Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-02 / 155. szám
1983. július 2. "népújság 11 Kilencven éve született Birtnyik Július 3-án lenne 90 éves Bontnyiik Sándor, akinek nevét plakátjai tették ismertté, híressé. Agitatív, szellemes plakátjai, amelyekkel számos hazai és külföldi díjiat is nyert. Plakátokkal és konstruktivista szellemű művekkel szerepelt 1917-től kiállításokon, s a Tanácsköztársaság bukása után a bécsi, berlini, majd weimari emigrációban részt vett a konstruktivizmus nemzetközi mozgalmában. (A főiskolán KernstoCk Károly és HippiSándor Rónai J ózsef tanítványa volt.) 1925-ben tért haza, s nem sokkal később, 1928-ban reklámművészeti iskolát nyitott, amely 1938-ig működött, 1948—49-iben az Iparművészeti Főiskola tanára, s 1949^től 56-ig a Képzőművészeti Főiskola főigazgatójaként foglalkozott az ifjú festő-grafikus nemzedékkel. Plakátjai sikerével csak szatirikus hangvételű festményei vetekedtek. Mona Lisa a XX. században Cgiekkel játszó földi tünemény A józan ész trónfosztása? A modern művészet és magyarázata Hová tettük a józan eszünket? Üjabban már nem is hivatkozhatunk a józan észre? Lehetséges, hogy a józan ész szerepe, rangja, tekintélye leáldozóban ? Ami a világ zűrzavarai közepette ezredévekig megbízható tájolási pontnak, ítélkező fórumnak számított, ami az emberi haladásnak, a szabadabb gondolkodásnak, az emberi szellem kiteljesedésének leghatásosabb erjesztője volt — a józan észnek végképp befellegzett volna? Nem az elméleti, a filozófiai racionalizmusra gondolok, hanem arra az eredeti ítéletalkotó képességre, amelyet hazai szóhasználattal közönségesen józan paraszti észjárásnak szokás nevezni. Talán így jellemezhetném: ítéletalkotás, következtetés az ismert tények, törvényszerűségek és a mindennapos tapasztalatok alapján. Parasztok, nem parasztok, mindnyájan használjuk ezt a természetes józan eszünket, de mintha lecsengőben volna ez a használat, mind bizonytalanabbul, mind szűkebb és szűkebb térre korlátozzuk; egyre-másra megrónak, leszólnak, megszégyenítenek miatta. Okkal vajon? Vagy oktalanul? Olyan kérdés ez, amelyre aligha lehet egyértelmű választ adni. Mert nézzük csak: józan ésszel — az úgynevezett józan paraszti ésszel — meddig juthatunk el egyik-másik tárlaton, képzőművészeti kiállításon ?^)gyilk-másik hangversenyen, koncerten? Egyikmásik kísérleti film, animációs film, egyik-másik modern vers, dráma vagy regény értelmezésében ? Vagy nézzük akár a tudomány felségterületét, ahol is énpenséggel a ráció, az ész a legfőbb rendező elv, a legfőbb hatalom. Józan ésszel — tehát az úgynevezett józan paraszti ésszel — felfogható-e a maga bonyolultságában a relativitáselmélet? A Heisenberg-féle határozatlansági reláció? A kvantumfizika, az atomfizika ilyenolyan törvénye? Ügy tetszik, a józan ész napjainban válságba sodródott. Annak idején, még diákkoromban, beLém égette magát Arany János ritka versfordításaiból egy négysoros szakasz: „Ha a költő a végtelenbe vész, / Könyvét, tanácslom, tedd le hirtelen. / Mit meg nem ért a józan emberész, / Hiányzik abban egy: az értelem.” Ha ezt a szigorú tanácsot megfogadnám, bizony, sok mai könyvet le kellene tennem, nagyon hirtelen. Nyilván volna köztük szép számmal olyan, amelyet valóban nem érdemes elolvasni, és nyilván volna köztük olyan is, amelyet érdemes, noha a költő a végtelenbe vész, s ér- telemmel-értelmezéssel alig követhető. Tehát: tovább. Túl az értelmen — ezért nehéz pusztán értelemmel követni, talán lehetetlen is, messze az értelmen túl, a költészet birodalmába. Hiszen még az értelem mai áttekinthetetlen birodalmában is könnyen eltéved az úgynevezett józan paraszti ész. Eltévedt bizony a tegnapiban meg a tegnapelőttiben is. „Már hogy lenne a Föld gömbölyű, amikor látnivaló, hogy lapos?!” „Már hogy keringene a Föld a Nap körül, amikor szemmel látható, hogy a Nap kerüli .meg a Földet?!” „Már hogyan repülhetne egy fémből készült, nehéz alkotmány. amikor a fém sokkal nehezebb, mint a levegő?!” Folytatható a példázat a fény görbületéig, az ikerparadoxonig, a mezonok, a lézersugarak viselkedéséig, az antitestekig — bizony, a józan paraszti ész határain messze túlterjed az értelem felségterülete. Csakhogy a tudományokban ez nem okoz különösebb gondot. Minden új, első pillanatra képtelennek látszó gondolat, fölfedezés, amely kísérletileg igazolható, amelynek a törvényszerűsége földeríthető, sorra- rendre beépül a józan ész világába. Nem mondhatnám persze, hogy késedelem nélkül. De józan ésszel ma mér senki sem állíthatná, hogy a Föld lapos, s hogy a' soktonnás repülőgépekkel nem lehet fölrepülni, noha kétségkívül súlyosabbak, mint a levegő. Kiegészülitek a hiányos ismeretek, a hiányos tapasztalatok, kitágult a józan ész hatóköre. Csakhogy ez a menetrend nem érvényes az irodalom, a művészetek telepén. Itt a kísérleti igazolása a műnek, ha egyáltalán lehetséges is, korántsem naprakész, és még nagy időtávlatban sem egyértelmű. Igaz, igaz, az ősi eposzoktól, s a görögöktől napjainkig a remekművek java részének nem is volt szüksége efféle igazolásra, minthogy ilyenolyan megközelítéssel a tömegek számára is felfoghatók, közérthetők, vagv legalábbis : közérezhetők. De hány olyan nagy mű született a történelemben, amelyet visszautasított, nemcsak a korabeli józan paraszti ész, de a korabeli esztétika is. Akár évtizedekig, évszázadokig elutasított, s meglehet, részben még ma is elutasít. És hány olyan mű születik meg, amelyét az idő még eleve nem igazolhatott, s amellyel — józan ésszel — nem lehet mit kezdeni. Ha egy versből az olvasó nem képes felfogni semmit, alkar elölről olvassa el, akár hátulról, biztos lehet benne, hogy kerül, aki megmagyarázza. Ha egy kiállítás berendező munkásai netán hátára fordítva akasztanak fel egy képet, mert nem tudják eldönteni, melyik oldalá a kép, a művészi alkotás — biztosak léhetünk benne, hogy ott terem egy tolmács esztéta, és — akár a tv milliós nyilvánossága előtt — elmagyarázza, hogy az az olajfoltnak látszó valami a sarokban az emberiség nyomott közérzetét megdöbbentő erővel fejezi ki. Természetesen bonyolultan és összetetten, mert enélkül a két jelző nélkül — bonyolult-összetett — már hogyan lehetne kellőképp modern és korszerű egy magyarázat 1 Hazai tájakon Kőfejtő a Fertő partján Fertőrákost, ezt a Fertő- parti községet (Soprontól 9 km-re) elsősorban a kőfejtőjéről és a benne lévő barlangszínpadról ismerik az országban. 1628-ban kezdték el itt az úgynevezett lajtamssz- követ kitermelni. Sopron számos épületéihez felhasználták ezt a kedvelt, könnyen fejthető, jól alakítható, az időjárás viszontagságainak ellenálló kőzetet. De Bécs jó néhány épületéhez — köztük a Hofmúzeumhoz és az egyetemhez is innen szállították a kövét. A bányászok hosszú nemzedékek során monumentális, egyiptomi szikla sír okra emlékeztető csarnokokat vágtak a domb oldalába. A mészkőcsarnoko- kat hatalmas oszlopok tartják, sötét folyosók ágaznak jobbra-ibalra. A barlang-ikatedrális, ez a sajátos alkotás különleges élményt nyújt a látogatóknak. Felismerve, hogy a használaton kívüli kőfejtő termei remek akusztifcájűak. a hatvanas évek végén 600 fős szabadtéri színpadot alakítottak ki itt. Éveken keresztül' a nyaranta megrendezett soproni ünnepi hetek fénypontját jelentették a fertőrákosi kőfejtőben tartott operaelőadások, hangversenyek. Újra és újra felcsendült Verdi csodálatos muzsikája, az Aida, a Trubadúr... A kőfejtő tanulmányozása őslénytani szempontból is rendkívül érdekes. A kőbár nya termeinek falai szemünk elé tárják a mintegy 20 millió évvel ezelőtti földtani korszak, a miocén ősmaradA fertőrákosi kőfejtő ványait. A miocén korszakban tenger borította ezt a területet, s e tenger üledékeiből származik a környék nagy kiterjedésű lajtamész- kő-vonulata. A kőfalakban lépten-nyomon feltűnő tengeri állatok és növények maradványai között tömegesen találunk tengeri algát, osztrigát, egyéb kagylóféléket, tengeri sünök és halak maradványait (közöttük jó állapotban lévő hajdani cápafogakat), mohaálja tokát, egyébeket... A kőfejtő ősmaradványainak több szép példányát a bejáratnál lévő gondnoki épület tárlóiban helyezték el. A tetőről széttekintve — ahová csigalépcső vezet fel a mélyből — magunk előtt látjuk a Fertő tó csillogó víztükrét, az enyhe szélben hajladozó nádasokat, túl a vízen a Fertő menti osztrák falvak tornyait. Az egyre épülő-szépülő fertőrákosi Fertő tavi vízi telep kitűnő strand és horgászparadicsom, a soproniak kedvelt pihenőhelye. (Csak a lakóhely szerint illetékes rendőrkapitányság engedélyével látogatható !) Fertőrákoson közvetlenül az osztrák határ mellett ritka római kori emlék található: egy Mithras-szentély. A szentélyt a napisten-kultusz- nak hódoló római katonák részére építették az időszámítás utáni III. században. A barlangban talált fogadalmi köveket és egy Mithras-ábZeneesztéta ismerősöm a karistoló, csikorgó, füles lka - ró modern zenedarabokra panaszkodik. Szigorúan négyszemközt. írodalomtoritikus barátom kifejti — szigorúan négy- szemközt —, hogy a szórejt- vénybe csomagolt semmit- mondás, a kimódoít meg- hökkenités, a blöff hogyan hódít, s hogyan minősül át a kritikai rovatokban. formai bravúrrá, és a — természetesen bonyolult, össizetett — korunk modern ábrázolatává. Érdemes művész barátom így minősít egy reklámozott énekszámot: „színtelen kappanhang”. Egy másikra: „Ki merészelné nyíltan bevallani, hogy ebben a röfögésben, ha- rákolásban nem talál semmi szépet. Inkább azt hazudja — maga magának is —, hogy megőrüli érte. Mert ez a sikk.” Ha ők, a vájtfülűek, így vélekednek, mit tehetne ehhez hozzá a nem beavatottak kakasülőjién a csak olvasó, csak néző, csak hallgató szerepében a józan ész? Már most könnyen lehetséges, hogy az úgynevezett józan paraszti ész nem képes kiválasztani az irodalmi- művészeti tiszta búzából az irodalmi-művészi ocsút, nem képes biztonsággal fölismerni a „koholt képekkel és szeszekkel” mímelt mámorokat — tehát bízza magát teljes odaadással a magyarázókra? És ha vak vezet világtalant — a legteljesebb bizonytalanságba ? Úgy tetszik, még akkor sem mondhat le a józan ész az önálló ítéletalkotásról, ha a tévedésre megnőttek az esélyei. Csak ne legyen olyan biztos abban az ítéletben, hogy belegörcsölíve akkor se igazítsa helyre, ha — józan ésszel — be kell látnia, hogy tévedett. FEKETE GYULA rázolást a soproni Liszt Ferenc Múzeum őrzi. Maga a község is sok érdekességet kínál, történelme is változatos. A falu (honfoglalás kori magyar település Rákos néven) a középkorban a győri püspökség tulajdona volt, állandó határpörben állt Sopronnal. Polgárainak biztonságát hosszú időn át veszélyeztették a közelii Macc- kakő várának rablólovagjai, mígnem Mátyás király katonái 1465-ben kifüistöliték őket. A hódoltság idején, amikor Győr is török kézre került, Rákos lett a győri püspökség központja, a püspök dtt építette föl palotáját, a község pedig valóságos kis várossá fejlődött. Ez idő tájt fallal vették körül, melynek maradványai még ma is láthatók. A kastélyt később a győri püspök nyári rezidenciaként használta, jélenlegi szép barokk formáját Zichy Ferenc püspök adta 1770 körül. A közelmúltban restaurálták, a belső freskókat is felújították. A falu közepén nagyméretű műemlék templom áll. A templom magas, erős tornya a körbefutó erkéllyel messziről feltűnik. Portyázó törökök támadásainak megelőzésére, őrtoronyként szolgált hajdanán. Közel a templomhoz áll az ország egyetlen eredeti helyén lévő kőpellengére, szégyenoszlopa, az 1530-as évekből. Festői látványt nyújt a Rákos-patak partján a 18. században épült barokk vízimalom, homlokzatán korabeli falfestménnyel (Madonnakép) és napórával. Restaurálták, jelenleg a 70 személyes Vízimalom turistaszálló található benne. BORBÉLY JÓZSEF