia, olasz és brit csapatok támogatását él­vező libanoni kormányhad­sereg korántsem végérvényes győzelmével végződött. Ám az izraeli csapatátcsoportosí­tás nyomán, a kiürített terü­letek birtoklásáért kirobbant hegyvidéki háborúban az el­lenzéki drúz-szocialista fegy­veresek kerekedtek felül. Dzsumblatt jó előre figyel­meztette Dzsemajel elnököt: a falangista érdekeket meg­testesítő hadsereg nem vo­nulhat be a hegyvidékre elő­zetes politikai kiegyezés nél­kül. Az amerikai támogatás­ban bízó elnök azonban a katonai összecsapást válasz­totta. A kritikus helyzetben az izraeli hadsereg szerepét át­vevő amerikai csapatok si­ettek a falangista rezsim vé­delmére, ezzel viszont meg­nőtt a szíriai—amerikai ösz- szecsapás veszélye. A helyzet pillanatnyilag — akárcsak a sorozatosan meghirdetett tűzszünetek — ingatag. A Nemzeti Megmentési Front harcot hirdetett a fa- langosta hegemónia ellen, az Izraellel kötött különmegál- lapodás érvénytelenítéséért. Nem kétséges, hogy a nem­zeti megbékélés e törekvé­sek megvalósulásától függ. Az amerikai beavatkozás azonban az ellentétek élező­déséhez vezetett. BÖCZ SÁNDOR Halvány remény Csütörtök esti kommentárunk. Salvadorról hallván, az újságolvasónak önkéntelenül is vér, gyilkosságok, pusztulás jut az eszébe. Nem csoda, hiszen évek óta más hír alig érkezik Közép-Amerika e kicsiny országából, mint hogy fegyverrel próbálják eldönteni a jövendőt. Tízezrek haltak meg a harcok­ban, s ezrek a fegyvertelen polgárok közül a jobboldali rendszer hadseregének és a rezsimet mániákus gyilko­lással megszilárdítani próbáló rohamosztagok terror­akcióiban. A halál földjéről tehát ritkán érkezik jó hír, ezért aztán az idei szeptember végét piros jegyekkel illik jelölni a naptárakban. Tegnap ugyanis tárgyalások kezdődtek a salvadori hazafiak és a kormány között. Mégpedig — közvetlen megbeszélések; nem úgy, mint az előző hónapokban, amikor az amerikai kormány latin-amerikai megbízottján keresztül léptek csak kap­csolatba egymással a salvadori polgárháborúban érde­keltek. Persze, ezektől a tárgyalásoktól korai lenne gyors, látványos sikereket várni. Hiszen a polgárháború tétje a hatalom, s az ahhoz konokul, semmilyen erőszak­tól vissza nem riadva ragaszkodó jobboldali rezsim aligha fogja azt békésen átengedni. Ám bebizonyosodott: a felszabadító csoportok túlsá­gosan nagy erőt és tömegbázist képviselnek, tehát fegy­verrel nem lehet őket megsemmisíteni. Erre a salvadori kormányzatot minden módon támogató Washington is rádöbbent, ezért is keresett más utat a salvadori ren­dezésre. A más út pedig csakis a politikai tárgyalásoké lehet. Ez késztette a gerillamozgalmakat arra, hogy le­üljön a gyűlölt rendszer képviselőivel. Jól 'látják, hogy az Egyesült Államok hatalmas gazdasági és katonai tá­mogatása miatt a rezsimet még sokáig nem lehet le­győzni a harctereken, tehát beláthatatlan ideig folyhat az országot pusztító, lakosságát naponta kínzó hada­kozás. I A tárgyaláson azt kellene kidolgozni, hogy Salvadort miként llehet átvezetni a demokratikus viszonyok meg­teremtésének korszakába. Ez persze kölcsönösen óriási engedményeket tételez fel. Kompromisszum kerestetik, különben tovább dörögnek a fegyverek. A mostani, közvetlen tárgyalások erre nyújtanak — igaz, egyelőre halvány reményt. AVAR KAROLY Andropov nyilatkozatának első visszhangjai (Folytatás az 1. oldalról.) Gelb szerint lesznek olya­nok, akik ezeket a szavakat a szovjet megegyezési szán­dék hiányaként fogják fel­tüntetni, mások ellenben an­nak bizonyítékaként értel­mezik majd, hogy a Reagan- kormányzat túlságosan mesz- szire ment a Szovjetunió és vezetőinek szidalmazásában. A lap szerint bizonyos, hogy a szovjet vezető állás- foglalása a Reagan elnök ál­tal hétfőn New Yorkban elő­adott „kezdeményezések”, azaz a korábbi amerikai fegyverzetkorlátozási pozíci­ók átfogalmazásainak eluta­sítása. A nyugatnémet lapok csü­törtökön nagy terjedelemben, és többnyire tényszerűen szá­moltak be Jurij Andropov szerdai állásifoglalásáról. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung főcímben idézte Andro- povniak azt a megállapítását, hogy ..Washington Genfiben nem akar megállapodást”. A nyugatnémet sajtó az állás­foglalásból azt a következ­tetést vonja le, hogy a nyu­gati elképzelések nem válnak valóra, mert a „közép-hatótá­volságú rakéták ügyében nem lehet további engedményeket kicsikarni a Szovjetuniótól”. Brüsszeli NATO-körökben nem keltett meglepetést, hogy a Szovjetunió az újabb ame­rikai sürgetések ellenére sem hajlandó egyoldalú nukleáris leszerelésre, és ezért elutasí­totta Reagan elnök ilegutóbhi ajánlatait. E NATO-körökben ugyanakkor „fenyegetőnek” nevezték Jurij Andropov nyi- lakozatát. A brüsszeli La Libre Belgi- que kifejtette: „Továbbra is gond és akadály a francia és a brit atomerő beszáipítása... Végeredményben érthető, hogy a szovjetek nem hajlan­dók úgy tenni, mintha ezek a fegyverek nem is léteznének.” A varsói Rzeczpaspolita csütörtökön „kiegyensúlyo­zottnak és határozottnak” mi­nősítette Jurij Andropov nyi­latkozatát. Tolna megyei műszaki hetek A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Tolna megyei Szövetsége és tagegyesületei, valamint a megyei könyvtár október 1. és november 30. között rendezi meg . a Tolna megyei műszaki heteket. A rendezvénysorozat igen gazdag programot ígér. Ízelítőül felsorolunk néhányat: Október 1-én a paksi munkásművelődési otthonban tartják az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület rendezésében a „Paks Atomerőmű-nap”-ot. Október 4-én délután a Tolnai Selyemgyár várja ven­dégeit, amikor a Magyar Selyemipari Vállalat gyárt­mányfejlesztéséről hangzik el előadás. Egy nappal később a gabonaforgalmi vállalat szervez rendezvényt. Ugyanakkor a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület összejövetelére a MTESZ-székházban kerül sor. Az említettekhez hasonlóan a MTESZ többi tagegye­sülete is tevékeny résztvevője lesz a Tolna megyei mű­szaki heteknek. A szakemberek és más érdeklődők elő­adásokat hallhatnak, részt vehetnek a vitákban, s véleményeikkel segíthetik megyénk műszaki fejlődését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom