Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-17 / 168. szám
1983. július 17. ^fePÜJSÁG 5 Az életmentő Rh-faktor Ma már sokan tudják hogy a címben egymás mellett álló két betű tulajdonképpen laboratóriumi, jelzés arról hogy a vérben — a vércsoporttól függetlenül jelentkező és dominánsan öröklődő — anyag a kísérleti állat vérsavójával szemben hogyan viselkedik. Ha a vörös vértestek kicsapódnak, pozitív, ha nem, negatív Rh vérről beszélhetünk. Arról is sokan tudnak, hogy az Rh negatív vércsoportú nő az Rh pozitív vér átömlesz- tése, vagy Rh pozitív magzat kihordása után túlérzékeny- nyé válik, mert Rh ellenanyagok képződnek benne. Ugyanez történik akkor is, ha a terhességet megszakítják, vagy valami miatt megszakad. Sajnos ez az állapot a múltban sok csecsemő ártalmát okozta. Ezt a veszedelmet előzi meg az a vérvizsgálat, amely a terhességi tanácsadás alatt nemcsak a vércsoportot, hanem az Rh-faktort is meghatározza, és eldönti, hogy szükséges-e az úgynevezett Anti-D IgG, amit a veszélyeztetettek díjtalanul megkapnak. Magyarországon ma már ezt az igen fontos védőanyagot a véradók áldozatos segítségével a Vértranszfúziós Szolgálat állomásai és az Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézet folyamatosan biztosítják, tehát a szülészeti klinikák, szülészeti osztályok és szülőotthonok könnyen hozzájuthatnak. Ez lehetővé teszi azoknak az újszülötteknek az életben tartását, akik azelőtt a születés után rövidesen életüket vesztették. Még élénken emlékszem arra a szomorú esetre, amikor a fiatal elsőszülőnő könnyes szemmel átkozta az igazság- és egészségügyi hatóságokat, akik azzal gyanúsították, hogy párnával meg- folytotta újszülöttjét, pedig csak Rh-összeférhetetlen- ség okozta a tragédiát. No de akkor még mi sem láttuk ilyen világosan az ügyet, és főleg nem volt Anti-D IgG! De most már van. És nincs összférhetetlenségen múló csecsemőhalál. Mi hát a tennivaló? Az első és legfontosabb — no és mindenki számára kötelező —, hogy a terhestanácsadáson jelentkezzék a leendő kismama. Ott vért vesznek és megállapítják, hogy melyik vércsoportba tartozik és milyen az Rh eredménye. Ha negatív, akkor fel kell készülni a szükséges védelemre, meg kell kapnia az injekciót. A hatása rövid. Csak a szülésig vagy vetélésig tart. Ha ismét teherbe kerül valaki, a védőinjekciót meg kell ismételni. Injekció után a gyermeket váró kismama járjon ellenőrző vizsgálatra. Nagy áldás, nagy biztonság ez az eljárás az aránylag kevés számú negatív anya életében. No de igazán csak akkor hasznosítható, ha az édesanyák, az áldott állapotba jutott nők lelkiismeretesen, időben jelentkeznek a vizsgálatokon, és a szülési vagy terhességi megszakítás után három, sőt szükség esetén hat hónap elteltével is megjelennek — saját és gyermekeik egészsége érdekében — a vizsgálatokon. Buga doktor Myugdíjaseuek — alkotó évek? Általában a 40—50 közötti éveket tartják az emberek az alkotás időszakának, amelyben beérnek azok a teljesítményék, amelyekre az ifjúkoriban előkészültek ötven éven túl imár a hanyatlás 'kezdődik — mondogatják, s rettegve gondolnak arra az időre, amikor napról napra tapasztalniuk kell gondolkodásuk elsiivárodását, tettvá- gyulk csökkenését, alkotó kedvük kimerülését. S még egy félelem: aki képtelen volt létrehozni élete nagy művét az alkotó-iidőszakban, az élet derekán, örökre elveszítette a lehetőséget, hogy beteljesítse álmait. Igazuk van-e vajon a pesszimistáiknak, azoknak, akik az időskort amolyan felesleges ráadásnak tekintik, amelyben csak tengődik az értelem? Természetesen vannak olyan hivatások, amelyek bizonyos életkorhoz kötöttek. A sportolók, a táncosok nyilván ifjúkoruk fizikai erőnlétének birtokában képesek elérni legkiválóbb teljesítményeiket. Általában azoniban ez nincs így. A muzsikusok közül például Verdi a nyolcvanas éveit taposta, amikor megkomponálta a Falsltaffot. A halhatatlan írók közül Goethe haláláig — amely bizony igen késői korban következett be — töretlenül alkotott, s Victor Hugó is apádba tat! a n szenvedéllyel dolgozott még nyolcvanéves korában is. És megemlíthetnénk ■még az agg korú alkotók egész sorát, Humboldtot, La- marcikot, s nem utolsósorban Míehelangelót, akit közel kilencvenéves korában, munkája mellől szólított el a halál. 'De vajon mindenkire érvényes az, ami a zsenikre? Hiszen a felsoroltak mindegyike lángelme volt. Köny- nyű volt nékik — mondhatná bárki. De ha nem engedjük, hogy a fiatalság múlása, az öregség közeledte megtörje a lendületünket, hogy a csalódások, betegségek, rossz szokások a kedvünket szegjék, a későbbi évek is nyitva állanak az alkotásra. Természetesen ez elsősorban azokra érvényes, akik ifjúkorukban is kezdeményezők voltak, akik nem rutinból, kötelességből, muszájból végezték munkájukat, hanem az új létrehozásának öröme vezette munkálkodásukat. Aki hozzászokott ahhoz, hogy munkája révén jobbat, újabbat alkosson, gyakorlatilag nem is tud leszokni az alko- "tásról. Napjainkban, amikor a nehéz gazdasági viszonyok ráhényszerftették az embereket, hogy mozgósítsák kezdeményezőkészségükét, alkotó erejüket, napvilágra kerülhet minden rejtett tehetség, régóta, titkon ápolt készség, képesség. Emlékezzünk csak a televízió ötletmeccs című műsorára, vagy bármely más hasonló gazdaságpolitikai műsorra, milyen hévvel, fiatalos lendülettel, micsoda nagyszerű új eszmékkel és találimányóklkal felkészülve állottak ki a nyugdíjaskorban olykor ugyancsak benne- lévő emberek. Ezek az emberek nem rettennek vissza az erőfeszítésektől, a lemondásoktól, ami nélkül alkotás nem létezik. Sokan azt hiszik, csak a fiatalkorban érezhetik, hogy testi, szellemi és erkölcsi erejük Végtelen. Fiatalon igen gyakran gondolunk arra, hogy sokoldalúak vagyunk, miközben csupán egy vagy két dologgal foglalkozunk igazán. Miért lenne ez másképpen a későbbi életkorokban? Miért fájlaljuk most, ha le kell mondanunk valamiről, vagy erőfeszítéseket kell tennünk, holott hajdan boldogsággal töltött el bennünket, ha céljaink elérése érdekében képesek voltunk mindezekre? Megöregedni természetesen nem jó dolog. De tudnunk kell, hogy az ember életében a késői éveknék is megvan a maguk létjogosultsága, amelyek éppen úgy tartalmaznak célokat, vágyakat, eredményeket, megvalósulásokat, és természetesen csalódásokat is, mint minden más életkor. Bélyeggyűjtőknek Egy figyelmes nyugatnémet, filatelista kilóárukban olyan, olimpiát népszerűsítő bélyeget talált, amely semmilyen katalógusban nem szerepel. A különlegességet 400 ezer forintnak megfelelő összegért adta el. A vevő ugyanis a postától megtudta, hogy a moszkvai olimpia alkalmából készített, de a bojkott miatt megsemmisített kiadás egyik példányát szerezheti meg. A ritkaság eredetét Vizsgálni kezdték. Kiderült, hogy a megsemmisítést elrendelő minisztertanácsi ülésen 50 darabos ívet mutattak be, amely véletlenül a miniszternél maradt. Amikor a postaminiszter tárcájától megvált, az ívet a személyes holmijával lakására szállították. A miniszter felesége a 30+60 pf címleteket érvényesnek tekintette és felragasztotta leveleire. így jutottak ötvenen az évszázad fi- latéliai kincséhez, ha észrevették. Egészen egyszerű A nyári kánikulában egy ■íy kellemes, pamut alapanyagú könnyű és mégis divatos ruha hűsítő hatású lehet minden 13—80 év közötti nő számára. Hozzávalók: 80 cm széles pamutvászon alapanyagból 2,20 m, 7 db gomb. A modell 90—94 em-es méretről készült. Munkamenet: A szabásmintát lOxtlO cm méretű kockás papírra átrajzoljuk, felnagyítjuk. Az oldalszélek ráhagyása 2 cm. Az eleje- háta bal oldalszélét a találkozáson összevarrjuk. A jobb oldalszélen 4,5 cm széles, teljes oldalhosszúságú alátéttel béleljük a gomboláspántot. A vállpántokat 5 cm széles, ferdén szabott gurigazsinórból a szükségnek megfelelő hosszúságúra készítjük. Végül az ábra szerint az eleje középrészre és a jobb oldali nyitott szélsarkaira az ábra felnagyításával (egy kocka = 3 cm) riseliő-csipkét készítünk. A munkai gén yes ri sel iő -mi n - ta helyett készíthetünk régi csipkefüggönyből kivágott motívumapplikációt is, vagy Vékony pamutfonal- ból betétet horgolunk, s ezt varrjuk a kánikularuhára. PV ■— 3cm A zanyád... A mama olyan, hogy akár a Burdából is kiléphetett volna. Egy kislányt húz maga mögött. A kislány is divatmagazinba illő. Fodros szoknyácska, habos blúzocska, pántos francia vászoncipőcske. — Mama! — szól az anyjához. A mama a kirakatokat bűvöli, nem hallja. A gyerek újra próbálkozik, majd nyafogni kezd. Divatlap-anyu megáll, maga felé rántja a gyereket és eltorzul az arca: — Te hülye! Te sült hülye! Hányszor mondtam már, hogy fogd be a pofádat! Hát egy percre sem hagysz békén? — Olyan durva hangja van, hogy a járókelőben megfagy a vér. Azaz, hogy dehogyis fagy, hiszen napi edzésben van. Annyi durvaság és közönségesség gyülemlett fel bennünk, hogy az a csoda, ha egy napot sebek nélkül úszunk meg. Az öregek nem kedvelik a fiatalokat, a fiatalokat irritálják az öregek: mások az értékeik, nem ismerikszelíd, bölcs öregembert, tehát ők is komiszak, kegyetlenek. A fiatalok — erőtlen nemzedéknek címzik őket, hát pimaszak és ott kellemetlenkednek, ahol tudnak. A nők fenekednek a férfiak ellen. Az egyenjogúság nehezen megszerzett keresztjét cipelve elhagyták valahol a nőiességüket, hát törlesztenek a férfiakon. Ök pedig agresszióval és zsarnoksággal válaszolnak. Közben fáradthatatlanul prédikáljuk, hogy szeressük egymást, legyünk türelmesek. Pedig a dolgot máé sok-sok évvel ezelőtt elrontottuk, amikor az illemtudást, a jó modort száműztük a lomtárba a tiszteletadás és a türelem mellé. Felgyorsult az élet, ki ér rá ilyesmin rágódni? Igen! Csak közben megváltozott egy és más. Testi valónk kényeztetésére már sokaknak futja, tudatunk azonban kissé elmaradt. A közvélemény! A közvélemény szerepe! Nosza, lépjen közbe, fékezze meg a trágárságot, közösítse ki a durva, a részeg utast, a krakélert. Egy buszjáratra felszállt két ittas kamasz. Először csak a mellettük ülőket kezdték molesztálni, aztán válogatott trágárságokat zúdítottak rájuk. Mindenki a földet nézte, és hallgatott. Végül egy fiatal nő felugrott és lecsengette a kocsit: odament a vezetőhöz és kérte, hogy nyissa ki az első ajtót: — Most pedig leszálltok — ordította vörösen a két fiúnak — vagy lerúglak benneteket. — A két kölyök minden képzeletet felülmúló obszcenitásra kérte fel a nőt, és kelletlenül lekászálódott. A nő szétnézett: Minden férfi szégyellje magát, aki nem kelt a pártomra. — A busz megindult, az emberek tovább hallgattak. Egyszercsak oda- nyomakodott egy férfi a nő mellé. — Maga hölgyem nagy tévedésben él. Mi nemhogy nem voltunk megbotránkozva, hanem igenis remekül szórakoztunk! — A nő elfehéredett. Létezik? Létezik, hogy az emberek élvezik a durvaságot? Hogy fürödnek a mosdatlan szavakban, mint disznó a pocsolyában? Talán még fogadásokat is kötnek magukban, ki bírja tovább füllel? Lehet. Lassan lefelé szállítjuk civilizációs értékeinket. Nem vesszük észre, hogy viselkedéstanból nem is egyszer bukásra állunk. Seszták Ágnes ZÖLDBORSÓLEVES Hozzávalók 4 személynek: 1 fej hagyma, 20 dkg krinolin, 6 dkg margarin, bors, só, egy liter húslé (tyúkhúsleves-kockából). 40—50 dkg zöldborsó (lehet fagyasztott Is), 1 káváskanál citrom, habaráshoz liszt és kevés tej. A hagymát megtisztítjuk és feldaraboljuk, a krinolint karikákra vágjuk, és forró margarinban együtt megpirítjuk. Sózzuk. borsozzuk és húslével felöntjük. Hozzátesszük a zöldborsót és együtt megpároljuk, amíg megpuhul a borsó. Kevés liszttel és tejjel behabarjuk. Végül citromlével Ízesítjük. UBORKALEVES Hozzávalók 4 személynek: 75 dkg kígyóuborka, fél kg paradicsom, 1 liter tej, 1 pohár joghurt, 1 citrom leve, egy csomag petrezselyem, egy csomag snidling. egy csomag kapor, bors, só, fél kávéskanál cukor. Az uborkát meghámozzuk, és kis kockára feldaraboljuk, a paradicsom bőrét lehúzzuk, és szintén kockákra vágjuk. Az uborkát lesózva állni hagyjuk. A tejet elkeverjük joghurttal és citromlével. Majd ráöntjük az uborkára, hozzátesszük a paradicsomot, apróra vágott petrezselyemmel, snldlinggel és kaporral megszórjuk. Sóval, borssal és cukorral ízesítjük. Hinta-palinta Játszótereken, óvodákban kellemes szórakozást nyújt gyermekeinknek a mérleghinta, azaz a libikóka. Otthon, vagy hétvégi ház kertjében talán még nagyobb öröm, ha az ügyes kező apuka készít hasonlót. Megfelelő számú husáng és egy szál deszka szükséges hozzá. Érdekessége, hogy kétféle magasságra is állítható. Az állványát erős, 10 cm vastag husángból állítsuk össze, mégpedig úgy, hogy az egyes elemeket ne csak szögeljük, de kötözzük is jól egymáshoz. A mérlegdeszka legalább egy collos legyen, s aljára helyezzünk két távtartó lécet, hogy ne ugorjék le a kereszthusángról hintázás közben. Tanácsok fogyókúrázóknak A fogyókúrával egyidejűleg tornásszon. A mozgás elősegíti a felesleges zsírpárnák eltávolodását. Erősíti az izmokat, csinosabb formát ad, és szabályozza a vérkeringést és az emésztést. A fogyókúrát általában akkor kezdjük, amikor jó idegállapotban vagyunk. Amikor lelkileg felszabadultnak érezzük magunkat, például szabadság előtt. Ne tartsunk otthon olyan ételt, amit a fogyókúrás nem ehet. A csokoládét és egyéb édességet ajándékozzuk el. Különben gyengék leszünk, és megkíséreljük a nem kalóriaszegény ételeket megenni. Hosszabb autózásnál együnk egy almát. Egy közepes nagyságú alma mindössze 50 kalória értékű, és gátolja a teljesítmény- és koncentrációcsökkenést. Minden étkezés előtt igyon egy pohár ásványvizet. Ez csökkenti az étvágyat. A saláta és a lezsírozott húsleves igen hatásos kalóriaszegény gyomortöltő. A kolbászt, sajtot és kenyeret, mindig leheletvékony szeletekre vágjuk, és kis tányérra tegyük. így többnek látszik. Lassan együnk, és minden falatot legalább hússzor rágjunk meg. így az az érzésünk, hogy többet eszünk. Csak annyit tegyünk az asztalra, amennyit megeszünk. Foglalja el magát. Akkor elterelődik a figyelme az evésről és az éhségről. Az unalom és az egyedüllét fokozza az étvágyat. Vigyázzunk az alkoholfogyasztással. Az alkohol igen kalóriadús. Egy pohár bor például 100 kalória értékű. Szenzáció
