Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-02 / 155. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 155. szám ARA: K80 Ft 1983. július 2., szombat Bileri UlüSÜ elutazott hazáikból 'Pénteken kora délelőtt elutazott Budapestről Bülend Ulusu, a Török Köztársaság miniszterelnöke, aki Lázár Györgynek, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására tartózkodott hazánkban. A Ferihegyi repülőtéren ünnepélyesen búcsúztatták Bülend Uihisuit és kíséretét. A búcsúztatásra megjelent Lázár György, Púja Frigyes külügyminiszter, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Fóti Iván, hazánk ankarai és Osman Basman Törökország budapesti nagykövete, valamint politikai és gazdasági életünk több más vezető személyisége. A magyar és török zászlókkal díszített légikikötő betonján csapatzászlóval felsorakozott a néphadsereg díszszázada. Parancsnoka jelentést tett a török kormányfőnek, majd föl csen dűltek a két ország himnuszának hangjai. Ezután a magyar és török vezetők elköszöntek egymástól. A különrepülő- gépnél egy úttörő-kislány virágcsokrot nyújtott át a török kormányfőnek. Lázár György és Bülend Ulusu még néhány szíves szót váltva, kézfogással elbúcsúzott egymástól, majd a külön- repülőgép levegőbe emelkedett. Magyarország légterét elhagyva Bülend Ulusu a gép fedélzetéről táviratban mondott köszönetét Lázár Györgynek a szívélyes vendéglátásért. * Bülend Ulusu török kormányfő pénteken Bukarestbe érkezett. (A közlemény a 2. oldalon.) NEHÉZIPAR ÉS ELEKTRONIKA (8. old.) NAGYÜZEMI heringhalAszat (9. old.) BARLANGOK TITKAI (12. old.) A FÖLD LEGENDÁJA (13. old.) AMI A SZARA ÉVKÖNYVBŐL KIMARADT... (14. old.) hArman — A NEGYVENEZERBÖL (3. old.) HÉTRŐL hétre, HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) AZ ÖREG JUHASZ A GÁTON (4. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) KÖZÉP-EURÖPA SORBONNE-JA (9. old.) ABORTUSZ, MEG EGY ÜVEG KONYAK (10. old.) NAGY GONDOK, NAGY ÖRÖMÖK (7. old.) A DUNAJEC- PROGRAM (8. old.) KŐFEJTŐ A FERTŐ PÁRTJÁN (11. old.) AZ EMBEREK ÉS A SUGÁRZÁS (12. old.) Húzó-iparág és a mérce A kifejezést a gazdasági szakzsargon hozta létre: húzó-iparnak nevezzük iparunknak azt a szektorát, amelyik a többinél jobban „húz”, azaz 'többet tesz, eredményesebben dolgozik. A húzó-iparhoz tartozó iparágak hivatottak a többiek gyengéit helyrehozni, erre, mint jó példára lehet hivatkozni az összehasonlításokban. Ilyen húzó-iparág volt sokáig a vegyipar. Volt? Bizony — nehéz egyértelműen minősítést adni. Annyi bizonyos, hogy hazánkban a vegyipar évtizedek óta a kiemelten fejlesztett iparágak közé tartozott. A gyors fejlődést jól mutatja, 'hogy míg a két világháború közötti gazdaságunkban alig volt észrevehető a szerepe, sőt, még a hatvanas években is ipari termélésünknek hatszázalékosnál kisebb arányát adja, napjainkban már a részarány húsz százalék. Kérdés, persze, hogy miként értékeljük ezt az adatot. Ha például a külkereskedelem sajátos szemüvegén át Vizsgálódunk, észre kell vennünk, hogy a vegyi áruk behozatal-kivitel mérlege bizony igencsak féloldalas — akár a rubel-, akár a nem rubel elszámolású piacokat tekintjük. Évente mintegy egymilliárd dollárért vásároljuk külföldről a kémiai ipar termékeit. Igaz, ez nem mind a vegyipar behozatala: ide számítják valamennyi ágazat — tehát a mezőgazdaságban használatos műtrágyától a háztartási műanyag cikkekig terjedő importlista — végszámláját. Apropó: műanyagók. E téren is nagyot fordult a világ, hiszen az évtizedekkel ezelőtti mennyiség többszörösét használjuk fel, és még ez sem minősíthető túl- zottnák. Hazánkban ugyanis egy lakosra 31 kilogramm műanyiagfelhasználás jut, míg az olajban sokkal szegéI . nyebb Japánban 59, az NSZK-ban 110, Hollandiában pedig 140 kilogramm. Az igények természetesen nálunk is nagyobbak, ám a vegyipar teljesítőképessége — kiegészülve az importtal — egyelőre nem képes többre. Az adatokat, a mérőszámokát tetszés szerint sorolhatjuk, bizonyítókul pro és kontra. Egyik oldalon a gyors fejlődés, másik oldalon a kielégítetlen igények, a külpiaci nehézségek. Ez év februárjában, a külkereskedelem szokásos, előző évet értékelő beszámolójában hangzott él: „A vegyipari anyagok exportjában kedvezőtlenül alakultak az árak, emiatt a növekvő mennyiség sem eredményezett lényegesen nagyabb árbevételt.” i Az igazsághoz tartozik, hogy — elsősorban a gyógyszer- | exportnak köszönhetően — tavaly 5,5 százalékkal sikerült növelni a fejlett tőkés országokba irányuló vegyi- áru-kivitelt. Mindebből kitűnik, hogyha a húzó-iiparág elnevezést I meg is hagyjuk a vegyiparnak, mindenképp indokolt a j húzóerőt fékező gondokról, az értékesítési hullámvöl- j gyek okairól is szót ejteni. Szerencsére értékelik és egy- § re reálisabban értékelik ezt a helyzetet az érintett vál- S lialatak is. Nemzetközi összehasonlító elemzést készítet- I ték többek közt például az Észak-magyarországi Vegyi- í művekben. Arra a következtetésre jutottak, hogy a tőkés vállalatok adatainak tartalmi bizonytalanságai ellenére is képezhető gazdasági mutatók helyesen jelzik helyüket a világban. Érdemes megvizsgálnunk, hogy mit is mutatnak ezek a mutatók. A vállalat élőmunka-hatékonysága például mindössze egynegyede a fejlett tőkés színvonalnak — jobb viszont az eszközhatékonyság. Az elemzésből az is kitűnt, hogy néhány mutató értókéléseker óvatosan kell eljárni: a jónak ítélt eszközhatékonyság nem az eszközeinkkel történő magas színvonalú gazdálkodás eredménye, hanem az alacsony eszközérték hatása, és ez technikai ellátottságunk elmaradottságát mutatja. ; Ugyancsak fenntartásokkal kell kezelni a készletértékre jutó árbevételt is. Az ÉszakHmagyarországi Vegyiművek vizsgálata szerint az alapanyag és késztermék aránya a külföldön 1:3; míg nálunk 3:1! Idézhetnénk még a Biogal és az Alkaloida gyárak, a Tiszai és a Borsodi Vegyilkombinát összehasonlító elemzéseit — mind azt igazolják, hogy a vegyiparban komolyan vették: nem a bázishoz, tehát nem valamiféle múltbéli állapothoz viszonyítva kell a ma teljesítményét értékelni, ment akikor a nemzetközi piacon csak csalódás következhet. A mérce mindenkor a nemzetközi színvonal kell, hogy legyen. Piaci hullámverés, netán hullámvölgy ugyanis fe nyegethet húzó-iparágat is — ám ha reális alapokon nyugvó értékelésnek vetik alá saját munkájukat, akkor az újabb felfelé ívelő szakaszra nem kell sokáig várni. BOGNÁR NÁNDOR Országszerte aratnak, természetesen megyénkben, a Völgy ségben is. A táj festői, de ezl a gépen ülők nemigen látják, nekik másra kell figyelni, mégpedig reggeltől estig. Felvételeink lapunk ötödik oldalán á Mórágyot övező dombokon, völgyekben készültek.
