Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-14 / 165. szám
1983. július 14. ÍníÉPÜJSÁG 3 Az NSZK-ban dolgoznak A Tolna megyei Festő- cs Lakáskarbantartó Szövetkezet alvállalkozóként szerződést kötött egy München mellett lévő kisvárosban elvégzendő építési, kőműves- és ácsmunkára. A december 31-ig befejezendő építkezésre az első turnus, 15 fő elindult. Két hét múlva újabb nyolctagú brigád indul az NSZK-ba. A Tolna megyei szövetkezetnek ez lesz az első nyugati exportmunkája. öt személygépkocsival indultak el a 700 km-es útra Kappel Károly, a szövetkezet elnöke „útravalókkal” látja el a brigádot Hidrológiai gondolatok Bárki joggal mondhatja, hogy ha számos jelnőtt magyar állampolgárnak — a legcsekélyebb vízügyi előképzettség nélkül — hidrológiai gondolatai támadnak, akkor a helyzet válságos. Valóban az. Próbáljunk feltárni ezzel kapcsolatban néhány összefüggést. Azt a szekszárdi területet, melyről szó lesz, távolabbról is víz határolja. (GEOGRÁFIAI ÖSSZEFÜGGÉS) A Séd-patak, a városi strand, továbbá a Felszabadulás tér alatt rejtőző mély furatú kút. A múlt század elejéig itt mocsaras, lápos terület volt, hallal és vadkacsával. Aztán jöttek Beszédes mérnökék és a vízrendezés (TÖRTÉNELMI ÖSSZEFÜGGÉS), mire a víz fokozatosan távozott. Komolyabb házak, egész pontosan három, egyenként 10 szintes, középmagas épület létrehozására azonban csak századunk 70-es éveiben került sor. Ezek mintegy lezárják a Wosinsky nevét viselő lakótelepet (VÁROSTERVEZÉSI ÖSSZEFÜGGÉS) és a Kálváriáról nézve hatásos képet nyújtanak. (VÁROSKÉPI ÖSSZEFÜGGÉS). Mindenesetre a házakat számtalan betoncövekre kellett építeni, mert a víz csak a talaj felszínéről távozott el, de a mélyéből nem. A házak tehát, legalább is alulról „kint vannak a vízből’’. Az új lakásokba költözőitek ekkor még nem gondoltak arra, hogy „könnyen folyik a víz lefelé”, hanem örvendeztek új otthonaiknak (SZOCIÁLPOLITIKAI ÖSZ- SZEFÜGGÉS). Aztán az évek során rájöttek egyre s másra. Arra, hogy az ablakpárkányok nem ki, hanem bevezetik az esőt. Jöttek az illetékesek és megcsinálták valamennyit. Utólag. Arra is, hogy a fűtőtestekben kerengő víz (HÖTANI ÖSSZEFÜGGÉS) hajlamos a gyorsan lyukadó radiátorokon át a szőnyegpadlóra távozni. Jöttek az illetékesek és biztonsági csappal látták el valamennyi fűtőtestet. Utólag. Aztán sor került arra, hogy a háziasszonyok „a tiszta vizet is megszűrték”, ezt azonban ne részletezzük, nem egyedi, hanem össz-szekszár- di jelenség volt. Mindenesetre a lakók az évek és a kezdeti örömök múltával kezdtek arra gondolni, hogy a házak építőiről (ÉPÍTÉSZETI ÖSSZEFÜGGÉS) „a víz se mossa le”, hogy nem végeztek tökéletes munkát. Ettől függetlenül ők maguk „nem sok vizet zavartak”, mert szolgáltató, karbantartó iparosokkal és más hatalmasságokkal lehetőleg ne kezdjen ki a kisember (HATALMI ÖSSZEFÜGGÉS). Arra a közmondásra azonban már nem gondoltak, hogy „A víz is örömestebb jár a szokott úton”, mint például csőben. Főleg, ha a csöveket valahol, a panelok és a vizesblokkot álcázó konyhai edénytartó szekrény mögött már eleve rosszul szigetelték. Kétségtelen, hogy „sok víz lecsöpög addig az eszterhéjról”, amíg az V., IV. és Hl. emeleteken átázik a mennyezet. De amikor ez végül is megtörténik, a nemrég festetett, tapétáztatott otthonok birtokosaiban „a víz is méreggé válik”. (PSZICHOLÓGIAI ÖSSZEFÜGGÉS). Levelet írnak a városgazdálkodási vállalatnak. Sokáig semmi válasz. Egy szomszéd házbeli sorstárs közli, hogy az írásos gondolatközlés elavult forma, vagy telefonálni kell, vagy bemenni. Az egyik lakó be, a szerelők szinte postafordultával ki. Reggel. Bontás, fűrészelés, tömítés. A beázás szűnik. Estig. Este telefon, az ügyelet villámgyorsan ki. Az ügyelet megállapítja, hogy előző szaktársaik nem végeztek kiemelkedő munkát. (KOLLEGIÁLIS ÖSSZEFÜGGÉS). Helyeslés, majd bontás, fűrészelés, tömítés. A beázás csak két nap múlva ismétlődik. A bontás, fűrészelés, tömítés, ez ideig ötször, bár lehet, hogy hatszor. Már mindenki „tudja, honnan árad a víz”, csak a szakemberek képtelenek gátat vetni neki. A nagy bérház lakói emberileg közelebb kerülnek egymáshoz (TÁRSADALMI ÖSZ- SZEFÜGGÉS). Félismeretlenek üdvözlik egymást a liftben és a boltban: — Ázik már, szomszéd? Megállapodások születnek, hogy szabadságolás idején ki, kinek adja oda a lakáskulcsát, ha a víznek netán nemcsak szivárogni, csöpögni, hanem buzogni támad kedve. Valaki felveti, hogy ázás idején meg kellene mérni a konyhák relatív páratartalmát. Hátha alkalmassá tehető a helyiség orchidea-termesztésre? A lakásokat romboló, pénzben is mérhető kárt okozó szivárgások, ázások megszüntetésének időpontjával kapcsolatban a Mészáros Lázár utca 7-ben már fogadások se születnek. Van, aki úgy véli, hogyha a víz eléri a földszinti házmesterlakást, akkor talán történik valami. A pesszimistábbak szerint akkor sem. ORDAS IVÁN Üllő, vagy kalapács? NinCS a vállalati, üzemi ------------ hierarchiában ember, akit a művezetőnél kevésbé irigyelnék. Tulajdonképpen első számú kulcsember, mert a felső vezetés legszebb tervei, elikiépzelései sem valósulhatnának meg közreműködése nélkül, ugyaniakkor a beosztottjaitól származó kezdeményezésekből se lenne semmi — szülessenek bár a legszebb lelkesedésből —, ha ő nem teremtené meg a megvalósulás feltételeit. Mielőtt „szentté avatnám” az ezt a beoszítást betöltőket, azért hadd tegyem hozzá, -azokat nem irigylem a művezetők közül, akik hittel hisznek munkájuk fontosságában, akik valóban őrlődnek, amikor őrlik őket aluliról is, felülről is. lAJkilk a dologban csak a „rang”-ot, a „státus”jt látják és eszerint is viselkednek, azókról nincs mit mondanom. Visszatérve az írás címére, nem saját lelemény, egy kitűnő barátom találmánya, aki ezt a posztot nyűvi immáron másfél évtizede és ez a poszt nyűvi őt ugyanannyi idő óta. Szerinte fölülről nézvést ő kalapács. Igenám, de a nyelét mások tartják a kezükben. Alulról nézve nem az üllő, mert azok a beosztottjai. — Hát akkor mi is vagy voltaképp? — Nem vagyok én ideológus, hogy meg tudjam pontosan fogalmazni. Egyet tudok, komám, én valahogy mindig ott vagyok, valószínűleg valahol a kettő között. Az idők során több művezetővel sikerült olyan kapcsolatba kerülnöm, amelyet akár bensőségesnek is nevezhetnénk. Tapasztalatszerzésre így, pontosabban tapasztalatok átvételére tőlük bőségesen nyílt alkalmam. Ha ehhez hozzáveszem még azokat az ismeréteket is, amelyeket különböző, e területen vizsgálódó szervek szereztek és rendelkezésre bocsátottak, gondolom, ha nem is teljes, de átfogó képet sikerül rajzolnom a művezetők helyzetéről megyénkben. Azt mondja egy felmérés, hogy a művezetők szakmai felkészültsége — a vezetőkkel szemben támasztott hármas követelményből kiindulva — alapvetően megfelelő. Egyik, a műszeripar területén dolgozó, beszélgető partneremnek már nem egészen ugyanez volt a véleménye, igaz, Jó másfél évvel ezelőtt. — Álljunk meg itt egy szóra. Elhiszi maga azt, hogy mindig a legkiválóbb, a legalkalmasabb kerül kiemelésre? Mert én nem hiszem el. Legfeljebb csak általában. — Próbáljunk meg egy kissé konkrétabban fogalmazni. — Jó, konkrétabb leszek. Először is ne higgye, hogy a művezetők anyagi és erkölcsi megbecsülése a helyén van. Egy igazán jó szakmunkás semmivel se keres kevesebbet, mint a művezetője. Aztán melósnak lenni is van akkora rang, mint középvezetőnek. — Csak nem valami „fe- ihérga,lléros”-téma ez? — Neeem ... vagy, látja, léhet, hogy ebben is van valami. Idézet egy felmérés tapasztalataiból és a belőlük készült jelentésből (alig egyéves felmérés) : „Szükséges, hogy javuljon a középvezetők, elsősorban a közvetlen termelést irányítók erkölcsi, anyagi megbecsülése. Bérük, illetve jövedelmük jelenlegi színvonala gyakran nem éri el a szakmunkásokét. Ennek következménye, hogy általában nem vonzó a fiatal műszakiak számára a termelésirányítási munkakör és szinte megoldhatatlan az is, hogy a legjobb szakmunkások közül kerüljenek ki a művezetők, termelésirányítók.” ,A képzettség — elsősorban az elméleti képzettség — terén igen nagy a szóródás a mi megyénkben, de, gondolom, másutt ugyanez a helyzet. Vannak egyetemet, főiskolát végzett fiatalok is és még középiskolával sem rendelkező idősebbek. Előbbiek mellett, az elméleti, utóbbiak mellett a gyakorlati tudás szól. — Nékem szerencsém volt, imár ami a beilleszkedést illeti. Fiatal technikusként kerültem az üzembe, mindjárt középvezetői beosztásba. Nagyon sokat segítettek kollégáim is, beosztottjaim is. Ha kellett, tanácsot adtak, ha kellett, rám mordultak, hogy „fiatalember, ez marhaság”. Egyszer át akartam szervezni osztályomon a műszakbeosztást. Otthon apám elővett és megkérdezte, hogy végiggondoltam-e az egészet. Mondom, hogy így kívánja a termelés érdeke. Mire ő azzal válaszolt, hogy az emberek érdeke meg nem így kívánja. Beszéljem meg velük, javítani biztosan lehet, mindjárt felforgatni nem feltétlenül muszáj. Hozzá kell tennem, Ihogy apám ebben az üzemiben dolgozott le több mint 'harminc évet. Tisztelték az emberek. Ugyebár így köny- myű?! Egyébként örvendetes, ——----------------- hogy a műv ezetők többsége, idősebbek és fiatalok egyaránt, alkalmas jelenlegi föladata ellátás árai, különösen, ha képzésükről gondoskódnak, iillatve az illető saját maga is hajlandó tanultai. A paksi atomerőmű- építkezés pozitív példákkal szolgált. Ügy látszik, a megemelkedett követelmények az embereket is nagyobb teljesítményekre sarkallják. Térjünk most rá a hármas követelmény ha rm a dákjára. lEz pedig a vezetői alkalmasság. (Ami a politikai alkalmasságot illeti, arról később még szólni kívánok, hagyjuk tehát utolsónak, de korántsem utolsósorban.) — Tudja, elvtársam, bennem Mmegy a pumpa, ha odaáll elém egy huszonéves 'fiatalember, aztán elkezd kioktatni. — Nem hiszi el, hogy ez la huszonéves esetleg műveltebb, képzettebb? — Dehogynem, az elméletiben feltétlenül. Meg majd a gyakorlatot iís megszerezheti. Neki még van idője. Idézet a felmérésről készült jelentésből: „A vezetői készség megítélésénél, nagy eltérések tapasztalhatók. Elég gyakran találkozunk e téren szélsőségekkel, a megfelelő határozottság hiányával éppúgy, minit a parancsolgatásra való hajlammal. A problémák forrása részben oda vezethető vissza, hogy fiatal műszakiakat kellő vezetői ismeret és tapasztalat nélkül állítanak be középvezetői funkcióba és a .szükséges segítséget nem kapják meg a kezdeti vezetői gondok megoldásához. ■Nem újkeletű megállapítás, de napjainkban is igaz, hogy a felsőfokú oktatási intézmények igen alacsony szinten adnak vezetői ismereteket.” Nem kétséges, súlyos megalapítások ezek, de meg- toldanám még annyival, hogy ia vezetés is „szakma”. Tehát lehet valaki szuperzseni az adott szakmában, de egy- * általán nem biztos, hogy három, korántsem zsenit képes ed iir ány ílt am i ugyanabban a szakmában. No meg aztán a fiatal műszakiak vezetővé válása is folyamát ugyanúgy, mint még sok minden ezen a világon. Ha óvatosan számolok, akkor is három-négy év kell hozzá. A fizikai műn. késből lett művezetőkkel ez ,a folyamat rövidebb időt kíván, a fiatal kinevezettek esetében több idő kell rá. És azért ne feledkezzünk meg egy roppant fontos dologról, amikor a művezetőktől" — különösen a fiataloktól — megfelelő határozottságot kérünk számon. Szabadjon hivatkoznom egy 1980-as felmérés, egyébként lsen árnyalt, megfogal- maziására: „A Bonyhádi Zo- imáncgyár szolgáltatott példát arra az 1979-es évben, hogy a munkafegyelem maradéktalan megkövetelése még a jelenlegi helyzetben i;s munkaerőhiányhoz vezethet. A kiszabott fegyelmi büntetés ugyanis nem akadálya "innak, hogy a fegyelmi hatálya alatt álló dolgozó más eaízdaság' egységnél kedvezőbb feltételek mellett helyezkedjen el.” (Hát, kérem, ehhez nem kall kommentár. Nem azért hagytam utoljára. a hármas követelményből a politikai alkalmasságot, mintha nem az élre tartoznék. hanem szeretném, ha ezzel csattanna az írás. Azt hiszem, nyugodtan kimondhatjuk, hogy a művezetők, középvezetők többségének politikai elkötelezettségével nincs baj. Ugyanígy általáblan a politikai képzettségük iS megfelel a kívánalmaknak. De ennél többről va.n szó, az alkalmasságról. És ha- iitit tartunk, akkor a csak meggyőződés, a. csak képzettség feltételeinél tovább keli! lépnünk. Én. elengedhetetlennek tartom az alkalmassághoz a lelkesedést és a lelkesíteni tudást. Minden gondunk arne_____ i — lyek kulhatasokna , de a magunk gyengéi miatt is jelentkeznek, egyes- egyedül lelkesedéssel és lelkesítéssel nemi oldható meg. De hogy anélkül sem oldható meg, abban is bizonyos vagyok. LÉTÉNYEI GYÖRGY Zöldség-gyümölcs kivitel Nagy a forgalom a Hun- garofructnál. Naponta több száz tonna zöldség, gyümölcs kel útra kamionokban, hűtővagonokban a szocialista és a tőkés országokba egyaránt. Thurn László, a külkereskedelmi vállalat főosztályvezető-helyettese elmondta: mivel általában nyomottak a külpiaci árak, a magasabb bevételeket többletszállítással igyekeznek elérni. Jó néhány cikknek kedvezett a meleg idő, így például a tavalyinál 15—20 százalékkal több piros- és feketeribiz- lit, valamint meggyet értékesítettek. Meggyből 1200 tonnát adtak el, ami 30 százalékkal haladta meg a múlt évi mennyiséget. A meggyszezon a végéhez közeledik, az utolsó tételeket szállítják. Megkezdődött viszont a sárgabarack kivitele. A forró nyár siettette e gyümölcs érését, ez előnytelen az exportra, ugyanis a görög kajszibarackkal egy időben jelentkezik a vevőknél, tehát nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Ráadásul a magyar kajszi hiába jobb ízű, a görög gyümölcs tetszetősebb, ezért gyakran kapósabb. A hagyományos osztrák, NSZK- beli, svájci vevők azonban továbbra is inkább a magyar kajszit vásárolják. Megkezdődött az őszibarackszedés, -eladás is. A most beérő korai fajták kevésbé bírják a szállítást, ezért a jó minőség megőrzésére a közelebbi vevőkhöz — az NDK- ba és Csehszlovákiába — indítják a vagonokat, a később érő fajtákat pedig Lengyelországba, és a Szovjetunióba irányítják. A zöldségek közül befejeződött a melegágyi paprika exportja, jelenleg már a szabadföldről szedik az NSZK-ban, Belgiumban, Hollandiában keresett zöldséget. A vállalat megkötötte a szerződést a július végén kezdődő görögdinnye-szállításokra, elsősorban az NDK-ban és Csehszlovákiában vásárolják e gyümölcsöt. A legnagyobb tétel a kivitelben az alma lesz, amelyet augusztus második felében kezdenek exportálni.
