Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

1983. június 4. NÉPÚJSÁG 7 Boltnézőben, divatügyben Mielőtt a .Szekszárdi Skála Áruházba invitálnám olvasóin- kát, emlékeztetni szeretnék ar­ra, hogy amikor a Duna Inter­continentalban bemutatták az idei tavaszi és nyári divatkol lek­cióikat, úgy tűnt, divatunk kissé 'szabadidő-központúvá alakult. Az iilyen termékeiket keressük mi válsárlók, s vagy leljük, vagy nem. Ha Sikerült rátalálnunk — ez az előző esztendőre vonat- ikoriík —, akkor bizony borsos áron jutottunk hozzájuk, első­sorban importáruikként. Mi tör­tént azóta? Megjelent a Méta család, meglehetősen gazdag választékban, viszonylag olcsón, dekoratív kiviteliben, kellemes ollaipanyagakból készítve, viszont itt-ott kívánni valót hagyva ma­ga után a minőség tekinteté­iben. De ismételten ki kell emel­ni a széles választékot és azt, ihogy a Puma, az Adidas, a Speedo márkáik jóval a Méta árai fölött kaplhbtóaík.- Az ország ötvenhat Skála- áruhá za Iközüll huszonnégyben kaira tavasszal bevetettek a Mé­ta árusítását — mondja Béky Sándor, a szekszárdi Skála ke­reskedelmi lilgazgatőhelyetttese. — Mi M éta -inopót a lakítot­tunk ki a sport-, kultúrciikk- osztáilyon. — Szabó íáiszióné, a dliwatasztöly vezetője igazít el a Méta márkák között, s több újdonságot mutat meg ... Te­hát meggyőződhetünk a márka sokszínűségéről, divatosságáról. Legfeljebb egyetlen fondorla­tos dolgot jegyzünlk meg: míg korábbion ilehetett felírat 'nélküli ipalmjuttfilkókat Ikaipnli, mostaná­ban azok (Hiánycikkek lettek. Vi­szont Méta -feliratos kapható — a butikokban számtalan felirat- variációiban, címkézetten és meglehetősen borsos áron kí­nálják azbkat - tíz-tizenöt forin­tos többletáron. IHo már a hiánycikkeknél tar­tunk, feltétlenül meg kell emlí­teni, Ihagy a női harisnyanad­rág, a természetes anyagiból ké­szült gyerekzókni bizony már jó ideje ide soroltatta magát. Hogy miért? A hallható és ol­vasható magyarázatok, indokok mintha kissé ködöseik volnának. S ugyancsak ide tartoznak a gyermekszandálok is — leg­alábbis pillanatnyilag. De hall­gatásuk Gárdái Józsefnét, a ci­pőosztály vezetőjét: — Hat nagykereskedelmi vál­lalatnál és több szövetkezetnél vásárolunk, de az a (tapaszta­latunk, hogy a gyerékáruvai rendszerint probléma van, meg­határozott gyári szortiment (kü­lönféle méretekből álló gyűjte­mény) soha nem követi az igé­nyeket. Magyarul: száz pár azo­nos fazonú Cipő közül mondjuk tíz pár a 23-as, harminc a 28- as, viszont az adott időszakban a 23-as a keresett... Egyéb­ként a felnőttek részére kínált cipóválasrtékunlk jobb a köze­pesnél, a hazai gyártmányokon kívül kaphatóak osztrák, spa­nyol, brazil, NiDK-gyálrtmáhyúaik is. S a cipők valóban a divatot követik, a spárgából készült la­pos sarkúaktól a törpesarkúig mindenféle női cipő sorakozik a tartókon," de a férfiak sem pa­naszkodhatnak. A ciipőosztályrél nézzünk át a konfekcióra, ahol Böhm József- né osztó lyvezető-ihelyettes a kí­sérőnk. Tőle az eladók lízlésala- ikító feladatáról érdeklődünk: — Ügy gondolom, hogy az íz- lésneVeíést a gyáraikban kellene kezdeni. Mégpedig oly formá­iban, hogy bizonyos termékekét egyszerűen nem is szabadna .le­gyártani. Gondolok a lehetet­len színlkOmbínációkra, amelyek szabó lyosan összeférhetetlenek egymással. — És mii a helyzet a még min­dig újnak mondható méretrend- Szerrel? — Nagyon sokon még mindig nem jegyezték meg, de nem is csodálom, hiszen oly nagy eb­ben a variáció, hogy még az eladók is jó ideig kell, hogy ike­ressék a bizonyos magassághoz kívánatos bőségiméreteket. Azt hiszem, nem ártana tovább kor­szerűsíteni a mlérettáblázatot, esetileg visszahozni néhány, a korábbiakban íjól bevált méret gyártását liS. A srában forgó osztályról annyit, hogy túl nagy válasz­ték nincs, viszont a színek és a fazonok változatosaik és divato­sak is, sőt, az ámaik i's elviselhe- tőek. Persze, alapanyag és színbéii hiányosságok itt is ta­lpa szta Ihatok, időbeni lemaradás is van a meghirdetett és a kül­földön dívó, sőt, tetéző divat- irznyzatoíkhoz képest. Ezt Béky Sándor így magyarázza: — A gyáraikhoz eljutnak a Ma­gyar Divat Intézet információi, s ez alapján rendezik meg a nagykereslkedellmli vállalatoknak a töllekciábemutatókat. 'Viszont a gyártási program anyagbe­szerzési gondok miatt — hogy ügy mondjam — eltolódik. Te­hát máris bejönnek a divat buk­tatói, vagyis miire az intézet va­lóban szép tervei eljutnak a fo­gyasztóig, egy csomó fontos do­log úgymond kirostálódik. — S miért van ez másként az S modellnél? — Mert az S modell ruházati társaság a magas színvonalú, s nem elsősorban a tömegeket kiszolgáló cikkeket árusítja; ter­mékei kis szériáiban 'készülnek. Hozzá kell tenni, hogy náluk igen magas az árszínvonal. A Korzó Áruházban — szintén a megyeszékhely üzlete - Ara­di Jáhos igazgatóhelyettessel beszélgettünk, aki a divattal és az áruellátással. 'kapcsolatos mondandóját így kezdte: Három a kislány Nem tűnt el Fenyvesi Teréz Hetekig azt hittem, nyoma veszett 1979-ben, o nemzetközi gyermekévben szerzett kis ba­rátnőmnek, és úttörőként ama­tőr pályatársamnak. Fenyvesi Teréz kurdi úttörőriporterrel 'Dombóváron ismerkedtem meg, oda, j á rt be a Csupa szem őrs tagjaként. S nem azért válasz­tottam vasárnapi: beszélgetés­hez partnerül akkor, mert ci­gány származású kislány, ha­nem mert tökéletesen, elbűvölt eszessége, talpraesettsége, föl­sz aibadultság a, őszinte sé g e. Utóbbi miatt tartottam, tartom számon a. sorsát jóllehet Téri­ké ügy nyilatkozott, hogyha sokait kell tanulni, akkor ő semmiképpeni se pályázik ri- porterségre. Talán boltos lesz, talán fodrász, vagy más... Tavaly szeptemberben aztán ügy tűnt, hogy o tervekből a „vagy más” futott be. Fölvet­ték a szekszárdi egészségügyi szakiskolába, s amikor náluk járva ezt megtudtam, közöltem vele, hogy figyelni fogok szak­iskolás pályafutására. Tériké arca a bejelentésre nem tükrö­zött valami nagy örömet, annál inkább az édesanyjáé. Akit az is megnyugtatott, hogy „Vali is kollégista Szekszárdon, csak tudnak majd vigyázni egymás­ra .. Vártam aztán, hogy legyen már mire föl érdeklődni Feny­vesi Teréz elsőéves előmenete­léről, és mit hallok! „Nincs ilyen nevű tanulója az intéz­ménynek.” Nem, nem is volt. — Na, megállj, Tériké! - gon­doltam füstölögve. — Lehet, hogy férjhez ment - jegyezte meg valamelyik kollé­gáim tréfából. Több lett belőle, bogár a fülben, mígnem beállítottam Kurdon, a Hunyadi utca 92-be. — Elveszett? Dehogy veszett az el! Fodrásztanuló Kaposvá­ron. — Hát ezt mikor „csinálták”? Fenyvesiné nevetve mesélte el, hogy Tériké egy hétig bírta a kollégiumot, pontosabban a távollétet és hazapityeregte magát. Akkor ő — Fenyvesiné — beutazott Kaposvárra és sze­rencsével járt. Terikét fölvették fodrásztanulónak úgy, hogy utazik mindennap. — Nem fárasztó az? Persze, hogy fárasztó, de mit lehet csinálni? Vali, a' 16 éves nagylány se maradt meg a kol­légiumiban, Szekszárdon. Már másodéves vendéglátáipari ta­nuló, jövőre végez és jön haza. A húga hatására ő se akart kollégista maradni. Egyikük te­hát Kaposvárra, a másik Szek- szárdra utazok naponta, de es­ténként együtt ai család és mé­giscsak „ez a legjobb”. 'Tény, hogy ez o legjobb. A 12 éves Hajni — aki vagy óvó­nő, vagy jogász akar majd len­ni — szerencsés. Még helyben jár iskolába, de szüleinek már­is elfelhősödik a homloka, amikor arra terelődik a szó, hogy a gimnázium Dombóvá­ron van. Közel és mégis irdat­lan messzeségbe ahhoz, hogy a háromlányos ház, a Fenyvesi család lelki egyensúlya kárát ne szenvedje. * Három lány, két felnőtt él a szoba-konyhás Cs-lakásból há­rom éve kialakított háromszo- bás családi házban. — Látja, még nem sikerült be- pucoini a házat — mondja pa- nasz'kodásformán Fenyvesi Ist­ván. Negyedórája sincs, hogy ha­zaérkezett a munkából a MÁV- pá I y am unka s o k narancsszínű ruhájában. — Sose bánják, majd meg lesz az is. Amit bent csináltak, fontosabb. — Ugye? — ragyog föl Feny­vesiné arca-. Hát hogyne! Tavaly ősszel bevezették a gőzfűtést. A ka­zánházat a nyárikonyhába tele­pítették, mert pince az nincs. A Méta'kavalkádja a Skálában — Szerintem a divat szorosan összefügg a piaccal, azaz az áruk eladhatóságával. Annak el­lenére, hogy a magyar ízlés kissé eltér a nyugatitól, nálunk igen tetszetős termékek készül­nek. Viszont azt Is szem előtt kell tartani, hagy minden kor­osztályt öltöztetni kell, már amennyire az lehetséges. Ügy próbáljuk beszerezni az árut, Ihogy a kicsiny gyerekektől az idős embereikig mindenki talál­jon számára megfelelő, korszerű ruházati cikkeket. S hogy talál­nak, arra mi sem jobb bizonyí­ték, mint az, hogy eddig, az el­múlt év hasonló időszakához vi­szonyítva 105 százalékra telje­sítettük eladási tervünket. — A gyerékszondálok váratnak magúkra, a nyári és kánikula- ruhák nemrég érkeztek — ve­tem közbe. — így igaz. Jó lett volna, ha ezek a holmik március végén, április elején már az üzletben lettek volna. Sajnos, ez az esz­tendő olyan, hogy a szállítóik leesésben vannak. — A Skálában azt mondták, hogy gyakran teszik ki őket a gyártók ályan kényszerhelyzet­nek, hogy „esZi, nem eszi.. Szávall kénytelenek elhozni a nem túlzottan áhított árut is. De ennél nagyobb baj ne le­gyen. Nem igaz? Kint beszélgetünk a veran­dán, a ház előtt elhaladók be- beköszönnek. Gondolom, ha nem látnának itt idegeneket, egyik-másikuk be is jött volna már diskurálni kicsit. Kérdezni a ház asszonyát, hagy mi- új­ság Pécsett, mit hallott, látott, vásárolt. Fenyvesiné hetente viszi Pécsre a népi iparművé­szeti szövetkezetbe az általa hímzett térítőkét, abroszokat, s hozza „az új böködnlvalót”. — Jó munka ez, mert közben el tudom látni kényelmesen a háztartást. Fenyvesi István 10 éve lett hűtlen a termelőszövetkezethez, amelynek traktorosa volt és sze­gődött a MÁV-hoz, „Itt több a pénz" válaszolja és mosolyog- az alacsony termetű, vékony- pénzű férfi. • Délután, amikor itt jártunk először, Hajni bent vasait a konyha hűvösében, közben szólt a lemezjátszó. Fél ötkor már megérkezett Vali Szekszárdiéi, aztán a papa, nem sokkol ez­után' Fenyvesiné, végül Tériké. Együtt látva őket nem kérdés, — Mi irífcáibb kevesebbet ho­zunk, de válogatunk. Még akikor is, ha ez választékunkat csök­kenti. | Az üzletet járva örömmel kell megállapítani, hogy a konfek­cióosztályon valóban divatos holmik kaphatók. Szomorúan vi­szont azt, hagy a választék meg­lehetősen nagy különbségeket mutat — már ami a korosztáí- lyakat illeti. Míg évekkel ere lőtt a „tinlilk" ólig -álig tudtak kon­fekcióterméket vásárolni ma­gúiknak, most kellően el vannak Iké nyertetve, a legmodernebb dolgok törött válogathatnak — kedvükre, sőt pénztárcájukhoz 'méretezve. Viszont sok a gond az idősebbek ruha- és cipőéi- látásával, de az alapanyagot és a színeiket illetően — jersey és barna - a gyermekruhák tekin­tetében is. iÉs amikor az áruházak ezen utóbbi osztályait járom, mindig eltűnődöm azon, hogy milyen Ibáljo's gyermekruhátöt láttam a divatbemutatókon, valamint azon, hogy igen ritka „fehér holló” az, amikor időseknek is felvonultatnak a manökenek di­vatos kelmékből készült szolid és mégis divatos ruhákat. V. HORVÁTH MARIA Fotó: Czakó Sándor. hogy miért nem tud' megmarad­ni a családtól távol egyik kis­lány sem. Talán Hajni? Lehet. Olyan okos, szorgalmas kis­lány, hogy adhatna másoknak is a szorgalmából — tartják fe­lőle. „Szeret tanulni, biztosan szerez diplomát!" És Tériké? „öregedett” négy évet, de nem változott. Talpra­esett, nyílt és világért se hall­gat, ha> úgy érzi, hogy igaza van. A fodrászat? Most még nagyon unalmas. Csak hajat moshat, sepregethet. Ettől hosz- szú ez az év. Tálán jövőre jobb lesz. Megszerzi a szakmunkás- bizonyítványt, aztán elmegy dolgozni, közben továbbtanul. — És ha- leérettségiztél? — Az még titok. — Nem akarsz fodrász ma­radni? Válasz nincs. Majd akkor lesz, ha elkészült életre szóló tervével. Addig még> lesz mód sokszor betoppanni Fenyvesiékhez, él­vezve szíves vendéglátásukat és elgyönyörködve okosan, szé­pen élő családi együttesükben. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: CZAKÓ S. Hajni, a szorgalmas Tériké, a nagy tervező Vali mostanában mélázó Fiú? A három lány se kis gond Nálunk mindenkinek megvan a dolga A Korzó nehéz döntés elé állítja a fiatalokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom