Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

1983. június 4. NÉPÚJSÁG 9 Mongólia Népi tánc és balett „Unokáink is látni fogják’ Rusze, a megújuló város / séglben maradtaik a Kereskedő utca' házai is — ezek üzleteit a korszerű követelményeiknek megfelelően felújítják. A restauráciás munka napja­inkban is tart. Több létesítmé­nyen folyik a munka: egyik az a posztoké szító-műhely, amely­ben valamikor Za'hari Sztojanov, az ismert író is dolgozott; a másik egy reneszánszkori ház, amit a Ruszéi Népművészeti Mesterközösség kap majd meg: a harmadik a XVII. században épült Szenthá rom sá g - te mpI o m. A legnagyobb figyelem az egy­kori adóhivatal épületére irá­nyuló, amely o Szava Ognjanov Drámai Színháznak ad otthont. A múlt évben kezdődött felújí­tása után Rusze kulturális éle- ténék központja lesz. RUSZKA ZAGORSZKA A táncnak, mint az ember­rel egyidős, ősi művészeti ág­nak, Mongóliában is régi tra­díciója van. Már a híres, XIII. száradból származó történelmi munkában — „A mongolok tit­kos történeté”-ben — is említés történik a táncról és a tánccal kapcsolatos szokásokról. A kró­nikások leírják, hogy az előke­lőségek ünnepségének fény­pontja a zene és a tánc volt. Nem egyszer 300 táncos lépett fel, s ugyanannyi muzsikus szolgáltatta a zenét. (Természetesen a nép is tánc­cal, énékkel, muzsikával mulat­tatta magát. A lakosság több mint 80 százalékát alkotó hal­ba mongolok jellegzetes kör­táncukról voltaik ismertek. Sok ügyességet kívánt a burjátok nemzeti tánca, a johor. Az od­rotok különleges táncát, a bjel- gét csak sok tanulással lehetett elsajátítani. A bjetgében ugyan­is. fontos szerepet kapott a tánclépések mellett a váfjóíék is. A torgutok pedig csak éne­kelve álltak be a táncba. A hagyományokait megőriz­ték, s a népi táncosok ma is fel­elevenítik az ötletes, meglepő­en szép koreográfiájú nemzeti tánco'kat. Sőt, a balettbe is be­kerültek a népi tánc eleméi. A balett Mongóliában új mű­vészeti ág, mindössze néhány évtizedes múltra tekinthet visz- sza. Az első mongol koreográ­fiái stúdiót 1930-ban alakítot­ták meg az Ulánbátort Állami Zenés és Drámai Színházban. A baletfmesterek — és kezdet­ben a táncosok is — a Szovjet­unió balettintézeteiben tanul­taik. A mongol balett-társulat az ötvenes években alakult meg. Tagjai olyan világhírű táncjá­tékokat vittek sikerre, mint Aszufjevtől a „Baöcsiszeráji szökőkút", Ri mszkij -Korszókov­tól a „Seherezádé”, Csajkovsz­kijtól A „Hattyúk tava” és a „Francesca da Rlmini". A jól képzett, tehetséges mongol táncosok újabban nemzetközi sikereket is elér­nek. Rendszeresen bemutatkoz­nak a moszkvai és a várnai n em zet közi balettversenyen, 'Nagyra értékelte őket a japán közönség is. Több koreográfu­suk szerzett nemzetközi hírne­vet. Felkészítés a családi életre Házasság és válás a Szovjetunióban Az APN szovjet sajtóügynök­ség munkatársa interjút készí­tett Igor Besztuzsev-Lada pro­fesszorral, az ismert szovjet szo­ciológussal.- Néhány külföldi kutató a válási statisztikák alapján azt állítja, hogy a családnak lejárt az ideje. Mi az ön véleménye erről? — A válások száma valóban mind abszolút érteikben, mind a házasságkötésék számához vi­szonyítva az egész világon év­ről évre növekszik. A Szovjet­unióban például az elmúlt húsz év alatt megháromszorozódott a válások szórná.- Ez a statisztika önmagában nem egyértelmű. A házasság felbontása után az elváltak fe­le újra házasságot köt. Csök­ken-e vagy növekszik a házas­ságban élők száma? — 1959-ben a Szovjetunió­ban 86,5 millió ember élt há­zasságban. 1970-ben 107, 1980- ban pedig 122 millió. Ezek a számok természetesen részben a lakosság lélekszámáinalk nö­vekedésével kapcsolatosak, — de csak részben. Míg az 1970- es években a Szovjetunió la­kossága 10 százalékkal nőtt, addig a házasságban élőké 14,4 százalékkal. Hogy az em­berek változatlanul törekednek a családi életre, arról a szo­ciológiái felmérések adatéi is tanúskodnak.1- A válások száma tehát nem éri-e el azt a határt, ami már reális veszéllyel fenyegetné a családot? — Bár a válási statisztika nem túl biztató, úgy vélem, egyáltalán nem jogosak a pesszimista jóslatok. Én így fo­galmaznék: nem a család szű­nik meg, hdnem a családi kap­csolatéit patriarkális formái tűnnék el, mivel azok nincse- nék összhangban az új társa­dalmi viszonyokkal. iNézzüik például a szocializ­mus egyik legnagyobb vívmá­nyát, o nők függetlenségét, a férfiakkal azonos jogait a ta­nulóihoz, a munkáihoz. A nők egyen jogúnknak érzik magúikat a férfiakkal az élet minden te­rületén, anyagilag függetlenek, így természetes, hogy a koráb­binál magasabb elvárásokat támasztanak a házassággal szemben. A családon belül pe­dig gyakran megmarad az egyenlőtlenség a kötelezettsé­gek elosztásában, vagy más­képp fogalmazva, a nők min­dennapi élete nehezebb, mint a férfiaké. A házastársak kö­zötti állandó, vagy gyakori konfliktusok az esetek 78 szá­zalékában háztartási problé­mák miatt fordulnak elő. A meg­kérdezett nők 35 százaléka pa­naszolta, hogy férje nem segít az otthoni munkákban, a férfi­ak 22 százaléka pedig a „kö­vetelődző" feleségre panasz­kodott, mert be akarja vonni a férjét a női munkába. Egyre nagyobb szerepet játszik a férj és a feleség közötti kapcsola­tok tényezői között a család kulturális-érzelmi ki írná ja.- Mégis, hogyan lehet elérni, hogy a család szilárd és boldog legyen? * — A családot, amint az a Szovjetunió Alkotmánya is le­szögezi, az állam védi. A csa­lád,védelmi program a gazda­sági, szociális, jogi és pszicho­lógiai intézkedések együttes rendszere. Ma például sokat beszélnek a nők kétszeres te­herviseléséről. És ez vaílóban így is van. Ezért —, hogy a ház­tartás vezetésének feltételeit megkönnyítsék, — a vállalattal kötött megállapodás alapján a dolgozó anyának egy-két órával csökkenthető a napi munkaide­je, a heti munkanapok száma, illetve dolgozhat rugalm'as munkaidőben. A fidtál házasok családi éle­tének tartóssága sokban függ azoktól a feltételektől, amelyek között közös életüket elkezdik. ,,Felkészítés a családi életre”, „A tanulók egészségügyi és szexuális nevelése” két olyan új iskolái tantárgy, amelyéket a Szovjetunió Oktatási Miniszté­riuma és a Pedagógiai Tudo­mányok Akadémiája közösen dolgozott ki. Az álltalános is­koláik felsőtagoZatosainők okta­tott tantárgyak célja, hogy a mindkét nembeli fiatalokat fel­készítsék a családi életre. APN-KS Rusze sajátos varázsa egye­dülálló építészeti örökségében rejlik. A váiros pompás épülete­it Bulgáriáinak az oszmán rab­ság alól való felszabadulása után (1878) a híres európai épí­tészek építették. A jelentős tör­ténelmi eseményeket átélt há­zak és palotáik megőrizték e Duna-iparti város atmoszféráját. A bolgár restaurátorok már több mint egy évtizede fáradoz­nak azon, hogy visszaadják a házak eredeti szépségét. Több mint 300 műemlékké nyílvání­tott épület szerepel a tervük­ben: közülük 140 már eredeti formájában tündököl. — A munka kétirányú — mond­ja Georgi Radulov, a városi ta­nács kulturális-emlékvédelmi osztályának vezetője —, egyrészt helyreállítjuk és korszerűsítjük a legreprezentatívabb épületeket, másrészt — pédául a Fő utcán — rendbe hozzuk a sorházak homlokzatát. A ruszeiek a műemlékháza­kat nem tekintik csupán múzeu­mi látványosságnak, hanem igyekeznek azokat megfelelően kihasználni. — Végül is az a célunk — folytatja Georgi Radulov —, hogy a szép régi házakat új életre keltsük. Ennek megerősí­tésére valóban sok példát lehet hoznir Az egyik helyreállított házban berendezték az „Újszü­löttek házát”: itt tartják a vá­ros legfiatalabb polgárainak ünnepélyes névadóját. Több mint tíz éve nyitotta meg kapu­it a felszabadulás utáni egyik első ruszei polgármester, Georgi Martinov házában a kulturális dolgozók klubja. Az Építők Alkotóházában a hajdani építészek fantáziáját és kifino­mult ízlését csodálhatjuk. Ép­Megőrizte a Duna-parti város atmoszféráját A Szava Ognjanov Drámai Színház. Jugoszlávia A Bácskai Nagy-csatorna építője Magyar mérnök kincset érő terve Lengyelország A Polam a munkások szemével A belvízrendezési és hajózási célokból létesített Bácskai Nagy-csatorna — az egykori Fe­renc-csatorna - a jugoszláviai Bezdánnái nyílik a Dunából és a Bácskát átszelve Bács-Föld- várnáíl torkollik a Tiszába. A csatorna tervezője és épí­tője, Kiss József zombori kincs­tárt mérnök 1748-iban született Budán.1 A bécsi hadmérnöki akadémia elvégzése után hi­dászként szolgált, majd kama­rai mérnökké ni dolgozott. Ered­ményes vízrendezési munkáinak elismeréséül 1788-ban kamarai igazgatósági mérnöknek nevez­ték ki Zomiborba. Itt, a csator­názási és mocsár-Jecsapolási munkálatok végzése közben jött rá, hogy a Duma és a Ti­sza közti jelentős szintkülönb­ség lehetővé teszi egy hajóz­ható csatorna megépítését, öcs- csével, Gáborral együtt olyan csatornát tervezett, amely 226 kilométerrel rövidítette meg az erdélyi só, a bánsági búza út­ját Pestig, Becsig. Ez akkoriban 20 napi időnyereséget jelentett., Az építkezés 1793-ban kezdő­dött meg, miután Kiss József tető alá hozott egy merőben új vállalkozást: egy főurakból álló részvénytársaságot „ferenc-csa- ■tornai királyi szabad hajózási társaság” néven. A munkálatok elhúzódása és a költségek túllépése miatt Kiss Józsefet és öccsét kibuk­tatták az igazgatóságból. A csatorna megálmodója kívül­álló, sértett emberként érte meg életműve befejezését, s a bú­sás bevételből is csak igen cse­kély mértékben részesült. Pe­dig a részvényeseknek jócskán jövedelmezett a csatorna: az átadás utáni első 16 évben több mint 10 ezer gabonával, sóval, borral megrakott teher­hajó haladt végig rajta, s fi­zette meg az illetéket. Persze a csatorna hasznát és értékét nem lehet csak pénzben kifejezni. A hajózó út teljesen áitalokította a táj természeti képét; a mocsaras vidék termő­re fordult, a föld értéke pedig a négy-ötszörösére emelkedett. Bácskát ettől kezdve a terme kenység és a gazdagság jelké­peként emlegették. •Kiss József 170 évvel ezelőtt, T813. március 13-án halt meg. Saját kívánságára Verbászon, a csatorna partján, a családi szőlőben helyezték örök nyuga­lomra. Mindig szívesen időzött itt, különösen a napfényes ősz­ben, amikor oly szép kilátás nyílt a csatorna vizére, a lóvon­tatta só- és gabonaszállító ha­jókra. Sírfeliratát így fogalmazta meg: „Kis József, magyar, ne­mes, kinek halhatatlanságát a Ferenc-csatorna tanúsítja, de akit mégis holtnak mond e már­vány.” A varsói Rosa Luxemburg Po­lam Elektromos Izzólámpagyár iLengyelország egyik legismer­tebb üzeme. A nagyvállalat termékeinek jelentős része a KGST-országok­kal kötött gyártásszakosítási és együttműködési megállapodá­sok keretében készül, s az ex­port is a tagállamokba irányul. A gyártmánylistán korszerű fényforrások — higanygőz- és nátriumlámpáik, fénycsövek és különböző halagénizzák — sze­repelnék. Előállítanak ezenkívül fénycsőkapCsolőkat, elektron­csöveiket, numerikus kijelzőket és különböző lulmineszcens dió­dáikat. Az 56 éves Zbígniew Sar- novrfki, aki 28 éve dolgozik a vállalat Karolkowa utcai gyár­épületében, s 24 éve párttag, valósággal együtt él a gyárral. Még jól emlékszik arra az idő­re, amikor a szovjet segítség­gel megépült gyár első egysé­gében, a láwpagyártó osztá­lyon megkezdődött a termelés, örült a felfutásnak, s nem ke­vés basszSúágot okozott a szá­mára, amikor 1981-ben akado­zott a nyersanyagok és félter­mékek szállítása. A megfon­tolt, nyugodt munkás, aki az újonnan megalakult szakszerve­zet elnöke lett, bízik a kollek­tívában. Véleménye szerint nap­jainkra a Pofáim visszaszterezte jó hírét. A gyár 1982-ben már túlteljesítette éves tervét, s a 4 ezer fős gárda az idei év el­ső két hónlapjában is többet termelt az előirányzottnál. .Hasonló véleményen van Ta- deusz Wrzenski művezető, a ré­gi párt- és szakszervezeti akti­vista, a vállállat törzsgárdatiag- ja. A Pofomban a legnagyobb gondot a munkaerőhiány — több száiz szakmunkás hiánya — okozta'. Ezen az áldatlan helyzeten kívántak változtatni a gyáriak, pártaktiviisták, szak- szervezeti bizalmiak és mind­azok, akik szívükön viselik az üzem sorsát. Felszólították a dolgozókat a túlórázásra. Nem volt könnyű döntés, hiszen a Polam főként nőket foglalkoz­tat. FéllhíváisSal fordultak az adminisztratív munkakörökben foglalkoztatott dolgozókhoz is. Arra kérték őket, hogy munká­juk elvégzése után vegyenek részt a közvetlen termelésiben. Megoldódtak a nyersanyag- ellátással és. -szállítással kap­csolatos gondok is. Segítettek ebiben a bevezetett anyagta- karákossá gi intézkedések és nem utolsósorban a szocialis­ta országokból érkezett pótló­lagos szállítások. Bizonyos ese­tekben azonban a gyár kollek­tívája önmagára volt utalva. Újjászervezték az üzemrészek munkacsoportjait, bevezették a csomagolóanyagok kétszeres felhasználását a hazai forga­lomban, premizálták a villany- és gázmegtakarítá'slban élenjá­rókat, versenyt kezdeményeztek a minőség javítása és a selejt csökkentése érdekében. * Helyreállított lakóház

Next

/
Oldalképek
Tartalom