Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-26 / 150. szám
1983. június 26. TífÉPÜJSÁG 3 Uszoda épül Pakson Megalakult az építő* és fenntartó egyesület Az uszoda, strand és a csatlakozó létesítmények Ezt a beszámolót sokféleképpen el lehetne kezdeni. Például annak az ismert ténynek puszta leszögezésé- vel is, hogy úszni egészséges és jó.. Netán úgy, hogy régen nem látott tömegű érdeklődő töltötte meg csütörtökön délután a paksi Béke ifjúsági ház emeleti nagytermét. Közölhetnénk minden sallang nélkül azt, ami a címben foglaltatik. A valóság azonban az, hoigy az esemény mindennél sokkal többet érdemel. Ami természetesen miit, sem változtat azon a tényen, hogy úszni valóban egészséges és jó. Csakhogy éppen egyik legnagyobb víz menti településünkön a fiatalok többsége nem tud úszni. Paks már nem egyszer felhívta magára a figyelmet azzal, hogy milyen átgondolt és ösz- szehangolt várospolitikával igyekeznek a helybeliek szebbé, egészségesebbé és emberi léptékűvé alakítani változatos múltú lakóhelyüket. Az uszoda építésének elhatározása is ennek jegyében született és arra gondolva, hogy az edzett, egészséges ifjúságot nemcsak óhajtani kell, hanem tenni se árt érte valamit. Például uszodát és strandfürdőt építeni. Ezért gyűlitek össze a bevezetőben említett népes tanácskozás résztvevői, akik létrehozták a Paksi Uszoda- építő és Fenntartó Egyesületet. Az alapszabály 2. §-a szerint „Az egyesület célja Paks városában uszoda építése és a megépített uszoda fenntartása, üzemeltetése.” Tagja lehet felnőtt, fiatalkorú és gyermek, de jogi személyek ugyanígy, továbbá költségvetésből gazdálkodó intézmények és hivatalok Az évi tagdíj 60 forinttól (gyermekek) 60 ezer forintig terjed (paksi székhelyű vállalatok). Az alapító jogi személyek a következők; Paksi Konzervgyár, Szek- szárd—Paksi Vízitársulat, Mecsek vi déki Vendéglá tói pa ri Vállalat, 22. sz. Állami Építőipari Vállalat, 11-es Volán, CSŐSZER, Paksi Körzeti Építőipari Szövetkezet, a tanács költségvetési üzeme, Gépipari Javító Vállalat, VERTESZ paksi telepe, Erőmű Beruházási Vállalat, VEGYÉPSZER, Gyár- és Gépszerelő Vállalat, Duna- menti Egyesülés Mgtsz, Paksi ÁG, Vörös Csillag Hisz, Tolna megyei Építőanyagipari Vállalat, Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, Tolna megyei Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet, BONY—KS Cipőipari Szövetkezet, Aranykalász Mgtsz, Paks és Vidéke Áfész, DÉ- DÁSZ, Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezet, Szabadság Mgtsz, Tolna megyei Népbolt Vállalat. Az új egyesület elnöke Bach Ferenc, alelnökei Rauth János és Frost Antal, titkára Vass György, az ellenőrző bizottság elnöke Rauefi Konrád, a fegyelmi bizottságé dr. Wartig László. Az uszoda ... azaz legyünk egész pontosak: a Paks városi tanuszoda és strand terveit a fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalattal készíttette el a tanács. E szerint az a konzervgyár és az új autóbusz- pályaudvar közti mintegy 8 hektáros területre kerül majd, megfelelő növényzettel jól elhatárolva a 6-os úttól. Több ütemben épül. Legelőször a fedett tanuszoda készül el, melyben három medence lesz; pancsoló, az iskolai úszásoktatást szolgáló és a felnőttek úszási igényeinek kielégítésére hivatott. A tervezők olyan eljárást választottak, hogy a tanmedence egy terelőfal elhelyezésével téli evezős edzések céljaira is átalakítható legyen. A tetőszerkezet a Magyar Alumíniumipari Tröszt ALU- DONGA elnevezésű megoldásának felhasználásával készük Az alapváz egy kéthia- jós, acélszerkezetű csarnok lesz, 6x12 méteres aszlopállá- sokkal, hosszfőtartós kialakítással. Ha mindez elkészül, a fedett létesítmények mellett Paks még egy nyitott versenyuszodával is gazdagszik. A fedett részben egyidejűleg mintegy 200, a nyitottban 2000 személy fürdőzésére lesz lehetőség. A munka több éves és az anyagi terheken túl a paksiaknál már-már megszokottnak mondható széles körű társadalmi összefogást is igényli. Képeink részben a telepítési tervet, részben az uszoda épületének majdani külsejét mutatják. ORDAS IVÁN A központi épUlet távlati képe CavinMzein épül Dorogon Növeli egyik világszerte keresett gyógyszerünk, a Cavin- ton gyártását a Kőbányai Gyógyszerárugyár. Az e célt szolgáló beruházás kivitelezése megkezdődött és a tervek szerint a jövő év végén már be is fejeződik. E jelentős exportnövelő beruházás során Dorogon új üzemet szerelnek fel. A kőbányai törzsgyárban pedig úgynevezett intenzifikáló beruházással teremtik meg a termelés növelésének a feltételeit. Az utóbbihoz már másfél évvel ezelőtt hozzáláttak és június végére el is készülnek vele. Közben — régi berendezések átalakításával, újak /elszerelésével és technológi ,i változtatásokkal — már Dorogon folyamatosan növelték és növelik a Cavinton gyártását. A kőbányai és a dorogi beruházás eredményeként 1985- től a jelenlegi 800 kilogramm helyett évi 5000 kilogramm Cavintont készítenek, s ennek megfelelő arányban többet is exportálnak ebből a már jelenleg is 20 országban kapható magyar gyógyszerből. Ifjúsági munkaközvetítő Munkaközvetítő irodát nyitott a KISZ szombathelyi Városi Bizottsága. A városban és a város környékén lakó középiskolásoknak és főiskolásoknak kínál sokféle hasznos munkát a nyári szünet idejére. Az iroda augusztus 15-ig működik. Az üzemi KlSZ-szervezetek közreműködésével és a megyei tanács munkaügyi osztályának segítségével tájékozódik a munka- és kereseti lehetőségekről, s ennek alapján tesz ajánlatot az érdeklődőknek. Politikai fordnlal Tolna megyében 1948-ban A termelőszövetkezeti mozgalom 1948 őszén az érdeklődés előterébe került. A politikai vezetés a megoldásra váró sok feladat között is kiemelten kezelte. A törekvés gazdasági hátterét az a felismerés adta, hogy a belső bajokkal küzdő kisparaszti struktúra sem a parasztságnak, sem az országnak nem ígért megnyugtató távlatokat. A politikai megfontolások is a nagyüzemi gazdálkodás általánossá tétele mellett szóltak. A szocialista forradalom falusi térnyerése csak a termelési viszonyok radikális megváltoztatásával látszott biztosítottnak. A feladat végrehajtásához az MDP kedvező körülmények között fogott hozzá. Ekkorra a munkásosztály a hatalom birtokában köztulajdonba vette az ipari és a finánctőkét. A gazdaság legfontosabb eszközei felett megszerezte a rendelkezés jogát. Az ország első hároméves terve soha nem tapasztalt alkotó energiákat szabadított fel. Az ország újjáépítése a tervezettnél gyorsabb ütemben folyt. Kibontakozott a méreteiben is impozáns kulturális forradalom. A munkás- és parasztgyerekek tíz- és százezred kerültek közép- és főiskolára. Munkás- és parasztkáderek vették át a gazdasági és társadalmi élet vezető posztjait. A környező országok zömében szintén a munkásosztály ragadta magához a hatalmat. Kirajzolódtak a szocialista világrendszer körvonalai. A falu szocialista átszervezése tehát 1948 nyarán nemcsak szükséges, hanem lehetséges lépésnek is látszott. Ezt a nézetet erősítette — mint láttuk — Tolna megyében is a parasztság felfokozott érdeklődése, az első szövetkezetek népszerűsége. Az átszervezés azonban a kezdeti sikerek után egyre több ellentmondást hozott felszínre. Már az első termelőszövetkezetek egy részéről kiderült, hogy nem képesek saját lábukon megállni. Az első csoportokat ugyanis azok az új- gazdák és nincstelen agrárproletárok alakították meg, akik az eszközszegénység és a gazdálkodási tapasztalatok híján választották a csoportot. Kistormáson 9 nincstelen és 2 új gazda, Gerjenben 18 nincstelen és 14 újgazda, Uzdon 8 nincstelen és 2 új- gazda, Tüskepusztán 5 nincstelen, Diósberényben 15 újgazda, Ozorán 10 nincstelen, Németkéren 23 újgazda, Lengyelben 6 nincstelen stb. alakított csoportot. A kulákká nyilvánított, anyagi tartalékokkal és gazdasági tapasztalatokkal rendelkező gazdák a termelő- szövetkezetekbe nem léphettek be, csoportot nem alakíthattak. A megalakult csoportok anyagi támogatását az ország iparosításának feszített programja nem tette lehetővé. A beadási kényszer az éppen megalakult csoportokat sem kímélte. A szakmai és gazdasági segítség helyett az irányító szervek elsősorban a politikai megerősítésre fordítottak gondot. A frissen megalakult szövetkezetekben végrehajtották az ún. demokratizálást. Az intézkedés alapja az az elv volt, hogy az osztályharcot a termelőszövetkezetekben is folytatni kell. A demokratizálás ürügyén- legtöbbször a gazdálkodáshoz valamit értő, termelési tapasztalatokkal rendelkező gazdákat hagyták ki a vezetésből. A termelőszövetkezetek vezetőségeiben túlsúlyba kerültek az MDP- tagok, biztosítottnak látszott a „vezető szerep”, de ez a gazdálkodási gondokon nem segített. Az esetenként szanálás céljára juttatott állami pénzeket nem a gazdálkodás stabilizálására, gépek vásárlására, hanem a kenyérgonddal küzdő tagság megsegítésére kellett fordítani. A középparasztság pedig — látva a szövetkezetek vergődését — egyelőre a várakozás álláspontjára helyezkedett. Azok az adminisztratív intézkedések, amelyekkel — mint láttuk — a parasztság pártjait, mozgalmait, valamint hagyományos szövetkezeti társulásait felszámolták, szintén bizalmatlanságot váltott ki a középparasztság tömegeiből. A parasztság tartózkodó magatartására az MDP vezetése egyre ingerültebben reagált. Az önkéntességről és fokozatosságról egyre kevesebb . szó esett. Előtérbe került az a törekvés, amely a szövetkezés gyorsítására adminisztratív intézkedések alkalmazását határozta el. Az új gazdaságpolitika arra irányult, hogy a középparasztságot anyagi biztonságának megrendítésével ábrándítsák ki az egyéni gazdálkodás illúziójából. A kulákkérdés ettől kezdve Tolna megyében is szubjektív indítékokkal telítődött. Kuiákot ott is kellett „csinálni”, ahol ténylegesen nem voltak módosabb parasztok. Szállóigévé vált, hogy „a középparasztnak az erő imponál”. A kulákok elleni határozott fellépéssel akarták a középparasztságot leválasztani. Az alaptalanul meghurcolt emberek iránt azonban inkább megnőtt a rokonszenv. A kulákká nyilvánítás az amúgy is magas beszolgáltatás! terheket irreálisan megemelte. Az ún. progresszív adózás azt jelentette, hogy a kulákká nyilvánított gazdaságok egy kh földjére 200 Ft adóteher esett, míg a közép- parasztéra csak 90 Ft. A kulákság elszigetelésére, a középparasztság leválasztására irányuló törekvés a bizalmatlanság általánossá vált légkörében nem vezetett célra. Az új gazdaságpolitika nagyon széles paraszti réteget töltött el félelemmel. Konfliktust teremtő tényezővé vált a terménybegyűjtés kialakult gyakorlata is. Azért vetettek be nagy erőket a begyűjtési akciókba, mert úgy gondolták, hogy ennek sikerétől függ a kenyérjegy eltörlése az országban. Azt sugallja ez a megközelítés, hogy azért nincs elég kenyér, mert a paraszt eldugja a gabonát, szabotálja a közellátást. A parasztság és a munkásság ilyen szembeállítása nem felelt meg a tényeknek. A parasztság beadási kötelezettségét ugyanis előzetes terménybecslés alapján állapították meg. 1949 őszén a betakarítás után két miniszteri biztos végigjárta a megyét, s megállapította, hogy a megyei mezőgazdasági igazgatóság 1949 tavaszán rosszul becsülte meg a várható termést. (A becsült 12—16 mázsa helyett csak 8—10 mázsa termett holdanként.) A miniszteri biztosok megállapították, hogy „a megye egyes járásaiban a parasztság be- szolgáltatási kötelezettségének nem tud eleget tenni”. A politikai vezetés a konkrét tények ellenére nem fogadta el a szakértők felmérését. A parasztok elszámoltatására bizottságokat küldtek ki. A túlfeszített begyűjtés és elszámoltatás — mint várni lehetett — nem vezetett eredményre. Előfordult, hogy a begyűjtők házról házra járva egész nap csak néhány kg terményt tudtak összeszedni. Ahol jó volt a termés, és a parasztság teljesíteni tudta beadási kötelezettségét, ott „harcot indítottak” a túlteljesítésért. A megyei vezetés az alsóbb pártszervek egyre nyugtalanítóbb jelzéseit azzal hárította el, hogy „minden szombaton jelenteni kell táviratilag Rákosi elvtársnak, hogy hogyan áll a beadás”. Az a politika, amely a parasztság anyagi biztonságának megrendítésévél kívánta a termelőszövetkezeti mozgalmat vonzóvá tenni, nem vált be. A középparasztság tartózkodása e politika eredményeképpen nem oldódott fel, hanem — mint láttuk — földjétől igyekezett megszabadulni, hogy a kulákká nyilvánítást elkerülje. Közben sorra alakultak az újabb termelőszövetkezetek, de ezekben továbbra is alacsony maradt a középparasztság aránya. 1949 tavaszán a 13 engedélyezett termelőszövetkezetben 272 nincstelen agrárproletár, 12 fcisparaszt és 65 középparaszt tag volt. 1949 őszén, amikor a politikai vezetés a szervező munkát kifejezettén a középparasztság irányába fejtette ki, a létrehozott 50 új termelőszövetkezet 1403 tagjából 563 nincstelen, 627 kis- paraszt, s csak 213 volt középparaszt. 1949 tavaszától az MDP parasztpolitikája tehát nem az egy évvel korábban megfogalmazott szövetségi politika jegyében folytatódott, hanem a hibás koncepciók túl- hajtása következtében elfajult. Egyre gyakrabban hangzottak el ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatok: „Tolna megye kisárutermelő környezetet jelent számunkra, kulákok formájában, kapitalista termelési módban. Rendkívül kemény osztályharc van, ezt egy percre sem szabad elfelejteni, mert aki ezt elefelej- fi, komoly hibát követ el.” 1949 nyarán tehát különös helyzet alakult ki. A munkás- osztály sikeres politikai forradalmat hajtott végre, ugyanakkor az MDP szövetségi politikájában elszenvedte első kudarcát. Nyilvánvalóvá vált, hogy az adminisztratív eszközöket előnyben részesítő, türelmetlen munkastílus a legfőbb szövetségessel szemben nem lehet célravezető. Elriasztja, félelemmel tölti el a parasztságot, így a munkásosztály elszigetelődik, a politikai és gazdasági feladatok végrehajtásában magára marad. Az MDP vezetése azonban ekkor még nem vonta le a szükséges, következtetéseket Az az ideológiai háttér, amely az „osztályharc éleződése” és az „osztályharc áttevődött a falura” jelszavakban fogalmazódott meg, nem tett lehetővé konstruktív megoldásokat. A politikai vezetés úgy gondolta, hogy a paraszti tömegek felemelését, szocialista útra vezetését a parasztság közreműködése nélkül, sőt akarata ellenére is meg lehet valósítani. A bizalmatlanság mesterségesen kialakított légkörében az MDP azokkal került szembe, akikért tevékenykedett. Jelentősebb konfliktusra azonban a megyében nem került sor. A parasztság túlnyomó többsége becsülettel végezte dolgát, s ezzel hozzájárult a munkáshatalom anyagi bázisának megteremtéséhez. A megye parasztsága nem ábrándult ki a szocializmus eszméjéből. Köztudott tény, hogy 1956-iban az ellenforradalmi uszítás sem tudta a munkáshatalom ellen fordítani tömegeiket. Ügy érezték, hogy nekik már veszítenivalójuk is van. (Folytatjuk) LÁSZLÓ PÉTER
