Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
2 NÉPÚJSÁG 1983. szeptember 3. Bányásznapi ünnepség az Ipari Minisztériumban A 33. bányásznap alkalmából pénteken ünnepséget tartottak az Ipari Minisztériumban. Az ünnepségen részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Méhes Lajos ipari miniszter, a Politikai Bizottság tagjai. Ott volt Fejti György, a KISZ KB első titkára, jelen voltak a SZOT és különböző ágazati szakszervezetek vezetői, képviselői. Az ünnepséget Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára nyitotta meg, majd Havasi Ferenc, a párt Központi Bizottsága és a kormány nevében köszöntötte a bányászokat. Havasi Ferenc beszéde után Méhes Lajos kitüntetéseket adott át. Az Elnöki Tanács Papp Károlynak, a miskolci kerületi bányaműszaki felügyelőség vezetőjének a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta, ötven bányaipari, illetve minisztériumi dolgozó a Bányász Szolgálati Érdemérem arany, ezüst, illetve bronz fokozatát, hét bányász, illetve minisztériumi dolgozó pedig a Kiváló Bányász, illetve a Kiváló Munkáért kitüntetést vette át. Kovács László zárszava után az ipari miniszter fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. A bányásznap alkalmából a különböző munkahelyeken összesen 10 514 bányaipari dolgozó veszi át a bányász szolgálati érdemérem különböző fokozatait, Kiváló Bányász kitüntetésben 103-an, Kiváló Munkáért kitüntetésben 314-en részesülnek. Ezekben a napokban 1,2 milliárd forint hűségjutalmat osztanak ki a bányászok között. BUDAPEST Dr. Markója Imre igazságügy-miniszter meghívására hivatalos látogatásra pénteken Budapestre érkezett Jean Goi, a belga miniszter- elnök első helyettese, igazságügy-miniszter. A látogatás során a miniszterek tájékoztatják egymást a jogalkotás és az igazságszolgáltatás időszerű kérdéseiről, megtárgyalják a két ország közötti jogi és igazságügyi kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeit. * Pénteken elutazott hazánkból Chambisz Michaelidesz, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) politikai bizottságának tagja, a Ciprusi Parasztszövetség főtitkára, aki a TermelőszövetPANORÁMA kezetek Országos Tanácsának meghívására tartózkodott hazánkban. A ciprusi vendég tanulmányozta a magyar mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom felépítését, munkáját, meglátogatott több termelőszövetkezetet. BERLIN Dr. Rudolf Kirchschláger osztrák szövetségi elnök október 11-től 14-ig hivatalos látogatást tesz az NDK-ban Erich Honeckernek, az államtanács elnökének meghívására — jelentették be Berlinben. RÓMA ( Velencében csütörtökön befejeződött az atomenergia békés felhasználásáért küzdő tudósok mozgalmának 33. értekezlete. A PUGWASH- mozgalom e találkozóján a világ számos országából mintegy 150 tudós vett részt. GENF A közel-keleti válság tar- -tós és igazságos rendezése csakis a palesztinai arab nép elidegeníthetetlen jogainak, így az önrendelkezés és államalapítás jogának érvényesítésén alapulhat — jelentette ki Jasszer Arafat a Palesztinai Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnöke pénteken a palesztin kérdéssel foglalkozó genfi konferencián. Szovjetunió-Kína : A párbeszéd folytatódik A világ ugyan elsősorban az amerikai reagálásra figyelt, de nem kétséges, hogy Jurij Andropov múlt heti nyilatkozatát, amely a Pravda hasábjain jelent meg, Kínában is nagy figyelemmel tanulmányozzák. A szovjet—kínai párbeszéd több mint egy esztendeje új, aktív szakaszába lépett. Most, az SZKP KB főtitkára is leszögezte: az elmúlt időszakban a kapcsolatokban bizo- nyos kedvező tendenciák voltak észlelhetők. Bővült a kölcsönös kereskedelem, fokozatosan fejlődnek a kontaktusok egy sor más területen, mutatott rá. Ezek a pozitív változások összefüggnek azokkal a tárgyalásokkal, amelyek — a két ország között 1969 óta folytatódó megbeszélések legújabb, hosszabb kínai megszakítást követő szakaszaként — előbb Pekingben, majd Moszkvában folytak tavaly ősszel és idén tavasszal külügyminiszter-helyettesi szinten. Bár az alapvető vitapontokon nem történt áttörés, e tárgyalások léte, a kontaktus folyamatossága tette lehetővé a megfigyelők szerint a szorosan vett kétoldalú témákban elért haladást. Üj fejleményt jelent, hogy Mihail Kapica szovjet külügyminiszter-helyettest, a kínai és távolkeleti problematika nemzetközileg ismert szakértőjét, a.ki az előző években a Szovjetunió nagykövetének vendégeként tett látogatást Pekingben, most szeptember 8-tól (a hivatalos tárgyalások október elejére tervezett következő menete előtt) kínai partnere hívta meg vizitre. A hatvanas években kibontakozott vita kezdete óta először látogat vendégként magas rangú szovjet politikus a kínai fővárosba. Ezek a tények persze nem feledtethetik azt, hogy — mint arra Andropov rámutatott — a kétoldalú kapcsolatok jelenlegi szintje távolról sem felel meg a lehetőségeknek, annak, hogy két hatalmas, szomszédos államról van szó. Az SZKP főtitkára megjelölte azokat a területeket is, ahol véleménye szerint gyorsabb előrehaladásra van lehetőség: a kereskedelem bővítése, a gazdasági, műszaki-tudományos együttműködés rendezése, a szovjet—kínai határ területét érintő bizalomerősítő intézkedések közös kidolgozása és megvalósítása, a politikai párbeszéd elmélyítése a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának problémáiról. Nem kétséges, hogy mindenképpen a bizalom erősítésének irányában hat a szovjet vezető bejelentése, miszerint kormánya nemcsak arra kész, hogy a nyugaton SS—20- nak nevezett korszerű rakétáinak számát csökkentse Európában, hanem arra is, hogy meglehetősen nagyszámú rakétát meg is semmisítsen, egy megállapodás keretében. Ez megfosztja alapjuktól azokat az aggodalmakat, amelyeket Kínában és Japánban hangoztattak —, miszerint az Európában leszerelendő rakéták a jövőben Ázsiába kerülnek, és e két országra nézve jelentenének fenyegetést. Fontos megállapítást tett Andropov a két ország között még fennálló nézeteltérésekről is, hiszen közismert, hogy Kína olyan követeléseket hangoztat, mint hogy a Szovjetunió vonja ki Mongóliából és Afganisztánból (államközi megállapodások alapján) ott tartózkodó csapatait, szüntesse meg Vietnamnak nyújtott segítségét Kambodzsa ügyében. Jelentős eltérés mutatkozik, mondotta Andropov, a Szovjetunió és Kína között egyes államokkal való kapcsolatok megítélésében. A Szovjetunió azonban abból indul ki, hogy a kétoldalú kapcsolatoknak Kínával úgy kell alakulniok, hogy azok ne okozzanak kárt harmadik országoknak — s ezt várja el Kínától is. Ez világossá teszi, hogy Peking nem számíthat olyan megbeszélésekre, amelyek harmadik országokra, vagy a Szovjetuniónak más államokkal fennálló kapcsolataira vonatkozó döntésekről folynának. Viszont az is nyilvánvaló, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok alakulása mindenképpen hat az egész nemzetközi kapcsolatrendszerre. Nem véletlen, hogy a szovjet vezető egy olyan beszélgetés keretében szólt részletesen a Kínával való viszonyról, amelyben először a szovjet—amerikai kapcsolatokról volt szó, konkrétan pedig a rakétafegyverkezés kérdéséről. Most Andropov felhívta a figyelmet arra, hogy Kína, ez a jelentős atomhatalom, fontos hozzájárulást tehetne a fegyverkezési hajsza csökkentéséhez. Ami a kínai magatartást illeti, Hu Jao- pang, a KKP KB főtitkára néhány nappal korábban abbeli reményének adott hangot, hogy Kína és a Szovjetunió kapcsolata normalizálódni fog, még ha a kapcsolatok nin-% csenek is jelenleg ebben a stádiumban. Hu a maga részéről ugyanebben a japán tudósítókkal folytatott beszélgetésben szólt a kínai—amerikai kapcsolatokról, a fejlesztésük útjában álló tajvani kérdésről is. Nyilván ez sem volt véletlen: szeptemberben nemcsak a szovjet—kínai párbeszéd folytatódik, hanem az amerikai—kínai is, Weinberger hadügyminiszter Pekingi vizitjével. S a két párbeszéd alakulása nyilván nem lesz közömbös a harmadik: a szovjet—amerikai dialógus szempontjából sem. BARACS DÉNES Bogin utódja ? Samir Jichak Samir izraeli külügyminisztert jelölte miniszterelnöknek az izraeli kormánykoalíció magvát képező Herut Párt központi bizottságának mintegy 900 küldötte péntekre virradóra. A lemondani szándékozó Be- gin kormányfő utódjául kiszemelt politikus 436 szavazattal 302 ellenében kerekedett felül Dávid Levi miniszterelnök-helyettessel szemben. Samir, jelölése után adott nyilatkozatában védelmébe vette Begin eddigi politikáját. Samir jelölése még nem jelenti azt, hogy automatikusan ő lesz Izrael új kormányfője, mert azt még jóvá kell hagynia a kormánykoalíció többi pártjának is, mielőtt a kérdés a knesszet, azaz az izraeli parlament elé kerül. Amerikai atom- robbantási kísérlet Az amerikai energiaügyi minisztérium csütörtökön bejelentette, hogy újabb föld alatti kísérleti atomrobbantást hajtottak végre az Egyesült Államok nevadai kísérleti telepén. A töltet robbanóereje — az eddigi kísérletek közül a legerősebb — 20—150 kilotonna között volt. Ebben az évben ez volt a 12. bejelentett nukleáris robbantási kísérlet a nevadai sivatagban. Genfelőtt Szeptember 6-nak, az európai rakétákról Genfben folyó tárgyalások felújításának közeledtével a szovjet sajtó a megszokottnál is nagyobb figyelmet szentel a rakéták kérdésének. Ami a szovjet—amerikai tárgyalások kimenetelét illeti, Moszkvában ezúttal sem bocsátkoznak jóslásokba, már csak azért sem, mert az Egyesült Államok mindmáig nem adott érdemi választ a Jurij Andropov által egy héttel ezelőtt megfogalmazott legújabb szovjet javaslatokra, s nem ismeretes, milyen álláspontot képvisel majd az amerikai küldöttség a jövő hét keddjén újra kezdődő megbeszéléseken. Attól, hogy ez a reagálás milyen lesz, hajlandónak mutatkozik-é végre az Egyesült Államok is gyakorlati lépést tenni a megállapodás érdekében, nagymértékben függ az európai és a tágabb értelemben vett nemzetközi helyzet további alakulása. A genfi tárgyalások — mint ezt Jurij Andropov a Pravda kérdéseire válaszolva megfogalmazta — döntő szakaszukhoz érkeztek. Egyre közeledik ugyanis az év vége, a rakétatelepítésről hozott NATO-határozat végrehajtásának határideje, s ezért szovjet vélemény szerint Washingtonnak is nyíltan színt kell vallania. Nem maradhat meg továbbra is a megegyezési szándékát bizonygató szép szavak mellett, miközben változatlanul elfogadhatatlan engedményeket követel tárgyalópartnerétől. A Szovjetunió ugyan, s ezt több ízben is határozottan kinyilvánította, a megegyezést illetően nem köti magát előre meghatározott dátumokhoz, s nem is hagyja, hogy ezek révén zsarolják. Ám arra sem hajlandó, hogy a végnélküli tárgyalásokba bonyolódjon,* s közben megtörténjenek a biztonságát fenyegető lépések. Álláspontja rugalmasságának is megvannak a jogos biztonsági igények szabta határai. A Szovjetuniónak azonban meggyőződése, hogy Genfben még mindig van lehetőség a megállapodásra. Mint Georgij Arbatov akadémikus, a leszerelési kérdések, s a szovjet—amerikai kapcsolatok elismert szaktekintélye a napokban a szovjet televízióban hangsúlyozta, a legutóbbi szovjet javaslatok gyakorlatilag minden objektív akadályt elhárítottak a megállapodás útjából. A Szovjetunió ugyanis, az esetleges csökkentés hatálya alá eső rakétáinak megsemmisítését bejelentve azt vállalta, hogy mind a hordozóeszközök, mind a nukleáris töltetek számát tekintve az 1976-osnál alacsonyabb szintre szállítja le közepes-hatótávolságú nukleáris fegyverzetét. Csupán annyi rakétát tart meg az ország európai részén, mint amennyivel a két, katonailag vele szembenálló európai hatalom, Nagy-Britannia és Franciaország rendelkezik. Ezekről viszont semmiképpen sem hajlandó lemondani, mivel nem sodorhatja veszélybe saját és szövetségesei biztonságát. Moszkvai állásfoglalások már többször leszögezték: teljesen irreális azt várni a Szovjetuniótól, hogy eltekintsen az egy indításra több mint 600 nukleáris töltetet 4500 kilométer távolságra eljuttatni képes angol és francia rakétaerők figyelembevételétől. Moszkvában soha nem hagytak kétséget afelől, hogy az európai katonai egyensúly nem szűkíthető le a szembenálló szovjet és amerikai erőik viszonyára, s a Szovjetuniónak saját fegyverzete meghatározásánál számításba kell vennie minden, a kontinensen vele szembenálló NATO-erőt. Ezeknek a tényeknek a becsületes számba vételét várják jelenleg Moszkvában az Egyesült Államoktól. Washingtonnak most már érdemi választ is kell adnia, anélkül, hogy megismételné jól ismert, s elfogadhatatlan egyoldalú követeléseit. Jugoszlávia Felülvizsgálják az áremelések N gazdasági indokoltságát Jugoszláviának az árak rendületlen emelkedéséhez már évek óta hozzászokott polgárait is meglepte az, ami július végén történt: az egyéves árbefagyasztás feloldása valóságos lavinát indított el, napok alatt több száz termék és szolgáltatás ára, illetve díja ugrott meg. Az „életszínvonal elleni merényletre” — ahogy az egyik újság nevezte — számos magyarázat adható, de a meghatározó okok a jugoszláv gazdaság megbomlott viszonyaiban gyökereznek, amelyeknek az árak csak tükrözői. A gyártók termékeik árának emelésében látják jövedelmük gyarapításának legegyszerűbb útját, a behozataltól függő termelők pedig rá is kényszerülnek, hogy a jugoszláv nemzeti valuta tetemes devalválásából fakadó veszteségeiket ily módon fedezzék. De baj van a szabályozással, az árpolitikával is. A kormány egyik alelnöke nemrég őszintén beismerte, hogy évek óta eredménytelenül próbálkoznak az árak hatékony társadalmi ellenőrzésének megvalósításával. Az árak kialakításának és betartásuk ellenőrzésének meglehetősen bonyolult rendszere maga is számos kibúvót kínál. Egyebek mellett ezzel is magyarázható, hogy például a „befagyasztás” egy éve alatt az infláció meghaladta a 30 százalékot. A szövetségi szinten hozott — tehát elvileg az egész országra érvényes — döntések megkerülésére éppen a mostani áremelési hullám szolgált tipikus példával. Amikor a liszt árát 18 százalékkal emelték, a szövetségi árügyi közösség (árhivatal) hiába szögezte le, hogy a kenyér csak ennél kisebb mértékben drágulhat, az áremelés köztársaságonként a 20—40 százalékot is elérte. Az „árrobbanás” a kellemetlen meglepetések mellett egyúttal új jelenségekkel is járt. Éppen a kenyér jogtalan drágítása után a szak- szervezetek követelésére annak árát napokon belül visz- sza kellett állítani az engedélyezett szintre. A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa indítványozta, hogy a még elbírálásra váró több mint ezer áremelési kérelmet felülvizsgálás céljából juttassák visz- sza azok előterjesztőihez, sőt, vizsgálják meg a már végrehajtott áremelések gazdasági indokoltságát is. A kezdeményezést magáévá tette a Jugoszláv Dolgozók Szocialista Szövetsége (népfront) és a kormány is. A határozott fellépés egyrészt abból a felismerésből fakad, hogy a mostani áremelkedések veszélyeztetik az egész társadalom által alig pár hete elfogadott hosz— szú távú gazdaságszilárdító program megvalósítását. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen gyors és nagyarányú drágulás — a kényszerű gazdasági-fogyasztói megszigorítások által hivatalosan is „beütemezett” átmeneti életszínvonal-csökkenésen túl- menve — immár a lakosság jelentős rétegeinek okoz megélhetési gondokat. A szakszervezetek sürgős szociálpolitikai intézkedéseket helyeztek kilátásba azok védelmére, akiknek életszínvonalát, leginkább veszélyeztetik az áremelkedések. Javasolták, hogy a jövőben minden alapvető élelmiszer áremelését, illetve a lakásköltségek drágulását automatikusan kísérjék kompenzációs szociális intézkedések. Az áremelések által legsúlyosabban érintett rétegek emberek millióit jelentik. A sajtóban erről közölt adatok szerint Jugoszláviában a munkaviszonyban lévők körülbelül 40 százaléka csak egy jövedelemmel rendelkezik, s ez a dolgozók felénél nem éri el a 13 000 dínáros országos átlagot. Körülbelül 850 000-re tehető azoknak a száma, akik 8000 dinár alatt keresnek, és a mintegy kétmillió nyugdíjas 40 százalékának 6000 dinárnál kisebb jövedelemből kell megélni. Az állástalanok száma a legutóbbi kimutatás szerint jóval 900 000 felett van, és a veszélyeztetett kategóriába sorolandók a tanuló fiatalok is.
