Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-24 / 226. szám
i o Képújság 1983. szeptember 24. SZŰCS MARIANN: Groteszkek EGYEDÜL Arra lettem figyelmes, hogy a lakásban krákogást hallok. Pedig egyedül voltam! Minden idegsejtemmel várakoztam. És újra krákogás, szuszogás. Lábujjhegyen belopóztam a kamrába. Senki. Már az előszobában hasaltam a padlón, hátha a szekrény alatt bújócskázik velem valaki. Ijedtemben majdnem bezuhantam a szekrény alá! Most a szobából jött a hang. Szötyögő. szutyogó hang. Ez nem igaz! Ravaszul a szoba és az előszoba közötti ajtóban álltam. Ha törik, ha szakad, meglesem ezt a hívatlan vendégemet. És ahogy ott álltam az ajtóban ... De ez őrület!... A konyhában krákogott valaki. Sőt! Egy hatalmasat tüsszentett, majd körülményesen kifújta az orrát. Most már nem lopakodtam, hanem kicsörtettem a konyhába. De semmi. Soha többet nem fordult velem elő ilyen eset. De azóta félek a csendtől. Félek, hátha megint megfázik! ESŐ Vézna kis esőcsepp volt, amikor elindult. Inkább csak esett. A szürke levegőben nagyot nyújtózkodott és körbenézett. Körülötte osztálytársai szemerkéltek, akikkel egy felhőbe járt. Undorodva hunyorított. Ö is ilyen esetlen, tudatlanul zuhanó csepp lenne? O, aki valamikor a floridai partokat nyaldosta? Ö, akit a Nap külön vitt föl karjaiban az égre? Lehetetlen. Indulataitól lassan megduzzadt, és gőgösen elkezdett zuhanni. Lemaradozó társai felé csak úgy záporoztak a lekicsinylő szavai. Élvezte a sebességet. Tudta, hogy egyedül ő zuhog. A többiek ... Ugyan! Mind nyárspolgár. Csák szemerkélnek. , Ő, ő, ő viszont elsőnek fog befutni. Gyönyörű ez az idő! Minden őérte létezik! Már szédült a zuhanástól. Szédült a saját gondolataitól. O, ő, ő! O fog elsőnek megérkezni! A halhatatlanság csak az elsőnek kedvez ... ... a járda szélén egy tócsa borzolódott. Apró, piszkos hullámaival körbekémlelt. Merre is terjeszkedjen, ha zuhogni fog az eső? RANDEVÚ A háztetőkön kikeltek a nyát első macskái, a kanálisok tetején pedig néhány pat- kájiy bimbózott. Pócsavári Alfréd, a nagy író, nyakán a mezei csokorba szedett nyakkendőjét kigyomlálta és várt. Legújabb regényhősével beszélt meg randevút, Tinikével, a csacska írógéppel. Pócsavári Alfréd felesége, Margó, a füzet jobb szélén hiába várta ezen a délutánon ... BIONYELVTAN Mell azért két „1”, mert kettő van belőle. És a váll is. Aztán van még füll. az or, meg az ujjjjj. A fogggggggggggggggggggg- gggggggggggg-ról nem is beszélve, mert abból harminc- kettő van. A haj? Az csak haj, mert egy híján mind kihullott. Az ember tragédiája színházi centenáriumáról Színházról színházra, országról országra Száz évvel ezelőtt. 1883. szeptember 21-én mutatták be először Madách remekművét. Az ember tragédiáját. Az ősbemutató a Nemzeti Színházban volt. Paulay Ede rendezésében. Jászai Marival Éva szerepében. Ádámot Nagy Imre, Lucifert Gyenes László alakította. Maga Madách Imre talán soha nem is álmodott arról, hogy műve esetleg színpadra is kerülhetne. Felejthetetlen eseménye lett az ősbemutató a főváros szellemi életének; az újságok, folyóiratok hasábjain még hosszú ideig elemezték a látottakat. értékelték a színészek játékát, a rendező teljesítményét. és természetesen tovább folyt a vita arról is. vajon életre kelthető-e a Tragédia a maga valódi szépségében. ha az élő szó és a színészek játéka közvetíti. Megoszlottak a vélemények, de feltétlenül többen voltak azok. akik Paulav Ede kezdeményezését pozitívan értékelték. és a mű a majdani színházi sorsát derűlátóan ítélték meg. Hogy mennyire nekik volt igazuk, azt a Tragédia valóságos diadalúttal bizonyította, mert alig három év alatt csak Budapesten ötven alkalommal játszották. Paulay Ede Naplójában így emlékezik meg erről a szín- háztörténetű jelentőségű szeptemberi napról: 21. Péntek. 7-kor keltem. Rám virradt végre a nagy nap. Jár- tam-keltem egész délelőtt — nem volt nyugtom. Végignéztem az öltözőkben az összes ruházatot. Délben Gyulai volt nálam. 2 órakor leckét adtam az iskolában. 3-kor végigmentünk a színházi törvényeken. 5 órakor hazajöttem, de csak egy kevés szőlőt ettem, 6 és fél órakor megkezdődött a nyitány. Telt ház, gyönyörű közönséggel, mindenki arcán a várakozás és a kíváncsiság izgatottsága. A nyitány hosszú és fárasztó volt. Végre felment a függöny. a három előjátéki kép roppant hatást idézett elő. Az egész ház tapsolt és hívott, végre kimentem, kétszer egymásután. A siker el volt döntve, és képről képre fokozódott. A párizsi jelenés után egy kis zavart okozott, hogy a függönyt nem eresztették le. közönség nem vette észre, A súgó tévedése volt. De a oly nagy volt a Marseillaise hatása, mely végig megmaradt ugyan, de a későbbi képek nem nyújtanak alkalmat a kitörésre oly mértékben, mint az előbbiek. Legszebb diadalaim legnagyobbját ünnepeltem.” Még a budapesti ősbemutató évében elkezdődik a Tragédia vidéki előadásainak impozáns sora is: elsőül 1883 decemberében Balogh Lajos színigazgató mutatta be Baján, majd 1884-ben újabb tíz város kapcsolódik a büszke és bátor bajai kezdeményezéshez. Kolozsvár, Miskolc, Kassa, Pápa, Komárom, Szentes, Máramaros- sziget, Sepsiszentgyörgy, Kecskemét, Szeged színháza birkózik meg a hatalmas feladattal. 1892-ben pedig elkezdődik a Tragédia külföldi útja, mégpedig Bécsben. ahol a hamburgi színtársulat június 18-án német nyelven mutatja be, nagy sikerrel, így tehát a bécsi közönség már elég jól ismeri a művet, amikor sok kerül a Nemzeti Színház hatnapos vendégjátéka zárómüsoraként a Tragédia magyar nyelvű előadására. Mindez a bécsi színházi világkiállítás keretében történik, melyet még Bismarck is megtisztel jelenlétével, és nem minden pikantéria nélkül való, hogy éppen október 6-án, az aradi vértanúk kivégzésének tragikus emlékű napján mutatjuk be a császárváros közönségének Madách gigantikus látomását a történelemről... A későbbiekben Prága, Hamburg, Berlin, Zágráb, Po- szony, Tartu és Varsó a legfontosabb nagyvárosok, ahol a mű színre kerül. A századik budapesti előadásra — még az eredeti Paulay Ede-féle rendezésben — kerül sor a Nemzeti Színházban, 1894-ben, újbóli műsorra tűzése pedig Tóth Imre nevéhez fűződik, 1905- ben. Ádámot fölváltva alakítja Beregi Oszkár és Ödry Árpád, Éva szerepében He- gyesi Mari mutatkozik be, Lucifert Ivánfi Jenő játsza. Ódry később többször vállalta Lucifer szerepét is. Hevesi Sándor háromszor vitte színre a Tragédiát, 1908-ban a Népszínházban, 1923-ban és 1926-ban pedig a Nemzeti Színházban. 1926—27-ben olyan színészegyéniségek versengenek Ádám, Éva és Lucifer szerepében, mint Le- hotay, Aobnyi, Tasnády, Tőkés, Palágyi, Ódry. 1933-ban tűzi először műsorára a Szegedi Szabadtéri Játékok, 1934-ben pedig a Nemzeti Színházban a jubileumi ötszázadik előadást Horváth Árpád rendezi meg. A felszabadulás után, a személyi kultusz éveiben egy ideig szó sem lehetett Az ember tragédiája színrevite- léről, sőt tisztán irodalmi Madách Imre arcképe értékeit is igyekeztek megkérdőjelezni. Fölülmúlhatat- lan érdemeket szerzett ezekben a zord küzdelmekben a már akkor nagy tekintélyű Sőtér István, aki mindvégig védelmezte Madách remekművét a durva és hozzá nem értő támadásoktól. Az ő irodalompolitikai tevékenységének nem kis szerepe volt abban, hogy 1954-ben végre újra műsorára tűzhette a Nemzeti Színház a Tragédiát, Lukács Margit, Básti Lajos, Ungvári László és Major Tamás közreműködésével. A hatvanas években újszerű, részben egzisztencialisztikus felfogásban játszotta a Nemzeti Színház a jogaiba teljesen visszaállított remekművet Váradi Hédivel, Sin- kovits Imrével és Kálmán Györggyel a főszerepben. Legutóbb a Madách Színház, és most nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékok tűzte műsorára, de az igazi kísérlet és feladat ismét az ősotthoné, a Nemzeti Színházé kell legyen: fiatal színészekkel a főszerepekben, Vámos László új rendezői elképzelésében ők kelthetik életre színházi diadalútja századik évében Madách Imre szorongó, győztes látomását a történelemről, álmát a szeretet- hez megtérő emberiségről. BELOHORSZKY PÁL NEMZETI MA KEZDETE 2 OKAKOR. SZÍNHÁZ. Budopcflt, pénteken. 18#*- *wpíember 21 én: Az ember tragédiája. ZZ, :X- íS; Si--1 l»l ünuMI (««. — ~ : £ “ »!•EST'■ tSrk Jp Ketdete 8', óroknr, ve«e lü-kor. ^3 Földszint; j i r»h*l» 10 tri j l-.Irolj . . 10 <n — S frl .V» I t ÍM . IX.- XVI. w»rf> 2 te ■ I Rendes helyarak: II. emeleten; j ül. emeleten: PÜkJ* . ... 9 te Zárt**#* « 1 >A iM-rtwm M> ír. »te?o j . a JA ta ír. vslihalni a mnmkiiaa. <J. f. I# éráiéi Wjt. és <1. a, 3d#I 6-o4fri,|. EsiHi pmiárnJÍU$ 6 érakor. > b»rlst : Hol..**, ••oiabotoo, 18*3. M TUROLLABHKE *<my vendé*jatékÁal: AIDA . FüRbíint: i moly Ifi ín. l'sí Vili « ftt Kft IX - XV», ;t yw s« j Hl. emeleten* . ..............* ■■ .. -..... „.. .—........ — —.......- . —.... M U g O 1. “ VntáT nap: Ar. Km»»cr HaKédiojn Bétfóp Az ember Az ember tragédiája ősbemutatójának színlapja Csavdar Sinov: Kellemes ütítérs Plovdiv felé utaztam Már esteledett, s hűvösre fordult az idő. Az úton nem volt nagy forgalom. A környező táj felett pedig megpihent az őszi csöndesség. Unatkoztam. Ihtiman után fölvettem valakit. Magas, sovány ember volt, vékonykeretes szemüveget viselt, az ádámcsutkája mozdulatlanságba meredt. Ö volt az ország leghallgatagabb autóstoposa. Vagy tizenöt kilométert utaztunk így. együtt, nagy- nagy csöndességben. Egyre sötétebb lett. Az út mellett felzúgott egy gyorsvonat, s az egyik világló ablak .mögül egy gyermek integetett felénk... — Mostanában nem szívesen veszik föl a stoposokat —: szólalt meg végre valahára az utas. — De miért... Ha van hely, én mindig megállók — mondtam a hallgatásra kényszerült fecsegők hevével. — Pedig mi minden meg nem esik! Az utas felém fordult, hosz- szasan rám nézett, és folytatta: — Akár fejbe is üthetném valamivel, és ellophatnám a kocsiját. — Persze, hogy fejbe üthetne, de még mennyire! Mi az hogy! Elővesz a táskájából valami súlyos dolgot, puff a fejemre, és kész! Térdén tömött aktatáska feküdt. Ilyen táskát főleg a tévéműszerészek és a vizve- zetékszerelők hordanak magukkal. — Na, nem fogok azért any- nyira sietni ezzel a fejbevágással — ellenkezett az utas. — Könnyű azt mondani: puff a fejére és kész... Kilenc- vennel megyünk ... Puff. a fejére, és fölmászunk a legelső fára! — Miiyen igaz! Veszélyes dolog ilyen sebesség mellett a vezetőre támadni! — mondtam. Utasom ismét hallgatott. Egy idő után levette a szemüvegét, megtörölte fehér zsebkendőjével, visszatette az orrára, és szemügyre vett: — Kivárom, míg nem lesz a közelben autó, megkérem, álljon meg egy kicsit,- mert rosszul vagyok, vagy csak egyszerűen könnyíteni szeretnék magamon, maga leáll, én pedig: durr, fejbe verem... — Milyen igaz, durr, fejbe ver! — örvendeztem rekedt hangon. Időközben az út üres lett. Fényszóróim rávilágítottak az útmenti táblákra és fákra, hol az elsárgult levelek kétségbeesetten próbáltak az ágakba — Ezután persze, még néhányszor lesújtok! — folytatta az utas. — Teljesen biztos vagyok benne: maga elvesztette az eszméletét, és úgy elaltattam, hogy legalább reggelig nyugtom lesz a rendőrségtől ! Ránéztem. Így profilból volt benne valami ijesztő. — Humánusabb lenne, persze, ha csak megkötözném! Félrehúzom, és jól összekötözöm, a szájába pedig ... — A számba pedig zsupsz, egy törülközőt! Ahogy a filmekben szokás! — szakítottam félbe, és hisztérikusan fölkacagtam. — Milyen igaz! Törülközőt, vagy ami éppen kéznél van! Csak az a fontos, hogy ne tudjon kiabálni... Hosszú szünet következett. Zúgott a motor, peregtek a kilométerek. — Aztán elszedem a pénzét, az óráját, az értékeit! Eszembe jutott, hogy nyolcvan leva van a zsebemben. — Szép a gyűrűje! Szemüvegén megcsillant egy közeledő autó fénye. — Nem csúnya! Drága családi örökség, ahogy mondani szokás. Az autó elhaladt mellettünk, sofőrje pedig hosszasan dudált, mérgelődve azon, hogy nem kapcsoltam lejjebb a fényszórót. — Van aki öl is — mondta szabatosan az utas. — Buta dolog gyilkolni. — Világos, hogy az. Megöli, aztán jön a maximális büntetés. — Néha, persze szükség van rá. Főleg akkor, ha az áldozat ellenkezni kezd, de csak úgy, véletlenül is előfordul, hisz az ember végül már nem tud pontosan ütni. Ut, hogy az áldozat elveszítse az eszméletét, de a koponyáját találja el, amely puhának bizonyul... Durrr — és neki már mindegy • ■ • Hűvös volt az este. Fölöt- . tünk kékes hold függött, kopasz fák, homályos titkok fontak körül bennünket, s minduntalan előtűntek a kéken és sárgán viliódzó közúti táblák ... — Legjobb a klasszikus módszer! Oda kell kötni egy fához, el kell lopni az autóját, szét kell szedni, és alkatrészeként eladni... A maga kocsija nem is lenne rossz erre a célra, ilyen alkatrészhiány mellett egy halom pénzt össze lehetne szedni... — Ne legyen kicsinyes! Ilyen alkatrészhiány mellett az én kocsim valóságos aranybánya! — válaszoltam. Valahol Pazardzsik körül útitársam kinyitotta a táskáját, és elővett egy kalapácsot. Nem olyan kisebbfajta szerszámot, hanem egy igazi ötkilós jószágot. — Mindenesetre még kalapácsot is tartok a táskámban. Durrr! — és kész! — mondta tűnődve. — Bár törülköző éppen nincs nálam, de mindig lehet találni egy rongydarabot ... Hamarosan Plovdivba értünk. Igazi jóbarátokként váltunk el. (Fordította: adamecz Kálmán; BÖRÖNDl LAJOS: Az elgázolt madár Az elgázolt madár csontja robban darabokban a röpülés rohannak tovább a néma fák kerekül tovább az egész Nem hiányzik egy szárnycsapás sem a csigolyákra ránő a fű káprázat az égbolt ragyogása lent a vadsóska keserű TÓTH ENDRE: Távoli muzsikaszó Muzsika árad távolból, ingerlő, s gyönyörű zene. Elhalkul és felcsap olykor, s a lelked együtt zeng vele. Tündéri muzsika árad, betölti az egész teret, s az emberek arra várnak, hátha megnyílnak az egek. Pórusaidon behatol, vérköreiden átrezeg, megrészegít, akár a bor, szíved könnyűnek érzed. Égig emel, s örvénybe veszt, angyallá tesz, a mélybe ránt. Ütemére a lomha test szállani kezd az álmon át. S újjászületsz, míg a zene forró dallamát hallgatod — Elsüllyed a múlt szelleme és a jövendő felragyog.
