Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

6 Képújság 1983. június 4. Frezik Istvánné sertéstenyésztő szakmunkással, a Szocialista Munka Hősével I- Az országúiról nézve, azt hihetne az ‘ember, hogy ez az épületcsoport üdülő. Előtte magas lasor, a kerítésen belül rózsafák. — Pledlíg iném űidlüíiő, ihlainem serltéstefep. A ifiáik'ait vagy húsz évvel ezelőtt imii ültettük, azóta, is O brigád itársödtalllmli munká­júinak írvaigy 'riés.ze, (hogy a tele­pet lés környékét rendben, lísz- ■tiá'n tartja,- No, de jöveteleim cél­ja nem az, hogy a sertés­telep külsejében gyönyör­ködjem, hanem, hogy át­adjam a szerkesztőség kol­lektívájának gratulációját, jókívánságait, abból az alkalomból, hogy a szo­cialista brigádvezetők or­szágos tanácskozásán az Elnöki Tanács a Szocialis­ta Munka Hőse címmel tüntette ki, és hogy életé­ről, munkájáról beszélges­sünk. — Köszönöm. De valahogyan úgy vagytok, ihog.y soha sem szereltem kiiriakaitlba'n: lenni. •Mondtam lils a imunkatóirsaiim- nalk — amikor megkaptam la.z értesítésit, -örömömben sírva' fakadtam —, hogy ez a kitün­tetés inekltek lis szél. 'Nélkülie­tek, b brigád szorgalmas., telki- isimeretes miunikáijla. nélkül nem részié sűlbelttem tolnai (ilyen ma­gas Ikitiünte'tlé'sben. I — A falon lévő díszokle­velek tanúsága szerint már van „gyakorlatuk" kitünte­tés átvételében. — igen. 'Megkaptuk a Sziaik- imia Kiváló IBrigádja kitüntetést, a(Zttán a. íNépköztársaisiág Kitoló 'Bnilgádijla címét, majd a. Munka. Vörös ‘Zászló Érdemrendet, a negyedik árki!évéi1 o ihúsiproig- ralmlbam .kifejtett eredményes TTvulnlkláiról!' széli. INiem panaszkod­hatunk, hogy inem lismernék .el munkánkat. 'Maii vtTlágiumkban, aizit, lazo'ktalt, ialklilk jó! dolgoznak, 'éltemé rik. Má.rpedliig én gyerek­korom óta mEndlig szerettem dolgaznli. Mondanom isem IkeM tiailúin, hogy tetejével (és még sokáig csak azért, hogy keres­sek), [jól keressek, die Imost 'máir hosszú íí'd’eje másért lis.- Mióta dolgozik? — Dátumra bem tudnám írneg- miomldlainli. Edesa.pám odaimoradt a Ihábarúbao. Csel edélk vol­tunk la Wercegii uraidd! óim kis­kondái ipuiszltláíjlám., ott telkiünk a. oSeiliéidlhiázibam. Apáim helyett én állllltam he, tehettem itizen- niéigy éves. Aztán., váHitozott a vffllági, földet kaptunk, tíz 'hol- daf. Igaerőnk inem volt, más gazdákkal vlég.eztettülk lel a számítást, imiunkávall fizettünk. N eh'éz volt, de mégliis megvál­tás. 'Hiszen- .a magunkfajta- cs'e- lé'dtemlberek teglmerész'ebb .álí- mlaliklbain sem goadolhaittlak ar­ra, ihogy sóját ifölldljiük lesz. Negyvenhétben férjhez .menteim, férjem is korábbam cseléd volt. Aztán Sikerült gyarapodni, már egy iplár Lovat i:s vehettünk. Az­tán lrbéglis 'úgy aildkullitaik a. dolh gok — .énről nem szívesen 'be­szélek —, hogy megváltunk a földitől. Szerveződött ötvenket­tőben az lál'ltoml gazdaság., fez­ről airria. imiiítelénk nem volt iszá, felajánlottuk la Iföikl'et a gazdta- ságnaik. Rétjeim éppen katona. voJlt, én, mte-g beálltaim gya.lbg- miunkásinaik. I- Továbbra is ott lak­tak Kiskondán? — IPá.r éviig. Aztán építkez­tünk, Itt 'Tüskében., IDombává- ron. Nem volt még. száinidéi- kunikbtam, de ötvenötben jött laz igazgató, hogy sikerült öt .ház­helyet 'szerezni a. gazdaság dol­gozóinak, jelentkező négyre van, ránk gondoltaik ötödiknek.- Mikor lesz tsz-tag? — ötvennyolc április hatodii- káa, keréken huszonöt 'éve. Ak­kor már egy éve oz áj háziban, löktünk, meglátott a. .Géza, a. mostani elnök lés megszólított. — Menyecske, látom fitt már hetek óta, hogy dolgozik a. kertben, áissia-lkaipáJija. a. ház előtti élőké(tet lis,, miiért nem lép be o .tsz-lbe? — Nlnc-s föl- dünk, .mert lLeadit.uk, miivel lép­nék ibe? — Annyi .baj Legyen — mondta ő. Nekünk fölidlünk van éllég, munkáskézre, szo.rga.lma® emlbere'kre van szükségünk. 'Kiét naip múlva aláirtom a belépé- sii papírt. I- És amint mondta ne­kem az elnök, hamarosan csapatvezető lett... — iBgy hónap 'elteltével vá­lasztottak megi. Láttáik az asz- szonyok, hogy szeretek dolgoz­ni és valahogyan tehet bennem vpilaimli, Ibáir nem szeretteim so­ha sem előtétbe tolni maga­mat, hogy követnek. Tanácsot kémek itőtem. És ha, vfailbimii hé­zag toin, a. vezetőség felé .is kinyitom a, Iszá,mát. Mindig az igazság érdekében. .Rengete­get dolgoztunk. Akikor mlég nem úgy ment, minit most, ami­kor 'jóformán észre se vesszük és máris befejeződött az 'ara­tás. Kézzel Oraitituinik, myűttük a. borsót nappal, 'éjijei meg a, sz'e- le'ktarnáil volltunlk. A csépiéinél az etető engem választott kii kévevágónalk, o kaszások .ver­sengtek, 'hogy én legyek a mai­ra ksz,ed,őjiük. A sok miunka. meim hozta. meg. imliindjáirt a, gyümöl­cslét, akkor miég nem volt ha­vonta fizetés, de élt bennünk a remény, hogy fesz még, jobb i.s. Hiszen a munkának előbb, vagy utóbb eredménye kell, hogy legyen. És tett in. Amikor a vezetőség felajánlotta a te­hetőséget — gépesítették a. mezei áruin kát, o tt már nem­igen, iltt az,ómban, kellett a, munkáskéz —, jöttem, több tár­sammal együtt. I- Foglalkozott azelőtt is állatokkal? — Sohasem. Az az. édes­anyáim, maijd az anyósom dol­ga wallt. litt jöttem rá, hogy mennyire szeretem az állatokat. Amikor azok az egészséges, szép kismalacok gyarapodnak, amikor szinte a tekintetükből1 látszik, hogy hálásak a gon­dozásért, a pátyoíigfa'tá.sért. Ez baltMam'háirom őszén volt. 'Sze­keres 'Pista Ibáasii mutatta meg, hogy kell' velük bánni, nekem ehhez elég volt két nap. I — Aztán megalakult a brigád... — 'Nekem nem jutott volna eszembe. De itt volt köztünk, ötőn.k között .egy férfi, Vínicze István nevezetű, az Alföldről került ide, .már fiatalkora átia párttag volt, ő 'mondltai, hogy az iparban má.r évek ótai ton­náik szocialista brigádok, miiért ne lelhetne nálunk is. Ráálltunk. Miit csináljunk? — Versenyezni egymásstail. Melyőnik tud többet termelni, m'elfyőnlkn'e'k jön. el1 több iklillötoíl a malaca az ól­tól, kiméi kevesebb az elhullás, hol takaríthatunk m-eg abra­kot... I- És megválasztották brigádvezetőnek... — Hígén, azóta vezetem a brigádot. Húzódoztam eleinte, nem .nagyon szeretem,, mint ‘ már mondtam iis, ha éin vagyok o 'központban,, ‘engem figyel­nek, szerettem irmiindiig a .há'ttér- ben maradni. De hat ha1 a, 'töb­biek oélgyen azt monid'jáik. hogy legyek érv a Ibnigiádvezető, ón, a legfiatalabb, akkor l'egyen úgy. I- A minap is felkérték vezetésre. — Igen, az országos tolná,cs­íkozáson két óra Hosszat én. eilínökbltem. Talán mondanom sem kehi, hagy a- gombóc vé­giig ott volt a torkomban, de mindig csak nyugtattam saját magam, mondltaim: nem igaz, hogy te nem tudod lugylamáigy vezetni a tanácskozást, mint bárki más. I- A brigádgyűlésen bi­zonyára könnyebb „elnö­kölni". — Hát?... bizony neim .mindig.. Olyan pamázis vitáik vannak iné­ba, hogy elég etosi,tiltani őket Am a vita sohasem személyes­kedés, hanem az., hagy hogyan osiilnlá lljuk jobban.. És ézt tartom a legfontosabbnak. .Minitahogy az országos tanácskozáson is, nem egy feJszálallá'sban elhang­zott: a lényegi, ia legfontosabb, hogy 'jobbam, szocialista módon dolgozni.- Mindig is így volt? — Amikor még .nem voltunk szodiallisltb brigád, aikkor .még neim. A munkahelyeken volt e'gy-'egy ellenőrző füzet, ebble írtai ibe az ,elnök, a, főálllaibte- nyészltő, ta. .főagronómiu®, hb itt járt, észrevételeit. Az enyém­be' mindig csak Ijőt írtaik be, nem találtaik semmi íread'elile- nessléget. 'Má.sía'kébain, viszont voltaik ihainya|9is°g'r0'i nemtörő­dömségre ultalló beírások. iMiuin- ikalfá.rstíiim szememre is vetet­ték; hogyhogy nálad nem ta- lálinbik soha hibát? — .Persze, ez meglátszott a. fizetési bori­ié komon. Is. így aztán magaim kértem, hogy szüntessék m'eg alz ellenőrző füzetet. Amliiótb szocialista, brgíáidibain, vagyunk, minden, más. Vannak súrlódások, 'de ezek mindig a, miuhika. midiit tahinak. Ha. vala­melyik brilgádfalg .meglátja a, módiiknál, Ihogy oft el van szór­va aiz aibralk, mondija-: vigyázz, mert a, brigád rovására, megy. Vagy 'ha észrevesz toilbmüilyen, betegséget, szóvá, teszi és eléig nagy Ihamigain megmondja a,. másiilkriaik. Maijd megölik egy­mást, ha vaílaihaL a viliLany nap­pali égve marad': az albraik­m!egtalkairítáistóf az energiáig so,k miniden benin-e toln a váll- Iblásunikbain, ha nem fiigyelsz, túlmegy az áramfogyatezítás a, tavalyin lés odbllesz a szocídlis- tai brigád kitünfefés,. Ezt tar­tom nagyon pozliltfv jeilenislég- rvek, hogy alhol hézbig van,, .nem o brigádveze,tőnek, Vagy o te­lepvezetőnek kell odbosördíte- nfe. Egymás közt .rendezlilk, hi­szen ők élőbb veszik észre és egyáltalán észreveszik, amit a. vezető neim, Vagy csak inlébai. A brigádban az a. szellem. Van, hogy a biíb&kat nem szöbad elfuss ölni, nem az vaim, hogyha Valaiki Ihilbát csinál, jaj, nehogy észrevegye a vezető. Egymás­nak megmondják. Mint ahogy már emliftettem, b brigádiérte- kezlleten ;iis. Ennék következmé­nye, hogy egyik évben ötszáz­ezer, a. másikban egymillió fo­rint plusz nyereséget, terven fe­lülit, hoz ex a ma már tizen­nyolc tagú brigád a. sz.övetke- z,elmek.- A kitüntetésről szóló közleményben az áll, hogy a magas kitüntetést Erezik Istvánné, a dombóvári Al­kotmány Tsz szakmunkása - kapta meg. Mióta szak­munkás? — Hetvenniógyben sze rvezett a szövetkezet élőször (betanított-, maijd szakmiuniká s-tainifal yaimot. A brigád valamennyi tagja részt vett ‘benne, jómagam ki­tűnő íblüzonyíltványt kaptam. Szép (kils könyvtáram Van otthon, vannak benne szépirodalmi mű­veik, dle ami elférhető szakkönyv, ■azt én, mindig meg,vettem. És gyakorta forgatom is őket. Hasznát veszem, egy alkalom­mal példa,ÜL o szOikkbnyvben ku­tattam utána — senki még a,z állditarvos se .tudta, megmonda­ni, miiért van olykor, hagy ízü­leti gyulladásosaik a vi.hágna'- jiövő mailbe ok. A könyvbe n meg­találtam: ciz anyaállat megfá­zásától,. Azóta jobban vigyá­zunk tájaik, különösen télen., gondosain almozunk. I-- Az elnöktől hallottam, hogy kezdettől fogva a legjobb ellető és ma is annak tartják a szövetke­zetben. — Igen, úgy érzem, munkám­mal szolgáltaim rá'. Ma i.s „be­ugróik”, ha szükséges, nagyon szeretem az állóitokat. Már .mondltaim, hogy o .munka1 szere­tető juttatott eP (idáig., hogy ezt a magas kitüntetést meg­kaptam. És persze, a munká­nak a,z eredménye meglátszik a. fizetésben is. Nláilaim sohase volt, hogy ha.t-lhétezer forint alatt Lett volna a. keresetem. — Most mennyi? — ötezer, amióta tetepvezető- helyetfes ,vagyok. Megbetege­dett súlyosain az elődöm, ak­kor győzködlek velem egy pár napig, hogy váMaüjOim el1. iMon­dóm: nlin.es meig hozzá az .is­koláim. Azt válaszolta1 az elnök, o szövetkezet érdeke, hogy el­váltai! jóim. Gyakorlati tapaszta­lataim valnnak, vezetni tudok. Hát így történt, hogy szembe­kerültem húsz év előtti önma­gáimmal,. Akkor azért jöttem, a sertéstelepre, mert itt vain a . több pénz. Ma már a gyere­keik felnőttek, kirepültek, lá­nyom orvos-asszisztens Dói­mon,dón, férje a gazdaságban dolgozik, a fiaim kőműves a, tsz-ben, mindkettőnek családi háza van, nekünk is megvan mindenünk. Elég a kevesebb is. — A brigádvezetőségen kívül számos tisztsége van, tagja a TOT-nak, a TÓT nőbizottságának, tagja a szövetkezet vezetőségének és elnöke a szövetkezet nőbizottságának. És ami a hivatalos munkaköre: te­lepvezető-helyettes. Ho­gyan bírja? — Úgy érzem, valamennyit jól el tudom látni. Szerietek az em­berek közt lenini, beszéigetn.i, fölfeg az asszonyokkal, foglal­kozni gondjaikkal’, problémáik­kal. Ment bár a tönVény ki­mondja, mégaíncs meg mínde- niüffit ,és minden vomaflkázásibain a inai egyenjogúság. Nekünk szerencsénk Vain, a: elnök, hogy úgy mondjam, nőpáirti. .Bár mindenütt igy tenne. Mint ahogy o szocialista brigádmozgoiloim- mat iis. Mer'' sok bírálat el­hangzott az országos tanács­kozáson és .jóleső ' érzés volt magiamban amna gondolni, hiogy mailünk jói 'Ítélik meg, jól hasz­nálják feí a gazdálkodás jaivi- táisáirO', a, termelés emelésére’, ai minőség javítására, az embe­rek nevelésére ezt a mozgal­mait. És hogy ki ne felejtsem az egyenjogúságból) a csalódat. A férjemet. Neki is köszönhe­tő, hogy eddig jutottam. Min­denben segít, há lkát napig, vagy akár egy hétig távol' va­gyok, elvégzi a házimunkát, 'különbem iis nagyon szeret főz­ni. Elismert ember a szövetke­zetben. I- Viselje sokáig, erő­ben; egészségben a kitün­tetést. — Úgy érzem, sikerülni fog. JANTNER JÁNOS Múltunkból A XX. századiban már több 'alkalommal készítettek a. mű­emlékekről jegyzéket hazánk­ban. Ezek a. jegyzékek hol több, hol kevesebb műemléki tárgyat tartalmaztak. Vannak olyan ■épületek, amelyek hol felkerül­nek a jegyzékre, hol pedig el­tűnnek, de csak azért, hogy egy újabb összeíráskor ismét felfe­dezzék őket. A századunk elején, T900-ban a Műemlékek Országos Bizott­sága felhívást intézett a. főszol­gabírókhoz, a községi elöljáró­ságokhoz, plébániákhoz, hogy a- náluk levő, 'hitelt érdemlő feljegyzések alapján adjanak tájékoztatót a.z illetékességi te­rületükön lévő műemléknek te­kinthető épületekről. A hátai plébános 1900. december .12-én adott részletes választ a felhí­vásra. Megyénk délkeleti részén, lé­vő kis községről érdekes képet adott. Idézzük a jelentést tel­jes te rj ed e I emben: „A Műemlékek Országos Bi­zottsága 246/1900. sz. alatt fel­hívást bocsájtott lei, melyet a főszolgabírói hivatal 8807/1900. sz. alatt azzal küldött hozzánk, ihog.y községünkben, vagy en.- nék 'határában levő építészeti m ű e m lékeket m e gn eve zzük, megjelöljük, illetve a csatolt 'lajstromban foglalt, esetleges téves adatokat kiigazítsuk. íBáta község, nem szűkölködik történelmi emlékek nélkül, bár ezek főleg csak az írásokban, és szóbeli hagyományokban, egyes helyek elnevezésében maradtak fönn, s az építészet •remekei a viharos idők folya­mán. majdnem teljesen, elpusz­tultak. Községünk már a bronz-kor­szakban szerepel, s a, fölötte emelkedő domblánczolat, a Sárvíznek a Dunába való om­lósétól kezdve a. Duna, mentén egészen a dunaiszekcsöi hason­ló földvárig a nagyszámú bronz-korszaki népnek nyújtott lakó- és menedékhelyet. A rkath. és ev. ref. templomok fö­lött m'ég a laikusnak is szemé­be ötl'i'k a sokszoros terraszak- kal ellátott földvár s a szőlő- munkások 'kapái bronz-korszaki emberek földi maradványait, a melléjük helyezett edényekkel együtt .nagy számmal vetik a felszínre. iBáta. lakott hely volt már o .honfoglaláskor is. A Névtelen Jeqyző írja a XLVII. résziben, hogy Árpád Pannónia, alsó ré­szének meqhódolta+ására. Vay- tát (Boyta.) és Bibét az Edeő- n.e'k az atyját küldötte. Akiknek azután földet ^adott ű Dunia .mentében,, meg. nem számlál­ható néppel. Edeő várat építe- tett Szekcsőn. Vaytának pedig szintén nagy földet adott a Sárvíz felé számtalan népael, amely mostani Vaytának (Bo­tárnak) neveztetik. 'Épített-e itt Vayta. a maga részére várat? A Névtelen, nem említi. Azonban a legnagyobb valószínűség szerint követte Edeő példáját. A most is Klastromihegynek nevezett emelkedésen talált je­lekből kitűnik, hogy itt már kel­ták, utánuk a rómaiak laktak, akik Bétát Antíana-nak nevez­ték. iBáta mellett a. furkái pusz­tán. keresztül nevezett rómaiak által 'Pannónia. határszélén Eszéktől Budáig éDÍtett katonai út, amelvnek emlékét egy, a fűikéi szőlőkben talált, a. hátai rk. templom, falánál megőrzött föliratos táblával ellátott római mértföld .jelző, egy másfél mé­ter hosszú kő őrzi. A Duna fő medre egész a leqújabbb időkig közvetlenül Bála. alatt vonult el. Itt jártak a hajók is, amelyek árucikkei­ket a Sárvíz hátán Tolna, vár­megye felső részébe szállítot­ták, .mi természetesebb, mint­hogy a. gondos rómaiak ezen fontos . pozicziót őrizetlenül nem hagyták, s a. Sá.rvízn.ek a Dunába, folyásánál katonai őr­házat építették, amint ezt a La­katos Gergely udvarán talált feliratos római téglák, melyeket a Dunára vezető lépcsőz étből s-edtek ki, tanúsítják.- Várszerű épületnek romjai azonban fenn nem maradtak. De volt itt egy monumentális épület a. Kiastrombegynek ne­vezett dombon,, a sz. László királyunk által 1158-bon alapí­tott bencés apátság, mely az egész országiban, híres volt haj­dan, mint szenthely, ereklyéi, kincséi, búcsúja rá sál, csodás és történeti eseményei által. Elég­gé híven írnak régibb króniká­ink, történetíróink. Ezen. apátság ozon'ban, a gyászos emlékű mohácsi vész .alkalmával elpusztult, s többé helyre sem állott. Romjait a község lakásai házaik építésére széthordták. Birtoka, a bécsi Te réz i á nuimba bek eb e I ezte tett, s ima, csak czíme adományoz- tatik. Dr. Ka.mmeirer Ernő ás Wo- sindky Mór tudósok az 1899. év őszén ezen hajdani apátságnak föld alatt levő romjait, alapjait személyes felügyeletük alatt ki- ásattálk s az apátsági épületek rékonsitruál'hatása végett a mé­reteket fölvették. Az ásatások alatt kitűnt, hogy már kelták is laktak e helyen,- akiket követ­tek a rómaiak, s ezeknek sírjai fölé emelték a sz. László építé­sziéi a Klastromöt. Amint ezt dr. Kommerer Ernő bőven fogja kö­zölni azon nagy munkáiban, melyet Tolna vármegye történe­téről, a honfoglalás idejétől ki­indulva készít, melynek elejét az ősikortól kezdve a honfogla­lódig a tudós Wosínsky Mór .Tolnává rávegye Története’ cziílm alatt két nagy kötetben írta meg. (Sajnos dr. Kammerer Er­nő nem készítette el Tolna me­gye történ,étét, mind a mai na­piig adósaik vagyunk elődei nlk életénék, történetének megírá­sával. - A szerk. megjegyzése.) íMegemlítem még, hogy Báta községen kívül, a Fuikóra eltérő út mellett régi időktől fogva áll egy jelentéktelen képoszllop, amélyet a nép .Somasi Kápol- ná"-nak nevez. Ezen az oszlop­ra nem üllő netoket (?) a,ma következtetésre vezetett, hogy azon a környéken valószínűleg .nagyohb templomnak, kápolná­nak s körülötte talán több épü­letnek kellett léteznie, és csak­ugyan, az 1818. évben még ká­polna állott azon a lejtős síkon, amiint ezt a Sdhem'ann József megyei geamétra egykorú fel­vételei alapján 1818-ban a Sár­köz vidékéről készített mappáján föltűntetve is van. Az ott föl­dekkel bíró polgárok pedig em­lítik, hogy az eke nagyszámmal veti fel színre a téglladazabakat, mélyek eredetét azonban nem tudják, nem hallották s földerí­tése további kutatások tárgyát képezi. Egyéb történeti műemlékek, vagy ezék romijai Bétán nincse­nek, s rövid jelentésem tárgyát a meglevők bővebb fejtegetése nem képezi, annál kevéisbbé, mert Dr. Kammerer Ernő készü­lő nagy műve a báita.i műemlé­kekről is szakszerű leírásokat fog tartalmazn,i”. (Kammerer Ernő vallóban je­lentős előkészületeket tett a megye történetének megírásá­hoz, de az összegzés elmaradt. A kutatásai során. készített cé­dulái bekerülitek a Tolna megyei Levéltáriba, s ott a helytörténeti Iku.tatáik rendelkezésére állmaik. Számos, má.r megjelent helytör­téneti taouilimány hivatkozik is erre a rendkívüli gazdag forrás­ra.) Bátán, a közelmúltig érvény­ben l'évő műemléki jegyzék sze­rint műemlék nincs, műemlék- jellegű épület az rk. templom, amely barokk, s 1744-iben épült; ,az rik. plébániaihoz, amely klasz- szioísta stílusú, az építés ideje 1829. Ugyancsak klasszicista stí­lusban készült a községi tanács- ház 1820-ban. A jegyzék tártál- .mázzá a ref. templomot is, amely 1828-ban épült, a klasz- szücizmus jegyei találhatók az épületen. S a felsorolásban ta­láljuk a templomot is - amelyről ,a fenitiékben volt szó. Az eredeti épületet gótikusnak ítélték a szakemberek, eredetét a XV. ■századra teszik. K. BALOG JÁNOS a -ö> J&2&L |g£ # I t§c$$a& íSÖ &?ft fflKSw Sg&K ** ?§S8l ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom