Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-20 / 197. szám

a Képújság

1983. augusztus 20.

A kislányok már anyukék.

Akivel nem történik semmi

Jó kezekben...

Újsághír: Dr. Tlllmann József, a bogyiszlóiak körzeti orvosa az 1983. évi Semmelweis- évforduló alkalmából részesült eredményes munkája 'alapján a „Kiváló Orvos” kitüntetésben.

'Ismerősök és ismeretlenek, laikusok és pályatársak szóban és levélben igen sokan gratuláltak dr. Tillmann Józsefnek, akinek kétségkívül jóleshetett a figyelmesség, de váltig azt állítja, hogy ő semmli különöset nem csinált, „csák'' dolgozott és nyilvánvaló, hogy ezután is ezt fogja tenni.

Vitatkozzunk? Értelmetlen. A megjegyzés azonban, hogy a hazánkban ez idő szerint tevékenykedő körzeti orvosak közül kevés bizonyult eddig még Kiváló Orvos kitüntetésre érdemesnek, nem érdektelen. A gyógyítás-megelőzés első vonalát jelentő alapellátás reputációja

ugyanis még napjainkban sem olyan, mint amilyen az alapellátás mai színvonala alapján bízvást lehetne!

*

Bogyiszló tehát és egészségház... Délelőtt a felnőtteket látta el dr. Tillmann József. Most, amikor fél hármat mutat az óra. Bogyiszló legkisebbjei meztelenkednek a részükre elkülönített váró vetkőztetőasztialain, hogy be- sorjázhiassanak egymásután a rendelőbe, ahol a doktor bácsi a védőnővel fogadja a mamákkal, nagymamákkal érkező csöppségéket.

A várakozók szívesen veszik az érdeklődést, és válaszaikból először az derül ki, hogy büszkék az orvosukra, áki „nagyon jó ember, de tud szigorú is lenni, ha kell”. Másodszor azt árulják el a rögtönzött közvélemény-kutatás résztvevői, hogy „Till- mann doktort” annyira bogyiszlóinak tartják, hogy nem is emlékeznek már arra, hogy mikor jött ide.

— Nem volt pedig mindenkor itt — veti közbe egy •nagymama korú asszony —, szóval nem idevalósi születésű.

— Számít az?

— A csodát... Csak az számít, hogy jó kezekben vagyunk. Alig vártuk, hogy hazajöjjön a szabadságáról a doktor úr. Hiányzott.

— Nem voltak orvos nélkül! — mondom és többen is próbálkoznak; de egyszerre a helyreigazítással. Hiányt csakugyan nem láttak, helyettes volt, de mégis „az az igazi ha a doktor bácsi itthon van”.

— Bácsi?

— Hát — mondja egy szőkefürtű fiatalasszony zavartan —, én úgy tízéves lehettem még, amikor a doktor úr idejött, ha jól tudom Szekszárdiul. Én mondhatom, hogy bácsi.

*

Negyedórával később, a szolgálati lakás kellemes nappalijában ülünk és meg- erősíttettik a bácSi.ság. Negyvenhat évesen már rászolgál az ember erre a titulusra. De, ha orvos valaki, 27—28 évesen se sértődhet meg, ha egy 50—60 éves beteg szorongását leplezendő, bizalmát kifejezendő „lebácsizza”.

— Azt hiszem, velem rosz- szul jár — közli egy kölás koccintás után dr. Tillmann József —, az újságírónak biztosan nem az olyan riportalany az álma, mint én. Tudja, velem semmi érdékes nem történt és történik. Elég régóta van ez így, de nem gondolok rá. Az érettségi találkozókon szokott a dolgom nehéz lenni. A többiek tele vannak színes mesékkel, mindig elő tudnak állni olyasmivel, ami új...

Dicsérem az egészségháznak nem véletlenül aposztrofált körzeti orvosi rendelőt, tanácsadót, szolgálati lakást, mely nemcsak nemrég épült, kevés hasonló is Van a megyében. Nefm is annyira külcsín, mint belbecs dolgában kivételes helyzetű a bogyiszlóijaik egészségháza. S ebben köztiszteletben álló orvosnak nem kis szerepe, érdeme volt és van. A rendelőből ugyanis nem hiányoznak azok a diagnosztikus eszközök, melyek nélküli utazhatnának a bogyiszlóiak a megyei rendélőintézet szakrendeléseire... A legtöbb vizsgálat elvégezhető helyben. Dr. Tillmann József a heilyi tanács vezetőivel egyetértésben és feletteseinek támogatását élvezve megteremtette a lehető legjobb munka- körülményeket. így törekedhet befejezett ellátást adni a 2800 lelkes község lakóinak, végezni a gondozás munkáját, tapasztalatait szüntelenül bővítve az orvoslás legújabb eredményeinek ismeretével.

Szóval lenne mesélnivalója, ha olyan ember lenne, aki mesélni széret.

*

Amikor Pécsett megkapta az orvosi diplomáját már nős volt és egy fiúgyermek édesapja. Ma ez a „fiú” ötödéves orvostanhallgató. (A középső fiú 16 éves, a legkisebb 9, és mint mondják, „igazi falusi gyerek, imádja az állatokat, lehet, hogy nem emberorvos lesz belőle”.) Szekszár- don, a megyei kórház belgyógyászati osztályán kezdte pályafutását dr. Tillmann József, majd 1966-ban települt Bagyiszlára. Előtte Szekszár- don próbálkozott a körzeti orvoslással. Ez nem elégítette ki, szerteágazóbb orvosi munkára vágyott az, akiben kezdőként kiváló belgyógyászt sejtették az idősebb pályatársak.

A község nem heverte ki még az árvizet, amikor elfoglalta a helyét tudva arról a kiskapuról, hogy ha nem akar itt megtapadni, várja egy főorvosi íróasztal egyik járási székhelyünkön. Nem menekült el, ahogy később is ellenállt a csalogató szavaknak. Pedig se a munka, se az életkörülményei nem voltak olyanok, mint most, amikor itt helyben pompás szolgálati lakása van és Szekszárdion egy háZa, mely 1973-iban készült el. Itt, ahogy mondta „itthon” van, ott, Szekszár- don „otthon”. Hétvégeken, melyek a ház alakítgatásával telnek. Aktív pihenéssel. Most egy galériát tervez és épít, máskor mást. Számos' kedvtelése közül talán a tervezés áll legközelebb a szívéhez. Ezt árulja el az egészséghez és a mellette lévő szolgálati lakás, mely vonzóbb, harmonikus családi életre alkalmasabb talán már nem is lehetne.

*

1967 óta tanácstag és végrehajtó bizottsági tag; 1980 óta a községi pártvezetőségben is helyet foglal. 1981 óta látja el a mozgássérültek megyei szervezetének elnöki tisztét.1

Képzett, széles látókörű orvos, szakmai és közéleti tevékenysége általános elismerést élvez mind a lakosság, mind pedig a pályatársak körében.

— Miiért vállt meg a kórháztól, ahol szívesen marasztalták Volna?

Eérj és feleség összenéznek, hagy mondják-e, vagy megkerüljék az egyenes választ, aztán egyetértő nevetés.

— Ugye, nem várja a szépelgő feleletet? Az én kezdő fizetésem 1962-lben 1350 forint volt és mint említettem, elsőszülött fiúink már egyéves. Nevetségesen kevés volt ez a péntz. S ez motiválta á választást. De egy pillanatig se bántam meg, hogy az általános orvoslás szolgálatába álltam és falun.

— Itt egyszerűek, de nyíltszívűek, szereüetreméltóak az emberek. Talán kölcsönösen szeretjük, becsüljük egymást. Jó itt és én nem hogy nem vágyódom innen el, de még örülök is annak, hogy ennek a falunak hátatfordítók nosztalgiával emlegetik Bogyiszlói. , '

*

Kollégám csattogtatja a fényképezőgépét. Tillmann doktor fölpattan és amint visszatér, az ő kezében is kattan egy ' „csodamasina” mely azonnal kidobja a képet. Ez a „büntetésünk”, amiért rákényszerítettük, hogy me- sélnivaló nélkül is meséljen. Kedves büntetés, mellette igen jellemző a bogyiszlóiak közszeretetben álló orvosára!

LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: iKapfinger A.

Az állandó készen lét egy pillanata

A kamaszok egészsége

A XX. század egyik látványos jelensége az akceléráció, a gyermekek fejlődésének, ~ növekedési ütemének felgyorsulása. A mai tizenévesek magasabbak, testileg, szellemileg fejlettebbek; mint a múlt században vagy a történelem során bármiikor. A serdülőkor, a gyermekből felnőtté válás folyamata, az élet egyik legnehezebb szakasza korábban köszönt rájuk. Mindezzel számolnia kell az egészségügynek is. De vajon számol-e vele? A gyermekekről tizermégyéves korúikig jól kiépített gyermekgyógyászati szakszolgálat gondoskodik, a tizennyolc évnél idősebbeket pedig a felnőttekkel együtt gyógyítják, kezelik. De mj van azokkal, akik sem ide, sem oda nem tartoznak? Kérdéseimre dr. Medve László egészségügyi államtitkártól kaptam válását.

— Napjainkban tulajdonképpen mikortól számítjuk a serdülőkort, szaknyelven a pubertást?

— Az utóbbi évtizedekben a serüdlőkor jóval előbb kezdődik, mint korábban, s az ebből adódó élettani problémák is hamarabb jelentkeznek. Általában a 12—16 év közötti szakaszt jelölhetjük meg a pubertársnak. Ma már, serdülőknek tekinthetjük nemcsak a középiskolásokat, illetve a szakmunkásképzőbe járó fiatalokat, hanem az általános iskola felsőbb osztályosait is.

— Hogyan ítéli meg a serdülő egészségi állapotát?

— Az, hogy egy fiatal milyen testi-lelki és szellemi állapotban ért el a serdülőkor határát, sokban függ az újszülöttkort státuszától. Az évtizedek óta alig csökkenő tízszázalékos koraszülött- arány gyakran a pubertásban is érezteti hatását. Statisztikai adatok utalnák arra, hogy a korán Vagy kis súllyal vi- lágrajöttek később kevésbé teherbírók, s pszichésem is érzékenyebbek társaiknál. Ez azokban nem törvényszerű. Az intenzív ellátás, a gondos ápolás, kezelés eredményeként a koraszülöttek nagy része már csecsemőkorban utóiért magát, teljes értékű fiatal lesz. A serdülők egészségét nemcsak születési súlyúik és körülményeik befolyásolják, hanem az óvodai és iskolai évek alatti ellátásunk is. Ilyen szempontból igen jelentős az, hogy hazánkban a 3—6 éves korúak csaknem kilencven szfázaléka óvodába jár, ahol rendszeres orvosi ellenőrzésben, évente pedig szűrővizsgálatban részesül. Már ilyenkor felfedhetik azokat a károsodásokat, betegségéket, amelyeket, ha idejében gyógykezelnek vagy korrigálnak, nem terhelik majd a serdülőt. Egyébként a krónikus betegségek vagy fejlődési rendéllenesöé- gek általában még a serdülőkor előtt nyilvánvalóvá válnak. És ha gondos, körültekintő a gyermekgyógyászati alapellátás, az ilyen betegségben szenvedőket már kiskoruktól fogva gondozzák, kezelik.

— ön mondotta egy alkalommal: ahogy a felnőtteket a munkahelyükön, úgy gyermekeinket az iskolában érnek különböző ártalmak, amikkel szemben túlzottan türelmesek vagyunk.

— így iis van. Az első osztályokban például miég jóval kevesebb a gertncfendüléses tanuló, mint a nyolcadik végén, vagy a középiskolában. Nem nehéz okára lelni, csak gondoljunk a kívánatosnál lényegesen kevesebb testnevelési órára, az egészséges mozgás hiányára. A rosszul világított tantermekben eltöltött esztendők sem múlnak el nyomtalanul: nem is kell a statisztikához nyúlni, elég egy pillantást vetni bármely osztályra, hogy megtudjuk milyen sok a szemüveges. És még hányán vannak, akik bár rászorulnának, mégsem viselnek szemüveget. Sokkal nagyobb társadalmi elégedetlenségnek kellene megfogalmazódni és aktivitásnak kifejlődni a tantermi világítással kapcsolatban. A korszerű

fénycsövek energiaszükséglete lényegesen kisebb, mint a hagyományos világítótesteké. Mégsem az energiaracionalizálás, hanem az egészségkárosodás miatt kell a korszerűtlen Világításon változtatni.

— Nem ritka és nem is megnyugtató látvány a serdülő fiatal a felnőtt betegosztályokon, ahol a sok idős, gyakran súlyos beteg közelsége csak növeli a félelmét, szorongását.

— Ma ez még valóban gyakori. Eddig ugyanis a tizennégy éven túliakat csak ide vehették fel. Pedig egy vesebeteg, egy szívműtéten átesett, egy cukorbajos vagy más krónikus betegségben szenvedő gyermek nyilvánvalóan akkor is ragaszkodik az őt évek óta gondozó gyermekosztályhoz, ha betöltötte a tizennegyedik életévét. Ezt is figyelembe véve rövidesen kiadunk egy olyan irányelvet. amely szerint a gyermekosztályok — ha ehhez a feltételek megteremthetők — tizenhatéves korig is felvehetnek beteget. Ezt az is indokolja, hogy — éppen az ambuláns szakellátás fejlődésének eredményeként — a gyermekosztályok ágykihasználása nem haladja meg a nyolcvan százalékot. A másik megoldás az ifjúsági osztályok létesítése. Ez természetesen nemek szerinti elkülönítést és más élettani sajátosságok figyelembevételét kívánja. Van már ilyen osztály a Szabadsághegyi Állami Gyermekszanatóriumban Pécsett a gyermekkórházban és még néhány intézményben. Az ő tapasztalataikat hasznosítják és fejlesztik tovább Szolnokon az új fekvő- és járóbetegeket egyaránt ellátó egészségügyi ifjúsági

központban. Mindez nem jelenti azt, hogy a serdülők gyógyítását mindenütt átvehetik a felnőttintézményektől a gyermek vagy ifjúsági osztályok. Például a balesetet szenvedett ifjút továbbra is a traumatológia, a műtétet vagy urológiai beavatkozást igénylő beteget a legtöbb helyen továbbra is a megfelelő osztály látja el.

— A pszichiátriai betegségek, közöttük az elmebetegségek egy része a serdülőkorban válik nyilvánvalóvá. Mégis hosszú ideje halljuk, hogy megoldatlan az ilyen betegségben szenvedő fiatalok ellátása, gondozása.

— Ez így ma már nem helytálló. Éveken át valóban csak az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben volt gyermekpszichiátriai osztály. A hetvenes évektől viszont a pszichiátriai klinikák kialakították a maguk gyermek- részlegét. Gyulán az általános idegosztály keretében adtak önálló helyet a 10—18 éveseknek. A regionális központokban, például Miskolcon, Győrött, Szombathelyen, Budapesten és legutóbb a kerepes- tarcsai kórházban hoztak létre ilyen osztályt. Ügy látjuk, hogy a súlyosabb betegek kórházi ellátása ezzel többé-ke- vésbé megoldódott. Nem így a gondozásra, tanácsadásra szoruló úgynevezett ideges, vagy veszélyeztetett gyermek helyzete. Bár a mentálhigiénés gondozók beletartoznak a szakosított gyermekellátásba, ahhoz nincs elegendő szakember, hogy valamennyi magatartási zavarral küszködő fiatal azonnali és szakszerű segítséget kapjon. Már az is igen sokat jelentene, ha a szülői ház, az iskola, az egészségügyi szolgálat, a gyámügy, a munkahely, tehát mindazok, akik akarnak és tudnak is tenni, ne egymástól elszigetelve, hanem összehangoltan támogassák a veszélyhelyzetben lévő fiatalokat. Ebből a meggondolásból kezdenek egy kísérletet Szegeden. A védőnő- képző főiskola gyakorlott védőnőket továbbképző tanfolyam keretében készít elő erre a koordinációs feladatra. Néhány községben és városi körzetben látnak majd munkához. Várakozással nézünk az eredmények elé.

Eddig csak gondterhelten beszéltünk a serdülőkorról és a serdülőkről. De ne feledjük, a pubertás minden nehézsége és olykor elviselhe- tetlensége ellenére is az életszakasz, amelyben lelkesedést, érdeklődést kelthetünk fel a fiatalokban, az igazi, értékek és ideálok iránt. Ekkor dőlhet el egész életútja és egészségének sorsa is.

Székelyné Kertész Katalin