Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
ArtÉPÜJSÁG 1983. szeptember 3. Plakátjaink Árunak a generációinak, melyhez .tartozni szerencsém (?) vian, mlég pllalkát- élim'ónyei is .akadnak, A Leg- emlliéke zéteslebb a tóparton zökiagó szatrvasmiarlhával függ össze, mely a vízből fedőül ki karnó .ponttyal folytatott esz mécsemét. Kándé a hial: „Mondja marha! Miért oly bús?” Mire a lábasjószág: ,yMiemt olcsóbb a ponty, miiint a hús!” Persze, hia ennék aiz emlbemelk aliapósabban utána gondoltaik, ékkor azlt a kö- vetlkeztetést Ikeülett levonniuk, hagy a mlarhia azért bánatos, mert nem őt vágják le, hianem a halat fogják ki. Gakfhogy senki nem igan- dólt utána, hanem élvezettel nézte a képet, a rajzót, a színeket és — íme a bizonyság — megjegyezte a szöveget. Egy másik pllalkátoin pném- igalWéros bundájú, ősz bajuszé úr gomlbolltá elő a bukszáját, hogy államizsnlát adjon egy olyan toprangyos kolliduisnak, melylhez hasonlók ma már egyáltalán nem lé- Iteznek, de tanúsíthatom, hogy egykor igen. Közben ily szavakra fókád: .„Látod, látod! Ha rám hallgattál volna, most rajtad is segítene az Elet és Járadékbiztosító Intézet !” Amiről egyébként nem tudom, hogy mi volt, sejthetőiéig a mai Állami Biztosító együk egyenesági őse. Plakátjaink természetesen ma is vannak, de nem egészen ilyen színvonalúak. Tessék csak az unalomig emlegetett „Cipőt a cipőbólít- iból!” falmagalszra gondolni. A pliakát hozzátaiiitozük az utcaképhez, nem csak akarva- akaratlan, hanem a tervezők óhaja szerint nagyon is akarva hat ránk. Azt is merem mondani, hogy befolyásolja ízlésünket. Hatásának mérése nehéz. Kötve hiszem, hogy lenne felmérés, mely azt tartalmazná, hogy az óvatos fékezésre serlkenltő — a pedál alatt tyúktojást mutató — plakát révén csökkent-e a koccanásos balesetek száma. A legősziratéibbein szeretném tudni, hogy emelkedett-e a MALÉV bevétele, amióta úton-ú tfélen közli velem, hogy szárnyakat ad vágyaimnak. Könnyen lehet, hogy igen. Maradjunk abban, hogy a falragaszokon .történő hírverés hozzátartozik korunkhoz. Igaza van Thamias J. Schle- reth amerikai tudósnak, aki „Gyűjitisünk ma a holnapnak” című cikkében egyebek közt a következőket írja: „Minden kor ,azt tartja magáról, hogy egyedülálló és ez alól mi sem vagyunk kivételek. A mi tárgyi kultúránk összetételében és szerkezetében- is fellelhetők olyan tárgyak, amelyék sajátosan a XX. századra jellemzők. Példáiul: körül vagyunk véve műanyagokkal'. Gumi, celluloid, poliészter, papír és műszálak, mindenféle méretben és formában övezik napi életünket. Nem más ez, mlint előre megtervezett elavultság... Ha mindent eUfcöve- ■tümlki, hogy leltárba vegyük mindazt, amit az emberek megőrizték, akkor vajon nem ikélíene-e arra iis figyelmet fordítanunk, hogy mit dobnak el? A XX. századi hulladékok legnagyobb része reklám. (Az éllesnyelvűek azt mondják, hogy az fordítva is igaz, mármint, hogy a reklám nlagyobbik része .szemét.) A történelemtudósok és régészek azonban arra figyelmeztetnek bennünket, hogy napjaink hirdetései talán a .legmegbízhatóbb módon tükrözik a kort, amelyben élünk, jobban, mint azit valaha, bármely más társadalom egész tevékenysége során tette.” lEz mindén bizonnyal igaz, de azért bajüainék arrta a véleményre, hogy így ds igaz. Képzeljük el, hogy egy harmatos hajnalon megérkezik Szekszárdira egy úr az űrből és a vasútállomás irányából befelé sétálva a plakátokból próbál következtetéseket levőmül az itt lálkók életéről, örömeiről, gondjaiból, Elsősorban azt állapítaná meg, hogy Magyarországon és így megyénk székhelyén is, az 'áruellátás itöikíélétes. Árut ugyanis alig-aiig reklámozunk plakátjainkon, amiből persze fordított következtetésre se nehéz jutni. Arira például, hogy a kereskedelem erre nliines rászaruilva, a vá- vásriő úgyis mindent megvesz. Űrbéli urunk a későbbiekben azt gondolná, hogy rengeteg a gépkocsi. Ami kétségtelenül igaz, de azért nem annyira, miint azt a Caisco-piakátokból vélhetnénk. Elmélázhatna a fórfinem rendkívül vonzalmáról, melyeket a nők iránt táplál. Hiszen különben miért díszelegnének a plakátokon a legkülönbözőbb hölgyék, akik rhimden bizonnyal1 bőven hozzájutnak (az .egyébként gyéren propagált) diétás ételekhez, különben nem lennének olyan mutatós karosnak. Mely karcsúság egyébként Afrikában egyáltalán nem szépségideál, hanem a nyomor, a szegénység jele. Persze nem vagyunk Afrikában, hianem Szekszándon, ahol az embereknek sejthetőleg az a legfőbb gondja, hogy merre utazzanak: — a plakátok szerint. Messziről jött vendégünk ezt természetesen nem sejtheti, hogy a méta a ma élők dédsziileinek volt kedvelt játéka. Így az ilyen vonatkozású plakát láttán eltűnődhet, hogy a Méta a sportruházat rangjának adója-e, vagy rainigiadójia, ami egyáltalán nem ugyanaz. Spartbéli tölljesítmlényeink értékelésénél' nyilvánvalóan azlt üs fliigyeOembe veszi, hogy nálunk — lásd a vonatkozó plakátot — a jélek szerint korcsolya nélküli, tornacipőben is lehet korcsolyázni... Komolyra fordítva a szót, jelenlegi plakátjaink csak aprócska .szeletét tükrözik életünknék. Az amerikai tudós megállapításai nálunk osák módjával aülkaimazha- itók. Tagadhatatlan, hogy plakátjaink kSvditele újábban határozottan javult. Ugyanakkor föltűnően gyérüit a poiiiitizádó tartalmúak aránya. Korántsem .gondolám, hogy ezékkél el Miét hárítani a eirkálórakétálkat, de ■azt már igen, hogy é^ran lehetne tartani a velülk szemben táplált ellenszenvet, A írbáSilk létkérdést, a körinye- zetvádéimet illetően beülhorii pliákátkulltúránfc egyenesen (szegényes, még alig jutott, tovább annak megállapításánál, hogy szemetelni bizony-bizony helytelen... Mindez hosszan folytatható lenne. Éppen azértt, mert csak egy gandólatfiolyamot kívántaim éli indítani, tisztelettel megkérem az olvasót, hogy folytassa ki-lki saját mága-. Nem hagyva átsiklani tekintetét, a megszokás ha- tálimiának engedelmeskedve a plakátokon, hanem jártában- keltében kritikus figyelmet íis szentelve azoknak. ORDAS IVÁN Fotó.: Gottvald Károly |zon a nyári reggelen éppen úgy indult minden, ahogyan JL szokott. A tejes végigkócogott az utcán, szamárkordéján fázósan csörrentek össze a kannák, aztán a jeges érke- ——Jzett, behamót stájer lovai alatt dübörgött a föld, majd a szemetes járta végig a kapualjakat, s csak ezután következett a sintér. Rácsos szekerét vörös szőrű öszvér vontatta, s a sintér ott lépdelt, kezében a hosszú nyelű dróthurok, mellyel kóbor kutyákat, s olykor, bár ez nagyon ritkán fordult elő, macskát is fogott, melyek számára külön kis rekesz volt a kutyás rész fölött. A kisfiú a kerítésnél állt, vödrében már ujjnyi vizet eresztett a jég, s nem tudta levenni szemét a sintérről, aki oly nyugodt léptekkel haladt szekere előtt, mintha nem is lenne szörnyűséges gyilkos. A kisfiú már látta, hogy fogják el a kóbor kutyákat, s a tavaszi vakációban ő is kergette azokat a korcsokat, melyek még nem vették észre a vész közeledtét, s amikor sikerült bekergetniük egy kapu alá azt a kis fehér kutyát, melyet titokban azóta is a kert végi málnabokor mögött tart, akkor úgy érezte, hogy valamilyen hőstettet hajtott végre, s egy délután, mikor mindenki aludt, kipróbálta, milyen érzés lehet egy ilyen hurok. A fásszínben talált drótot, s egy harapófogóval addig hajlította, míg sikerült gyűrűt csavarnia, melyen a drót szabad szárát átdugva, megvolt a hurok, csak nyakára kellett volna erősítenie, de olyan félelem fogta el, hogy nem mert a kamrában maradni. El kellett szaladnia, kockáztatva ezzel a csavargással, hogy vasárnap nem engedik el a bélyegszakkörbe, pedig már megszerezte az a Belga-Kongó sorozatot, melyért megígérték neki azt a japán közlekedési sort, melyet karácsonyra kért, de a fa alatt a boríték helyett ismét ing és pizsama volt. Ott állt a kisfiú a kapuban, már régen be kellett volna sóznia a jeget, de nem tudott elmozdulni. Arra gondolt, amit a nagyfiúktól hallott, hogy a háború alatt elsüllyedt egy csónak, amellyel a túlsó partra akartak lőszert szállítani, s a szennyvíztelep háta mögötti részen annyi a fegyver, mint a fene, csak le kell ereszkedni, s máris megvan a jó öreg parabellum... s ha lesz egyszer fegyvere, akkor az utcasarkon lelövi a sintért, és szabadon engedi az összes kutyákat, melyek most nem a fogságot gyűlölve vonyítottak, hanem azért, mert a szekér döccenései, meg a macskától őket elválasztó rács miatt nem téphették szét a felborzolt szőrű tigriscsíkos cicát, s a kisfiú nem értette, miért acsarognak még így összezárva is, a dögtelep felé kocsizva azok az állatok, amelyek közös erővel ki tudnák nyitni a kocsi ajtaját. „Ha az a nagy komondor, és a korcs németjuhász nekiszaladna a dróttal biztosított, lakat nélküli ajtónak, akkor úgy Jeltelenek ki tudnának törni, mint a sicc” — gondolta a kisfiú, aztán mint akinek sürgős dolga van, fölkapta a vedret, a súlytól jobbra dőlve futott a ház felé, mintha ezzel a szaladással akarná bepótolni a jeges távozása és a sintér megérkezése közti időt. — Behozom a szemetesvedret — mondta a nagyanyjának, s a kapu felé menet azon gondolkodott, mit is találjon ki, hogy elmehessen, ha csak egy órára is. Kiszámította, tíz percre van szüksége ahhoz, hogy eljusson a szennyvíztisztító telepig, s ha negyven percig kell búvárkodnia, akkor pontosan egy óra alatt hazaér. „Ez nem jó. Észreveszik, hogy vizes a hajam. Csak fél órát szabad búvárkodnom, s akkor még arra is lesz időm, hogy elrejtsem a pisztolyt” — gondolta, s amit soha sem szokott tenni, kisúrolta a szemetesvedret, melynek még a szaga is hányingert ébresztett benne. — Milyen szorgalmas valaki — mondta csúfondárosan nagyanyja, s ő úgy érezte, most kell valamit hazudnia, most talán elhiszi az öregasszony, aki, mint mondani szokta „a gyermek- nevelés nem disznóhizlalás, hogy enni adjunk neki, s azzal vége a gondnak”. — Nem is vagyok szorgalmas. Látod nagyi, most is elfelejtettem, hogy segítenem kell a Jeneinek... tudod, annak, aki megbukott magyarból, és én megígértem, hogy a javítóvizsga előtt segítek neki. — Most hallom először — mondta gyanakodva az öregasz- szony. — Miért nem ő jön ide? Kiülhetnétek a kertbe, vagy a te szobádba. Jobban szeretem, ha nem lófrálsz. , — De őt sem engedik, mert a javító miatt otthon kell ülnie, tudod, nagyi, szobafogságra ítélték. — Jól tették — mondta az öregasszony. — Majd írok Jenei- nének egy levelet, hogy engedje csak, mert én kikérdezem a fiút, és mindig beírom a füzetébe, hogy hány órakor ment el tőlünk. — Ez jó lesz — mondta a kisfiú, aki mindenbe beleegyezett volna, csak már kívül láthassa magát a kapun. Az öregasszony bement, megírni azt a levelet, s a kisfiú közben arra gondolt, hogy gépzsínt ^ellene szereznie valahonnan, mint ahogyan a moziban is látta, hogy a partizánok bezsírozták a fegyvereket, mielőtt elásták volna. „De nekem talán nincs is szükségem rá, ha olyan sokáig volt a víz alatt, és még jó, akkor az azt jelenti, hogy a németek még nem is használták, és rajta van a gyári védőréteg.” — Gondolta a kisfiú. — De nekem húsz percen belül itt légy — mondta az öregasszony. — És föl ne bontsad a levelet... A kisfiú szaladt, de a vasúti átjárónál nem balra, hanem jobbra fordult, a folyó felé. Már útközben gombolta az ingét, ne kelljen időt vesztenie azzal sam, és sajnálta, hogy nem repülhet át a házak felett, vagy nem ugorhatja át a kerítéseket, mert akkor talán még három perc sem kellett volna, hogy odaérjen, ahol a szomszéd fiú találta a pisztolyt. A vízparton ledobta nadrágját is, átmászott a megrongált szögesdrót-kerítés egyik embernagyságra tágított résén, s már ott is volt a cölöpnél, melyről a nagyok azt mondták, hogy régen halálfejes zászló volt kitűzve rá, de most olyan volt, mint az újtelepi telekkarók, csak kicsit szürkésebb talán. Beugrott a vízbe, aztán újra és újra alámerült, míg az iszap alatt ki nem tapintott valamit, ami nem hasonlított kavicshoz, de kő sem lehetett, mert szabályos volt, és hengeres, amilyen az ágyúcső lehet. Űjra lebukott, annyi levegőt szívott magába, hogy már fájt is, s a fenéken, ahol az előbb a hengert érezte, most egy láda sarkát tapintotta ki, s a ládában egymás mellett a hengereket. „Ágyúgolyók” — gondolta, mert már látott ágyúgolyót is. Ki akart venni egyet, érezte, hogy nem íesz könnyű dolog, hirtelen átvillant agyán, hogy ezért cserében megkaphatja a szbmszéd fiú pisztolyát, s erőlködött, hogy legalább egyet ki tudjon szabadítani. * A hatalmas dörrenéstől összekoccantak a konyhában az evőeszközök, poharak, kinyílt a jégszekrény ajtaja, s a málnabokrok mögött vonítani kezdett az elrejtett fehér kiskutya. Az öregasszony denmedten hallgatta a robbanás utáni csendben még mindig csilingelő poharak furcsa zenéjét. — Vajon mi történhetett? — kérdezte, mert egyedül is mindig hangosan beszélt. — Vajon mi történhetett? De senki sem válaszolt, senki sem mondhatta akkor még meg neki, hogy férje és veje után, a háború harmadik jeltelen sírt ásott nekik. Mindig síró lányának, aki még tíz év után is reménykedik, s neki, az öregasszonynak, akit már csak ez a jóeszű gyermek tartott életben, aki helyett iszappal, döglött halakkal kevert vértócsát sodort a folyó a távoli híd felé, melyen ebben a pillanatán leállt a forgalom, s mindenki azt találgatta, mi történt? Mi történhetett?
