Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-07 / 133. szám

^PÜJSÁG 1983. június 7. Nagy diplomáciai mozgás a közel-keleti országokban Több tízezer résztvevője volt az izraeli fővárosban megtartott felvonulásnak és nagygyűlésnek, amely a Libanon elleni tá­madás évfordulóján az izraeli hadsereg libanoni jelenléte el­len irányult elsősorban. (Telefotó) Nagy tömeggyűlést tartott szombaton Tel Avivban az 1978- ban alakult „Békét most” ne­vű mozgatom a Libanon elten indított izraeli invázió első év­fordulója alkalmából. A száno- koik követelték, hogy Izrael ma­radéktalanul, feltétel nélkül vonja ki erőit Dél-iLibonónból, mert csak ez lehet a rendezés záloga. Hangoztatták, hogy a megszállás megosztja az izraeli társadalmat, súlyos terheiket ró a zsidó államira1, és az állandó és mind jobban fokozódó vér­ontás fő oka. Felelősnek mond­ták a felszólalók a Begiiin -Ikior- mányt a kialakult helyretért. Kö­vetelték lemondását, és azt fej­tegették, hogy a kormányzat ál­lításaival ellentétbein a katonai akció nem vezetett az Izrael számára kedvező helyzethez. - A tárgyalások, amelyek a „Bé­két GalWeának” hadművelet ál­lítólagos gyümölcsei, mit sem érnék — jelentette ki az egyik szónok. ■A tömeggyűlés nagy rendőri készültség mellett, de békésen zajlott le. Viszonylag nyugodt volt a helyzet vasárnap a Bekaa- völgyben, ahol szombaton ösz- srecsapások robbantak ki az EMFataih szervezet harcosai között. Az Arafathoz hű csapa­tok és ellenfeleik azonban to­vábbra is készültségiben állnak — jelenti az UPl hírügynökség. Vasárnap nagy diplomáciai mozgás volt a Közel-Keleten. Az Arab fővárosokban lezajlott ma­gas szintű tárgyalások közép­pontjában a libanoni—izraeli megállapodás nyomán kialakult hélyzet és ennek következmé­nyei álltak. Sedli Kl'rbi, az Arab Liga fő­titkára vasárnap Szíriában tár­gyalt Hafez Asszad elnökkel, s még,Vitatták, hogy egy arab csúcstalálkozó milyen szerepet já'tszlhlatonia a Hibámon i-Saráéi! szerződés utóin kialakult feszült­ségek enyhítésében. iBendlZsedlid Sadll algériai 'elnök is a Szíriái fővá­rosba étkezett vasárnap. Az al­gériai hírügynökség jelentése szerint elutazása előtt Algírban találkozott Jasszer Araifbttaí, a PFSZ VB elnökével, az Eí-Fa- tab vezetőjével. Az algériai el­nök tárgyalásókat folytat Hafez Assztad szíriai államfővel. Ugyancsak Damaszkuszba ér­kezett Abdullaih Ibn Abdel Aziz, szaúd-arálbiai miniszterelnök- helyettes, trónörökös, aki elő­zőleg Moumer el-Kadhafi, líbiai vezetővel tárgyalt Tripoiiban. Bité Szallem libanoni külügy­miniszter vasárnap befejezte szálúd -amábiai látogatását és visszatért Bejrútiba. Hazaérke­zésékor közölte, hogy a szaúdi vezetőikkel — a királlyal és a külügyminiszternél — tartott megbeszélésein részletesen át­tekintették Libanon problémáit és a libanoni—izraeli kapcsola­tokat. Husszein járdáéi a! király va­sárnap Abu Dbabiban tárgyalt. A király Irakból érkezett az Egyesült Arab Emírségékbe, ihogy Zaid Bín szultán an-Na- hajan sejkkel a közel-keleti helyzetről és az iraki—iráni há­borúról tanácskozzon. Faruk Kadduimi, a PFSZ poli­tikai osztályának vezetője, va­sárnap Rómába érkezett. Kije­lentette, hogy a RFSZ-en belüli vita nem belső harc. Jlichalk Samilr izraeli külügymi­niszter is Ráma vendége volt, ahol vasárnap találkozott Ar- m'ilnitore Fanfaní kormányfővel. Az algériai elnök vasárnap este a damaszkuszi televízió ál­tal sugárzott nyilatkozatában arab erőfeszíté'séket sürgetette PF'SZ-'hez tartozó El-Farah szer­vezeten1 beliül támadt viszály megszüntetésére. Sa jná Ikozá - sát fejezte ki a beJviszály miatt és reményének adott hangot, hogy valamennyi arab ország egylüttműködik a palesztin egy­ség helyreállítása érdekében. lArafat vasárnap az APS al­gériai hírügynökséginek úgy nyi­latkozott, hogy „bizonyos pa­lesztin szervezetek, bizonyos arab országok támogatásával a helyzet sályosbítálsára tettek lépéseket”, de a palesztin ve­zetés és a legfelsőbb katonai tanács „siíkenesen elhárította ezeket a mesterkedéseket”. Választás Nagy-Britanniában Csaknem egy esztendőivel a jeléin,légi parlament mamdáitu- mának lejárta1 előtt járulnak az urnáikhoz a briit oolgárok. Az 1979-ben haitalomra került konzervai'iv kormányfő, Mairga- ret Thal'Chler — véget vetve a sokhetes táláigatáíntak és tok- tiká'ZÚ'snaik — feloszlatta' a tör- Véhyhczóst éh június 9-re írat­ta' ki az idő előtti általános vá'laisztá'sckOt. NÉGY ÉV MÉRLEGE A megfigyelőik szerintit a tory miiiniiiszferelniök időzítését több tényező Indokolta'. Mindenek­előtt ki akairjOi haisználni, hogy népszerűsége még mindig ha»- táirozottan meghaladja1 az el­lenzéki Munkáspárt vezetőjét, Michael Foötéit. Mindien jel ar­ra vall, hogy a gazdásági fel­lendülés hivatafas optimizmus­sá!' hirdetett jeléit maga ai kor­mányfő sem tartja egészen meggyőzőnek, s tartott tőle, hagy őszre vagy jövő tavaszra pozíciója: meginoghat Bizto­sabbnak látszott hát a vokso­lás előrehozásai A toryk né'gy esztendős kor­mányzásának mérlege vegyes képet mutat. A gazdasági fej­lődés stagnált, sőt, visszaesett, az Ipari termelés és a1 beruház zás csökkent. Sikerült viszont n övelni a. terme l é keinységet és lenyomni az inflációt, amely Roy Jenkins (balra), a szociáldemokraták és Dávid Steel, a liberálisok vezetője egy sajtókonferencián - pártszövetségük sorsa most dől el. (Fotó - AP-MTI-KS) Michael Foot, a Munkáspárt vezetője. napjainkban már asaik öt iszái- zailék körűi jár. A konzervatív kormány megkezdte egyes álll'a*- mli vállalatok magánkézbe adá­sát, és — a. fegyverkezési költ­ségeikkel ellentétben — a. leg­keményebben a szoöiáiiis ki­adásokat nyirbálta: meg. „Bizo­nyítványuk” .legrosszabb osz­tályzatát mégis egyértel­műen f o glafkoz tatás-pofitilkából kaphatják. A munkanélküliek száma az 1979-es szint több­szörösére ugrott, s napjaink­ban meghall adja a hárommiill- Iliiót! Thatcher aBszany ráadlái- suil — ragaszkodva a pitacpoli- tilklo szigorú elveihez — még' a felelősséget sem vállalja ezért a romlóéért. Amiint ai kanzer- vta'tívak válaSztáb' kHáltványa megfogalimázta', „új muniktahe- lyek teremtése nem a kormány dolgai, ez a szlerep o magántő­klére .vár”. ÜTKÖZŐPONTOK SORA Az ellenzék fő erejét alkotó 'Munkás,párt éppen ezt, a mun>- 'kOin'élküliiség „nemzeti szégyen-, nek” kikiáltott tényét igyekszik a tcryk etilén fordítani. A La- baur párt ígérete szerint a költtégiVetélsli eszközök mozgó- sítósávtalf, nagylaranyú beruhá­zásokkal1, s egy úgynevezett „sürgősségi program" Végre­hajt ásán/ai öt élv aüaltit egymii- liá alá' szorítanák az állá'stal'ai- nok számát. Az előirányzat reai­mnsrvitm MANIfESTO 1383 Thatchelr asszony a konzerva­tívok választási kiáltványával. A széles mosoly határozott győzelmi reményeket sugall. liitáisóit a: nagytőkés orgánumok természetesen' kétségbe vonják. A Munkáspárt kampányának másiiík fontos eleme a .szociális vívmányok Védelmié. Figyelmez­tetésük szerint egy újabb kor­mányzási időszakot szerezve Thatcher asszony várhatóan még határozottabban igyekez­ne szaikszenvezet-e1len.es terveit Véghezvinni, és továbblépne a jóléti álltam más területei, így O' közoktatás és a közegész­ségügy „m e g r efor mő'íás áinalk" edidlig óvatosan kezelt ügyében. Albípvető rtélzeitküillöin b s ég ek állataik fenn a külliptollitoilkcn terén is. Thatcher asszony — bár nem téveszti szem elő! Anglia keres­kedelmi érdekeit — á Italában az USA hű szövetségeseiként szerepel. Vonz e re je tagadiba- tatoltain hazáijáibtain a tavtalyi tailikfaindii háború utáns most pediiig a. Munkáspárt katonapo­litikai elveinek bírálataival igyekszik helyzetéit erősíteni. A Latbour ugyanis ellenzi az ame­rikai raíkéta'íe!építést, a brit nukleáris haderő korszerűsíté­sét, is hajlandó egyoldalú le­szerelési lépésre. Ugyancsak ellentétek feszülnek -köztük a Közös Pitac kérdésiébe ni 'A politikai porond' harmadik főszereplője — oz egyéb kisebb pártáikról 'eltekintve — a szo- aiálclemckröíák és a liberáli­sok pártszövetsége, ők, közép­utas elvekkel fellépve, abban reménykednek, hogy a némileg jobb- és baícldiáli Irányba el­csúszott két nagy .párt helyett — és között — befutotta meg tör- hetük, de legalábbis megiiin- gaijhaitíjlák az eddligl tory--La- beur válltógazdá.'kcdásit. ESÉLYEK ÉS JÓSLATOK Az előzetes 'felmérések egye­lőre egybehangzóba a. konzer­vatívok győzelmét jósolják. Tíz- húsz százalékos toryelőnyt mu­tatnak ki, s a különbség még nagyobb, ha te' két .pártvezető személyes népszerűségét vizs- g áljuk. Thatóher asszonynak tehát határozott, nem egyszer htairbitas fellépéséivel sikerült befolyását megőriznie, s aimi a fő: a- gOizdtasági gondok jó­részét a közvéíémémnyel úgy el­fogadtatnia!, mint a- világgaz­dasági nehézségek elkerülhe­tetlen következményét — amely­ről kcrmáinyte 'kevéssé tehet. A Labour párt belső torzsalkodá- sa szinllén1 a toryk malmára hajtja' a vizet. Ráadásul az ő esélyeiket növeli a. választási körzethatárok nemrég történt átrajzolása1 is. A verséniyt persze eleve le­futottnak nyilvánítani elhamar- kcdlóft lenne. De a fogadási kedvükről híres britekről lévén szó, mindien esetne árulkodó jel, hogy o londoni fogadóira dák­ban. 5:1 arányban Thatcher asszonyt tartják favoritnak. SZEGŐ GÁBOR Egy tisztség története Hétfő esti kommentárunk. Hétfőn megnyílt a kínai parlament ülésszaka. A tervek szerint tizenhét napig tartó tanácskozásnak a megfigyelők különös jelen­tőséget tulajdonítanak. A világot éppúgy érdekli az ülésszak első részei amikor az egymilliárdos lakosságú ország gazdasági és pénzügyi helyzetéről tárgyalnak, mlint a második, amikor az ál­lami intézményekről és vezetőikről lesz szó. A legnagyobb figyelem az államfő kinevezésének kérdését kí­séri. Ennek oka abban keresendő, hogy 1954 óta az államelnök! tisztség többször volt napi politikai viták, sőt küzdelmek gyújtó­pontjában. 1949-ben a párt elnöke, Mao Ce-tung lett a kormány elnöke, de akkor államfői poszt még nem létezett, csak az 1954-es alkotmány teremtette meg. Akkor ez a tisztség is Maonak jutott. De az ő nevével fémjelzett, 1958—59-es, úgynevezett nagy ugrás olyan gazdasági káoszba taszította az országot, ami nem marad­hatott politikai-személyi következmények nélkül. így és ezért lett államelnök 1959-ben Liu Sao-csi. S mivel a KKP főtitkári tisztét a nagy ugrást bíráló Teng Hsziao-ping töltötte be, Maonak fel kellett ismernie, hogy — bármennyire hozsannázzák — elvesztette hatalmi monopolhelyzetét. Amii ezután következik, az már jobban ismert. Mao Sanghajra támaszkodva megindította „a tömegek támadását a centrumok ellen”, hogy visszaszerezze pozícióit. Az úgynevezett kulturális forradalom — emlékezetes áron — Mao számára sikerrel járt. Sikerült eltávolítani Peng Csent, a főváros polgármesterét, továbbá Teng párt-főtitkárt és — 1968-ban — az államfőt, Liut. Mindeb­ben Mao jórészt a hadsereget kézben tartó, kétszínű, hatalmi ambíciókat tápláló Liin Piaora támaszkodott. Lin kísérletének ku­darca, személyes sorsa, majd az 1970-es évek elején megkezdett lassú konszolidáció, közben a négyek bandájának pere már köz­ismert. Az államfő-kérdés azonban azóta is többször vissza-visszatért. 1975-ben és 1978-ban olyan alkotmányjogi döntést hoztak, amely- lyel az államfői poszt betöltésének ügyét takaréklángra tették; és így Kínának éveken át nem volt államfője. Csak az 1982-es, immár egyértelműen Tengnek tulajdonított alkotmány teszi vilá­gossá, hogy a Kínai Népköztársaságban helyreállítják az államfői tisztséget. Ezzel is magyarázható, hogy a mostani parlamenti ülésszak a legújabbkori kínai történelemben — a jelek szerint —\ határkő-szerepet játszhat. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte XVI. Károly Gusztáv svéd királyt, Svédország nemzeti ün­nepe alkalmából. * Gáspár Sándor, a. SZOT fő­titkára, a. Szakszervezeti Világ- szövetség elnöke vasárnap Genfbe utazott, ahol részt vesz o nemzetközi munkaügyi szer­vezet konferenciáján. * Kónya1 Lajos, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnök- helyettese Genfbe utazott, ahol részt vesz a. nemzetközi munka­ügyi konferencia 69. ülésszaká­nak munkájában. * Marjai József miniszterelnök­helyettes meghívására hétfőn Magyarországra érkezett Ar- mand Hammer, az Occidental Petroleum Corporation1 igazga­tó tanácsának elnöke. Vele együtt érkezett Zoltán Merszei, az Occidental alelnöke, a. ma­gyar-amerikai gazdasági ta­nács társelnöke. PEKING A kínai—szovjet kapcsola-tok- bao hosszú ideje tartó feszült­ség egyik félnek sem válik elő­nyére. A kínai és a szovjet nép a két ország' közötti kapcsola­tok normalizálásában érdekelt, - jelentette'ki hétfőn Pekingben Csoo Ce-jang. miniszterelnök a kínai kormány 'munkájáról a 6. Országos Népi Gyűlés első ülésszakának első napján el­mondott beszámolójában. A kormányfő egyidejűleg azt ál­lította, hogy szovjet részről fe­nyegetik Kína biztonságát, s ennek felszámolása érdekében a Szovjetuniónak lépnie kell, „tettekkel kell bizonyítania jó szándékát". A Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK Érvényben: 1983. június 7-től Devizanem Vételi Közép árfolyam 100 egységre, Eladási forintban Angol font 6 674,98 6 681.66 6 688,34 Ausztrál döil Iár 3 74-5,63 3 749,38 3 753,13 Belga- fra n-k 84.44 84,52 84,60 Dán korona 471,32 41711,719 472,26 Fiinin miár ka 775,76 776,56 777,34 Fraincid frank 561,60 562,16 562,70 Ho-lllbnd forint 1 502,23 1 50(3,73 1 506,23 Japán yen (1000) 178,25 ■178,43 1,78,61 Kanadai dollár 3 4-56,34 3 459,80 3 463,26 Kuvaiti dínáir 14 539,31 14 550,86 14 568,41 Norvég korona 594,85 595,43 596,05 NSZK márka 1 667,02 1 668,71 1 690,40 Ola sz l íra (1000) 28,44 28,47 28,50 Őszit rá k schiiií'íiing 239,51 239,75 239,99 Portugál escudo 42,30 42,39 42,43 Spanyol peseta 30,29 30,'32 30,35 Svájci franlk 2 024.42 2 C26.45 2 028,46 Svéd korona 563,49 564,05 564,61 Tr. es. cl. rubel 2 597,40 2 600,00 2 602,60 USA doflár 4 251,29 4 255,55 4 259,81 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változat­lanul az 1982. szeptember 21-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK Érvényben: 1983. június 7-től Pénznem Vételi Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6 481,21 6 882,11 Ausztrál dollár 3 636,90 3 861,86 Belga frank 81,98 87,06 Dán korona 457,64 485,94 Finn márka — a) 753,26 799,86 Francia frank 545,30 579,02 Görög drachma — b) 40,40 51 :,40 Holland forint 1-4-56,62 1 548,84 Japán yen (1000) 170,08 183,78 Jugoszláv dinár — a) 48,72 51,74 Kanadai dollár 3 356,01 3 553,59 Kuvaiti dinár 14 1H 7.24 14 990,80 Norvég korona 577,59 613,31 NSZK márka 1 638,05 1 739,37 Olasz líra (1000) 27,62 29,32 Osztrák schilling 232,56 246,94 Portugál escudo 41,12 43,66 Spanyol peseta 29,41 31,23 Svájci frank 1 965,66 2 087,24 Svéd korona — a) 547,13 590,97 USA dollár 4 127,88 4 303,22 a) — vásárolható legmagasabb bankjegycímlet 100-as b) — Vásárolható legmagasabb bankjegycímlet 500-as.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom