Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-12 / 163. szám

1983. július 12. Képújság 3 Merre tart szociálpolitikánk? Beszélgetés Ferge Zsuzsa tudományos kutatóval Életünket — a születéstől az öregségig — át meg át­szövik a szociálpolitikai intézkedések. Társadalmunk új­ra és újra tökéletesíti őket és fokozza hatékonyságukat. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak határozatai is számds, szociálpolitikával kapcsolatos feladatat jelöltek meg. Erről beszélgettünk dr. Ferge Zsuzsával, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudo­mányos osztályvezetőjével. Kéményseprők között A kéménybe csak szakszerűen felöltözve lehet elindulni magyarázzák. — Kétszáz ta­licska hamut, pernyét is ki­hordunk. Negyven forint az órabér. Mi az ezért a munká­ért?! — szegezi nekem a kér­dést Viigtallér János. Nem érték a kéményseprő-ipar bér- formáihoz, csak mondogatom — Miután a szociálpoliti­káról sokféle nézet van a köz­véleményben, kérem: értel­mezze a fogalmat. — A szoCiálípolíltifoa tulaj­donképpen egy kiegészítő esziközrendsaer, amely árap­ályéit a társadalompolifiká- től kapja. A központilag ren­delkezésire bocsátott forrá­sokból — pénzzel, természet­beni juttatásokkal — bizto­sítja a társadalmilag el fogai­don megélhetési szintet min daz okn ak, ak ik munká­jukkal nem tudják önmagu­kat eltartani, például mert betegeik, gyermekek, öregek, vagy rokkantaik. Ahhoz, hogy a szociálpolitikánk jobban é r vé nyesiüiljon, tár sadálmi sze m 1 élét vált ozásra van szükség. Sokan még ma is úgy vélik, hogy a szociál­politika valamiféle jótékony­kodás — mint ahogyan az évszázadokig valóban volit. Ma már erről szó sincs! Az aktív dolgozóiknak jói felfo­gott érdeke, hogy a gyerme­kek, majdcini eltartóik egész­ségesen és kedvező körülmé­nyek között váljanak fel­nőtté. És az 6 érdekük az is, h'ogy jó! gondoskodj amak az idős emberekről, mert másképpen nekik sem érde­mes mégöregedni. Az egé­szet úgy kell felfogni, hogy a szociálpolitika az életen belüli „újraelosztás”, az élet természetes tartozéka, nem pedig könyörületesség. — A Központi Bizottság egyik határozatából idézem: „A következő években át kell tekinteni a szociálpolitika in­tézményrendszerét”. Ez mint­ha a jelenleginek a zavarai­ra utalna? — így iis van. Az említett három fő területnek megfe­lelően különböző intézmé­nyekre van szükség. A tár­sadalombiztosításon. kívül, ami a pémzbeni juttató sok tétemes részét fedezi, azok az intézmények és intéz­ményrendszerek a legfejlet­tebbek, amelyek történelmi­leg a legkésőbben jöttek lét­re: az oktatás és aiz egész­ségügy. Viszont önmagunk gazdasági lehetőségeihez ké­pest messze elmaradt a sze­mélyes szolgáltatást nyújtó hálózat és az infrastruktúra sók eleme. Ugyanakkor a szociálpolitikáinak nincs egy felső szintű gazdája, amely la három terület — a pénzben i, a természetbeni jut,tatások és a személyés szolgáltatások — működésének, fejlesztésének, és egymáshoz vtaió kapcso­latának esységes elveit ki­dolgozná és fifiv-e1 ernrnel kí­sérné a gyakorlatiban törté­nő átültetésüket. A komplex szemlélet a tervezésben, már kezd kialakultat: a Tervhi­vatalban közel két: esztende­je önálló szociálpolitikai osz­tály működik, viszont a. vég­rehajtásiban, ae igazgatásban még ntacs megoldás. — Korábban a Munkaügyi Minisztérium volt a gazda. Ez miért nem vált be és mi volt az átszervezés következmé­nye? — A minisztérium meg­szüntetésének többféle oka volt. az kétségtelen, hogy nem volt a szociálpol'ttkla gazdájia. Ezért amikor a kor­mány a. minisztériumot át­szervezte. a szociálpolitikai feladatokét különböző szer­vek között osztotta fel. Pél­dául! a1 válliai’lati szociálpoli­tika ser diá ja a szakszer vezet és a Pénzügyminisztérium tett. a veszélveztetett gyer­mekek a művelődési tárcá­hoz, az idős emberek ellátá­sa — egészségesek és bete­gek egyaránt — az Egészség­ügyi Minisztériumhoz került, a rehabilitáció az új Állami Bér- és Munkaügyi Hivatali­hoz. Tehát mint látja, a szo­ciálpolitika területei eléggé fel vannak parcellázva. Ezért e.z egységes irányítási elvek csak nehezen törnek utat maguknak. De megol­datlan a szociálpolitikának a többi népgazdasági területtel egybebangolt, valamint belső harmonikus fejlődése is. Ezért bízta meg a kormány a Mla.gyair Tudományos Aka­démiát, hogy dolgozzon ki egy általános koncepciót, amely az t idiginél tisztább formában tartalmazza a> szo­cialista szociálpolitikai mű­ködési elveit, az ehhez szük­séges szervezetet ás eszközö­ket. — A felső szintű irányí­tással kapcsolatban felme­rült-e a néhai Népjóléti Mi­nisztériumhoz hasonlóan egy szociálpolitikai minisztérium létesítésének gondolata? — Felmerült, de ez bizo­nyos veszélyeket rejt magá­ban : növelheti a® egyáltalán n,em kívánatos bürokráciát, eltávolíthatja az embereket az ügyintézésitől1. Egyébként sem más sem a közeli jövő­ben nincsenek meg ehhez a személyi feltételek. Mind ez idáig nem folyt nálunk sem szociálpolitikai, sem szociá­lis-közigazgatási, sem szo- ciális-munkásképzés. Rosszul állunk magas hivató studat ú szakemberekkel is. Például kutatási tIaiplaiSzta.ialt az, hogy a segélyezésiek pszichológiai ,és társadalmi' érzéketlenség­gel történnek. De nemcsak a segélyezés, hanem egyéb szo­ciális ügyek intézése is. Vizsgálódásaink alapján, e pillanatban úgy tűnik — s ehhez megvannak az adott­ságok —, hogy a felső irá- nyitást vagy egy önálló szo­ciálpolitikai kormánybizott­ság oldhatná meg egy ki­sebb fajta háttérintézettel^ amely előkészítené az intéz­kedéseket, ellenőr izné a vég- rehatjásit, elemezné a felme­rülő szükségleteket és felté­teleket, vagy a meglévő Ál­lami Tervbizottságoni belül egy szociálpolitikai albizott­ság létrehozáséi. Ez utóbbi­nak az lenne a .naigy előnyé, hogy a szociálpolitika szer- vezetilds is szoros kapcso­latiban állnia a gazdaságpoli­tikává1. A kormánybizottság­nak ■'•■'szont az, hogy önálló gazdát vgipria a-, terület. — A szociálpolitika egyér­telműen a közösség egészé­nek ügye. Milyen keretekben érvényesülne ez? — Felső szintű szervként egy társadalmi tanácsira gon­dolunk, amely a társadalmi érdekeket közvetítené. To­vábbra is fontos szerepe len­nie a tanácsok szociálpoliti­kai csoportjainak és a terü­leti érdekvédelmi társadal­mi szervezeteknek, illetve együttműködésüknek. A meglévő érdekképviseleti he­lyi szervezeteknek még sok­féle hiányossága van. az ön- tevékenység, a társadalmi ér­dekképviselet terén. Tehát a szociálpolitikai in­tézményrendszer korszerűsí­tésének minimális program­ja a kormánybizottság hát­térintézetté! és. a társadalmi tanács. A távi,siti, ami azon­ban talán, nem optimális: a minisztérium. És mindezen közben a tanácsokkal szoros kapcsolatban működő társa­dalmi területi szervezetek, szövetségek, önigazgatási egységek létrehozása. — A Központi Bizottság ha­tározata kijelenti: „A szoci­álpolitikával tovább kell erő­síteni a létbiztonságot!” Mi­lyen feladatokat ad ez? — A szociálpolitika, és a gazdaságpolitika között igen szoros összefüggés, van. Leg­főbb tartalma a teljes, a.z emberre szabott foglalkozta­tottság és a tisztes minimá­lis bér. Ezek nélkül nem le­het eredményes a szoeiálpo- liHtilkla, Ha egy gazdaság ke­gyetlen, akikor szedi az ál­dozatait : sokasodnak a mun­kanélküliek, a munkában megrokkantak, a megélhe­tést nem nyújtó bérek. Ilyen körülmények között a szo­ciálpolitikára nemcsak óriá­si, de megoldhiataítlan felada­tok hárulnak. Ezt látjuk sok nyugati országban, ahol száz­ezrek—milliók vannak mun­ka nélkül. Az ideális az olyan gazdaságpolitika, amely — leegyszerűsítve — feleslegessé teszi a szociál­politika nagy részét. Ez n.em jelenti azt. hogy a gazdaság „kezét-iábát” meg kell köl­ni. ' Tehát a létbiztonság első kérdése az olyan teljes fog­lalkoztatottság, ami f igyel ar­ra, hogy az emberek a mun­kában minél kevésbé káro­sodjanak, s biztosítja azt a minimális bért, amiből meg­élhetnek. A másik — távlati — eleme az, hogy a társa­dalmilag elfogadott létmini­mum mindenki számára-, aki nem képes megfelelő kere­sethez jutni — biztosítva, le­gyen. A jövőben törekedni kellene tehát arra, hogy a nyugdíjak, sőt a családi pót­lékok is elérjék és megőriz­zék ezt a kívánatos színvo­nalat. — A határozat is utal arra, hogy komolyan kell foglal­kozni a szociálpolitikai jutta­tások differenciálásával. Mit jelent ez? — Űigy gondolom, hogy ez azt jelenti: helyesen, kell a szociá! polit i kai pr ior it á sok a t megállapítani. Hiszen szű­kös források mellett nem le­het miniden juttatást állan­dóan növelni, ezért körülte­kintően kell kiválasztani azt a területeit, ahol feltét©lenül előre kell lépni. Nem könnyű feladat. Ezért fontos ^ meg­ismerni a lakosság vélemé­nyét is. A Tömegkommuni­kációs Intézet tavaly több ezer embertől megkérdezte: milyen rétegeket részesítené­nek előnyben a szociálpoliti­kai intézkedéseknél? A vá­lasz: elsősorban az egyedül­álló nyugdíjasokat, másod­sorban a sokgyermekes csa­ládokat és harmadikként a sérülteket. A többieket is segíteni kell, de ha, másként nem lehet, akkor egy későb­bi időpontban. Figyelemre méltó — s ez növeli a vála­szok hitelét —, hogy a meg­kérdezettek között alig akadt nyugdíjas, sokgyerme­kes, vagy mozgássérült. Mégis érzékenyek voltaik ar­ra a. fontos kérdésre, hogy a nehéz gazdasági feltételek mellett is el kell, kerülni egyes csoportok esetleges végzetes leszakadását a töb­biektől. ,A differenciálásnak van egy másfajta értelmezése is, aminek szintén, vannak hí­vei. Ez így hangzik: ha nincs elegendő pénzünk, akkor korlátozzuk az emeléseket a leginkább rászorulókra,. Ez a reageni szociálpolitika kulcs­szava. Azt jelenti, hogy pél­dául nem valamennyi sok- gyermekes Csátiadon kell se­gíteni, csupán, azokon, akik a legszegényebbek és — te­szik hozzá — meg is érdem­lik. A többieknél akár csök­kenteni is lehet a támoga­tást. Az ilyen megoldás nö­veli az emberek kiszolgálta­tottságát, nem tudhatják, melyik plillamatiban, válnak a segítségre nem „leginkább rászorulóvá”, illetve érdem­telenné”. Ezenkívül ki van­nak téve mindenféle beavat­kozásinak csla.ládi életükbe. Ez a fájttá gondolkodás ösz- szeférbetetlen, azzal a szo­cialista alapelvivel', hogy a munka kötelesség, a szociál­politikái valáminlt a tisztes megélhetés áUaiirooligárí jog. Székelyné Kertész Katalin A tarisznyát én „ellenőr­zőm". Jogom van hozzá. Har­mincéves ismeretség köt ösz- isze Kovács György első osz­tályú kéményseprővel. A pá­linka belül van, a kocsmán belül, a pulton, vagy a hűtő­ben, •— itt kora hajnalban csak a tegnap esti zápor gő­zölgése teszi homályossá a levegőt. Nem a szesz. — Emberek, figyeljünk! — Mészáros László kirendeltség- vezető — tizennégy év óta kotorja, majd később kotor - tatja a kéményeket. Negyven évet tud maga mögött a szak­mában. — Papucsot nem lehet hasz­nálni. Szájkendőt mindenki kössön. A biztosító kötelet fessék a bent lévő ember de­rékéra akasztani. Egy min­dig éberen Vigyáz. Nem do­hányzunk bent. Aki a ké­ménybe megy, az a biztonsági övét is felköti. Ezúttal Mus- kovics szaktárs megy a ké­ménybe. Fölmegy belül a ka­paszkodón. Erősen figyel. Vi­szi a söprűt és felülről lefelé, •ahogyan jő le, seper. Amikor megáll, azonnal kiköti magát az egyik kapaszkodóhoz. Semmi kapkodás. Nagyon vi­gyázzanak egymásra! Kezd­hetik a munkát. Kérdés? Nincs? Akkor pláne kezdhe­tik ! A három kéményseprő Székszárdon az MMG—AM ötveninéteres kéményét jött tisztítani. Szokásos, rutin­munka, minden 12. hónapi üzem után kötelező ezt el­végezni, szerződés alapján. Különösen a széntüzelésű kazánokra kell nagyon ügyel­ni. Ezt a kéményt 1964-ben építették. lAz alapnál ia belső átmérő 175 centiméter, a to­rokban, öt ven méter magas­ságban a „nyílás” 125 centi. Kívülről is vezet fel mászó­vas-létra a kéménytestre erő­sítve. Ennek van háttámasz- tója is — nagyobb biztonság- érzetet ad, mint belül, ahol csak a sima létrafokok van­nak. Ki építette ezt a kéményt? Nehéz volna kideríteni. Ar­ról, hogy hogyan építik, már többet tüdők, mióta Mészáros László beavatott a „titokba”. •Azért lehet szép kéményt rakni, mert speciális téglát használnak és kiváló ké- ményrakók élnek még tucat­jával Hőgytészen. A kémény alsó részét kisméretű téglák­kal rakták ki, feljebb, a gyű­rűn túl, már kéménytéglák­kal. Hogyan, s miként sikere­dett, hogy egyenes, azaz fel­felé keskenyedő, s mégsem dőlő, 'azaz nem húzó, az ta­lány annak, aki csak alá mer állni, és feltekinteni az irdat­lan magasságba... Száz magas kémény tarto­zik a szekszárdi kirendeltség­hez. A hozzájuk tartozó kazá­nok java része olajtüzelésű. A bonyhádi kémények is jók, de az igazi a mohácsi! — A kéményen kívül... hogy bizony ez nehéz munka. — Meg az egészségre is ár­talmas — mondja a harma­dik kéményseprő, aki csak tolja, csak tolja a japánért, ettől a mondattól eltekintve egy szava sincsen. — Nem csodálom — mond­ja gyorsan pergőn iMuskovics Lőrinc —, hiszen biciklivel jött hajnalban Mözsről és ki­vette az erejét az iszapos földút. — Jobban jártam így, •mintha vonattal jövök, aztán kigyalogolok ide az MlMG-ibe, s akkor még innen ugyanígy vissza! Tehát időt takarítok meg — így Vigtallér János. — S a mosdás, a fürdés? — •kérdem én. Pedig még nem ildomos a kérdés, mivel csak a munka kezdeténél tarta­nak. Kinyitják a füstfolyosó el­ső vasajtóját. Aztán a máso­dikat akarják, de az majd­nem rájuk dől, elégett. Be­nézünk a húsz méternél hosz- szább 140x120 centiméteres folyosóba, s nem látunk sem­mit. Nincsen nagy meleg, — két napja nem tüzeltek a ka­zánban —, a bal oldali kazán- füstjáratokon huzat söpör a kémény irányába. Három •széntüzelésű kazántól szívja el a füstöt ez az ötvenméte- res kémény. Elmegyünk a kémény alján lévő acélajtó­ihoz. Könnyedén enged a zár. Kinyitják. Belül ott van a fal. Ez zárja el az acélajtót a kémény aljától. A falazást spájszerral törlik át. Eldobál­ják a táglát, ezen az apró lyúkon — 60x70-es lelhet — adják májd ki a kéményből lekotort összes kormot, per­nyét, minden szemetet, amit a huzat idáig hozott... Kezdik a munkát. Csöndben. (Még Kovács Gyuri sem be­szél. Kint állunk az ajtóban. Nyikorog felénk a japáner, egy ember húzza, egy tolja. A vas alkotmány nehezebb, mint a korom. Jön kifelé a három ember. Csorog róluk a veríték. Egy óra múlva már kis ha­lóim, tán másfél köbméter van a salakhegy oldalában, a kéményseprők friss munká­jának bizonyítéka. Húszpercenként, negyed­óránként váltják egymást. Vizet nem isznak. Bort nem szabad. ... Még a cigaretta sem íz­lik. Két óra múltán kihordják a füstmaradékot a járatból, s kezdődhet a munka a ké­ményben. Hajnalban már húzták a japánért MuSkovics Lőrinc öltözik be. Fejére húzza a kámzsát, derekára biztonsági övét köt, szája elé kendőt, amely már verítéktől, koromtól, pernyé­től lucskos. Elindul a lépcsőn fölfelé. •Félóránál is tovább tart fel­felé az út. Kiáltanák neki a kémény aljáról, s ott fent, az irdatlan magasban elkezdi a söprést. •Lefelé nem száll a por, a ha­mu. Odafent, a kéménynyí­láson túl — nem látom, de odaképzelem — száll kifelé a szürke felhő. Lent, a kémény áljánál állnak a társak. Csöndben, meglepően csöndben figyelnek minden zajra, neszre. Vigyáznak egymásra. Dél jóval elmúlt. Fáradt munkások ülnek az ötvenméteres kémény tövé­ben. Alig szólnák egymáshoz. Pihennek. Aztán vagy egy jó félóra múlva egyikük megszólal: — Hát akkor ezen is túl vagyunk. Ki mondta? Nem jegyeztem meg. Csak azt, amint kezet fogták egymással és elindul­tak haza. A mözsi ember biciklin, úgyszintén Kovács György. Muskovics Lőrinc gyalog bal­lagott a városba. Mészáros László motorral hajtott el. Gondolom, jóízűen ették •meg a vasárnapi húslevest, és jó fröccsöt is ittak a hús­ebéd után ... PALKOVACS JENŐ Fotó: Kapfinger András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom