Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-15 / 166. szám

ArtÉPÜJSÁG 1983. július 15. T raktorosta Iái kozó Dombóvá rótt „Gyertek lányok traktorra!” Harsány színű az óriáspla­kát, amire legelőször felfi­gyelek a dombóvári téesz kul- fúrházóban: két boldog trak­toron ülő nő hív: „gyertek lányok traktorra!” Míg kez­dődik a találkozó, van idő alaposan szétnézni a kiállí­táson. Egykori cikkek máso­latait böngésszük, amelyeket a Gépállomás, a Szabad Nép, a Szabad Föld, a Mezőgazda­ság és a Napló ma már a Szé­chenyi Könyvtárban őrzött számaiból másoltak ki. A következő címeket írtam le: „Kövessétek magyar lá­nyok ! Gépállomásvezető-he- lyettes lett a traktorista lány­ból”, „Növeljük a traktoros­nők számát a gépállomáson.” „Bebizonyítottuk, hogy mi nők is megálljuk a helyünket a traktoron.” És egy nyilat­kozat: „Bredjuk módszerrel akarok dolgozni. A munka­versenyt, illetve a munka­verseny tavaszi szakaszát én nyertem meg, s hadd piron- gassam meg férfi társaimat; legyőztem a férfiakat, terve­met 220 százalékra teljesítet­tem.” Izgalmasabb, mint egy re­gény, tán éppen azért, mert e közelmúlt történetét csak most kezdjük kóstolgatni. Legelőször tavaly Leskó Lászlónak a „Gamimapolison innen” című regényéből, ille­tőleg az Üj Tükörben meg­jelent riportjából tudhattuk meg, hogyan emlékeznek traktorista múltjukra a ma már nyugdíj felé közeledő asszonyok. Ezt követően ké­szített kitűnő filmet a tévé pécsi körzeti stúdiója, melyet most itt Dombóváron is vetí­tenek, a dalmándi gépállo­máson 1949. és 1955. között dolgozó traktorista lányok és munkatársaik első találkozó­ján. Az egykori traktoristákat Dombóvárról, Dalmandról, Döbröközről, Szekszárdról, Mözsről, Kocsoláról várják. Az első, aki megérkezik, Sdhveiger Vendelné Zsiga Mária. A tamási gépállomá­son dolgozott, s a sors vetet­te Dombóvárra. — Hány éves volt, mikor traktorra ült? — Harmincöt. A nagyob­bik fiam tíz, a kisebbik hét­éves volt, s ellátták magu­kat. Én meg a férjem után mentem, nappal én dolgoz­tam, éjjel pedig ő. Munkát kellett vállalni, mert nagyon szegények voltunk. A szüleim a félszabadulás előtt Barna­háton csélédeskedték, én meg napszámot vállaltam. — Hol tanult meg traktort vezetni ? — Bonyhádon, ahova 1952 februárjában mentünk 3 hó­napos iskolára. De nem csak vezetni tanultunk meg, ha­nem szétszedni, javítani és összerakni a traktort... Ha kapnék egy" Hoffer traktort, még tán ma is meg tudnám szerelni. — Milyen gépen ültek? — Hoffer traktoron, G—35- ösön. Szántottam, arattam a Talmási környékén lévő tsz- ekben és a gazdáknál. Aztán elvégeztem a háromhónapos pártiskolát, majd a három­hetest, s ekkor kerültem Majsára: a női traktoros is­kolán voltam politikai elő­adó. Az iskola 1953. augusz­tus 31-én megszűnt, s eljöt­tem én is. — Hol dolgozott, miután le­szállt a traktorról? — Jórészt konyhán Tamá­siban, a napköziben, a kollé­giumban. A férjemtől elvál­tam, és így jöttem a gyere­kekkel Dombóvárra 1964-ben. Ojra férjhez mentem, a gye- rdkek elkerültek, az egyik Pécsen, a másik Komlón bá­nyász. — Mennyi a nyugdíja? — Semmi. Mert nincs ki a tíz évem, s igazoltatni sem tudom a hat napszámoséve­met, hisz Barnahátról világ­gá széledt mindenki. Most a férjem 2800 forintjából élde­gélünk. — Találkozott-e mostaná­ban azokkal, akikkel együtt dolgozott? — Egyetlen eggyel sem. öt óra előtt néhány perc­cel szinte egyszerre érkezik mindenki. Örömkönnyek nin­csenek, sűrű hátveregétés, ölelés annál több, mindenki megállapítja, hogy sokat öre­gedett mostanában, és többet fáj a térde, a dereka, mint kéne. Herke Jánosné Máté Gizellának is, aki a férjével együtt volt traktoros Dalman- don. — Hány évig vezetett trak­tort? — Elsőnek mentem be a nők közül a gépállomásra, és utolsónak szálltam le a gép­ről. Négy évig, mint én, senki sem bírta. Később a döbrö- fcözi téeszben lettem gyalog­munkás, most meg cukrász­dában dolgozom. — Hogyan emlékszik visz- sza a gépen töltött évekre. — A lábammal, meg a de­rekammal ... Ha mór egy ki­csikét hidegebb van, hosszú- ruadrág nélkül ki nem mehe­ttek ... Sokszor éjszakáztunk hidegben, esőben, szélben. S ez nem múlt el nyomtala­nul. — Milyen váltásban dol­goztak? — Amikor az egyik elfá­radt, lefeküdt, s felült a gép­re a másik. Felberreg egy traktor, a „nyergében” Dobos István. A kétmillióért vásárolt gépet előtte nap hozták az IKR-tői, az ülésen még ott a nejlon­huzat. Muszáj megnézni, mu­száj kipróbálni. Dobos István, akit szemébe dicsérnek — „ritka rendes, ritka dolgos fiú” — sorolja a gép adatait: 180 lóerős, összkerékmeghaj- tású, 12 sebessége van, előre és 4 hátra, 6 hengeres, turbó- feltöltéses, dízelüzemű, a ve­zetőfülke légkondicionált, s munka közben szólhat a szte­reórádió vagy a magnó... Ehhez nem lehet mit szól­ni, csak állni, és nézni ezt a csodamasinát, ami félér vagy 10 kisebb teljesítményű gép­pel. S mór hívnak is bennünket a „kultúrba”, az asztalon bor, A találkozó résztvevői Dobos István bemutat ja a legújabb traktort Schveiger Vendelné Zsiga Mária egy korszerű erőgép nyergében I____________ r sör, üdítő, pogácsa és virág. Köszöntő, ének gitáikíséret- tel, filmvetítés, beszélgetés egymással, s a fiatal trakto­rosokkal — ez az esti prog­ram. De azt már senki sem tudja, hogy hová lett Varga Katalin, aki a legjobb trak­torosok egyike volt a dalman- di gépállomáson, s azt sem, hogy is hívták, s hol lehet ma vajon az a cigánylány, Herke Jánosné Máté Gizel­la: „Négy évig, mint én, senki sem bírta.” aki egy darabig közéjük tar­tozott ... Pedig meg kellene hallgat­nunk őket, mert történeteik nélkül nehezen érthető az or­szág, a mezőgazdaság törté­nelmének egyik nagyon fon­tos szakasza. D. VARGA MARTA Fotó: Bakó Jenő Értesítjük tisztelt vásárlóinkat, hogy IFA -gépjárművekhez felújított — kpl. motor, — első és hátsó futómű, — kormánymű, — sebességváltó, — indító motor, — vízhűtő, stb. fődarabok értékesítését megkezdtük! A fődarabok alkatrész-raktárunkban megtekinthetők és megvásá­rolhatók. A megrendeléseket a kívánt határidőben teljesítjük. A felújított fődarab egységára az új fődarab egységárának kb.: 65 %-a. A KEDVEZŐ ÁRAK MELLETT A MINŐSÉGET ÉS A GARANCIÁT IS BIZTOSÍTJUK. Várjuk érdeklődésüket és megrendeléseiket! Agroker, Szekszárd 7100 Szekszárd, Damjanich u. 33—35. Tel.: 12-023, 11-322 Telex: 14-206. 454)

Next

/
Oldalképek
Tartalom