Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-05 / 157. szám
1983. július 5. Képújság 3 Ismét termel a M árkushegyi bánya Hétfőn ismét megkezdték a széntermelést a márkushegyi aknában, miközben nagy érövéi dolgoznak a sújtólégrobbanás következtében megsérült bányarész helyreállításán. Az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és az Ipari Minisztérium az elmúlt hét közepén adott engedélyt arra, hogy a Márkushegyi bánya dolgozói gondos előkészületek után folytassák a termelést a robbanástól nem érintett bányamezőkben, és megkezdjék a tönkrement bányarészek újjáépítését. Hétfőn a 112-es frontfejtésben már megkezdték a folyamatos termelést, s néhány nap múlva egy másik, a 105-ös fronton is megindulnak a szénfalat fejtő berendezések. Dolgoznak a feltáró csapatok a robbanás által nem érintett bányamezőkben az újabb termelő munkahelyek előkészítésén, kialakításán is. Az akna dolgozói a bányamentőkkel közösen újjáépítik a tönkrement hírközlő- és világítórendszert, a transzformátorállomásokat, a szén- és anyagszállító pályákat. A sérült bányarész újjáépítését várhatóan egy hét múlva befejezik. Uj üzlet- és irodaház a budapesti belvárosban Tegnap Nyíró Rózsa, a fővárosi tanács elnökhelyettese ünnepélyesen átadta a belvárosi üzilet- és irodaházat a Váci utca 16. szám alatt. Ezt megelőzően a fővárosi tanács beruházási főosztálya sajtótájékoztatót tartott, ahol egyebeik között elmondták: az épületben helyet kapott az Aranypók-Konsu mex Divat- áruház, a Képcsarnok Vállalat száküzlete és a pénzintézeti központ több, külföldieknek bérbeadandó irodája. A létesítmény — 355 milliós költséggel — hat év alatt épült meg, megvalósításához a Fővárosi Tanács és a Belkereskedelmi Minisztérium is támogatást nyújtott — mondotta Nagy Ervin, a Fővárosi Tanács beruházási főosztályvezetője. Az épületet Vedres György építész vezetésével a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat tervezte. A kivitelezési munkákat — jelentős részt vállalva a feladatokból a Fővárosi II. számú Építőipari Vállalat hangolta össze. Az épület áruházi része négyszintes. A pénzintézeti központ két irodatornyában a Magyarországon tevékenykedő külföldi gazdasági képviseletek irodái kapnak helyet. Az egyiket a közép-európai nemzetközi bank bérelte ki, a másikban pedig további tíz külföldi képviselet nyit irodát. A bérleti díjakat konvertibilis valutában fizetik. A belvárosi rekonstrukció részéként a Váci utcában további két foghíjtelket építenek be, itt szálloda, illetve irodaház készül, e beruházások befejezésére két év múlva lehet számítani. Energiatakarékos fénycső Az Egyesült Izzó Váci Fényforrás és Alkatrész Gyárában évente több tízmillió fénycső készül, a tervek szerint 1990- ben már kizárólag energiatakarékos, úgynevezett vékony fénycsövet fognak gyártani. A világpiacon is keresett termékük kevesebb energia felhasználásával a korábbinál 15 százalékkal több fényt sugároz. Termelésük 75 százaléka a fejlett tőkés országokba kerül. A képen: A fénycső próbája az égetés. Új tanév, új szemléltetőeszközök Az ősszöl kezdődő tanévben a Művelődési Minisztérium 26-féle új taneszköz használatát írta elő az általános iskolák részére. Többek között történelmi és földrajzi faliképeket, földgömböt, a nyelvi, irodalmi és az énekoktatáshoz hangszalagokat, diafilmeket, más tantárgyakhoz transzparenseket, szemléltető ábrákat, amelyeket az oktatási szakemberek elképzelése alapján az Országos Tan- szergyántó és Értékesítő Vállalat (Tanért), az Országos Oktatástechnikai Központ és a Kartográfiai Vállalat fejlesztett ki. Ezek beszerzésére a tárca több mint 55 millió forint központi céltámogatást juttatott a megyei szakigazgatási szerveknek, s a tanácsok ezt hasonló nagyságú összeggel egészítették ki. így a Tanérthez mintegy százmillió forint értékű megrendelés érkezett. A szakemberek számítása szerint még ez a nagynak tűnő összeg sem teszi lehetővé, hogy a minisztérium jegyzékében az új tanévre előírt eszközökkel az ország 3600 általános iskolájának mindegyikét felszereljék. A Tanért-nál arról tájékoztatták az MTI munkatársát, hogy fejlesztési és gyártási okok miatt számos eszköz csak a tanév során készül el és kerül forgalomba, ugyanis az új szemléltető eszközök tervezése az új tankönyvék elkészültétől is függ. jutányos árat fizet érte a szövetkezetnek. — Hogy állnak az aratással? — Búzát 925 hektáron termelünk, s szombaton is mennek a gépeink. Vasárnap, vagyis július 3-án viszont nem dolgozunk, mert ekkor van Picehelyen a búcsú. Az árpa után 100 napos kukoricát vetünk, a másodvetés egy részén már földben vain a mag. A learatott területről bálázzuk a szalmát, s ezzel egy időben takarítjuk be a szénát iis. — Hol találjuk meg most azokat akik a melléküzemágban dolgoz pa!k? — Ozora felié a K—2-es és K—3-as táblában. A kukorica közül kapálják ki az ár- vakalésű napraforgót. Ezen. a területen ugyanis tavaly napraforgót termesztettünk, az elszóródott mag kikelt, s most nagyobb mint a kukorica. Indulunk tehát Ozora felé. A kukorica jó kétméteres, _s már virágzik a napraforgó. Fülledt meleg van, a hőség legalább 30 fokos, az asszonyok éppen ebédelnek a dű- iőúton. A karjuk, a lábuk tele karcolásnál — az éles ku- koricailevéltől, a hatjuk csurom víz, az arcuk piros az izzadtságtól. Bemegyek vagy húsz métert a kukoricába, ami aranyira sűrű és magas, hogy már nem hallom mit beszélnek, nem látok semmit, csíp, vág a leVél, ömlik rólam a víz. Napraforgóra is találok, csomóban, ligetesen kelt ki ott, ahol tavaly őszszel ürített a kombájn. — Tudják, hogy miért most kapálnak ? — Hamarabb kellett volna, akkor, amikor már kikelt a napraforgó, és nem volt ekkora a kukorica. Bennünket most irányítottak ide, hát most csináljuk. Azt mondják a szárazság miatt nem hatott a gyomirtó, és ezért kelt ki a napraforgó — mondja egy idős asszony, és nagyot húz a műanyag kannában levő vízből. — Mekkora ez a tábla? — fordulok Jankó Ferencnéhez, aki brigádvezető a szőrméseknél. — Húszhektáros. Se vége, se hossza. Két sort fog egy ember, vain aki egyáltalán nem talál napraforgót, a másik meg alig győzi. Szólni nem tudunk, hogy segítsenek, mert nem halljuk egymást, csak akkor látszunk kii a kukoricából, ha feltartjuk a kapát. — Mikor kezdenek? — kérdem az egyik asszonytól. — Reggel hétkor, és délután 2 órákor jön értünk valami jármű. Vége az ebédidőnek, az asszonyok körénk csoportosulnak, és mindenki mondja a magáét. Csak kapkodom a fejem, és szorgalmasan jegyzetelek. „Azt sem tudjuk meddig kapáljunk a dombbajiatig, addig amíg van szotyolia, vagy délután két óráig? Senki nem mond meg világosan semmit”. „A répa- kapálást elvállaltuk, dolgozunk, ha megfizetik. De amit ezzel a kukoricával csináltak, hát ez nem embernek való. Most meg ünnep lesz, otthon is lenne mit csinálni”. Harcsa Imre növénytermesztési brigédvezető most szól közbe, és csak ennyit mond: ameddig tart a gaz. A röpgyűlés végétért, az asszonyok beállnak a sorba., pillanatok allatt elcsendesül a határ, csupán a levelek zi- zegését hallani, ahogy haladnak előr e a sor ban, Teljesen egyértelmű: ez az embernyúzó nyári munka a szervezőkészség hiányáról tanúskodik. S arról, hogy senki sem törődött azzal, hogy egy pincehelyi falusi ünnepre az asszonyoknak készülődniük is kellett. A határban, egyébként bármerre is járunk, virágzik a fővetésű napraforgó. Kombájnok járják a búzatáblákat, a Rána—2-el már végeztek, most az Mv—4-as, a Ju- billejnajia, a;z Mv—8-as és a Baranfca fajta következik. Idén a megye mezőgazdasági üzemeiben összesen 79 334 hektár nyári terményt kell betakarítani. DVM Fotó: B. J. Az arlatás kezdete egyben azt is jelenti, hogy egy-két hetes augusztusi szünet kivételével most már késő őszig betakarítógépek, traktorok zúgásától' hangos a határ. Mint már arról besz ám oltunk az őszi árpa aratásával a múlt hét elején végezték az üzemek, a szalmát betakarították, felégették a tarlót, s sok helyütt a talajmumkák után a másodvetések is elkezdődtek. A tamási Béke Tsz egyik tábláján az idei telepítésű lucernát 2 rendsodrógép járja. A lucernát két hete kaszálták le, s mivel ebben az időszakban kevés eső esett errefelé, jól megszáradt a széna. Szedeli István, aki MTZ—50-essel húzza a rendsodrót, éppen megállásra kényszerül: vastag volt a rend a csiiUagikerekek közé beszorult az a gyom, ami a szélső soron került a táblára. — Hová viszik innen a szénát? — Közvetlenül utánunk jön 3 Hamster, fölszedi, majd rögtön, viszi a szomszédos tehenészeti telepre, ahol az egyik istállóban 96, a másikban 116 tehén van. Itt aztán géppel kazlazzák, úgy hogy nem keli nagy utat bejrárai, mert a telep közvetlenül a kaszáló mellett van. — Mi volt a dolga eddig? — MTZ—50-essel járok, a kombájnok mellől vittem, a búzát a szárítóhoz, illetve a malomba. A pincehelyi Vörösmarty Tsz központi irodájában állandóan duruzsol a CB-rá- dió — nyomon lőhet követni, hogy melyik munkaterületen mi a probléma. Gerencsér József főkönyvelő pontosan tudja mikor kik, és hol dolgoznák. Munka pedig akad bőven a háztájiban, és a közös gazdaságban is. Sőt ezenkívül egy be nem tervezett, s minden egyes tsz-tagot és alkalmazó ttat rraegmo zg ós'ító feladat: a cukorrépakapálás. — Mennyi területet osztottak ki egy dolgozóra? — Személyenként 0,6 hektár cukorrépa jut mindenkire. Sajnos nem tehettünk másként: a szárazság miatt nem hatott a gyomirtó szer, kikelt a gaz, s mielőtt még teljesen el nem borítja a táblákat, kénytelenek vagyunk megkapáil ni. Természetesen nem ingyen végezzük ezt a munkát: a kétszeri kapálásért 950 forintot kapunk. Ez a kultúra eddig legalábbis — nem a legjobban sikerült: a 261 hektár cukorrépából 60 hektáron újra kellett vetni. Ennek egyértelműen a,z az oka, hogy minősíthetetlenül rossz volt a vetőmag. A cukorrépa nem várt kényszerhelyzetet teremtett a iszövettkezetben idén, de ha már elvetettük, bármi áron is meg kell művelnünk. — Az ipari melléküzem- ágban dolgozók segítettek a betakarítási munkákban? — A bőr- és szőrmefeldolgozóban valamint a varrodában dolgozó száz asszony eddig meggyet szedett. Tíz vagon meggyet szedtünk le, 4 vagoninyii viszont még mindig fenn van a fán. Tudniillik nem kell senkinek. — Nem is szedik már le? — Nem. Próbáltuk eladni, házaltunk vele a paksi konzervgyárnál, a pécsi Erdért- nél, a szekszárdi Zöldértnél, a nagyatádi konzervgyárnál, Kaposváron, Szigetváron. Mindenütt elutasítottak, nem tartanak igényt a meggyre. A 10 vagon is eléggé sokfelé kelt el: 8 vagonnal vitt el a Likőripari Vállaltat, 100 mázsát az Óbuda Tsz, 50 mázsát a tahi Zöldért, 50 mázsát a helyi lakosság. Nincs más választásunk mint hogy meghirdessük a „szedd és vidd” akciót: akinek szüksége van meggyre leszedi magának és Nagyobb a kukorica mint a benne dolgozó emberek Röpgyűlés a kukoricatábla szélén Szedeli István: Nincs megállás egy percre sem. A rendsodró csillagkerekei közé beszorult a gyom.
