Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-11 / 189. szám
1983. augusztus 11. A KÉPÚJSÁG FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK A mezőgazdaság az idén sem nélkülözheti a külső segítséget. Jól jön mindenféle segítség, amellyel a betakarítást meg tudják gyorsítani. Az idei nyáron is már rég kinyitották kapuikat az önkéntes ifjúsági építőtáborok, amelyekben közel hatvanezer diák tölti el vakációja egy részét. A fiatalok többsége ezúttal is főleg a gyümölcsszedésben segédkezik, sok esetben jeleskedik. Tolna megyei diákok is a Törökbálinti Állami Gazdaság barackosában tevékenykednek. Megyénk tizenhárom középfokú tanintézetének 650 diákját látogattuk meg Törökbálinton. Érkezésünk idején éppen turnusválfás van a táborban. A zászlófelvonáshoz félsorakozott fiatalok az ‘ilyenkor szokásos eligazítást hallgatják figyelmesen.' Az ismerősen csengő szavak, mondatok után a DlVSZdnduló hangjaira felkúszik a zászló, és megkezdődik a munkával teli, de mégis Vidám két hét. Már az ellső napon is él a tábor. Egyesek az 'ismert, mások a még ismeretlen szobákat próbálják otthonossá tenni, „belakni”. Régiek és újak kisebb csoportokban beszélgetnék,1 énekelnék. Jókedv, Vidámság, közös emlékek idézése mindenütt. Egy árnyas fa alá húzódunk a táborvezetővel, Horváth Jánossal és Lukácsi Bélával, aki az összekötői 'feladatokat látja el a gazdaság és a tábor között. Tőlük informálódunk. Lukácsi Béla már sorolja is: — Negyedik éve táboroznak Tolna megyei diákok Törökbálinton és azt tapasztaltuk, hogy nagyon jól dolgoznak. Az előző turnusban volt néhány olyan brigád, amelynek tagjai az alkalmi munkásoknál jóval többet teljesítettek. Jód jön a segítség, hiKovács Zsófia „Ha nincs asztal, jó a hátad is” Törökbálinti ÁG — Akkor van baj — jegyzi meg Gaesánlyi Kati —, ha rothadt a barack, mert az célzás. Aztán ismét a munkára terelődik a szó. — Napi száz forint értéket kell produkálni, s ebből harminc a miénk. Mindig a hét Végén van fizetés és ígjr a második hétre is megvan a zsebpénzünk — mondja Kovács Zsófi, majd hozzáfűzi: Egyébként a minimumért — hetven forintért — is jár már a kimenő. Élnek ezzel a lehetőséggel a táboroZők, hisz Szabad idejükben — kedd, csütörtök, szombat, vasárnap — bemennek majd Budapestre... Az értkelésről beszélgetve megtudhatjuk, hogy van egyéni, brigád, és iskolai szintű iis. Az utóbbinál mindig a szekszárdi ganaysok vitték el a pálmát. Ezt a hagyományt az idén is szeretnék folytatni. ják és eljuttatják a megfelelő nevet Viselőhöz. Van amikor kiderül a küldő kiléte is. A napi négyszeri étkezésről elmondják, hogy nincs a minőséggel probléma. Zsíroskenyér is állandóan „kapható”. Az étrend összeállításánál kikérik a táborvezetőség Véleményét. A Kovács Zsófi által vezetett tábortanács továbbítja a javaslatokat, kívánságokat a táborvezetőségnek, de e testület mellett jó szolgálatot tesz a „Kívánságláda” és az „Az a vélamjényem” Című doboz is. Szabad időben sem tétlenkednek a táborlakók. Gazdag program várja őket. Budavári Miklós a fő szervezője ezeknek. Politikai kaszinó, tréfás játékok, vetélkedők, sportversenyek gazdagítják a napot. Az ezeken való részvételért és az egyéb tábori munkákért Háry-tallérokat lehet szerezni, melyekkel aztán a végső árverésen sokféle árut vásárolhatnak. Tavaly is minden elkelt, még az a h'úskfl&fifoló is, amivel a felkínált árak „leütését” végezték. Aztán lesz aeröbik a lányófcmak, GácSályi Kati vezetésével. A fiúk pedig már nagyon készülnek, hogy legeltethessék szemüket. — 'Jön Chrudinák Alajos és dr. Veres Pál is — közLilk Vidámán a lányok. — Jó lenne, 'hla a Magyar Ifjúság népszerű orvosa a tábor kezdetén itt lenne, mert akkor néhányan már most hasznát vehetnék tanácsainak — nevetnék össze Cinkos mosoly- lyal. Nem pihen majd a tamási Fehér Józsi gitárja sem és a hangoson hangosan sugárzandó „Szív küldi..is színesíti a programot. A közösen megtartandó születésnapokra az idén is megrendelték már a tortákat. Minden együtt van Törökbálinton, ami a jó munka és a kellemes időtöltés feltétele. Nem Véletlen, hogy Ga- csályi Kati és barátnői az előző, táborban — iNagyhör- oSökpusztán — kimosták az összes szennyesüket, hogy onnan egyenest Törökbálintra tudjanak jönni. A lassan leereszkedő törökbálinti este ugyanúgy köszöntötte a táborlakókat, mint tavaly, s a halkan ne- szező lombok is az emlékeket suttogták azoknak, akik előző évi jó munkájukat akarják megismételni. Építőtábor ’83 — Nyolcágyas szobákban Iákunk, ebben az ismerős épületben — kezdi a beszélgetést Gaosályi Kati — A mi lakrészünk jöbb a fiúkénál, meg az az igazság, hogy mi, lányok, hazulról hozott képekkel megrpóbáljuk otthonosabbá varázsolni a szóbán- kat. — Mi is elkészítettük már a dekorációt — szól közbe Reiöhardt Ibolya. Találtunk egy széntablettát és egy selyempapírra rajzoltunk vele. Lám csak, mire jó egy tabletta, ha az orvos másképpen nem rendeli! ' szén a diákok nélkül nem tudnánk megoldani a betakarítási munkákat. Ezért kötöttünk hosszabb távra szóló szerződést a Tolna megyei KlSZ-bizottsággal. A munka megszerettetésén túl célunk az is, hogy összehozzuk ezeket a gyerekeket és erősítsük a közösségi szellemet. Horváth János táborvezető, aki „civilben” a szekszárdi 505. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet szaköktatója, elmeséli, hogy jól sikerült a mozgósítás, hisz kétszázzal többen jelentkeztek, mint amennyire igény volt. Így, sajnos, sokan nem jöhettek ide építőtáborozni. Erdei Jánosné gondnok, aki közben csatlakozott hozzánk és eddig csak hallgatott, meg helyeslőén bólogatott, most Véleményt mond: — A Tolna megyei gyerekekkel féle annyi gondunk sincs, mint a más megyebeliekkel. Sókkal jöbb magatartásúak. Egyszóval: aranyosak. Jólesik az elismerő szavakat nyugtázni. — Vajon a diákok is elégedettek? — hozakodom elő a kérdéssel. Beszélgetőpartnereim nem késnek a válasszal, szinte egyszerre mondják mindhárman, hogy kérdezzük meg őket. Hamarosan erre is sor kerül. Kovács Zsófia gyönki, Gaosályi Katalin, Reiöhardt Ibolya és Bogár György szekszárdi diákokkal ülünk össze egy kis tereferére. Mind a négyen „régi” építőt á borozóknak számítanak, s nem először vannak Törökbálinton sem. Vallják, hogy nem a pénzért, hanem a társaságért, a közös élményért, a régi barátságok ápolása, az újak kialakítása végett jöttek táborozni. Már otthon is úgy szervezkedtek, h-ogy együtt lehessen a megszokott baráti társaság. Szívesen 'beszélnek tehát jelenlegi munkájukról, mert közben felidézhetik a közös emlékeket. Az „elégedettek Vagytók-e” kérdésre egyértelmű igen a válasz. — Emlékeztek a „szerelmes” barackra? — kérdez közbe csillogó szemekkel Reiöhardt Ibolya. 'Mindnyájan mosolyognak. Hogyne emlékeznénk rá! Nem lehet azt elfelejteni. Máris mesélni kezdik a történetet. Amikor a fiúk szedik a barackot, ráírnak egy lánynevet és egy üzenetet. Aztán a futószalagnál dolgozók ímegtalál— Egyébként két műszakban 6-tól 12-'ig, illetve 13-tól 19 óráig dolgozunk — jegyzi meg Bogár Gyuri, aki az idén végzett a szekszárdi Garay Gimnáziumban. Barackot szedünk, válogatunk és exportra csomagolunk. Nem nehéz a munka. A jó kollektívában élvezet dolgozni. Szerelem születik? Reichardt Ibolya Gacsályi Katalin Bogár György Fehér József (jobbról) dalt tanít ÉKES LÁSZLÓ Fotó: Kapfinger András
