Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-11 / 189. szám

1983. augusztus 11. ÜÉPÜJSÁG 5 A közművelődés kérdései fi restaurátor lA művelődés, szempontja­iból értékes tárgyakat, emlé­keket a múzeumok gyűjtik. Ott dolgozzák fel. tudomá­nyos gonddal, majd idősza­kos vagy állandó kiállítások keretében ott is mutatják be (azokat. Az idők (folyamán megrongálódott műtárgyakat a látogatók gyakran eredeti szépségükben láthatják (vi­szont egy-egy tárlaton. Az értékes Leletek helyreállítási miunkáit a múzeumok mun­katársai, a restaurátorok végzik. * A (Béri .Balogh Adómról el­nevezett szekszárdi (múzeum, egyik restaurátora 'Bucsányi Kálmán. A hűvösnek vélt restaurátori műhelyben be­szélgetünk vele. Nem. szá­molta a múzeumban eltöltött éveinek számát, csak vála­szában döbbent rá, hogy már két évtizede ezen, a helyen dolgozik. .(Mezőgazdasági technikumban érettségizett,, de a múzeum, a rajzolás, mintázás, a régi fegyverek jobban vonzották. Ezért lé­pett erre a pályára. — (Mit tudott az akkord kö­zépiskolai diák a megyei múzeumról? — Mészáros Gyula volt a múzeum igazgatója húsz év­vel ezelőtt. Az ő tollából megjelent dolgozatokat' tai- nulmányozva, ismertem .meg a múzeum történetét. Ezek­ből megtudhattam, hogy az úgynevezett közművelődési tevékenység már 190il-íben is célja vől.t a múzeum alapító igazgatónak, Wosin.sky Mór aipátp’ébánosnak. Ma széle­sebb körben valósul meg a múzeum, az iskolák és más üzemek, vállalatok, egyéb munkahelyek ib-a-rtá-i, köreivel való együttműködés. Szerződéssel került Bucsá­nyi Kálmán a (múzeumba, csak később sikerült végle­ges álláshoz jutnia. Szaktam- foLyamok, majd az iparmű­vészeti főiskola restaurátor szakán szerzett (diplomája segítségével Ismerkedett meg; mesterségével. — A restaurátor milyen- mértékben. vesz részt, meny­nyire van jelen az ásatások­ban? — Ritkán van lehetőség, te­repen (dolgozásra, helyszíni konzerválásra — mondja [Bucsányi Kálmán. — Talán éppen ezért olyan emlékeze­tesek azok az alkalmak, ahol mégis ott lehettünk. Nagy él­mény -volt számomra- az első években, az -etei kincslelet. Az egykori mezőváros Szek- szárid—IBátaszók között, Decs határában, a római hadiiút mellett terült eklttaVáros- hely-dűlőben kerültek elő a kincsek, szántás közbeni A próbaás,atás során a lelet- anyagban, ha jól emlékszem, ötezer pénzdarabot és apró nyék súlyos sérüléseket szen­vednek. — Milyen a munkafolya­mat a leletek .beszolgáltatása után? — Általában tisztítással kezdjük, ami már óvatosságot követel. Eltűnhetnek értékes,, sokatmondó részletek. Külö­nösen azoknál az edényeknél kell .vigyázni, ahol fiölidifesté- kekkel díszítettek — magya­ráz Bucsányi Kálmán,. — A felületre tapadt agyagos, ré­teget vízzel, puha szőrű ke­fékkel távolítjuk el. A szá­radás után, összeválogatjuk a profildarabokat, amelyek már jelzik a formát. Előfor­dul, hogy egy-egy edény na­gyon sok darádra tört, ilyen­kor az elképzelt felépítési ■módtól el kell .térni. Külön kell ragasztanunk az edény alsó harmadát, külön, a fel­sőt és külön a fülét, ha volt. Szitált, előre festett gipsszel néha kiegészítést is kell vé­gezni. A porfestékbe kevert gipszbe pár csepp denaturált szesz a1 színt homogénebbé teszi. ,A konzerváláskor, iha az edényt benzinben, oldott méhviasszal átitatjuk, akkor esztétikusabb külsőt adha­tunk a tárgynak. Mindez ese­tenként változik, természe- teseni. — Elhangzott az előbbiek­ben, hogy értékes részlet... tulajdonképpen mit tekint értéknek a restaurátor? — Érték számomra az olyan tárgy — gondolkodik pilla­natig a restaurátor —, amely­ben a kort tisztelhetem. A középkori tárgyakat szere­tem, de az őskorét j óbban. Tudóim, hogy nehezebb körül­mények között alkották, hoz­ták létre azokat. Mégis néha praktikusabb formák szület­tek akkor, mint napjainkban. Ami ma művészetnek számít, azt Valamikor egy jó mester végezte. Menjünk még távo­labb az időben. Attól a pil­lanattól kezdve, amikor az ember megmunkálta a követ, fát, bőrt, megvolt arra a le­hetőség, hogy ezekből a meg­munkálásokból ki,sarjad jón a művészeti technikák egyike. A régészeti kutatás — hiszen ismeretes — számos ember- klészítette tárgyat hozott nap­fényre, amelyek már neveze­tes jeleit mutatják az ősem­berek m űvésZk edésének,-r Évezredes, évszázados tárgyak között töltött egész napót kell, hogy oldja, ellen­súlyozza valíami. A beszürtaü- léSt miivel tarkítja? — Valamikor a mozgás, a sport kapcsolt ki. Később, mint annyi más ember,, én, is a növények, gyümölcsfák gondozásában kerestem és találtam meg a feloldódást. A Sió csárda fölött van kis tanyám kétszáz négyszögöl kerttel, ahova a családommal ki-[kijárunk. Hasznosabb hobbinak te­kinti Bucsányi Kálmán a raj­zolást, a publikációkhoz ké­szített grafikai munkákat. Így kétszer is 'kapcsolata lehet egy-egy tárggyal. Először mint restaurátor, majd grafi­kusként veszi kezébe. — Látogatóként más mú­zeumokat is felkeres? — Most készülök családom­mal görögországi kirándulás­ra. A terveinkben időnk egy részét múzeumokban töltjük. DECSI KISS JÁNOS gyűrűket sikerült összegyűj­teni.. — A másik izgalmas fel­adat volt — folytatja a res­taurátor — a szekszárd—bo­gyiszlói úton az avar kori ásatás. Több mint hétszáz sáros temetőt és a hozzá kap­csolódó telep feltárását vé­gezte dr. Rosner Gyula. A körülbelül négyszáz négyzet- méternyi területen több la­kóházat és az akkori kézmű­vesség fejlettségét bizonyí­tó fazekaskemencé.t bontott ki. A kemencék kiemelése, majd' a kiállításon elhelyezé­se másfél hónapos munkát jelentett. Bucsányi Kálmán tisztítot­ta és konzerválta a -báta-szé- ki római temető kiállításra kiválasztott anyagait is. Ez háromszázötven darab vas,, negyven bronz, ötiven. ezüst és száz (darab üvegpaszta- gyöngyöt jelentett. , A (bo­gyiszlói, úti égetőkemenee rekonstrukcióját is ő végezte. iNem titkolt büszkeséggel vezet ,a nem mindennapos le­lethez, a kiállítás kiemelkedő zugába, a kemencéhez El­képzelni is nehéz, amint a négy-öt méter föld alatti mélységiből a lehetőség sze­rint épen kiemelik, szállít­ják majd kiállítják a közel tíztonnás kemencét. A sem (anyagot, sem emberi fárad­ságot nem kímélő munkát egyetlen -cél vezette, hogy a látogatót nem szabad be­csapni és -mindig a legerede­tibb formában kell a leletet bemutatni. Ezért a szállítás­ihoz kalodába szorították, be­lül gipsszel, fűrésaporral bé­lelték a kemencét. — Természetesen, nem gya­koriak az ilyen -méretű lele­tek — néz vissza a- lámpák­kal megvilágított kemencé­re. Leginkább zacskóiba zárt apró darabokból kell- a hely­reállítást elvégezni. Ma már nehéz erőgépek járják a ta­lajt, ezért néha a- -talált edé­A tárgyak a publikációhoz készült rajzaikkal ősi formák a restaurátor kezében Természetvédelmi és ornitológiái tábor Dombóváron A varsákat ellenőrzi Szla- vati Tamás ritkábban gyűrűzött fajok közé tartozik. Pau-nisztikus szempontból érdekes, hogy három tüosöklmiadárfajt, hét poszátafajt és guvatot sike­rült böfögni és gyűrűzni. A ritkábban megfigyelhető fajok közül láttunk barna ká­nyát, szürke cankót, gyurgya­lagot, kabasólymot és kis- vöosköt. A táborban dolgozók közül dicséretet -érdemel munkájá­ért a tamási Orovicz Viktor, a simontornyái Dallas 'Lász­ló, a dombóvári Kovács Lász­ló, Orbán Zoltán ás Kolozs­vári József. Az eredményes munkánkat igazolja, hogy a táborlakói a táborzáráskor így búcsúz­tak egymástól: Viszontlátás­ra, jövőre. NAGY SÁNDOR Fotó: Dombai István lágyszárú növényeit vizsgál­ták. A botanikai munlka ered­ményessége érdekében a cso­portok a Béke parkban is vé­geztek szakmai munkát. Varga András segítségével megfigyelték a fiatalok ha­zánk védett áll'afait, összeál­lították a tavak és a Konda- patalk állatfaunáját, és na­gyon sok árHaíhatározáSt vé­geztek. Közös program keretében megtdkintettük a város szennyvíztisztítójának mű­ködését. A tanulók láthatták a mechanikai, biológiai és vegyi kezelést, tájékoztatóban hallhattunk -a problémákról, gondokról és az új tervek­ről. A völgyben tizenkét darab japán függönyhálával fogtuk a vonuló madarakat. A kü­lönböző élőhelyekre kihelye­zett hálók a hat nap alatt 28 fajhoz tartozó 577 ‘ madarat fogtakj A legnagyobb pél­dány-számiban a molnár- és a füStifecSkére került a gyűrű. A réti és a berki tücsökma­dár, a jégmadár, a kerti po­száta, a kormos légykapó a (TUDÓSÍTÓNKTÓL)-A Magyar Madártani Egye­sület 28. számú dombóvári csoportja július 30-tól -au­gusztus 5-dg tábort szervezett. A dombóvári, tamási, simon­tornyai, paksi és nagymá- nyóki fiatalok a tüskei hor­gásztalak és halastavak kö­zött, a Komdanpatak völgyé­ben ütötték tábort. A tábor céljai közé tarto­zott -a természet- és a környe­zetvédelmi ismeretek gyara­pítása, előadások, beszélgeté­sek, terepjárás és vizsgálódás keretén belül, a vonuló ma­darak gyűrűzése és a faunisz- tilkai munka. Oél-unk volt még a táborlakók 'felkészíté­se az „Akdió Hungária”- és -a TOTHtáborokna, valamint olyan táborhelyét akarunk kial-ákítanli, ahol évente talál­kozhatnának és dolgozhatná­nak a természet iránt érdek­lődő fiatalok. A tanulók három műnk a- osoportban dolgoztak, s „for- gószínpadsZerűen” váltották egymást. így minden táboro­zó két napig ismerkedhetett a madártani, botanikai és zoológiái területekkel. A tá- borozók részérte munkafüzet készült, amelybe feljegyez­hették a megszerzett ismere­teiket és megfigyeléseiket. A három munkaterületen sokrétű feladat okát végezték. A madártan keretében a m-a- dárgyűrűzéssel, a gyűrűzés céljával, terepismerettel, há­lózással, a kandlik használa­tával, fajiismeretekkel, fau- n-iisztikai jelentés készítésével foglalkoztak. (CSilk Márta, aki a botani­kai 'munkákat irányította, előadásokat tartott az új ter­mészetvédelmi törvényről, hazánk nemzeti parkjairól, tájvédelmi körzetekről és a b i oszféra-rezervátum okról. Talajt, vizet és mikroszkopi­kus élőlényeket, valamint a tavak környékének fás és Könnyű a nőknek? Se perben, se haragban nem vagyok azokkal, akik a különböző fórumokon al­kalmasint -megengedik maguknak a nők lekezelését. Azt viszont kimondom, hogy baj van ítélőképességükkel és annak gyó­gyítását legjobb ha oktalan férfigőgjük el­oszlatásával kezdik és akár nyomban! Segítségül a statisztikák tanulmányo­zását ajánlom. A számadatok már első blikkre elárulják, hogy nálunk a mérleg nyelve a nők javára billent. Magyaror­szágon ugye 10,7 millióan élünk, a női né­pesség pedig meghaladja az 5,7 milliót. Alig valami bogarászás még a számok kö­zött, s kiderül, hogy ezer férfira ezerhat­vanhat nő jut, következésképpen a nők helye, szerepe a társadalomban egyenlő rangú-fontosságú a férfiak helyével, sze­repével. Ez törvény és természetes is, lé­vén, hogy ugyanazt a munkát végzik, ugyanúgy tanulnak, dolgoznak mint a fér­fiak és mindezért azonos jövedelmeket, javadalmakat várhatnak el. S most áll­junk csak meg, mert már itt az „azonos­nál bizonyítható, hogy mégse könnyű, amit néha annak mondanak a bevezetőben em­lítettek. Más ugyanis hellyel-közzel a jog­szabály és más a gyakorlat. Bőven előfor­dul, hogy ugyanazért a munkáért a férfi­dolgozó kap több bért, hogy a nők mun­kakörülményei se rózsásak, hogy társa­dalmi jelenlétük súlya sem felel meg az e téren bekövetkezett haladás ellenére a számarányuknak. A társadalmi tisztségek­ben szép számú, mégis kevés a nő. Nem beszélve arról az egyenlőtlenségről, ami a nők alapvető hivatásából is fakad. A fér­fi készen kapja a munkájához szükséges családi hátteret. S tón ezzel is összefügg, hogy az elmúlt évtizedben megsokszorozó­dott a családi köteléket nem vállaló nők száma főleg a magasan kvalifikáltak kö­rében. Vegyük aztán a többgyermekeseket. Ök se dúskálnak sok könnyebbségben. Ma száz család közül átlag harmincöt gyer­mektelen, huszonhat az egy-, huszonkettő a kétgyermekes. A három, vagy több gyér. mekesek aránya éppen csak meghaladja az öt százalékot és nagyjából tíz százalék­ra tehető a gyermekét, vagy gyermekeit egyedül nevelő anyák aránya. Ennek egy­ötödét alkotják azok az édesapák, akik gyermekeikről egyedül gondoskodnak. Végül, a kifejezetten nagycsaládos nők­ről, akik tudatosan vállalják a gyermek­áldást és olykor kevesebb tiszteletet kap­nak tőlünk annál, mint amennyit megér­demelnek. Nem tudom, hogy azok közül, akik ragaszkodnak a „könnyű a nőknek!” sztereotípiájukhoz, juthat-e az az eszükbe, hogy mindent el kellene követniük a sok- gyermekes édesanyák hátrányos helyzeté­nek fölszámolásáért? Aligha. Pedig, pe­dig... de hát lehetne vállalni egy-egy túl­órát, hogy a mama idejében érkezzék a bölcsődébe, óvodába. De nagyon elkelne egyéb kisebb-nagyobb segítség is, ha meg­egyezünk abban ami kézenfekvő: tiszte- letreméltóak. Figyelmet, tiszteletet érde­melnek és ezt megadnunk nem jótékony kegy, hanem kötelesség! — á — Rovarmeghatározás az ernyősökön Foltos nádiposzáta a hálóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom