Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-16 / 167. szám
1983. július 16. NÉPÚJSÁG 7 Miért nem tanultak 'A paksi lakótelepi iskola 1979-lhen kezdte meg működését. Éppen teljesen üres, a nyári festés, karbantartás miatt. A napközisek is Cse- r eszmyé s -pus ztá n tanyá znak. Egy ügyeletes van az iskolában, mindjárt veszi elő a kartonokat. E szerint ae iskolában ebben a tanévben 85 nyolcadikos végzeltt, vallani ennyiem továbbtandlásra jelentkeztek. Egy fiú vám, aki január tájékán eltűnt az iskolából. Többszöri felszólításra, sőt szabálysértési eljárás hatására sem jelent meg. A tankötelezettségi törvénynek vele már nem sok baja lesz, mert még az idén betölti 16. életévét. Tavaly ebből az iskolából ketten nem tamiljaik tovább. A megyei pedagógiai intézet minden évben, március 20-a után megkapja a nyolcadikos tanulók továbbtanulási lapjait, köztük azo- fcét is, akik nem töltötték ki a továbbtanulási rovatot. Ezeket az intézet külön kezeli, ide kerülnek maiid azok a jelentkezési lapok is, akiket nem vettek fel, az utólagos jelentkezéseknél még ők is próbálkozhatnak. Az elmúlt években — általában — tanévenként 100—120 diák nem jelentkezett nyolcadik után továbbtanulásra.. Az idén márciusban 145-ten. Később került hozzájuk még négy diák iratanyaga. Az idén 72 általános iskolában vo'-t végzős, osztály, összesen 3430 tanulóval. Azokról, akik közben hagynák el a nyolcadik osztályt, nem szólnak a kartonok, az tanácsi hatásköribe tartozik. A megyei pedagógiai intézet pályaválasztási csoportjának vezetője, Rókus János elmondta, hogy akik március 20-8g nem jelentkeznek továbbtanulásira, azoknak a lakcímére május elején elküldenek eg.y jegyzéket miindáz okról a szakmatanulás! lehetőségekről, amelyek még rendelkezésire állnak. A tanév végeztével ismlét kti- toüldenék egy listát — általában már rövidebbet — a maradék lehetőségről, A neveket és címeket tártál mázó teljes lista is szolgál némi, ha nem is vadonatúj, tanulsággal. Szekszárdon van négy iskola, a legkisebbnek .nyolcisizáz, a legnagyobbnak 1450 tanulója van. Ezen a listán mégiis dsak egy szekszárdi, pontosabban ózsáki tanuló neve szerepel. Minden bizonnyal ennél kevesebb az iskolások, így a végzett nyolcadikosok létszáma, egy-egy kis településen. És itt mindjárt megkülönböztetést ikeJil tenni, ugyanis a' tanulókat lakhely szerint tartják nyilván, ami .nem azt jelenti, hogy ott van is felső tagozat, vagy egyáltalán iskola. Tehát nem tanul az idén tovább három pulsizta- henosei, öt dunaszentgyörgyi és négy Báta apátiban lakó tanulló. Egy-egy diák hagyta abba tanulmányait a következő falvakból: Varsád, Rajdacis, Pádfa, Értény, Nagykónyi, Kiöliesd, Bölcsfce, Mórágy, Sz.akes, Bogyiszló. A lista nem teljes, vannak nagyobb települések is a sorban. — És miért nem tanulnak tovább? — kérdezzük isimét Rókus Jánost. — Elsősorban a szülőkön múlik, de hatással Van ró az iskola is. Természetesen beleszámítva, hogy nem minden évben vagy évfolyamon azonos képességűek a tanulók. A szülők társadalmi helyzete, iskolai végzettsége is meghatározó. A kartonokról látható, hogy a szülők szinte kivétel nélkül segédmunkások, van közöttük analfabéta is. Közismert, hogy a segédmunkás szülők általában legfeljebb szakmunkásképzőbe adják a gyerekeiket. A szakmunkás szülők gyerekeiket szakközépiskolába küldik, legfeljebb szakmunkásképzőbe, sokkal ritkábban gimnáziumba. — Végignézve körülbelül 30 kartont, kiderült, hogy értelmiségi szülő nincs közöttük. Jó tanuló akad? — Tíz éve végzem ezt a tovább? munkát, egyszer fordult elő, hogy egy tiszta kitűnő kislány nem tanult tovább, nem is tudtuk rábeszélni, aztán eltűnt a szemünk elől. Általában gyenge képességű, bocsánat, gvenge tanulmányi eredményű gyerekekről van szó, mert ez a kettő egyáltalán nem ugyanaz! — Milyen a tovább nem tanuló diákok tanulmányi eredménye? — A március 20-i állapotot tekintve, 145 olyan diákot találtunk, aikdik nem jelentkeztek továbbtanulásra, közülük nyolcán több tantárgyból buktak, 22-en kettőből, 15-en egyből, 16 gyereknek — számunkra ismeretlen okból — nem tüntette fel az osztályfőnöke az érdemjegyeit, lí-en végeztek a kisegítő iskolában, ötvenhármán nem buktak meg félévkor. Húsz tanuló az ajánlásaink alapján mégis elküldte jelentkezési lapját a szakmunkásképzőbe. — Ami az érdemjegyeket illeti, az csak a tantárgyi ismeretek elsajátítását minősíti, a képességeket már kevésbé, a diákok emberi értékeit pedig egyáltalán nem mutatja. — Ezért vagyok annyira mérges, ha némely tanár nyolcadik félévben buktat meg diákot, év végén pedig átengedi, de ezzel elzárja előle a szakmaszerzés lehetőségét. A szakmunkásképző nemcsak azt jelenti, hogy szakmai tudást szerez valaki, hanem Ifjú Gárdát, szakköröket, mozit, színházat, hangversenyt, közösségi nevelést is, tehát a közművelődési jelentősége is óriási. Ezzel együtt nem mondanám, hogy elveszett ember az, aki nem tanul mindjárt nyolcadik után tovább. Attól, hogy nincs szakmája, még boldog ember lehet és hasznos tagja a társadalomnak. Különben is tanulhatnak később munka mellett. Az az érzésem. hogy ezeket a lehetőségeket sam az általános, sem pedig a középiskola nem ismerteti eléggé a fiatalokkal. Szinte mindenkinek magának Verőfényes júliusi napon eredtünk a hír nyomába, hogy megnézzük, mi is van mögötte. — Kérem, ide most nem lehet bemenni, mert leltározunk — állított meg bennünket a portás. Vajon hány embernek mondta el ugyanezt a bejárat szigorú, de mégis kedves őre, okozva ezzel nem kis döbbenetét, esetleg keserű percet? Nincs idő azonban a meditálásra. Mi is röviden közöljük jövetelünk célját, s ezzel elhárítunk minden elénk kerülő akadályt. Máris a kölcsönzőben vagyunk. Mindenütt rend, tisztaság, a zsúfolt polcokon gerincüket mutogató könyvek sokasága. Éppen csak körülnézünk, hisz a munka nem itt zajlik már, hanem fent, a padlástérben lévő raktárszinteken. Kedves kísérőnk a liftbe invitál bennünket, ami igaz, hogy nem személy-, hanem könyvszállításra rendeltetett, de ilyenkor azt is igénybe lehet venni. Néhány perc múlva már Horváth Béláné és Göncziné Lengyel Éva munkahelyén vagyunk. Szorgos, nagy figyelmet igénylő munkájukban zavarja meg őket a kíváncsi1 újságíró. Ügy érzem, jólesik nekik feltekinteni az előttük lévő Esély Szívesen írnám, hogy suhan velünk az autóbusz, de nem így van. A vezető biztonságra törekszik ... A kisfiú fészkelődik egy keveset, majd Benedek Elek egyik mesekönyvét maga előtt tartva mellém telepszik. Zuhatagként zúdul rám a tíz-tizenkét éves forma sötét bőrű kislegény beszédkényszertől vezérelt szava. A bácsi szereti-e a mesét? A bácsi hisz-e az embereknek? A bácsinak mi a foglalkozása? Bácsi kérem, ne felejtse el, köti a telkemre, hogy Jóska vagyok. Édesapám három éve meghalt munka közben. Édessel élünk együtt, én meg a testvérem. Szeretnék szépen élni, és mindig jó vagyok. Három mondatban cél, remény, bizakodás, és vágy. A szavak mögött pedig egy család közel sem kiegyensúlyozott és biztonságos élete, vándorlások országszerte, nehézségek. A nyilvántartások hivatalos komorsággal íródnak, a kartonok nem tudják, mi az az érzelem. Jóska kartonja, mert hiszem, hogy van, sokban nem különbözhet egy másik ilyen gyerekétől. Az azonban hatalmas szerencsénk, hogy akik hátrányos helyzetű gyerekek sorsának megjob- bítására esküdtek fel, akik gondozzák e kartonokat, többnyire érző szívűek. A kisfiú nem tudja, hogy kategorizált gyerek. Azt azonban akarja, hogy szépen élhessen, jól dolgozhasson, legyen esélye a boldogulásra. Az esély szót nyilván nem ismeri még. Jóska életesélyének megteremtése elsősorban anyján múlik, a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdése pedig rajtunk is. Tudom, igen tudom, hogy a többség, akik nem a család- védelem és a jog területén dolgozunk, munkánk során nem azonnal a csonka családok gyerekeire, a félárvákra, vagy az állami gondozottakra gondolunk. Es mégis! Nézzünk csak szét, és gondoljon ki-ki munkahelye, és környezete vállalásaira, akcióira. A mi felnőtti szavainkkal élve, erről a társadalmi segítségről ők vajmi keveset tudnak, de azonnal megérzik a szeretetet. Azonnal kinyílnak a segítő embernek, aki nem kér tőlük semmit, nem dönt életük felett hatalmi szóval. Aki sorsukat formálni akarja. A kisfiú és hasonszőrű társai azt sem értik, hogy az apanevelőapa libikókajáték végén miért folyton ők károsodnak, álmaikat és elképzeléseiket miért törhetik ketté. De azt már tudják, hogy létezik egy másfajta világ is, ahová emberek próbálják és akarják őket átvezetni. A családlátogatások során, egy kirándulás megszervezésekor, vagy egy ítélet kimondásakor biztosan nem a statisztikára gondolnak a tanácsi ügyintézők, a szocialista brigádok és a bírák. Alapvető társadalmi céljaink elérésén dolgoznak úgy, hogy nem is gondolnak rá. Közösségérzet vezeti kézmozdulataikat, a kölcsönös felelősségvállalás rejlik törődésük mélyén, akarják és tesznek is érte, hogy a ma kategorizáltak, holnap másokéhoz hasonló feltételek és lehetőségek között élhessenek, boldogulhassanak. Jóska erről ma mit sem tud. Felnőve talán lesz ideje ezért is tenni. —szíj— A könyvtár zárva Mindenki a fedélzeten Aprócska hír tudatta velünk, hogy szünetel a kölcsönzés és az olvasótermi szolgálat Szekszárdon, a megyei (könyvtárban. A június 27. és július 15. közötti időszak alatt végzik el a teljes körű állományrevíziót, karbantartást és nagytakarítást. papírihialmazból, mely a magamfajta szemlélőnek nem sokat mond. Annál többet árul el kiét új ismerősöm. Tőlük tudom meg, hogy az illetékes miniszter rendeleté alapján 8 évenként kell a jelenlegihez hasonló leltárt tartani. Most, az állomány- gyarapodás folytán közel 200 ezer könyvet kell ellenőrizni. Ez úgy történik, hogy egy kis cédulára felírják a könyv adatait, afféle „személyi igazolványt" készítenek. De ezzel még nem fejeződik be a munka. Ez csak az első szakasza a leltári tevékenységnek. Megtudom azt is, hogy pontos ütemterv szerint dolgoznak. Mindent alaposan megterveztek előre. A leltár időpontjának megválasztásakor pedig ügyeltek arra, hogy a tanév befejezése után legyen. Minden raktár alaprajzát elkészítették, a polcokat betűjellel látták el, hogy könnyebb legyen a munka, az esetleges visszakeresés. Becslés alapján kiszámították azt is, hogy egy ember naponta 550 kötetet tud leírni. Most tehát mindenki a fedélzeten van. Sőt, tanítóképzősöket és gimnazistákat is felvettek. Ez a könyvtárnak nagy segítség, a lányoknak pedig egy kis jövedelemforrás. Igaz, nékik nem „felnőtt mennyiséget” terveztek, hanem csak 400 darabot, de azért felnőttként dolgoznak. A kétfős „Mós'zer Aranka szocialista brigád", aminek Késmárky Ildikó és Gacsályi Katalin a tagja, jó munkát végez. A leírók két csoportban dolgoznák. Az egyik műszak 6-tól 14.30-ig, a másik pedig fél 8-tól fél 4-ig. — Ez a mi kívánságunkra történt így — magyarázza Horváíhné. A nagy meleg miatt kértük. — Nagyon rossz volt — tekintett fel a papírhalimaz- ból GöncZiné. — Az ember azt hitte, elájul. Ennek a munkaidő-beosztásnak egyébként sokan Kartonra kerülnek a könyv adatai örültek, mivel így hosszabb időt tölthetnek el vakációzó gyerekeikkel. Egy forró kávé után Horváthné kalauzolásával sétára indultunk. Mindenütt polc, roskadásig tele könyvekkel. A „dexi-raktárnál” kísérőm szól, hogy vigyázzak, be ne üssem a fejem. Épp jókor jött a figyelmeztetés. Megúsztam. A kemenceforró és szűk padlástérben sápadt fény pislog, s ahogy körülnézek, látom, hogy itt bizony néhia tornászni is kellett egy-egy könyv kiemelése érdekében. A megfelelő fényt úgy tudták itt biztosítani, hogy a fiúk eg.y 100-as izzót vittek mindig tovább, a változó munkaterület fölé. Közben haladunk is. A polcok közti szűk területen lázas munka folyik. Csend van, csupán az átcsoportosítások zaja, és egy mondatfoszlány töri meg. — Gyerekek, itt már többen nem férünk el — hangzik valahonnan. Raktárról raktárra megyünk, miközben kísérőnk megjegyzi: — A zsúfoltság nagyon megnehezítette a munkánkat, amiatt lassabban tudtunk haladni. Elkelne még egy nagyobb raktár, hisz évi 10 ezer a növekedés. Itt hamarosan végzünk. Utána megyünk a Tartsay utcai pinceraktárba — mondja. Ott közel 30 ezer kötetet írunk le. Egy nap ■alatt készen leszünk, azután sorba rakjuk a kartonokat, ellenőrizzük a dobozok tartalmát. A leírás után párosával egyeztetjük a leltárkönyveket, megjelöljük a hiányzót. Majd nyomozás következik. Megkeressük a hiányzó könyvet. A munka ezzel még nem fejeződik be, hisz a feldolgozás egész évben tart. A zárt ajtó mögött tehát szorgos munka folyik. A fel- adátvégzés alatt kicsit jobban „összekerült” a társaság — mondják a könyvtárosok, akik nagyon várják már a július 18-i nyitást. ÉKES LÁSZLÓ Fotó: KAPFINGER A. kell felfedezni a kerülő utakat, amelyek még időveszteséget sem mindig jelentenek. * A harminc jellemzést átnézve feltűnt, hogy a bukott tanulókról is mennyi jó tulajdonságot sorolnak fel pedagógusaik. A leggyakoribb jelzők, a szorgalmas, segítőkész, aktív közösségi ember, udvarias, ügyes, fizikai munkában kiváló, kézügyessége kiemelkedő, szeret dolgozni, szívesen segít másokon, érzelmileg sokoldalúan kötődik a közösséghez. Mindezek a tulajdonságok fontosabbak és eredményesebbek is lehetnek az életben, mint a jó osztályzatok. * A Paksi Konzervgyárban Dévai Lajosné munkaügyi adminisztrátor a beszélgető partnerünk. Nyolc 14—15 éves lány dolgozik az üzemben a készáru rak tárba n, fiúk többen vannák. Az idén hárman jelentkeztek nyolcadik után, de többet is fel tudnának venni. Szervezett a gyár tánfolyamot a hetedik és a nyoldadik osztály elvégzésére is. Helyben voltak a foglalkozások, odajöttek a tanárok, ingyen kapták a tankönyveket, munkaidő-kedvezményt biztosítottak, sőt, alki elvégezte a hetediket, ötszáz, aki a nyolcadikat, annak 1000 forint jutalmat adtak. Mégis, később nem gyári dolgozókat is bevontak a tanfolyamiba, mert kevés volt a jelentkező és sok a lemorzsolódás. Húsz éven felülieknek időről időre szerveznek szakmunkásképző tanfolyamot. A csak a gyár területére érvényes gépkezelői targoncavezetői képzés is rendszeres. Aki tanulni akar, azt a gyár támogatja. Tény viszont, hogy beszéltünk egy 17 éves lánnyal, aki segédmunkás a készáruraktárban, és elmondta, hogy hó végi elszámoláskor a fizetése 2600 forint szokott lenni, előlegként pedig 800 forintot kap. A kezdő pedagógusok bére — miniszteri utasításra — nem lehet kevesdbb 2400 forintnál. IHÁROSI IBOLYA