Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-17 / 168. szám
6 Képújság 1983. július 17. Kajak-kenu országos vidékbajnokság A sportág ünnepe ez a három nap Domboriban Hajba Antal, a paksiak szakvezetője tanácsokkal látja el a Balezer, Szabó duót Víz, napfény, jó levegő — a nyár víkendjeire készülődök hőn áhított három kívánsága. Nos, ha mindehhez — amolyan ráadásként — még egy egész napos programot kínáló, remek sportverseny is párosul, akkor ... Igen, akkor egyszeriben irigylés- reméltóvá válik a pihenés, kikapcsolódás miliője. Ilyen idillikus helyzet kínálkozott tegnap a Domboriban víken- dezők számára is. A hűsítő habok között pancsikálva, szinte karnyújtásnyi közelségből szemlélhették a kajakkenu országos vidékbajnokság második napi küzdelmeit. Egészen pontosan a nagyszerű küzdelmeket felvonultató döntőket. A Pápai Ferenc elnök „dirigálta” versenybíróság népes stábja, no meg persze a harminckét klub ezerháromszáznál is több versenyzőt számláló mezőnye is korán kelt. A vizes „nagyüzem” gépezete már reggel nyolckor rajthoz szólította az első szám résztvevőit. A célvonallal párhuzamos parti versenybírói irodában szintén működésbe kezdett ember és technika. A képmagnó, az elektromos időmérő, a röpke szünetek ideje alatt rockmuzsikát szolgáltató magnetofon. Röviddel nyolc után pedig .már felharsant az ünnepélyes eredményhirdetés szignálja. Dobogóra lépett a K—1 férfi felnőtt 1000 méteres táv első három helyezettje. Megkezdődött a döntő. Aztán estébe nyúlt az első napi zárás: 19 óra 10-kor rajtolt el a K—4 serdülő fiúk mezőnye. Délelőtt huszonhét, délután újabb harminckét számban avattak győztest az országos vidékbajnokságon. Amikor délben rövid időre megpihent - verseny, egy aprót szusz- szánt a mezőny, bepillantottunk a pontversenyt rögzítő tabellába. Szó se róla, a számok itt is önmagukért beszélnek. Miről? Hát arról, hogy az 1983. évi országos vidékbajnokság az előzetes várakozásoknak megfelelően a Rába ETO és a SZEOL AK szakosztályainak külön párharcát, egyúttal végső sikerét ígéri. A délelőtti 27 szám döntője után a szegedi klub 292 ponttal vezetett a 162 pontos ~vori, valamint a 127 pontos szolnoki csapat előtt. Az élen állók tetemes előnye délután csak tovább nőtt. Apropó, délután ... A hirtelen jött vihar, a szaporán hulló záporeső hívatlan vendégként társult a versenyhez. A kilencsávos pályán küzdők cseppet sem örültek neki, igazi „riadalmat” azonban csak a parton helyet foglaló nagyszámú szurkolótábor körében okozott. A zápor elülté- vel Füleki Andrástól, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség főtitkárától kértünk egy ösz- szefoglaló értékelést a vidékbajnokság első két napi küzdelmeiről. — A vidékbajnokság ünnepe kajak-kenu sportágunknak. Ez a verseny kiemelkedően legnagyobb létszámot szólított a starthoz, hiszen a fővárosi klubok versenyzői kivételével Domboriban van a sportág színe-java. Ez a háromnapos viadal nagyobb esemény, mint maga az országos bajnokság lesz. A vidék kajak-kenu sportjának keresztmetszetét * láthatja itt a közönség. Fontos vetélkedő, miután a kicsik együtt szerepelnek a felnőttekkel. A világbajnoki csapat tagjai kivételével így aztán itt randevúzik a teljes élgárda. Néhány számban igazán magas színvonalú küzdelmet láthattunk. Különösen vonatkozik ez a női számokra, no meg persze a válogatottak és a válogatottság kapujában lévő férfimezőny tagjaira is. A házigazdáknak a szervezésben és a verseny zavartalan lebonyolításában kifejtett áldozatos tevékenységéért csak az őszinte elismerés hangján mondhatok köszönetét — mondta az országos szövetség főtitkára. Eredmények: Az egyes számok vidökbajnokai és megyénk versenyzőinek helyezései. Serdülőik, lányok: K—1 500 m: Brugós (Olefin) 2.15,4. K— 2 500 m: Vass, Tamás (Szolnok) 2.05,1. K—4 500 m: Pásztor, Szórádi, Makó, Stumpf (VVS1) 2.01,5. Fiúik: K—1 500 m: Petrovits (Nagymaros) 2.03.7, ... 4. Nagyváradi (Szekszárdi. K—1 1000 m: Petrovits (Nagymaros) 4.10,8, ... 10. Rusználk (Szekszárdi. K—2 1000 m: Szabó II., Major (SZEOL) 3.52,7, ... .8. Rusználk, Krisztián (Szekszárdi C—1 500 m: Mánfad (Kanizsa) 2.24,8. C—2 500 m: Mánfai, Gaál (Kanizsa) 2.13,7. C—1 1000 m: Gönczöl (Vác) 4.36.7. C—2 1000 m: Gönczöl, Molnár (Vác) 4.08.8. Ifjúságiak, nőik: K—1 500 m: Hanekám (Rába ETO) 2.11,7. K—2 500 m: Hanekám, Pongrácz (Rába ETO) 1.58,6. K—4 500 m: Hanekám, Pongrácz, Doktor, Seres (Rába ETO) 1.51,1. Férfiak: K—1 500 m: Szalai Rába ETO) 1.58.9. K—2 500 m: Zsirai, Takács (Rába ETO) 1.52,4. K—-1 1000 m: Holló (Olefin) 3.55.9. K—2 1000 m: Takács, Ábrahám (Rába ETO) 3.36,8. K—4 1000 m: Szalad P., Szalai Á., Zsira'i, Takács (Rába ETO) 3.10,1, ... 3. Nagyváradi, Guld, Ellerman, Adorján (Szekszárdi. C—1 500 m: Váll (Szolnok) 1.41,1. C—1 1000 m: Váli (Szolnok) 4.20,8. C—2 1000 m: Szekeres, Krajcsovics (Szarvas) 4.03,2, ... 3. Balezer, Szabó (Atomerőmű SE). Juniorok, nőik: K—1 500 m: Németh (KÖFÉM) 1.52,1. Férfiak: K—1 500 m: Békési (Kanizsa 2.01,1. K—l 1000 m: Békési (Kanizsa) 4.01,7. K—2 1000 m: Borsodi, Varga (Rába ETO) 3.44,2, ... 9. Fekete, Mozbaéher (Szekszárdi C—1 500 m: Bodó (SZEOL) 2.11,0. C—1 1000 m: Bohács (SZEOL) 4.17,9. C—2 1000 m: Bodó, Bohács (SZEOL) 4.30,7. Felnőtték, nők: K—1 500 m: Villám (SZEOL) 1.54,6. K—2 500 m: Villám, Demeter (SZEOL) 1.58,6. K—4 500 m: Erdődi, Rákász, Szentkirályi, Nánási (Olefin) 1,52,3. Férfiak: K—1 500 m: Korom (SZEOL) 1.55,0. K—1 1000 m: Ábrahám (Rába ETO) 3.47,6. K—2 500 m: Ábrahám, Benkó (Rába ETO) 1.49,4. K—2 1000 m: Sztanity, Pongrácz (Rába ETO) 3.38,4. C—1 500 m: Gáti (Baja) 2.10,3. C—1 1000 m: Gáti (Baja) 4,17,8. C—2 500 m: Kiss, Hubik (KÖFÉM) 1.54,5. C—2 1000 m: Kiss, Bubik (KÖFÉM) 3.55,5. — fekete — Fotó: Gottvald. Közel a cél, keményen markolják a lapátokat a kenu kettes döntő résztvevői Motocross Ma: 27 egyesület legjobbjai a pályán Az első „fecskék” már tegnap délelőtt megérkeztek Szekszárdra. Voltak, akik autóbusszal, mások mikrobusz- szal és néhányan személykocsival, utánfutóval foglalták el helyüket a motocross-pá- lya melletti depóban. A déli órákra már együtt volt a mezőny, sőt, még egy egyesülettel több is érkezett, Egerből jöttek. A versenybíróság — az e'őírásoknak megfelelően — végigjárta a csatári pályát, mindent ellenőrzött, majd örömmel közölte, tökéletesen előkészítettek mindent, semmi kifogás, kezdődhet a verseny. Persze, az igazi versenyt még tegnap sok minden megelőzte. Ami nem tartozik a versenyhez, de szinte menetrendszerűen zajlik: a versenyzők, a szerelők, no és természetesen a szakosztály- vezetők üdvözlik egymást. A motorosoknál olyan légkör alakult ki, ahol becsülik, tisztelik és főleg szeretik egymást. Erre szükség is van, mert a pályán elég nagy a veszély, kölcsönösen kell a saját és az ellenfél testi épségére vigyázni. A kötelező edzést — ahol már az időt is mérik — megelőzi az egyenkénti indításos futam. Ez tulajdonképpen nem más, mint ismerkedés a tereppel, a pályával. Alig tett meg néhány kört a mezőny, jött a jelzés és a kiabálás : — Mentőket és tűzoltókat kérünk, kigyulladt egy motor! Az ügyeletes orvos táskájával, a két mentős a hordágy- gyal futott a helyszínre, míg néhány tűzoltó kézi oltókészülékkel felszerelve tartott a jelzett irányba. Nem tellett el egy perc, a 26-os rajtszámú motort tolta egy fiatal, majd jöttek a mentők és a tűzoltók is — nem volt szükség rájuk. Hamar kiderült, mi történt: a PVC benzincső lecsúszott és a forró blokkra folyt az üzemanyag, mely azonnal lángra kapott. A versenyző nem vesztette el lélekjelenlétét, elzárta a benzincsapot, és néhány marék földdel eloltották a tüzet. A depóban a szokásos élet folyt: utolsó simításokat végezték a motorokon, majd jól feltúráztatták azokat. Ilyenkor elég nehéz egymás hangját hallani, megérteni. Ivicz Géza, az egykori válogatott lelkendezve — de magabiztosan — magyarázta: — Holnap négy első helyet szerzünk... — Biztos? Nem lesz ez egy kicsit sok? — kérdeztünk vissza. — Nem — és sorolta a neveket, akiket biztos esélyesnek tart a szekszárdiak közül. Csötönyi Ferenc, a szekszárdi motorosok edzője is jó hírrel várt: — Nagy megtiszteltetés ért bennünket, tavalyi eredményes munkánk elismeréseként többen kaptunk nagyon szép jutalmat a Magyar Autó- és Motorsport Szövetségtől — és ezzel megmutatta az ízléses, szép tiszteletdíjat, melyet rajta kívül Kerekes Miklós, a Vízitársulat SE elnöke, Mayer Márton szakosztályvezető, Ivicz Géza elnökségi tag és A lejtőn lefelé Egyenként indítják „terepismerkedésre” a gépeket dr. Partos János egyesületi titkár kapott. Kovács Ferenc egy szál fürdőnadrágban lődörgött, élvezte a kellemes meleget. Ráért, vagy egy órát kellett még várnia, míg sorra került az ő kategóriája és bizony a bőrruha 30 fok körüli melegben nem a legkellemesebb. Egyetlen kérdést intéztünk hozzá: — Izgul? — Semmivel sem többet, mint máskor. A motorom jó, én kifogástalanul érzem magam és majd meglátjuk. Szajdán György, a verseny- bizottság elnöke egy kimutatással kedveskedett, melyből megtudták, hogy a mai bajnoki verseny előtt, mely sorrendben a harmadik, hogy áll a ranglista. A szekszárdiak szempontjából igazán kedvező. A 125 köbcentiméteresek C kategóriájában Lőrincz Zoltán áll az élen 57 ponttal, az őt követő versenyzőnek 38 pontja van, míg a harmadik helyen álló Rischoff Ferencnek 32 pontot sikerült eddig összeszedni. A 125 köbcentiméteresek III. osztályában Wolf László vezet 52 ponttal, öt pont az előnye az őt követővel szemlben. A 125 köbcentiméteresek II. osztályában a legjobb hat között egy kislángig versenyzőt találunk, ő a második, a többi helyezett mind hódmezővásárhelyi. — Vajon megérkezik-e Kaposvárról Németh Kornél, a sokszoros magyar bajnok? — szegezte nekünk a kérdést egy szurkoló. Szinte ugyanebben az időben jött egy tolnai fiatalember, aki valaha maga is kitűnő motocrossos volt, hogy megérkezett Németh Kornéllal. — Hogyan, el kellett talán érte menni Kaposvárra? — Dehogy. Már tegnap itt volt, nálunk volt Tolnán vendégségben. Aztán mindjárt szóba került a vasárnapi kaposvári verseny, az, hogy Németh Kornélnak a géppel ki kellett állni — mert ilyen is van —, az új japán gép, melyet a gyártól kapott, meghibásodott. Persze, azt a hibát azóta kijavították és tegnap délután már sok százan állták körül „masináját”. Mielőtt megkezdődött a kötelező edzés, Mayer Márton szakosztályvezető gyorsan intézkedett: jöjjön az öntözőautó, mert nem lehet a portól látni. Néhány perc alatt a legkritikusabb helyeken locsoltak, majd megkezdődött — kategóriánként — a kötelező edzés. Akadt néhány meglepetés, bár az igazi formáját talán egyetlen versenyző sem futotta, nem adott ki magából mindent, a mai napra tartogatta. Míg a pályán búgtak a motorok, beszélgettünk Besze Lajos szerelővel, aki talán a legtávolabbról érkezett ezúttal Székszárdra. — Pénteken délután indultunk Egerből. Három motorral szerettünk volna rajtolni, de, sajnos, mindössze eggyel tudunk indulni. Az Épületgépesítő Vállalat vett át bennünket, és bizony elég mostoha körülmények között vagyunk. Egy kicsit irigylem a szekszárdiakat, mert a jelek szerint itt olyan vállalatnál van a szákosztály, ahol törődnek velük. — Mi a véleménye a pályáról? — Nagyon jó a vonalvezetése, mindent szempontból megfelelő, csak egyetlen gondunk van, hogy nagy a por. Mi tagadás, por az volt tegnap délután, és minden bizonnyal lesz ma is. Ez azonA Yamaha gépével Németh Kornél válogatott bán nem zavarja a nézőket, melyet bizonyít, hogy az edzéseket is legalább háromezren szurkolták végig és — ki tudja — ma még nézőcsúcs is születhet. Egy biztos, áki kimegy, jó versenyt láthat, mert 27 egyesület 171 versenyzője, szinte a teljes magyar élgárda rajthoz áll. A 250 és az 500 köbcentiméteresek meghívásos versenyén a legjobb magyar motorosok mellett ott lesznek a szovjetek és a csehszlovákok is. Ny.