Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-11 / 189. szám
1983. augusztus 11. Képújság 3 Iparunk jelene és jövője (II.) A fejlesztés három szakasza Újszerű törzsgárdaszabályzat A 70-es évek elején kezdődő, az egéjz világgazdaságban végigviharzó árrobbanás különösen a nyersanyagokban szegény, kicsiny belső felvevő piaccal rendelkező országokat sújtotta, köztük Magyarországot is. A mi külkereskedelmi mérlegünk is romlani kezdett, ami a 70-es évek végén már mind feszítőbb gondokat okozott. A magyar gazdaság rövid három év leforgása alatt aligha fordíthatta volna pozitív irányba ezt a kedvezőtlen folyamatot megfelelően kiépített, korszerű ipari bázis nélkül. Ez még akkor is igaz, ha iparunk az elmúlt esztendőkben a korábbinál szerényebb ütemben és ágazatilag differenciáltan fejlődött. Egy ilyen ipari bázis nélkül nem tudott volna manőverezni az ország, nem lett volna áru-cserealapja, hogy részt vegyen a nemzetközi kereskedelemben és munka- megosztásban. Az ipar döntő mértékben járul hozzá az ország bevételeihez, s biztos .megélhetést nyújt mintegy másfélmillió családnak. 1950—70 KÖZÖTT: KIÉPÜLT A NAGYIPAR összehasonlításul álljon itt néhány nemzetközi adat: a magyar ipar termelése változatlan áron 1973—1980 között 33 százalékkal nőtt. Ez idő alatt az osztrák iparé 20.5, a belgáé 8,5, a franciáé 3, a hollandé 11 az NSZK-é 10, az olaszé 24, a svéd iparé 5, az USA és Japán iparé 13, illetve 23 százalékkal. Angliáé ezen idő alatt 4 százalékkal csökkent. A vizsgált hét esztendőben a kivitel növekedése ugyanebben a sorrendben így alakult: magyar 51, osztrák 45, belga 20, francia 50, holland 19, NSZK 34, olasz 65, svéd 16, USA 32, Japán 88, míg az angol gazdaság 20 százalékkal növelte kivitelét. Az egy főre jutó fogyasztás ebben a hét esztendőben Magyarországon 21 százalékkal nőtt, ezt az ütemet az említett fejlett tőkés, vagyis OECD-országok közül Ausztria (25,1), Franciaország (23,5), az NSZK (21,1) és Japán (21,1) haladta meg. Ezek a számok messzemenően igazolják a 40-es évek végén elhatározott gazdaság- fejlesztési irány helyességét; az agrárgazdaságú ország gyors és megalapozott továbbfejlődésének kulcsa az iparosítás. Egymást követték az iparfejlesztési programok, a 70-es évek elején már a harmadik fejlesztési szakaszba értünk. E szakasz legfőbb jellemzője az ipar teljes körű intenzifikálása, korszerűsítése. Az első szakaszban, az 50- es években kiépültek a magyar ipar alapjai — mindenekelőtt a kitermelő és az energiatermelő ipar. Ekkor főleg a vas- és acélipar, a kohászat és a termelőeszközgyártás bővült gyors ütemben. A második szakaszban, vagyis a 60-as években a továbbfeldolgozó és a végtermék-kibocsátó ágazatok indultak lendületes fejlődésnek, elsősorban az alumíniumipar, a vegyipar, s a közúti iárműipar. Ebben az évtizedben épült a Borsodi és a Tiszai Vegyi Kombinát, illetve a Tiszamenti Vegyiművek, megtöbbszöröződött a Péti Nitrogénművek, s a balatonfűzfői Nitrokémiai Ipartelepek teljesítménye. Megépült egy új, nagy kapacitású kőolajfinomító Százhalombattán. Munkába állt az ország első, korszerű, nagy könnyűfém (alumínium) hengerműve. Hatszorosára növelte teljesítőképességét az elsősorban közúti járműfő- egvségeket, valamint kamionokat és traktorokat gyártó győri Rába Vagon- és Gépgyár, valamint az Ikarus Autóbuszgyár. PROGRESSZÍV IPARÁGAK Az iparfejlesztés harmadik, jelenleg is tartó szakaszában a gazdaság intenzifikálása jegyében egyre inkább azok az ágazatok kerülnek előtérbe, amelyek a hazai adottságoknak és hagyományoknak mindenben megfelelnek: a könnyűgépipar, a híradás- és vákuumtechnikai ipar, a műszeripar, a számítástechnikai és elektronikai ipar, tehát a magas élő- és szellemi munka-tartalmú, s a kevésbé anyagenergiaigényes ágazatok. Kiépült két teljesen új iparág: a petrolkémiai és földgázipar. Megkezdődött több régebbi, nagy nemzetközi hírnévvel rendelkező magyar gyár rekonstrukciója: a többi között például a Láng Gépgyár turbina és kazángyártásának, a Magyar Hajó- és Darugyár kikötői portálüzemének, a Ganz-Mávag, valamint Ganz Villamossági Művek motorvonat, illetve villamosmozdony gyártásának, a Budapesti Híradástechnikai Gyár telefonközpont gyártásának és több szerszámgépgyár termelésének korszerűsítése. Ebben az 'évtizedben gyors ütemben fejlődött a nagy hagyományokkal rendelkező magyar agrárgazdaságon alapuló élelmiszeripar is. Általában elmondható, hogy a progresszív iparágak azok, amelyekben a tudományos-technikai haladás szerte a világon az utóbbi húsz évben különösen felgyorsult, s a magyar gazdaságban is a legdinamikusabb fejlődést mutatják. A gépiparon belül a leggyorsabban fejlődő al- ágazat az utóbbi két évtizedben az elektronikai eszközök gyártása: 1960-tól napjainkig több mint tízszeresére emelkedett a termelése. A magyar műszeripar teljesítménye több mint a hétszeresére, a villamosgép-iparé ötszörösére, a közlekedési eszközipar termelése pedig négyszeresére nőtt. A FELSŐ CSOPORTBAN A vegyiparon* belül a hagyományosan nagy nemzetközi hírnévvel rendelkező gyógyszeripar fejlődése nemzetközi összehasonlításban is páratlan volt: ennek termelése húsz év alatt csaknem huszonkétszeresére fokozódott, az exportja pedig csaknem harmincszorosára emelkedett. Ezek a számok az ipar súlyának egyértelmű és számottevő növekedését jelzik: Magyarország a 70-es évekre felzárkózott a korszerű mezőgazdasággal rendelkező ipari államok sorába, a közepesen fejlett országok felső csoportjához. GERENCSÉR FERENC (Folytatjuk) (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Bonyhádi Cipőgyárnak esztendők óta komoly gondot okoz a sziakmaii utánpótlás és képzés. Amíg az 1970-es évéklben közel 300 szakmunkástanulója volt, most a létszám 50 körül mozog. Hogy a vállalat javítson a helyzeten, igen sokat áldoz propagandára még úgy is, hogy a környező községekben — az iskolákban — filmes ismertető előadásokat tart a pálya- választó fiatalok részére. Az eredmény csak igen halvány, holott az ezernyoleszázas gyári létszám mellett igen nagy szükség van az utánpótlásra, a jól képzett fiatal szakmunkásgárdára. A követélmények nagyok. A gyár kényszerhelyzetében igen elmés gyakorlatot kezdeményezett. Elkészítette és hatályba léptette újszerű „törzsgárdasZabályzátát” mely lényegesen jobb anyagi és erkölcsi megbecsülést biztosít azok számára, akik stabil munkaerők, hosszú évek óta hűséggel dolgoznak a vállalatnál. Ezzel elérik, hogy még a segédmunkások is az évek során több munkafolyamatot megtanulnak, jobb minőségi munkát végeznek és nem utolsósorban fegyelmezettebbek. A törzsgárdatagság még a segédmunkásoknál is igen jelentősen megmutatkozik az anyagiakban. A gazdaságos termelés, a jobb minőség, a divatos cipők gyártása ma létfontosságú szempont, hiszen a hazái piac mellett a külföldin különösen oda kell figyelni, hogy mit „hoz” és mit „követel”. A gazdasági érdekeknek megfelelően az a célja a vállalatnak, hogy a hosszú ideje jól, fegyelmezetten és példamutató magatartással dolgozókat — a vállalat törzgárdaíagjait — erkölcsi és anyagi elismerésben részesítse. A törzsgárdatagság megkülönböztetett elismerést jelent. E kategóriába azok vehetők fel, akik legalább ötéves, megszakítás nélküli munkaviszonnyal rendelkeznek. A törzsgárdatagság fokozatai: I—IX. fokozat az 5 óv munkaviszonytól 45 évig. A törzsgárdatagok a meghatározott munkaviszony alapján erkölcsi elismerésként törzsgárdaljelvényt kapnak. 5 éves vállalati munka- viszony alapján „5 éves” jelvényt, majd újabb 5—5 évi munkaviszony alapján egészen 45 éves munkaviszonyig ennek megfelelő évi jelvényben részesülnék. Az anyagi elismerés mellett a tagokat az említett fokozatonként jutalom illeti meg. Az I. fokozatban minősítettéket 5 év után 2000 forint, majd emelkedő jutalomként például a IX. fokozat után már 8000 forint jutáimat kap a törzs- gándatag. A fentieken kívül még egyéb — jelentős — juttatás is kapcsolódik a törzs- gárdatagsághoz, például előléptetés, magasabb kategóriába való sorolás, lakásépítés- hozzájárulás, családtagok felvétele, napközibe való felvétel, segélyek juttatása, vállalati üdülőbe való utalás. A szabályzat rögzíti a törzsgár- datagók egyéb jogait, kötelezettségéit s a szankciókat is. A Bonyhádi Cipőgyár törzs- gárdaszabályZata nagyon hasznos alkotás. Sokat nyújt a becsülettel helytálló munkavállalónak, de jól jár a vállalat is, hiszen évről évre pótolhatja a szakmunkásokat is, és végül is nemcsak a kényszerhelyzet szülte az új szabályozást, hanem a bölcs előrelátás. HORVÁTH JÓZSEF Szekszárdiéi a Bajkálig (I.) Miért megyünk Szibériába? A címben feltett kérdésre könnyű válaszolni: — Azért, mert lehet! Még pontosabban aZért, mert az IBiUSZ idei programfüzetében meghirdette, méghozzá olcsón hirdette meg. Hiszen az irdatlan távolság — oda-vissza jóval több, mint 12 ezer kilométer — a költőpénzzel együtt se kerül többe kilométerenként 1 forint 50 fillérnél. Ennyiért idehaza gyalogolni is ritkán vagyok kapható. Útra kelésünk indokai azonban komolyabb részletekben se szűkölködnék. Az a középiskolai történelemtanítás, melyben 1938 és 1946 között részesülni szerencsém volt, joggal megérdemelt minden dicséretet, hisz máig belőle élek. Európa- centrikusságát azonban nem lehetett tagadni. Ez érthető volt, hiszen Eurázsiának ez a kis féregnyúlvánnyi csücske gyakorolta ez ideig a legnagyobb hatást földgolyónk sorsára. De azért máshol is Virágoztak kultúrák, -történt egy s más. Szibérián keresztüli zúdultak például üde a hunok, továbbá az a népvándorlás, melynék keretén belül, inkább akaratlan, semmint akarva mi is megérkeztünk. Majd a mongolok, akik legalább olyan változásokat vittek -végbe az akkori világ térképén, mint a main a II. Világháború. Szibériáról az átlag magyarnak (és az átlag újságírónak) mégis csak meglehetősen nagyvonalú ismeretei vannak. Valamikor megtanultam, hogy itt folyik az Ob, a Jenyiszej és a Léna. Itt a Bajkál, a természeti kincsek „felmérhetetlenek”. Szűzföldeket törtek fél, Itt épül a ISAM vasút és önmagában is elképzelhetetlen hosszúságú olajvezetékek. Valamikor a fehérek elleni harcokban magyar vöföska- tonák tízezrei verekedtek Idegenvezetőnk eligazít Szibériában és haltaik meg valószínűleg soha ki nem deríthető számban ezen a tájon. Családi összefüggés: — keresztanyám férje 1914-től 192-2-ig nyolc hosszú esztendeig kényszertartózkodott Krasznojarszkban, ugyanott, áhol Gyórii Géza. Sajnos, többé soha nem kérdezhetem meg, hogy ismerte-e a költőt, mert már ötödik éve halott. Mindez szintén közrejátszik abban, hogy miért kerekedik fel az ember Szibériába. Meg a nagyok nagyja, F. M. Dosztojevszkij, akinek „Feljegyzések a holtak házából”-ja omiszk’i személyes tapasztalatokon, a katorgán alapul. Útba indulás előtt egyébként nem könnyű forrásmunkákhoz jutni. A „Szovjetunió” című Fanorámamtitoönyv szerkesztői elég szűkszavúan foglalkoznak ezzed a tájjal, sejt- hetőleg nem számoltak komolyabb turistaforgalommal. Marad Csehov nem éppen mái „SZachalin”-ja, aki az oda vezető nem csekély távolságot velünk ellentétben nem expresszél, hanem fogattal tette meg. Maradnak továbbá a lexikonok -és néhány atlasz, egymásnak kaoéran ellentmondó adatokkal. Nem kell nagy ész (továbbá kézikönyv-kiadásunk sebességének ismerete) ahhoz, hogy megsejtsük, az adatokkal bajos utolérni a fejlődést. Ez legjobban egy pompás riport- kötetből derül ki, mely nálunk 1977-ben jelent meg. L. J. Sirikarjev,* az Izvesztyija irkutsZki szerkesztője írta. Csodálatos egyvelege a történelmi tényéknek, közgazdasági adatoknak, fényképeknek és olykor hiimniikus magasságokba szárnyaló beszámolóknak. Az ember szeret ábrándozrii: — de jó lenne Sinkarjev kollégával találkozni Valahol IrkutsZkban, csája, de persze iaz se baj, ha vodka mellett... Az IBUSZ-program tajgai kirándulást is hirdet, piknikmok és szolgáltatások vonzóerőt jelentenék, illetve ha nem tartják be azokat, elriasztanák egy nétán elkövet - kezhető másik úttól. Mindez még osak ezután válik el... A tajgáról egyelőre sejtelmem Sincs, de miért ne higgyek a precíz megfigyelő Csahovnak, aki így írt: „A tajga ereje és varázsa n@m a faóriásokban, nem a síri csendben rejlik, hanem ábban, hogy csak a vándormadarak tudják, hol 'is van a vége... az a mondás, hogy ,az ember a teremtés koronája’ sehol nem hangzik olyan hamiáan és szégyenlősen, míht Itt... A t áj gát nem lehet a megszokott emberi mértékkel mlémli.” Tartók tőle, hogy Szibériát sem, melynék 10 millió négyzetkilométeres területén 107 és fél Magyarországnak lenne hély, de 6 millió négyzetkilométer erdejében még mindig 64 és félnék. Az én felfogóképességem egyetlen Magyarország elképzelésénél véget ér. Az IBUSZ-program egyébként becsületesen közli, hogy a Moszkva—IrkutsZk 5190 kilométeres táv 87 órát igényel majd a tramszszibériai exp- resszen. Ismerőseink, barátaink többsége ennék hallatára felhorkan és élmeállapotuhk épségéért aggódik. Mi önmagunkért, hiszen ennyi vonatozást csák tudomásul venni vagyunk képesek, de átérezni egyelőre nem. AzZal Vigasztaljuk magunkat, hogy utunkban épp ez a legizgal- masább, hisz vonatablakból nézve úgy pereg majd le előttünk a táj, mint egy színes film. Hogy milyen lesz a film, azt nem tudom, mert riportsorozatomnak ezt a részét még indulás előtt, itthon írom. * \ Tehát miért megyünk Szibériába? Azért is, mert tud- turikfcal ezt az utat még magyar fotóriporter-újságíró páros sóha nem tette meg. Majd elválik, hogy érdemes-e elsőnek lenni.,. (Folytatjuk) ORDAS IVÁN— BAKÓ JENŐ Odalenn a Kárpátok ... (meg egy repülőgép) kel egybekötve. Esendőségem teljes tudatában bevallom, hogy ez is útba kelésem egyik indítéka volt, ami a jó hírverés hasznaként is felfogható. A kecsegtető prograAmit csak elképzeltünk: — Indulás Moszkvából Irkutszk. ba
