Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-11 / 137. szám
a Képújság 1983. június 11. Gábor László : A hűség vásznai mikor -még. élt az uram / melegebb volt minden, nyárom / nem volt ilyen hideg telem / mert az uraim itt volt velem. Mióta, temetőbe költözött / szívem gyászba öltözött / árnyék bor... Az öregasszony nehezen ébredt. Jó iett volna. még feküdni az este bevett altató kábulatában, szőni az egymáshoz Simuló sorok rendjét, de a piszkos ablaktáblákon már férty szivárgott be. A kopott bútorok félszegen állták körül a. szeles családi ágyat. Fölkelt, gö- csörtös ujjaival végig simította mindkét oldalon ai takarót, ott is, aihol már több mint két évtizede nem feküdt senki. Fölvette kötényét. Az öregember alacsony díványa, mellett megállt, nézte az alvó nyugalmas arcát, figyelte a rávetett nagykabát emelkedését, azután kiment a konyhába.. — Már megint nem mosta el a. főzőt! — mérgelődött, ahogy föfrakta a teát. .Együttélésük két hónapja alatt nem hangolódott még össze minden szokásuk. Az öregasszony korábban kelt, hamarább feküdt. Az öregember szerette volna még végignézni a tévé műsorát, mert nehezen aludt el. Amikor még szokatlan volt az idegen lélegzetvétel, az öregasszony az altató ellenére is sokáig hallotta. forgolódását. Tavasszal vagy nyáron, már ott toporogna a piacon, a többi kofaasszony között, hogy körösen panaszkodjanak o korai fölkelésre, hidegre, fájós derékra. A forró csuprot két kézre fogta., hogy jól átjárja a meleg, és apró kortyokban ki itta,. Fogatlan szájával elnyámmogott egy kis puha. szalonnát, kenyérrel, majd1 kihamuzto a sparheltet, és kivitte a vedret. Fűzős cipőjében meg-megcsú- szott a behavazott, alattomos jegeket rejtő udvaron. Köhécselve, nehézkesen, döcögve tért vissza a házba. — Jó reggelt... Az öreg már ott ült az alacsony székén, az asztalnál, és békésen falatozta füstölt szalonnáját. — Gyújtson be gyorsan, János! - mondta az asszony. — Nagyon hideg van. Az öreg nem válaszolt, csak bólintott és még összébb húzta, magát a széken. — Amikor még boldogult uram élt - ült az asztalhoz amaz -, abban az időben soha nem volt ‘ilyen hideg. Az öregember némán hallgatta.. Csak olyankor intette le, ha vendég érkezett a házhoz. — Mi szükség erről most beszélni? — vetette föl alázatos szemét, ha az ilyenkor hosz- szú-hosszú történeteinek egyikébe vágott. A kis öreg megbékélt már a, halottal, elfogadta élettársul az özveggyel együtt, türelmesen meghallgatta mór százszor életét és halálát. Ilyenkor a bútorok fölra.gyogtak, mintha. mostani kísértetlétükben valódi életre eszmélnének: a halott férjre, aki húsz évvel ezelőtt Itt ült, a városháza, dicsfényével a feje körül. Az öregember .megvárta, míg abbamarad a mese, kiment fát vágni, majd a, vödör szén tetején óvatosan beegyensúlyozta, a gyújtást a szobába, és begyújtott a kis cserépkályhába. A kiszóródott 'hamut beleta,posta, a piszkos szőnyegbe. Amikor fölemelte a, fejét, az asszony már a nagy, kerek asztal mellett ült, előtte papírok heverték. Az öreg fábujjhegyen ment ki, fudto, most nem zavarhat, hiszen vers készül. Ha kész lesz, majd1 fölolvassa, s csak riadt pislogással, alulról felfelé léhet figyelni a, lehunyt szemű re citál ást, a, sorok ölelkezését: a megfoghatatlan tudományt. Ugyanazokról szóltak, mint az örökös mesék, az öregasszony húsz évvel ezelőtt meghalt férjéről. Olyanok, (mint fiatalkorának legszebb nótái, némelyiknek még, mintha a dal lem át is tudta, volna. Most is, mikor az öreg kiült a konyhába, egy ilyet dúdol goto tt. Leült a spa-rhelt mellé, s összefagyott kezeit melengette. Mióta az eszét tudta, mindig mások kedvében kellett járnia. Tizenkét éves koráig intézetben nevelkedett, majd különböző gazdáknál napszá- moskodott, így élte le az életét. Megnősülni? Napszámos fizetésre? El sem tudta volna képzelni azt a, nőt, aki meg tudja osztani vele a sorsát. Szófukar embernek ismerték, olyannak, aki tisztességgel végzi a dolgát. Jelentkezett az öregasszony 'fürdetésére, az állandó munka, a, kertes hóz, a, nyugodt öregkor vonzották. Megkapta o fizetséget, külön, éltek, külön gazdálkodtak. A bejárati ajtó ,nyitódósára kelt föl, hogy fogadja az érkezőt. — Jó napot — vonult be az öregasszony idősebb lánya —, édesanyám benn van? — Csókolom — felelte az öreg, és zavartan tessékelte beljebb. Az öregasszony fölnézett írásából, levette szemüvegét. A lány azt kereste, hová ülhet a, nagy rendetlenségben, maijd nagy körülményesen helyet foglalt az egyik széken. Kicsit őszült már a haja,, de az ügyes fodrász ezt is előnyére változtatta. Jól feszült alakjára, az új kiskosztüm. — Régen, jártál ifTFion — fürkészte oz öregasszony. — Tetszik tudni, mama, milyen sok dolgom van. — Egy asszonynak az a dolga, hogy gyerekeket neveljen. — Ne kezdjük újra ezt a, vitát - dőlt előre székén a lány —, hiszen én, is dolgozom, mert 'ház kellett, (utazni kellett, amit a mama, úgysem ért meg, élni a, saját életünket! — Milyen jó, hogy apád nem hallja - hunyta, le szemét az öregasszony. A lánya, hallgatott. — ín soha nem voltaim külföldön ... apád sem volt, mi a gyerekeinket neveltük ... titeket neveltünk, hogy nektek jobb legyen .,. a húgod beteg,, hiszen tudod, neki nem lehet szülni, de te ... az unokámat szeretném látni, míg élek ... az uram helyett is - az apád helyett is. — Már kiabált, de a lány erősen megfogta a, karját. — Ugyan, marna, hagyjuk ezt, nem ezért jöttem. Hallottam, szanálni fogják a, környéket. — Igen, tegnap mérték föl a házunkat. — Mi lesz most a mamával? Hiszen a, kertből él, jóformán alig kap nyugdíjat. — Majd tesz valahogy ... - fordította el az öregasszony a fejét. Szétnézett a szegényes bútorok között és megborzongott. — Hogy mehetnék el innen, itt éltem le az életemet — motyogta maga elé. — Jöjjön el hozzánk, jobb lesz úgy, hiszen már alig bír dolgozni, látja, már embert is 'kéllett maga, mellé fogadnia, sokkal könnyebb lesz velünk. Az öregasszony a konyhában meglátta az öregember tűz felé hajoló alakját. — A pénzen majd autót veszünk, amit a házért adnak, és velünk fog jönni maijd sok helyre. Ott lakhat az alsó épületben. Amaz nem válaszolt, összeszorította a, szóját, és maga, elé nézett. — Hallja, mama... - ért hozzá kedvesnek szánt mozdulattal. Az öregasszony meg-ráz- kódött. — Törődnétek is ti velem — mondta keserűen -, legalább gyerek volna, akkor szívesen mennék, annak apád is örülne. A ‘lány arca összerándult, az anyja felé hajolt, és szinte szótagolva sziszegte: — Apám meghalt húsz éve, s nem támad föl! Az olyan kicsire húzódott össze, amekkorára csak tudott, és csak suttogott: — És vele, vele mi lenne? - mutatott a, konyha felé. — Az, mint eddig éléit, meglesz ezután is. Az öregasszony arcai bezárult. — Megleszek én is. Kapok egy tanácsi lakást a házamért, ott lesz víz, nem kell a. sarokról hordani, és lesz központi fűtés is. — Ki sem tudja a nyugdíjából fizetni a lakbért! — Marad még, a 'ház árából, és a, kettőnk nyugdíjából kitelik, meg is élünk. — De hát egy idegennel élne? Mit szólna ehhez a papa? — Az uram húsz éve meghalt. Q mikor elment a, lánya, nem kísérte ki. Sokáig ült hallgatagon a szobában, miközben az öreg csendesen, végezte dolgát a ház körül: sepregetett, megetette a csirkéket. Lassan, rájuk esteiedéit. Az öregember 'kissé csodálkozott, hogy most elmarad a versolvasás, de nem kérdezte, hogy miért, ültek a homályban, és halkan beszélgettek. Később bekapcsolták a televíziót. Az asszony megnézte az öreg nyugalmas arcát a kékes fényben. — Húsz év - gondolta-, húsz magányos év. Az éjszaka szövőszékei ma üresen jártok. Sokáig nyitott szemmel feküdt az ágyban. „Anyagi támogatót a háztájon kell keresni! flfesz a költő mecénása „... sajnálom, hogy gyermekvers-kötete zátonyra, fut a, Móra. Kiadóban. Meggyőződésem, hogy nem, a versek és nem a kiadó hibájából. A könyvterjesztés mondott megálljt a gyermekvers-köteteknek. Ügy tudom, antológiát alkarnak ebben a műfajban többet, mint egyedi köteteket... Magánkiadást a Kiadói Főigazgatóság útján, lehet intézni. Mindenekelőtt pénz kell 'hozzá, nem is kevés, ha illusztrációkat is akar. Csak a. háztájon, Bony- hádon vagy másutt kell olyan mecénást találnia, aki segít az anyagi alapozásban ..." A levél aláírója Fodor András. Keltezés: T982. X. 26-án Budapesten, a Magyar írók Szövetségénél. Felelős kiadó A szövetkezeti mozgalom - az áfész — minden, kis és nagy településen megtalálható. Tevékenysége jórészt nyereségre törekvő kereskedelem. Maga, a könyvforgalmazás hazánkban jó haszon-kulccsal rendelkezik. Az áfész-könyvesboltokban is így van ez. — Olyanról 'ritkán hallani, 'hogy áfész költőt is mecénál. — Baye-r Bélát régóta ismerem. Bevallom, meglepődtem, amikor egy nagy csomaggal megjelent nálam. Tudtam róla, hogy ír verseket és olvastam is néhányat különböző napilapokban. Váratlanul ért kicsit, amikor egy új, első, önálló kötetének kiadásáról kezdtünk beszélgetni - emlékezik az első lépésekre Schwarcz Márton, a Bonyhád és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet elnöke, ezúttal már úgy 'is, mint Bayer Béla, Kiolvasó című verseskötetének felelős kiadója. — Könyvkiadás? Számunkra új dolog. Pár nap haladékot kértem Bélától. Nem azért, mert félünk oz újtól, hanem az esetleges útvesztők miatt, amit végig, kell járnunk. A jogtanácsossal, a főkönyvelővel és az igazgatási osztály vezetőjével utánanéztünk, nincsenek-e tiltó rendelkezések, aztán föltettük a kérdést magiunknak, hogy miért ne? Elvégre egy bonyhádi fiatal költőről, meg egy rajzolóról van szó, aki az illusztrációkat készítette. Miért is ne segítenénk? A kérdőjel persze ott volt minden lépésünknél, hogy sikerül-e. A már említett kollégáim az engedélyekkel együtt végigjárták o 'kötelező utat. Érdekes módon az üzleti érzék mellett rajtuk is úrrá lett valami kimondhatatlan borzongató jó érzés, ami valamennyi alkotás születését kíséri. Schwarcz Márton beszédéből kiderül az is, hogy ez a mecé- nólás tulajdonképpen, nem is új keletű fogalom az áfész életében. Sorolja,, hogy a, váraljai népi együttes, a, n-agy-mányoki nemzetiségi együttes, de a, móJ Bayrv Béla: — ... a csöndet kívánom szétfeszíteni. rágyi is a bonyhádi áfész szárnyai alatt vált nemzeti és nemzetközi műsorok, rádió- és televíziós vetélkedők nagy hírű együttesévé, ilyen mecénás! programból a, könyv se hiányozhat. Vélték. Ma- már vallják. Hitük szerint egy-egy település hangulatát befolyásolják hasonló megnyilvánulásokkal. Nagyobb célokat is el tudnak fogadtatni az emberekkel, ha hozzájuk közelállók előbbre jutósót, annak örömét érzik. — Hasznunk? Konkrét összegről ne beszéljünk, bár felmértünk mindent pontosan. Higgye el, alapvető szempontunk ezúttal nem a haszonszerzés volt. Talán, ezért is van, hogy nem mindenki tapsol egyformán a sikerünknek. Ha azt vesszük, hogy bonyhádi és, a város környéki gyerekek bonyhádi fiatal költő verseit olvashatják már ma és nem évek, esetlég- évtizedek múltán,, ak-kar ez olyan haszon, ami nem haszonkulcs- bam realizálódik. — A terjesztés körét nem akarják tágítani esetleg a' megyehatáron túlra, is? — Sorban érkeznek a levelek, amelyekben kérik elsősorban áfész-kön yvesboltok, hogy küldjünk ennyi és ennyi pélEgy kötet -mögé öt ember is elfér ti dányt a, részükre - büszkélkedik Schwarcz Márton. Majd hozzáteszi: — A napokban találkoztam a- poksii áfész elnökével. Köszönte a kötetet, amit küldtem neki és nyomban érdeklődött, hogy -mi a, módja a, kiadósnak, mert ők 'is hasonló gondokkal küzdenek. Nem volt kitaposott út, amin elindultunk, de most biztos vagyok benne, -hogy nem is az utolsó eset, hogy segítettünk hazai pályáról 'induló társunkon ... A költő A Vasiprábai ‘81 című, Somogy megyében megjelenő an- to'ógiábaa, az alkotókról írott néhány sorban -Bayer Béla neve alatt ez áll: „Gyermekkorom festői ege egy a-pró -mecseki falu, Váralja fölé -feszült. Itt születtem 1951 -ben. Kisebb kitérőkkel kerültem közel az irodalomhoz. Dolgoztam bányában, voltam tisztviselő és segédmunkás. A tanítóképző elvégzése óta tudatosan keresem az ösvényt a Vox Humana-hoz, jelenleg ci pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem magyar szakán. Egy völgység! kisvárosban., Bonyhádion tanítok.” Bayer Bélái neve nem ismeretlen lapunk olvasói előtt sem, hiszen a. Varázs-szem című oldalas sze ál I ít á s-u n-kba-n re n d s z e - résén jelennek meg versei. Az első, önálló kötet gondolata három évvel ezelőtt született -meg. A kötet néhány verse -már korábban Is megjelent a Képes Ú'js-ág, Ú'j Tükör, Kincskereső és ai Központi Sajtószolgálat útján -más lapunkban is. így összegyűjtve azonban más, jobb ízű valamennyi. Ágai Ágnes és Ma-ka-y -Ida- lektorálta- a kötetet, amelynek anyagát hetven versből válogatott huszonhét alkotja-.- A lektori jelentésekkel és a kézirattal bementem a Szekszárdi Nyomdába, hogy árajánlatot kérjek. Egy hét múltán értesítettek is. Akkor négyezer kötetre kalkuláltak, amit később ötezerre módosítottak. -Ezért hetvenhétezer forintot kellett fizetni. Ezek birtokában kerestem meg- Schwarcz Mártont, az áfész elnökét. Idén március 31-én bevittük a nyomdába az anyagot, április 27-én megjelent. Azótai terjesztik ...- A Ki-ol-va-só gyermekeknek szánt 1$önyv. Az illusztrációi valóban sugallnak gyermeki hangulatot, á-m a kötet egyes részei túllépik a- gyermekversek világát.- A klasszikus gyermekirodalom azt tanítja, hogy vonnak 'kifejezetten a gyermekek számára- írt könyvek, versek. Vannak olyanok is, amelyeket idővel sorolnak oda. Például a Légy jó mindhalálig-, vagy néhány József Attil-a-vers. A gyermeki 'képzelet, mentalitás annyit változott, hogy elsimulnak előttük a- határok - lapozgat kötetében Baye-r Béla-.- A kötetben növények, állatok, a- természet, az évszakok változásai jelennek meg költői 'hangon....- Váralján nőttem fel. A magány gyakorta volt cimborám. A növények, fák világá-bam találtaim meg a kiteljesedést. Ha az ember magára- -marad, akkor a természethez rémítő közel kerül, vagy -menekül. A zenéhez i-s közel -állok. A világunk tele van harmóniával-, zenével. Ezt próbáltam -a- madárvilágban is megtalálni, -meg az őszi növények közt „d-ombé-rozó” szél hangjában is. " Költő nem vagyok, -ha szólok is olykor a dalosok hangján, a- csöndet kívánom szétfeszíteni és megtölteni hanggal. Mert ember és ember között néha óriási vó- nő a csönd ... DECSI KISS JÁNOS Schwarcz ÍMárton: — Már követőink is akadtok.
