Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-24 / 226. szám

1983. szeptember 24. ^ÉPÜJSÁG11 A tervezós értékteremtés Országos iparművészeti kiállítás a Műcsarnokban „A tervezés értékteremtés" — ez a gondolat foglalja egybe annak a tárlatnak az anyagát, amelyet a Művelő­dési Minisztérium megbízásá­ból a Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetségének egyetértésével rendeztek a Műcsarnok kiállítási termei­ben. Háromszázhúsznál több művész, majdnem 90 vállalat és intézmény szerepel a kiál­lításon. Az iparművészet komplex jelenléte a Műcsarnokban azt jelenti, hogy azon nemcsak a tárgyakat, hanem tervezésük menetét, előtervét, felhaszná­lási módjukat, létrehozó tech­nológiájukat is bemutatják. Az „Épített környezet” témá­jában így szerepel együtt pél­dául a lakástervezés a hozzá kapcsolódó berendezésekkel, használati tárgyakkal, a kór­ház épülete a belsőépítészeti megvalósítással, a tervezett műszerekkel és formaruhák­kal, piktogramokkal, a szállo­da belsőépítészete a tervezett textíliákkal, információs jel­zésekkel, faldíszítő egyedi al­kotásokkal és formaruhákkal, stb. Ezek az egymással har­monikus egységben lévő mű­vészi tevékenységek vannak hivatva bizonyítani a terve­zés szerepét, értékteremtő voltát. A Műcsarnok három kö­zépső termének anyaga eze­ket a gondolatokat járja kör­be: sok rajzi és technológiai információval vezet el a meg­valósult tárgyig. Bemutatva, hogy egy-egy elképzelés, terv milyen utat tesz meg, milyen változásokon megy keresz­tül. esetleg olyan kompro­misszumokkal. amelyek esz­tétikai értékének nem válnak mindig hasznára. A kiállítás másik nagy együttese az egyedi kézműves iparművé­szeti tárgyaké. Valamennyi műfaj: textil, belsőépítészet, ötvösség, divattervezés, ke­rámia, porcelán és üveg sze­repel. Az utóbbi három évben megvalósult művekben mér­heti le a látogató, hogy a ter­vezőművészek milyen tartal­mi és formai utakat válasz­tottak, milyen szakmai kér­désekkel foglalkoznak. A harmadik nagy egység az iparművészettel foglalkozó intézményrendszerek bemu­tatása. Az Iparművészeti Mú­zeum bemutatja gyűjtési, fel- dolgozási, publikálási tevé­kenységét; konkrét tervezett tárgyai a múlt századtól nap­jainkig adnak képet gyűjtési munkájukról. A Design Cen­ter szemléltető módon szá­mol be működési területeiről: szakkönyvtár, dia- és fotótár, tervezők nyilvántartása, szaktanácsadás (tervezőköz­vetítés, termékfej leszési kon­zultáció), sokirányú oktatás, előadások (tervezők, ipari és kereskedelmi szakemberek, valamint különböző szintű iskolák tanulói részére). Az iparművészképzést az Iparművészeti Főiskola anya­ga szemlélteti. Kétféle tárgy tervezési folyamatának végig­kísérése, illetve a Képző- és Iparművészeti Szakközépis­kola műfajok szerinti tagolá­sában mutatja be az első, il­letve a negyedik év végén el­ért eredményeket. Az Ipari Formatervezési Tanács az ipari formaterve­zés állami irányítása és koor­dinálása, az ipari termékek színvonalának növelése és az érte felelős intézmények együttműködésének javítása érdekében dolgozik. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus sokrétű tevékeny­ségéből azokat a programo­kat, feladatokat szemlélteti, amelyek szorosan az iparmű­vészeihez kötődnek: különbö­ző pályázatok. Veszprém és Cegléd városközpont arculat­terve, a Lenin Kohászati Művek Kombinált Acélművé­nek színdinamikai tervezése, országos utcanévtábla-rend- szer kialakítása, egészségügyi információs rendszerek (OR- FI, Országos Kardiológiai In­tézet, Délpesti, Kecskeméti. Veszprémi, Kerepestarcsai Kórház, Ipari Textilbiennále- sorozat Szombathelyen, Szi­likátipari Formatervezési Triennále-sorozat Kecskemé­ten, stb. Az Artbureau feladata a kortárs magyar művészet megismertetése külföldön, bekapcsolódás a nemzetközi műkereskedelembe, kapcso­latrendszerek kiépítése meg­felelő szintű külföldi partne­rekkel. Eredményeiket kiállí­tási katalógusok, plakátok, fotók, illetve külföldön meg­jelent kritikák illusztrálják. A Generalart új intézmény. Közvetítő, értékesítő tevé­kenységet vállal itthon és külföldön, önálló kiállításo­kat szervez, vállalkozási te­vékenységet végez „kulcsra kész” átadásig, minden mű­vészi tevékenységet szervez, illetve közvetít, a művészek érdekeit szolgáivá. Az Iparművészeti Vállalat 1954 óta dolgozik. Termelői, értékesítő tevékenységet foly­tat. Évente számos kiállítást rendez, pályázatokat ír ki más szervekkel, többféle mó­don támogatja a pályakezdő fiatalokat. Jelentős export- tevékenységet folytat. Sokat tesz a hazai tárgykultúra fej­lődéséért, igyekszik össze­egyeztetni az esztétikai, mű­vészeti érdekek terjesztését a gazdasági és piaci követelmé­nyekkel. Mi a célja ennek a rende­zési elvnek? Lehetőség sze­rint olyan közeget kíván biz­tosítani a tárgyaknak, amely­nek célját szolgálják. Érzé­keltetni kívánja a tervezési munka sokrétűségét, folya­matainak összefüggéseit; ez­zel is segíteni szeretné egy- egy tárgy elmélyültebb meg­közelítését, megértését. Az iparművészeti tervezésnek az új gazdasági körülmények következtében egyre jelentő­sebb szerep jut, főleg a gyá­ri termékek előállításában. A társadalmi igény egyre in­kább az esztétikus megjele- lenésű, szép tárgyak felé for­dul, s a külföldi értékesítési lehetőségeknek is elengedhe­tetlen feltétele a színvonalas megjelenés. Ez a bemutatási forma ar­ra is jó lehetőséget teremt, hogy megnövekedjen az ér- dekődés az iparművész terve­zők munkássága iránt azok részéről, akik hasznosítani tudják mindazt a művészi­szakmai értéket, amelyet lét­rehoznak. Létrejön talán egy olyan fórum is a kiállítás ke­retében, amelyen tervezők, kivitelezők, megrendelők és forgalmazók személyesen be­szélhetnek gondjaikról, lehe­tőségeikről. Ezek a találkozá­sok, kapcsolatteremtések meghatározó jelentőségűek lehetnek a továbblépésben, a harmonikusabb együttmű­ködés erősítésében, az ipar­művészét gazdagodásában. Karikatúrakiállítás a Munkásmozgalmi Múzeumban Torz korképek 1848—1919 címmel karikatúrakiállítás nyílt a Magyar Munkásmoz­galmi Múzeumban. E kiállí­tással sorozatot indított a múzeum, amelyben korsza­konként mutatja be a magyar politikai karikatúra történe­tét. A HOI.IMNI BCKK NAPJAIBAN. Merre van a Contiwtca? Alig egy puskalüvésnyire. Látványosan, korabeli han­gulatot idézően tárja a néző elé a múlt gzázad közepének, a századfordulónak, s a há­borúk viharának élclapjaiból. folyóirataiból a kor politikai szatíráit, karikatúráit. A karikatúra ősi műfaj. Már az ókori művészetben is jelen volt. mint a gunyoros. eltúlzott, a lényeget humoro­san kiemelő művészi ábrázo­lás — képben, rajzban, szo­borban —. jelentősége a ka­pitalizmus korában nőtt meg. Ekkor a legnagyobb művé­szek — Hogarth, Goya. Dau- mier — éltek a karikatúra j eszközével, s agitáltak, har­coltak eszméikért, s nevetsé­gessé tették rajzaikkal a bü­rokráciát. a pénzharácsolást, a polgári jólétet, a kizsák­mányolást. a társadalom meg­annyi feszültségét. Népszerűségét a karikatúra akkor érte el, amikor a pla­kátoktól. nyomatoktól, kiállí­tási termekből eljutott az igazi nyilvánosságig — az új­ságok. folyóiratok fokozódó elterjedésével. Amikor sorra jelentek meg a főleg karika­túrát tartalmazó élclapok, hogy csak hazai példákat idézzünk, a Borsszem Jankó, az Üstökös, a Bolond Istók, a Kakas Márton, a Mátyás Di­ák, vagy a ma is megújult formában létező Ludas Matyi. S amikor olyan neves magyar képzőművészek fordultak a karikatúra műfajához, mint Vértes Marcell, Jankó János, Major Henrik vagy Pólya Tibor. Szellemes, kellemes, mu­lattató, vagy éppen felhábo­rító karikatúrák sorakoznak a Munkásmozgalmi Múzeum kiállításán. K. M. Pólya / ihm BARANY1 JUDIT Blazsek Gyöngyvér: Fonott bútorok Málik Irén: Katedrális (Gobelin) Egy tapintatlan ember \ A

Next

/
Oldalképek
Tartalom