Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
1983. szeptember 3. TOLNA \ "nÉPÜJSÁG 3 Oktatási Igazgatóság Tanévnyitó össztanári értekezlet A jövő héten kezdődik az 1983—84-es tanév a megyei pártbizottság oktatási igazgatósága keretében működő marxizmus—leninizmus esti egyetemen, és a továbbképző tanfolyamokon, valamint az öthónapos pártiskolán. Tegnap délelőtt tartották meg a tanévnyitó össztanári értekezletet, melyen — Hornyák Lászlónak, az igazgatóság vezetőjének megnyitó szavai után (képünk) Tóth János igazgatóhelyettes elemezte az elmúlt évi munkát, majd szólt a következő tanév tartalmi munkájának feladatairól. Részt vett és felszólalt a tanácskozáson dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára. Ezután tanszéküléseken beszélték meg a feladatokat. Közművelődés a bonyhádi Pannónia Tsz-ben A Központi Bizottság 1974. márciusában hozott határozata kimondja: „A termelő- szövetkezet fontos feladata a tsz-tagság szakmai, politikai, kulturális színvonalának emelése is. A termelőszövetkezetek közművelődési feladataik ellátását saját intézményhálózattal, enélkül az állami intézményekre támaszkodva oldják meg. A termelőszövetkezetek vezetőségei segítsék az oktatási és kulturális bizottságot a kulturális alap ésszerű felhasználásában, segítsék hatékonyabban a tagok általános és szakmai műveltségének emelésére irányuló munkát, a tagság közművelődési tevékenységbe való bevonását”. Eredményesen hajtják végre a határozatot és a párthatározatot követő 1976. évi V. törvényt a bonyhádi Pannónia Tsz-ben — ezt állapította meg legutóbbi ülésén a szövetkezet pártvezetősége, amikor a közművelődés helyzetével és fejlesztésének . feladataival foglalkozott. A szövetkezet megalakulása óta feladatának tekinti a nagyüzemi termelés fejlesztése mellett a szocialista életmód kialakításának elősegítését, a szocialista demokrácia erősítését, a tagok és alkalmazottak általános, szakmai és politikai műveltségének fejlesztését. Gyökeres változások következtek be a szocialista termelési viszonyok általánossá válása következtében a városban és a városkörnyéki falvakban. Megváltozott a tagok családjainak összetétele, egyre inkább a vegyes családtípus válik jellemzővé, amelyben megtalálható a tsz-tag, a munkás és helyenként az értelmiségi. Mindezek elősegítik az élet- és munkakörülmények, az életmód és a tudati viszonyok kiegyenlítődését is. A szövetkezetben — a közművelődési tevékenység sorén — ezt figyelembe veszik. Többszörösre nőtt a magas képzettségű mezőgazdasági szakemberek és szakmunkások száma, új szakmák mesterei „nőttek fel” a szövetkezetben. A munkamegosztás és a termelés korszerűsítésével a szövetkezetben végzett munka mindinkább ipari jellegűvé válik, ami kihat a tagság életmódjára, gondolkodására, műveltségére és kulturális szokásaira-igé- nyeire. Mind többen vesznek részt szervezett oktatásban, továbbképzésben, eredményesen szerveznek kulturális rendezvényeket, kiállításokat, sporteseményeket, családi esteket, kirándulásokat, ahol a tagság művelődhet, szórakozhat, hasznosan töltheti el szabad idejét és közben művelődik, egyre jobban közösségi emberré válik. Jellemző formája a köz- művelődésnek a felnőttoktatás, mivel a korszerűsödő technika az általános és szakmai műveltség gyarapítására készteti mind a dolgozót, mind a szövetkezetét. Az ötödik ötéves tervben — mivel a képzés szervezését, költségeit általában a szövetkezet vállalja — 430 ezer forintot fordítottak továbbképzésre. Vezetői továbbképzésben 88-an vettek részt, a fizikai dolgozók továbbképzésében pedig 344-en. Felvetődött, hogy egyes továbbképző tanfolyamok nagyon drágák és néha ennek ellenére sem érik el a kívánt színvonalat. Állást foglalt a vezetőség, hogy a központilag szervezett továbbképzés lehetőségeit továbbra is fel kell használni, ám differenciáltan. Csak azokat — még ha sokba is kerülnek —, amelyek várhatóan sokat is „adnak.” A szövetkezet és a szövetkezeti tagság is sok sajtóterméket fizet elő, ez is a köz- művelődést szolgálja. Ismeretterjesztő előadássorozatokat tartanak, főként a nagyüzemi és a háztáji gazdálkodást segítő szakmai ismeretek bővítése céljából, de „napirendre kerülnek” az általános és a politikai műveltség emelését szolgáló témák is. A vezetőség álláspontja, hogy az eddiginél jobban kell igénybe venni a pár éve alakult agrárklubot. Jó a kapcsolata a szövetkezetnek a művelődési központtal, amelynek rendezvényein, klubjainak munkájában részt vesznek a téesz- tagok is. Ám több jelből következtettek arra, hogy a tagság olvasottsága nem kielégítő. A városi könyvtárnak a téeszből mindössze egy tagja van. Az „ellenpont”: két szocialista brigádnak is van saját, kis könyvtára. Megállapította a vezetőség azt is, hogy a szövetkezetben nem mindenkinek azonos a közművelődésben való részvétel lehetősége. Ennek „forrása” az egyesülés. Jóval több forma között válogathatnak a bonyhádi lakosok, mint a városkörnyékiek. Az anyagi feltételek biztosítva vannak, a szövetkezet a jogszabályoknak megfelelően képez szociális és kulturális alapot, az utóbbinál jobban kell ügyelni a célszerű felhasználásra. Megfelelőek a személyi feltételek is, ám érvényesül teljes egészében a közművelődési törvény ama előírása, hogy minden munkahelyi vezetőnek kötelessége a közművelődés támogatása. A vezetők többsége megfelel e követelményeknek, néhánynak azonban fel kell hívni a figyelmét rá. Jól működik a héttagú oktatási és kulturális bizottság. A vezetőség, határozatában többek közt célul tűzi ki, hogy a szakmunkások számát — főleg helybeli képzéssel — tovább kell növelni, elsősorban az állat- tenyésztés területén. J. J. Gazdasági társulás sörgyár létesítésére Sörgyár építésére alakított gazdasági társulást 11 Komárom megyei termelőszövetkezet, két állami gazdaság, valamint a Komáromi Kőolajipari Vállalat, a Tatabányai Generál Kereskedelmi Vál- ' lalat és az ÁFOR. Az évi 250 000 hektoliter sört előállító gyárat a társaság tagjai saját erőből és hitelből létesítik, s a befektetett tőke arányában részesülnek majd a nyereségből. Az új sörgyárat a Komáromi Kőolajipari Vállalat területén építik fel. Komáromban 1984 második felében megszűnik a kőolaj feldolgozás. A dolgozók további foglalkoztatására, és a meglévő berendezések részbeni hasznosítására gazdaságosan előállítható és jól értékesíthető többféle új termék gyártására rendezkednek be. E program keretében létesül a sörgyár is, amelyben a tervek szerint 1986-ban kezdik meg a termelést. HÉTRŐL hé :tre hírről Híl RRE A meteorológiai nyár irpmár mögöttünk van, azt pedig, hogy a melegből mennyi van még előttünk, senki nem tudja megmondani. A nyár a szabadságolások fő ideje, és amit a mezőgazdászok bizonyos fokig joggal megtehettek, azt a nyaralók aligha — nem sok okuk volt panaszra. Mintha a természet is visszarázódott volna a normális kerékvágásba, és követte a régi elvet, mely szerint a nyáron melegnek illik lenni, télen hidegnek, a vénasszonyok nyarának szépnek. Ami a rendes kerékvágásba rázódást illeti, sokan tanúsíthatjuk, hogy a nyaralás végeztével se könnyű. Aminek leszögezésé- vel persze egyáltalán nem akarom bosszantani azokat, akik nyáridőben is dolgoztak. Munkák Uborkaszezon ugyanis már. réges-régóta nincs, az újságok hasábjain sincs. A tanévnyitóról szóló tudósítások olvastán sok minden eszébe jutott az embernek. Nemcsak a gyerekek „öröme”, akik minden ellentétes híreszteléssel szemben nem lógó orral kezdték a tanévet, hanem azok is, akik a tanulás feltételeit megteremtették. A szekszárdi Baktán épült új iskola dicséri egyebek közt a munkájukat, mely az országos tanévnyitónak is megfelelő keretül szolgált. Vannak hez az a puszta tény is hozzájárul, amit a sétakert árnyas fái nyújtanak. Egyik oldalon tehát ott van a nem csekély megyei áldozatkészség, mely újjáteremt egy erre hivatott parkot. A másik oldalon pedig... ? Nos, a másik oldalon a gaz van ott. Az előbb említett sétakert fái alatt éppúgy, mint a Prométheusz-park aljnövényzete közt felbukkanóan, és úton-útfélen egyebütt. Képünk az egyik útfélen készült a város legközepén. Tanulságos módon épp a „Nem bántja a szemét?” kérdést felénk kiáltó plakát tövében, amit egyáltalán nemcsak az elhajított cigarettacsikkekre kell vonatkoztatni. Jó példáért el lehet menni egy kissé távolabbi szomszédba. Mondjuk Dombóvárra, melyről szinte már közhelyszámba megy annak emlegetése, miszerint megyénk második városa. Tisztaság és parkosítás dolgában egyáltalán nem az. Hobbik haszna Vakpadlózás a tornacsarnok parkettája alá persze még folyamatban lévő munkák is, amiről mindenki meggyőződhet, aki nem rest bemenni a szekszárdi Garay Gimnáziumba, vagy éppenséggel ellátogatni Báta- székre. Utóbbi településünkön a tornacsarnok építkezésénél a szocialista brigádok több ezer társadalmi munkaórát vállaltak — és teljesítettek is. Ezt fényképpel is dokumentáljuk. Parkok A Kertészeti Egyetemen tanszéke van a kerttervezésnek és kertművészetnek. Akik e szép pályának ezt az ágát választották, már nem kevés hírnevet szereztek a magyar kertművészetnek. Köztük is a legnagyobbat a néhai európai hírű professzor, a Kossuth-, díjas dr. Ormos Imre. Valamikor nem kevés előadását hallgattam, és a minap ismét eszembe jutott, éppen Szekszárddal kapcsolatban. Sokan vagyunk a megyében, akik tanúsíthatjuk, hogy a professzor szigorú ember volt. így bizonyára a legnagyobb felháborodással kommentálta volna, ha láthatja azokat az állapotokat, melyek Szek- szárdon éppen kertművészeti téren uralkodtak. Ezt az utóbbi szót jó lenne végérvényesen múlt időben használni, csak. sajnos, .még nem lehet. Az elmúlt hét egyik leginkább örömteli híradása a régi megyeháza körül végre újjáépülő parkra vonatkozott. Több millió forintba kerül, amin nem szabad sopánkodni, noha nincs a világnak az a jó felkészültségű főkönyvelője, aki számszakilag kimutathatná, hogy ebből az összegből mikor, mennyi térül meg. A szépségnek ugyanis nincs forint ellenértéke és az sem mérhető, hogy a megyeszékhelyen szerencsére szép számban található fa és cserje puszta légtisztító tevékenységével mennyi hasznot hoz. Nem vagyok pszichológus, és nem végeztem ilyérr Irányú vizsgálódásokat, de .meggyőződésem, hogy sokunk jó közérzeté_*r Kaszára várva Vízparton Mindig csodáltam a horgászokat, noha nem eszem meg a halat. A türelmüket csodáltam, és csodálom mindétig, mely képessé teszi őket, hogy időtlen-időkig kuporogjanak egyáltalán n&m pihentetőnek tűnő testhelyzetben, nézzék a gomolygó semmit, és figyeljék a vizet, amely bizonyára halat is rejt valahol. A fogás sokszor csak a bot fogását jelenti, de persze meg sem merném kockáztatni, hogy megyebéli honfitársaim több ezres táborán gúnyolódjak. Mindez csak egy horgászversenyről szóló híradás kapcsán jutott eszembe, és annyiban csatlakozik az előbbiekhez, hogy itt is van, ami nem mérhető. (Természetesen nem a kifogott halak méretére gondolok!) Az nem mérhető, amit az egészséges kikapcsolódás az embernek, szervezetének, és az ehhez szorosan hozzátartozó kedélyállapotának nyújtani tud. Nem tudom, fel tetszettek-e már figyelni arra, hogy egyre több olyan honfitársunk van, aki azért szervezi meg gyalázatosán az életét, mert nem tud kikapcsolódni? A „lazításra” felhívó sláger egyáltalán nem olyan ostoba, mint a slágerek általában. Nos, a horgászok tudnak, és ebből a lazításból szerencsés esetben még hasznuk is van, hiszen azért a halért, melyet kifognak, nem mennek a piacra. Ugyanígy a kiskertek tulajdonosai, a hobbi-kertészek, akikre természetesen csak akkor alkalmazható ez a jelző, ha nem megélni akarnak nagyobb lepedőkkel könnyen leborítható földdarabjukon, hanem egész egyszerűen csak jól élni. És természetesen ismét csak nem vásárlóként jelentkezni a közismerten drága piacon ... Egyik-másik hobbi nagyüzemi keretek és méretek közt is megtalálható, amikor persze már egészen más előjellel kell emlegetni. Gondolok például a regölyi^k nyolcezer angóranyúlára. Az én angóranyúlakkal kapcsolatos emlékeim az elmúlt világháború kezdetével kapcsolatosak, amikor az egyik unokatestvérem büszke tulajdonosa lett — egy féltucatnak. HírUnk-nevUnk Rémlik, hogy valamikor ezeken a hasábokon már utaltam hírnevünk folyamatos változására. Még egyáltalán nincs nagyon távol az idő, amikor Tolna megye legfeljebb a boráról volt híres. Most pedig már mindennapiak a messze földről érkező látogatók, akik ugyan bizonyára megkóstolják a bort, de nem azért jönnek ide. Naprafor- gó-nemesítőket épp úgy lehetne említeni, mint a különböző testvérvárosok tapasztalatcserére érkező képviselőit, vagy mint legutóbb, a méhészeket. Ha egy világ- kongresszus résztvevői felkerekednek, és Budapestről elzarándokolnak az egyáltalán nem közeli Tamásiba, akkor minden különösebb méhészeti szakismeret nélkül is hihetünk a puszta ténynek: bizonyára volt Tamásiban miben gyönyörködniük. És ez jó. (ordas)
