Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-04 / 131. szám
lO^PÜJSÁG 1983. június 4. IRODALOM ÁGH ISTVÁN: Kárvallott bordal iMúiltaodósá g nevű fogadóiban d rágáin miénk vörös boromat ménnél kamorabb a-kuir-ucvé re kocsma roso-m a;nmá1li vidorabb mennél inkább rezes ez a: csapszék lainináll Inkább otthontalanabb lenyelni az i-d-őt egy ivásra lecsapni az üres poharat (józanságom botnányokozá-sa nagy részegség iránt mutogat a -mutató megáll az órában zabá i a perc döglött bogarat föBújódÜlk miiint egy ezüst bálna szétpukkan az éj csücske blatt Múlltaindósá-g nevű * fogadóban drágán mérik vörös boromat Wolfgang Ebért: Kedvezményes Pershingek — Csak ne féljen semmitől I — ezek voltak az első szavai annak az embernek, aki becsöngetett lakásom ajtaján. Erős amerikai akcentussal beszélt németül. — Népi szoktam az ajtóban állva vásárolni. Fáradjon beljebb - mondtam neki. — Márt bent is vagyok - válaszolta. - A nevem Bob. Azért jöttem, hogy az USA elnökének nevében megnyugtassam önt. — Miben lehetek a szolgálatára? — Azt kérdezze inkább, hogy én mit rj-ehetek önért. Én azokat a vállalkozókat képviselem, akik önöknek, európaiaknak amerikai rakétákat és leszerelési politikát ajánlanak. — Talán az USA-ban létezik ilyesmi? — Minden világos, ön az a kuncsalt, akiről mi álmodozunk, ön az amerikaellenesség járványának áldozata <- mondta, majd ragyogó arccal hozzáfűzte: — Mi. amerikaiak egyszerre több leszerelési politikát is tudunk ajánlani önnek. — Hm . . . Egyeseket imegzavarhat ez a bőség. — Csak az ellenségeinket. — És miért éppen hozzám jött? — Az ön neve rajta Iván a legbefolyásosabb polgárok listáján. — No és mit kinél nekem eladásra, Bob? — Biztonságot. Képzelje csak el: az önök kerületében hirtelen elszaporodnak a betöréses llopások. Mit fog tenni? Természetesen új, biztonságosabb zárakat felszerelni, nem igaz? Egyetértésem jeléül bólintottam. — No és ha ön lél az atomháborútól, akkor mi a szándéka? — Áttelepülök Új-Zélandba - feleltem. — Mielőtt egy ilyen elsietett lépésre szánná el magát, ismerkedjen meg árucikkeink listájával. Nézzen csak ide: van itt kö- közép-hatótávolságú rakéta, interkontinentális rakéta. És van itt egy speciálisan Közép-Európának szánt újdonság, a Pershing-Z - no \meg a szárnyas rakéta. — De hiszen éppen ezektől lélek a legjobban! Bob tekintete elsötétedett. — ön túl naív — mondta —, fbedől a vörös propagandának, és úgy gondolkodik, mint egy „zöld". A mi rakétáinkat igen könnyű megszokni. Ezenkívül cégem nagy kedvezményt biztosít önnek, ezért szinte ingyen kapja meg az árut. — Ha jól értem, önöknél nem csupán Pershingek vannak raktáron. — Természetesen. Ezek a rakéták csak egy célt szolgálnak — a háború elkerülését. Ha viszont úgy alakul, hogy nekünk kell mérnünk az első csapást, akkor több alyan újdonsággal rendelkezünk, melyek megfelelnek mind a totális, mind a korlátozott atomháború céljainak. — Tehát önök mindenáron ránk akarják tukmálni a Pershinge- ket... — Nem szabad a kérdést így feltenni. Mi csupán különleges védelem alá helyezzük az önök országát, hogy önök teljes biztonságban érezhessék magukat... Zahemszky László fordítása 'A Ceglédien éllő s ai viliág ’mli'nd'ein neszén iismient íotóimű- Vész művéilböll rendezték klá'l- Ifíitáislt a Műdsornoklbam. S'ztíimltlafarc díj, kiitülnlteitlés klí- 'sérö munlkálsságát - Washingtontól Hongkongig, Párizstól Buenos Árrésig, Rabattól Gape TowinSg. Balázs Béla-díjíds, s 1980-bain New Yorkban élnyer- te az Évszázad Wiiváilá Fotóművésze címet. Tátlh l'sftivíáín Ikliláilllíílfáisához Fábián Lásizlő írt Wattaíl águs-elő- szót. Mii sem jölilemzheti jobban a művészit, miiint Fábián leíró- stíbó'l egy kis nészlllet: .. Ami pedig Tóth István portréit szem-' IKéflive mindig is fogTIaillk'ozltaitott, Ih-o-gy ltuidiniiliMlilí müllyen miagiabiz- itoisságigiall tóirja1 fölF a társművé- iszét egyéniségéit, kloralktelnét, milyen sikerré! kerüli el az ilyenkor szokásos klisék buktatóit, az részint magyarázatot kapott: műveiken át közelii,tette meg az alkotóik személyiségét, önmáigált Mnláiló miegoMáis ez, nlem iis Hinném, hogy csupán Tótíh 'István leleménye, azonban meglehetősen kevtesékinék sikerült, hiszen az ábrázolő. művé- -sz'étékben a jellemzésnél aligha ilétezik nehezebb dolog. Miután pedig airidkiépdsa'molkánaik a'l'ain'yla i közüli jápáiralt magam is ismerhettem (mvuinkásságiukiró'l alllkialmiaislilnlt vallla milyen forrná- bán nyiillaltkoztaim iis), játszadoztam,' sőt, azóta is gyakran játszadozom a fotográfiáik mieg- élleven'íltlésévelí...” Farkas Adóm portréja Remsey Jenő portréja Borsos Miklós portréja t mm i asszony álla alatt bogii -a kötötte a kendőt. ** időnként odakapott, és az állót előretolva a nyaka felié húzta1. FésZkieüődött, feszengett a férje m'élllett. Tál voltak már a hatvanion minid a kiette n. A férfi kapatoson fecsegett, és tíz-tizenöt viBarnypózna mellett is elrobogott a vonlait, míg a zsebe fellé Indult keze előkotorászta a gyűrött cigarettásdobozt. Mlimithla nágy munkát végzett volna, feltolta ham- ‘liokián a sülldes bá-rsony-sa-pkát, magában motyogott valamit, és az asszonyra mosolygott. — Ne bagózz már annyit! — mondta az asszony. — Hisz mást se asliinüfez egész úton, • — Miiért:, oidíalkiinit nem bogoznak? — Bogoznák hát, d,e nem folytan. — Én se folyton, csak most... — mondta az öreg, és mosolyogva átkarolta az asszonyt. — Ej, hlagyd mór ezt! — Mágaimiban voltam mosta- inéiig, miiért biaij ez? - É® maga mellllé tette az ülésre a cigarettásdobozt, meg is feledkezett róla. 'Egyik karjával! az alSszony vállát ölelte, amin o bogira költött kendő alatt egy világoskék külföldi pulóver feszült, másikkal a kezét .szorongatta. 'Halkam gügyögött is valamit, egész közel hajolva az aislszony füléhez, — Halgyj már te! - mondta az asszony. - Ittál, és részeg vagy. Szépen vártál, mondhatom. — Várnák a többiek is az állomásom. Monldfiam nekik, m-a jössz hazá. Kint vannak az állomáson mind. - És kezdte^ a -neveket sorolni, akik az állomásom Válrják az asszonyt. — A disznót kifizetted-? — kérdezte az asszony, mintha nem iis érdekelné, ki várja az állomásán. — Ki — mondta az öreg. — Meg a- padló is -kész már a házban. A nyárra- be i-s lelhet költözni. Most aztán- egész nap a -lányod körül kujtorogmak - és az öre-g röhög csé l-ve megipaiskolfia az asszony kezét. — Egész nap kujtorognaik körülötte. Az Imréről miért n-em szólsz? — Mi-t mondjak? Majd otthon, sorijában .. . — Jól vannak? — Jól. Házuk is van, meg -aiUtájük is. — Egiész nap a lányod körül kujftoro-g - és az öreg all-i-g észrevehetően csulkllott. — Szépen vártál - m-ood-ta az asszony. - Minek jöttét éli - -béim? Ha vonatra száisz, m-in- díiig üszői. — A lányod i-s elmegy. A nyáron bizitos-a-n elmegy. Est-e mindig ott ku-jtorog körülötte valamelyik kölök. D-e a Sanyiit, azt nem engedem be. — Miilyen Sanyit? — Hát -a Báltáéfc Sanyiját. iLop. Éin mondom: láp. — Már miért l-opn-a? — Mert lap. Azt mondják, ez a betegsége. L-o-p. Pedig az apjának, a Bőtáná-k most tanúskodtam. — Miit tanúskodtál te? — Hó.t vollt aiz a- pere, a házért. Hogy a -négy gyerek örökölt-e ai házat. A Sanyi apjáé is volt egy rész be'l-őlie. — Tudom - mondta az asz- -sz-o-ny. — H át m-o-slt eladták a többi- dk, neki mieg n-em, akartaik pénzt -adni. Én iis láttam aminak idején a papírt. A Sanyi apja is örökösödíött. Neki is jár. — M-i-nék ártod bele magad iltyiesmilbe? H-a- nlinas melletted az ember, m'ilndilg bellleü'tűd Valamibe -a:z orrod. — Mert ki akarták tagadni. Hát én nem Sh-gedt-em-. Vagy öten iis tainúislkodtuinlk ott. — Minek neked mindig- mással törődni? — kérdezte az asz- szony, és fészlkelődlve kibújt az öreg karja all-ólL — Mert kell - mon-dta az öreg dühösen és hangosan-. Az -egész kocsiban lehetett hatlifa- ni, dhogy megismételte még- -egyszer. — Mert kdllL — Ej, nem beszélek véled - mondta az asszony. - Részeg vagy - és az ablak félé fordult. Az öreg félátllt. — Ho-vá mész most m-eg? Az öreg ném válaszéit. — Megint inni mész, te? - Az öreg válasz n-éllkül el-dülön - gélt az ülések között. 'Egy ideig az asszony az ablak félé fordult, aztán átosú- szott az üllé-s másik oldalára, abo-mnan csiaik vliissz-a k-e-llétt foidúllníá, hogy az a-jitát lássa. Ha- Vataíki előtt len-dült az ajtó, az -asszony már fordúlit is. Egy idő -múlva felállt. A két üiliés közötti topor-gott, a támlába kapaszkodva, nehogy a ráz- kádö kocsin elbatoilljék, oztá-n elment az pljltóig. Dle nem ment M a peronra. Az üvegen á-t figyelt kifelé, á-t a másik kocsiba, — Hált nem jön - m-ondt-a- félig magárnak, kicsit mieg a-nnak a férfinak, aki közvetíenüf az ajtó mellett ült. - Nem jön. Három- honlapig n e-m Iá főtt, most m-eg elmegy inni. - A férfi mosolyogott és ból-ogatóW. — Ilyen ez a íénfimép mi-nd, folyton isznak. A fiaimnál- voltam odakint O-ltaszországban. Az is részeg volt, amikor eljöttem. Ez m-eg így vá-r itthon, Isznak. M-iin-d isznak. — És az a-sszony még egyszer kinézett a peronra, aztán visszament, és leült a helyére. Az öreg visszajött, Az asszo-ny in-e-m szállt hozzá. Az -öreg röhögéséivé átíkaroltai — Magamban voltam mostanáig, te boszorkány. — Hagyj má-r békét nelkem! — mondta- az asszony, és letolta válláról a-z öreg kezét. A férfi őszülő, borostás szak-állá álla- megrándult, és a sz-eim-e furcsán összehúzódott. Megint esetlenül a z-sebe felié tapogatott. — Szépen várttól - mondta- az asszony, és vissza se fordult az ablakitól. Az öreg csak tapogatta a zsebéit, és összehú- zádó szemeivé! egyre gyorsabban pillogott, Az aisszo-n-y, hogy nem érkezett vállasz arr-a, am.it mondott, a-z öreg félé fordult. Egy pillanatig az aircá-ba -nézett, aztán megfogta a kaibátzs-eb körül -kotorászó kezet. Széles, nagyon rövid körmű ujjal voltaik az öregrfék, és ahogy az aisz- szon-y pűffadt, pánnás kezével áitkuitesola őket, egy pillanatig m-ozdulllat'llan-ul megnyugodtak. — Ne ríj má-r! - mondta az -asszony, és zavartan mosolygott. - Ekkora ember, aztán rí, miln-t egy gyerek. Miint a fiad. Amikor ott Oilösizansrágbao az álllomálsön felléptem a vonatra-, a-z is rítt. Miért részeg volt, mlln-t te. Mlind ilye nők vagytok. Rítok és isztok. Az ö-re-g kihúzta- a kezét az oslszonyébó'l, és to-vábib kotorászott a zsebe körüli. - Hiányoztál:. Három hónapig még- nem voltunk egymás nélkül. — Itt a aiigdnefttád — mondta az asszony, és fölvette a dobozt az ülésről. - M-ég a bagó^ jót sie találja, Szépen vártál, mioadlhatoim. — Kész van má-r a -padló iis - -mondta a-z öne-g, és rágyújtott. Rövid könmű, széles ujjaival takarva a lángot, mintha- szélfútta utcán álmáinak. - A nyárra kész az egész. Jöhet a- íiiurfk is a családdal. Ott (esz helyük. — Nem ígérte biztosain - mondta aiz -asszony. — Fedllg jöhet, meg aztán miaradhlaí is, ha alkar - mondta az öreg. — Az biztos, hogy 5 már nem mfarad, ha egyáltalán el- is jön haza. Aztán mieg talán nem- iis hliámiyxtuink néki. — Akkor meg miinek sírt, mikor éíjűtitléíli? — Talán, mert... isten tudja, Vallaimii ékszerpróbáiróif beszélt. H-ogy 'hog-yan próbálgatják az alrany ékszereket az üzletükben. Már élfelejt,ettem, miiről beszélt, csak a-zt tudom, högy molndto, ilyen éksrerpró- bai vagy .,.. nem is -ékszer, arany, na eszembe jutott. Szávai, ilyen atarnyprába- volt néki, hogy én kimentem hozzá. — Aralnyprábai? — -Hót azt mondta, Meg hogy -néküink is az volt. Mert, ugye, három hónapiig el voltunk egymástól, axtó n. mieg ... — Ilyen hosszan -még nem voltunk' egymás nélküli — vágta rá gyorsain és klilcSit zsémbesen az öreg. — D-e én itt vagyok, 5 pedig ... — Az Imre? — Ö hát. Nem jön az bazd, -nem fogjuk mii látni má r. — Jön az m-aj-d. - Az öreg -m-egipialsko-lta az ai'szony kezét. - Aztán ólyain öregek még mi sem vagyunk. Az asszony nem vőliaiszölit, ikifélé nézett az ablakon, tapogatózva babrált az állta allatt. A bogra köitöltlt kendőt igazgatta, aztán párnás, kiicslit puffoid-t kezével a szeme atatt kotorászott. Ügy látszott könnyet dörgöl szét. í ö-reg megint átkarolta, és egész közel hajolt az arcához. Kifelé néztek mindketten az ablakon, időnként egymáshoz ütődtiék, ahogy fáind-ult a vonat — Anarnyprőba, arany-próba — hüm-mögőtt az öreg. - Az meg mii o csuda ? Szikszói Károly illusztrációja Győrffi László: Aranyprób Tóth István fotói
