Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-15 / 166. szám
1983. július 15. NÉPÚJSÁG 3 A lánckereskedelem és az árak Meghökkentően nagy azoknak a módszereknek a száma, amelyekkel már eleve a termelés szférájában, vagy később, a forgalmazás területén, tehát a keresekdelem- ben megkárosítják a vásárlókat. Ez volt az első benyomásom, amikor elolvastam az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség legfrissebb jelentését, amelyet a Belkereskedelmi Minisztérium vezető testületé elé terjesztett néhány héttel ezelőtt. Pedig ez a jelentés csupán az élelmiszerek termelésének, szállításának, értékesítésének vizsgálati tapasztalatait gyűjti egybe. Az 1983. első negyedévében folytatott vizsgálatnak vannak pozitív tapasztalatai is — általában javult az áruellátás élelmiszerekből, a magánkereskedők gondosabban kezelik az árut —, de az ellenőrzések természetesen elsősorban a hiányosságokra hívják fel a figyelmet. Érdemes talán kicsit-részletesebben megismerkedni a lánckereskedelem árfelhajtó szerepével, amely nemcsak a vásárlóknak káros, hanem a termelőket is irritálja. E cselekmény színhelye Budapesten többnyire a Bosnyák téri nagybani piac, ahol mezőgazdasági nagyüzemek csupán azért vesznek meg zöldséget, gyümölcsöt, hogy nyomban, akár a helyszínen, magasabb áron adják tovább viszonteladóknak. A fóti Béke Tsz például 570 kiló almát vett 3 forintos kilónkénti áron, ezt eladta a békéscsabai TSZKER-nek kilónként 5,80- ért, amely az almát a Teleki téri ZÖLDÉRT boltnak továbbította 9 forintos áron. A ZÖLDÉRT is felszámította a maga hasznát, így az eredetileg 3 forintos jonatánt a vásárló 12 forintért kaphatta meg. Hasonló manipuláció révén nőtt egy tétel cékla ára 5 fornitról 12-re, természetesen kilónként; ezt az árut a ceglédi TSZ- KER vette meg, adta tovább a békéscsabai TSZKER-nek, s a lánc utolsó szeme ismét a Teleki téri ZÖLDÉRT volt. De hasonlóan járt el a gombával a Dunamenti Mgtsz, amely a Calgamenti Tsz újpesti árudájának adott el 18 kilót, onnan az áru még drágábban jutott el a Pest-budai Vendéglátó Vállalat konyhájára. Ez a lánckereskedelem tulajdonképpen nem ütközik a törvénybe annyiban, hogy az említett mezőgazdasági üzemeknek joguk van nagykereskedelmi tevékenységet folytatni — tehát venni és viszonteladónak eladni —, ám ha az áru több kézen megy keresztül az indokoltnál, az szükségtelenül növeli az árat. Ezért a Belkereskedelmi Minisztérium vezetői keresik a módját annak, hogy az ilyen tevékenységet visszaszorítsák. Amint újból kezdeményezik, hogy jobb minőségű tejeszacskót gyártson az ipar, mert jelenleg igen nagy mennyiségű tej vész kárba: folyik ki a rossz fóliákból. Ez elsősorban népgazdasági kár — a gondosan termelt tej egy része a csatornába kerül —, de ugyanakkor a vevő is károsodik, ha a literes zacskóban csak mondjuk kilenc deci tejet visz haza. Régi, visszatérő gond, hogy az üzletek gyakran átveszik a nem kifogástalan minőségű élelmiszereket is a gyártóktól, és azokat teljes áron adják el a vevőknek. Tulajdonképpen a kereskedő hibáztatható, hiszen az ilyen húst, tejterméket, pékárut vissza kellene küldenie, de akkor egyes cikkek — melyek éppen hibásan érkeztek — hiányoznának a bolt választékából. Ezért a megoldást az élelmiszeriparban kellene megtalálni. Az említett vizsgálat során a kereskedelmi felügyelők 2600 próbavásárlást végeztek az ország különböző részein, és az esetek 24 százalékánál tapasztaltak valamilyen, a vásárlót megkárosító hibát. Sovány vigasz, hogy ez az arány kedvező, mert az előző három évben a próbavásárlások magasabb arányban — 26—31 százalékban — jártak ilyen negatív tapasztalattal. Végső soron azt állapíthatjuk meg, hogy a fogyasztó érdeke — bár nagyszámú szervezet, intézmény, tanács is védi — igen gyakran szenved sérelmet. Ha nagyon szerény mértékben, de hibáztathatok vagyunk ezért mi, vásárlók is. Mi is gyakran úgy járunk, mint a boltosok: szemet hunyunk a pontatlan mérés, számolás felett, megvesszük a lejárt szavatosságú élelmiszereket is, és nem, vagy csak nagyon ritkán visszük visz- sza a boltba a hibás árut. A bajokat természetesen nem nekünk kell orvosolnunk, hanem az iparnak és a kereskedelemnek, de arról se feledkezzünk meg, hogyha a fogyasztók szigorúbb ellenőrök, jobban védik a maguk érdekeit, akkor rákényszerítik a boltost a tisztességesebb munkára, sőt arra is, hogy visszautasítsa a termelők rossz minőségű áruinak átvételét. Itt is kialakulhat tehát egy lánc — egy jó ügyet szolgáló lánc —, amely a fogyasztótól a termelő felé, lépésről lépésre igényesebb magatartást közvetít. Emellett természetesen a vizsgálat nyomán megtették a hivatalos lépéseket is: tájékoztatták az érintett kereskedelmi vállalatok központjait, a termelőket, azok főhatóságát az észlelt hibákról, és a vétkeseket megbüntették. A bolti szabálysértések esetében 452 pénzbírságot szabtak ki, összesen 728 000 forint összegben, az iparban tapasztalt szabálytalanságokért pedig különféle felelősségre vonásokat kezdeményeztek. GÁL ZSUZSA A színházi kisvállalkozások tapasztalatairól Export a Bonyhádi Vasipari Szövetkezetből Kircher Károly, Dallos Ernő, Hammel Imre és Schaffer János a ikész oldalfalat leveszik a lakatosok állványáról Szállításra kész keverőüzemi alkatrészek Az 1982—83-as színházi éviad egyik legtöbb izgalmat kiváltó eseménye a „magán- színházak”, a kisvállalkozások létrejötte volt. A közvélemény általában kettőt ismer : a Magyar Színkört és a, Hököm Színpadot, és jóval kevesebb hír jutott nyilvánosságra a harmadikról, a győri színházon belül alakult munkaközösségről. A színházi kisvállalkozások működésének tapasztalatairól Pándi András, a Művelődési Minisztérium művészeti főosztályának vezetője nyilatkozott az MTI munkatársának. Elmondta, hogy az eddig eltelt idő kevés az átfogó elemzésihez, de bizonyos következtetések levonása segítheti a kulturális kormányzat munkáját és a nagyközönség véleményalkotását. A kisvállalkozások létrejöttét jelentős társadalmi érdeklődés és heves szakmai viták előzték meg. Létrehozásuk időnként konok ellenállásba ütközött, ttudniilliik sokan úgy vélték, hogy a nem növekvő állami támogatást minden új színházi alakulat tovább terheli. (Hamar kiderült, hogy ez az aggály feleslegesnek bizonyult: a vállalkozások nem kérnek és nem is kaphatnak állami dotációt — ezt egyébként az engedélyezéskor világossá tették. A minisztérium nem „rövidíti meg” tehát a többieket. Mindez nem jelenti azt, hogy az új vállalkozások nem kaptak közvetett anyagi támogatást: például az adókedvezmény a Hököm Színpad esetében több százezer forintot jelentett. Ezenkívül felmentést kaptak egyes foglalkoztatási szabályok kötelezettségei alól Is. A vállalkozások létrejöttét elsősorban a hiánypótlás indokolta. Egyes területeken, ahol a nagy színházak nem tudták és tudják a közönségigényeket kiszolgálni, indokoltnak látszott munkájuk. Mindkét vállalkozás magyar drámák, magyar darabok színrevitelére vállalkozott, s ez már önmagában is támogatandó elképzelés. Ugyanakkor a minisztériumnak már az engedélyezés előtt is voltak kétségei, hogy a magánszínházak a saját maguk áLtal leírtak szerint tudnak-e majd működni. Ám úgy vélték, érdemes kockáztatni abban az esetben, ha a kisvállalkozások a hézagpótló szerepet betöltik. A Hököm Színpad sport- csarnokbeli szereplése felszította a kedélyeket. Hiba lenne azonban egyetlen előadás kudarcából iaz egész vállalkozás felett megkongatni a vészharangot. Nem annyira a Hököm bökött, hanem sokkal inkább a közönség vizsgázott jól, mert igen kategorikusan és határozottan fejezte ki ellenérzését. Tanulságok azonban természetesen vannak: a közönség igénye a magánszínházak esetében lényegesen erősebben hat a darabválasztás- ban. Nagy a kísértés az olcsóra, és megfigyelhető az is, hogy néha tartalmi engedményeket téve próbálják kiszolgálni a közönséget. A sportcsarnokbeli előadás másik tanulsága arra int, hogy minden előadásra fokozottabban kell figyelni. Nem annyira bizalmatlanságból, hanem sokkal inkább azért, hogy segítsük ennék a színházi formának az életképességét. AZt kell művelniük, amire vállalkoztak, és ne csak azt tegyék, amit ők gondolnak hiánypótlónak... Biztatónak tartják a győri kísérletet. Néhány hónap tapasztalatai után úgy látszik, hogy ez a formáció —a munkaközösség — rejti a legtöbb lehetőséget. Több olyan feladatot is meg tudtak oldani, amelyet az anyaszínház nem. A színészek és a rendezők szabad idejét használták fel és gyakran a raktárban porosodó színházi kellékekkel és díszletekkel dolgoztak. A produkciók művészi színvonalának garanciáját a nagy- színházi háttér jelenti, és a korábbinál sokkal jobban sikerült kihasználni az embereknek kezdeményező kedvét. Olyan területekre is eljutott a munkaközösség, ahová a nagy színház nem, s így sikerült betölteni a hézagpótló funkciót. Nem mellékes az sem, hogy a keveset foglalkoztatott Vidéki színészek jobb anyagi körülmények közé kerültek. A munkaközösségi forma ellen alig hozható fel ellenérv, s máris több Vidéki színház tervezi bevezetését. További előnyük abban rejlik, hogy elterjedésük esetén sikerülne ellenőrizhető mederben tartani a hakniikat. A színészek nem lennének kiszolgáltatva a különböző szervezőknek, és tovább javulna a kisebb települések színházi ellátottsága is. A jogi keretek részben adottak, a további intézkedések a következő színházi évadban várhatók. Amint a főosztályvezető hangoztatta, az első évad fő tanulsága: a közösség ítélete meghatározó erővel hat a színházra. A kisvállalkozások ilyen tapasztalatai pedig átvihetők a nagy színházakra. A szabályozók a jövőben ennek szellemében változnak. A kulturális kormányzat felelőssége pedig nem pusztán tartalmi garancia, s nem abból áll, hogy a műsorokat va- láki engedélyezi, hanem abban, hogy a színházak milyen módon kerülnek a kulturális összképbe: valóban színesítik-e azt, vagy elszürkítik. Sokszor bebizonyosodott már, hogy a kis termelési egységek gyorsabban tudnak igazodni a változó gazdasági helyzethez, mint a nagyobb vállalatok. így az ipari szövetkezetek legnagyobb része most is jól prosperál, termékeik választékát a piac igényéhez tudják igazítani, ugyanakkor igen jól együttműködhetnek nagyipari vállalatokkal is. Néhány év óta a Bonyhádi Vasipari Szövetkezetben azt figyelhettük meg, hogy egyenletes, egyre „gondtalanabb” a termelés: a piacra kerülő kiváló termékeik hozzák egyre a különleges megrendeléseket. így például most az ÉLGÉP-pel működnek együtt takarmánykeverő üzemek építésében. Rittberger Ferenc műszaki vezető elmondta, hogy az ÉLGÉP-programra könnyen fel tudtak készülni, mert korábban már gyártottak nagy gépalkatrészeket acéllemezekből, tehát volt gép, és a gyártási technológiát hamar elsajátító lakatos, hegesztő. A takarmánykeverő üzemhez a bonyhádiak főleg garatokat, csöveket és egyéb, szállításra alkalmas csőrendszereket gyártanak, meglehetősen nagy figyelemmel. Ugyanis az igen vastag acélból készülő garat nem „szabályos” alakú, hanem bonyolult szerkezetű, így a lemez leszabá- sa, összehegesztése is hosz- szabb időt vesz igénybe, mint más elemek esetében. A takarmánykeverő alkatrészeit különleges módon védik a korróziótól. Az alapozás rozsdaeltávolítással kezdődik, majd alapozó festék, utána a védő, s légiéiül különleges műgyanta alapú anyaggal vonják be a lemezt. Az elkészült alkatrészeket helyben veszi át a MERT szakembere, s eddig minden alkalommal hibátlannak találta az alkatrészeket. A (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Mőcsény község Közös Tanácsának Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén tárgyalta többek között, hogy a tanács közigazgatási területén miként alakul az OTP álltai nyújtott kedvezmények lakossági igénybevétele. Ber- iinger Ferenc, az Országos Takarékpénztár bonyhádi fiókjának vezetője tájékoztatta a vb-ülés résztvevőit az igényibe vehető lakásépítési, Bonyhádon készített alkatrészeket a pesti gyárban szerelik össze, majd pedig vonaton szállítják a Szovjetunión keresztül Kantonba. Ott több tucat keverőüzem kulcsátadá- sos szerelését vállalta az ÉLGÉP. A szövetkezet tárgyalásai eredményesek voltak egy algériai céggel is. Ennek szaklakásvásárlási, felújítási és karbantartási kölcsönök kihelyezéséről. A tájékoztatóból kitűnt, hogy Bonyhádon és a város környékén évről évre többen veszik igénybe az OTP szolgáltatásait (1981 -ben 186, 1982-ben 244, 1983. áprilisig 222 építési kölcsönt adott az OTP). A mőcsényi tanács közigazgatási területén levő községekben (Bátaapáiti, Grálbóc, Mórágy és Mőcsény) 1982emberei is láthatták a kiváló minőségben gyártott árut, s az ÉLGÉP-pel együttműködve rendelést is adtak. Az algíri keverőüzem más rendszerű lesz, mint a kínái, így ott is megmutathatják majd a lakatosok, lemezszabók és egyéb szakemberek, hogy mire képesek. kedv ben 15, 1983. áprilisig 12 esetben helyeztek ki különböző építési kölcsönt. A vb úgy értékelte, hogy a terület lakosságának fokozódik a lakásépítési, korszerűsítési, épületkarbanfartási kedve. A helyi tanács ház- helybiztosítással és egyéb módon (a területen tevékenykedő Völgység Népe Mgtsz, kölcsön biztosításával) segíti a lakosság lakásépítéseit és -vásárlásait. —Pj—Gk— Gondosan festik a keverőüzem oldallapjait Nő az építési
