Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-26 / 150. szám
A KÉPÚJSÁG 1983. június 26. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Intézményes szemétszállítás Aradi György Bátaszék, Kápolna u. 4. szám alatti lakos a következőket panaszolta: . ’ Evek óta fizeti a tanácsnak a szemét elszállításáért járó pénzt, a szemetet viszont nem szállítják el tőle. Arra hivatkoznak, hogy az utcába gépjármüvei nem tudnak be- | menni. A szemetet magánfuvarozóval szokta elszállíttatni. Ez külön költségbe kerül. Kérdezi: Köteles-e fizetni a szemétszállítási díjat, ha a szemetet nem szállítják el? Dr. Nedók Pál, a szekszárdi járási hivatal elnöke a következő tájékoztatást adta: „Bátaszék nagyközsében intézményes szemétszállítás folyik. Az intézményes szemétszállításba a Kápolna utca is be van kapcsolva. így önnek is lehetősége van arra, hogy háztartási szemetét elszállíttassa. Helyszínen történő tájékozódásom alapján megállapítottam, hogy az ön lakásáig gépjárművel ténylegesen nem lehet bejárni, de a háztartási szemetet minden ház elől a szemétszállítási napokon a szemétszállító géphez a szemétszállító dolgozók kihordják. Ez ténylegesen csak a háztartási szemétre vonatkozik. Egy esetben fordult elő, hogy a szemétszállítást megtagadták a Telefonszámunk: 16-211 dolgozók arra való tekintettel, hogy az nem háztartási szemét volt. Egyéb esetről a helyszínen történő beszélgetés során sem tett említést az ön felesége, így az a megállapításom, hogy a Költségvetési Üzem szabálytalanságot nem követett el, és amennyiben önök háztartási szemetet raknak ki megfelelő edény- zetben, arról minden esetben a kitűzött napon gondoskodnak, hogy az elszállítás megtörténjen. Erre való tekintettel a szemétszállítási díjat köteles fizetni.” Visszavették a tömlőt Egresi József, Tolna, Somogyi B. u. 18. szám alatti lakos a következő panasszal fordult hozzánk: „Tolnán az áfész üzemeltetésében levő mezőgazdasági boltban vásároltam 13 kg 3/4-es, bordás locsolótömlőt 1100 forintért. Az első-második használat után lyuk hátán lyuk van. Az üzletben reklamáltam, ott az üzletvezető azt mondta, hogy nem tartós fogyasztási cikk. kicserélni nem tudja. Miért nem közölték az üzletben, hogy nem jó minőségű az áru, vagy talán ezért árulják kilóban? De ez sem olcsóbb, mint a másik, amelyet méterben árulnak...’” íme a válasz Farkas Jánostól, az áfész kereskedelmi osztályvezetőjétől: „A vizsgálat során megállapítást nyerj, hogy a nevezett panasza jogos. Az egység vezetője június 9-én a nevezettől a kifogásolt tömlőt visszavette és annak értékét a panaszosnak visszafizette.” Korrigálták a tévedést Nagy József kocsolai olvasónk a következő panasszal fordult szerkesztőségünkhöz: „A Tolna megyei Illetékhivataltól kaptam egy levelet, amiben értesít, hogy az ügyemet kivizsgálták és a keresett 544 forintot a kocsolai posta 1982. X. 22-én kifizette, az összeg átvételét a feleségem írta alá. Tisztelt szerkesztőség, ez egyszerűen nem igaz. Erre bementem a postára, ott azt mondták, hogy az Illetékhivatal intézkedjen: a kifizetett csekk példányát küldjék vissza a kocsolai postának, mert csak ebben az esetben tud a helyi posta intézkedni, mivel a községünkben rajtam kívül még hárman vagyunk Nagy Józsefek, de a Hunyadi utcában csak magam vagyok.” Kántor Sándor, a Pécsi Postaigazgatóság postaforgalmi igazgatóhelyettese a következő választ adta: „A fenti tárgyban tartott vizsgálat során megállapítottam, hogy a kocsolai postahivatal kézbesítője a panaszos MNB-utalványát hasonló nevűnek, más címhelyen tévesen fizette ki. Az utalvány összegének helyes kifizetése 1983. május 23-án a címzett, illetve a panaszos átvételi elismerésére megtörtént. A tévedésért Nagy József elnézését kértem, aki a vizsgálat alkalmával szóbeli tájékoztatásommal megelégedett. A téves és szabálytalan kifizetés miatt az érdekeltet figyelmeztettem.” Kedvezményes utazás Tóth Erzsébet kérdése Szedres, Hidja-pusztáról a következő: „Ki veheti igénybe a nyugdíjas kedvezményes utazást? Az árvaellátásban részesülő gyermek, vagy pedig a gyámja? En úgy tudom, hogy az árvaellátásban részesülő veheti igénybe úgy a vonaton, mint a buszjáratokon.” A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az ügyben az alábbiakat közölte: „Tóth Erzsébet gyám nevére 7056 Szedres, Hidja-puszta címére folyósítjuk Bemkó Szilvia nevű gyermekének árvaellátását. A gépi adatfeldolgozás miatt a kedvezményes utazási utalványt annak a nevére állítják ki, akinek a címére az ellátás megy, de az utalvány felhasználására az a személy jogosult, aki az ellátásban részesül.” Ml VÁLASZOLUNK r------------------------------------------- 1 1 ' ■ — ■ ■ — ■ - ■ R iportot írni nehéz (3.) Persze, aki látta már Chrudinák Alajost diszkrét ágyú- szó-kísérettel beszélgetni libanoni falangistákkal, vagy a Polisario-front vitathatatlanul bátor, de korántsem barátságos képviselőivel, az joggal mosolyog írásom előző részének befejezésén, ahol holmi árverési hiénákat emlegettem. Semmilyen hősiességre nem volt szükség megközelítésükhöz. Bevallom, a legcsekélyebb vágy se él bennem a haditudósítói pálya iránt. Ebben bizonyára szerepet játszik az is, hogy nemzedékem minden tudósítói segítség nélkül egy életre elégséges hadat, bombázót és gránáttölcsért látott. „Tűzvonalba” újságíróként egy alkalommal kerültem. Megyebeli KISZ-esekkel Párizs városát járva és belekeveredve buszunkkal a Franco ellen tüntető tízezrek közé, akikre a rohamrendőrök épp akkor kezdték eregetni könnygáz-gránátjaikat. Megúsztuk. A „Burza” nevű lengyel hadihajóra, mely nemzeti ereklye, egy ottani alezredes barátom protekciója vitt fel, látogatási szünet idején. Mindkét esetet megírtam a maga idején, de természetesen nem ezek maradtak meg legemlékezetesebbként. Furcsa tapasztalatom, hogy a csakugyan nagy emberek túlnyomó többsége őszintén igyekszik feloldani a hozzá forduló gátlásait. Néhai Illyés Gyulát a nyílt utcán szólítottam meg és kértem tőle beszélgetési lehetőséget. Babitsról kívántam kérdezni, azonnal beleegyezett és Flóra asszonnyal együtt olyan kedvesen fogadtak a lakásukon, mintha napi vendég lettem volna náluk. Ameri- go Tót első itthoni kiállításának megnyitója előtt úgyszintén, bár természetesen eszembe se jutott olaszos felvett nevén szólítani. Az elzárkózás, ridegség, maga- megjátszás általában azoknak a tulajdonsága, akiknek funkciója ugyan kicsi, de mégis első kakasoknak érzik magukat egy dombocskán és falán attól félnek, hogyha valaki ezt a dombot jobban megvakarja: — az alapanyaga is napvilágra kerül. Mondjuk így, hogy ők is az élet teljességéhez tartoznak... Nagyon megszorítana bárki, ha rámkérdezne, hogy a sok közül melyik a legmaradandóbb emlékem. Hiszen csináltam már riportot föld- mágnesesség-kutatókkal, halászokkal, erdészekkel, bányamentőkkel, régészekkel, dunai hajósokkal. Mutattam be dámvad-etetést, nyugdíjas versenylovat, a normandiai partraszállás színhelyét, vitorlázó-repülőket, országos vásárt (ahol majdnem a nyakamon maradt egy ló), Pápa egyik kriptájában balzsa- mozatlanul se porlódó holtakat, motorcsónakutat oda- vissza a Sión és somlai szüretet. Beszélgettem a SZOT egyik titkárával, és Mons- part Saroltával, továbbá Szudánból Kurd községbe települt orvossal. Mindezek közül a tihanyi földmágnes- ség-kutatókra emlékszem a legnagyobb tisztelettel. Ugyanis több órán át egyetlen árva szót se értettem mindabból, amit ők minden bizonnyal a laikus szintjére leereszkedve mondottak. Ilyenkor jegyzetel az ember a legkétségbeesettebb buzgalommal, távozik a legnagyobb fejfájással és köny- nyebbül meg a legnagyobb sóhajjal, amikor végül is (természetesen a szakmai pontosításra előzetesen bemutatott) írása szabad utat kap. így történt és én a szokottnál is hálásabb szeretettel emlékeztem dr. Bay Károly tanár úrra, akiinek oly sok fizikaóráját töltöttem — keresztrejtvényfejtéssel. Legmutatósabb melléfogásomtól egyik kollégám irodalmi műveltsége kímélt meg. Izzó nyári napon „fedeztem fel” Szekszárd koszorús költőjének, Garay Jánosnak síremlékét az alsóvárosi temetőben. Elhanyagoltan, gázosán. Megszületett a „leleplező” fénykép és úgy tudom, hogy az akkori Garay Tsz, a gimnázium meg nem tudom hány Garay-ne- vet viselő intézmény és szervezet már készülődni kezdett a „kultúrbotrány” felszámolására, amikor viharos gyorsasággal helyreigazítást kellett írnom. Szerencsére megelőzve a Ludas Matyit, melynek hasábjain valaki bizonyára rámutatott volna arra a tagadhatatlan tényre, hogy az igazi Garay sírja Budapesten van, a Kerepe- si-temetőben. Az é n Garaym csak névrokon volt és ha a helyieknek hinni lehet, érdemes lókupec. Ami azért mégis csak más... Itt tagadhatatlanul én voltam a hibás, de azért hadd vigasztaljam magam azzal, hogy a megkérdezettek se mindig angyalok. A.) csoportjukat a „nyilatkozó” gyűjtőcímmel illetem. Ok azok, akik sokkal jobban vélik tudni, hogv mi kell az újságba, mint én. Akár tetszik nekem, akár nem, el is mondják, aztán amikor a szóáradatnak vége szakad, többnyire még mindig megmarad az a 10 százalék, amire érdemes rákérdezni: — talán. A B.) csoportba sorolhatók nekem összehasonlíthatatlanul rokonszenvesebbek, bár ugyanennyivel több dolgot is adnak. Belőlük ugyanis harapófogóval kell kiszedni a szót. De legalább érdemes, mert mielőtt kimondanák, egytől-egyig megrágják mindegyiket. Ezeknél válik be legjobban az a módszer, melyet bizonyára nem én találtam ki, és így körvonalazható: — Kedves bátyám! (Tisztelt elvtárs!) Én se itt nem vagyok ismerős, se ahhoz a dologhoz nem értek sokat, ami után járnom kell. Megkérhetem hogyha ráér, legyen egy kis ideig a segítségemre ? Lehet, hogy szerencsém van, de abban a félezernél jóval több magyar faluban, melyben idáig megfordultam segítségkérőként, még egyszer sem utasítottak el. A bajban lévőnek ugyanis Magyarországon illik segíteni. Még akkor is, ha hazudik, mert egyáltalán nem felkészületlen abban a dologban, mely iránt érdeklődik. Miért minderről ennyit beszélni? Én azért próbáltam meg, mert soha nem tudtam megérteni, hogy mi újságírók, akik a másokéról folyvást írunk, a magunk munkásságáról szóló tájékoztatással miért vagyunk ennyire szófukarak ég álszemérmesek. Hiszen riportot írni nemcsak nehéz. Szép is. Ordas Iván A közlekedéssel ösz- szefüggő több korábbi jogszabályt módosít a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1983. évi 9. számú törvény- erejű rendelete, amely kimondja — többek között — azt, hogy a közút területén, az alatt vagy felett bármely létesítményt elhelyezni vagy áthelyezni, a közút területét elfoglalni, a közúthoz csatlakozást létesíteni vagy áthelyezni csak a közút kezelőjének hozzájárulásával szabad. Tudni kell, hogy a közút rongálója, illetőleg a közutat megrongáló jármű üzemben tartója a közút kezelőjének okozott kárt köteles megtéríteni. A kár megtérítése természetesen nem mentesít az esetleges büntetőjogi és szabálysértési következmények alól. A törvényerejű rendelet 1983. július hó 1. napján lép hatályba. A Minisztertanács a 15/1983. (VI. 1.) számú rendeletével országos hatáskörű állam- igazgatási szervként Közlekedési Főfelügyeletet hozott létre, a Főfelügyelet irányítja és felügyeli a közúti járművezetőképzést és vizsgáztatást. A minisztertanács 17/1983. (VI. 1.) számú rendeletéből idézzük az alábbiakat: „Közút tengelyétől számított 100 méter távolságon belül követ, kavicsot, homokot, földet vagy bármely más anyagot csak a közút kezelőjének hozzájárulásával szabad kitermelni.” A Közművelődési ismeret- terjesztő tevékenységről és díjazásról szól a művelődési miniszter 7/1983. (VI. 1.) MM számú rendelete, amelynek alapján csak olyan ismeretterjesztő tevékenység díjazható, amelyet az előadó, tanfolyami előadó, foglalkozásvezető nem munkaviszony keretében végez. Az előadók, foglalkozásvezetők díjazására vonatkozó díjtételeket a rendelet melléklete tartalmazza, a rendelet azonban meghatározza azokat az eseteket is, amikor az előadó (foglalkozásvezető) díjazásra nem tarthat igényt, illetve a díjnak csak bizonyos százaléka illeti meg. A rendelet kihirdetése napján — 1983. VI. 1. — hatályba lépett, s a fenti valamennyi jogszabály a Magyar Közlöny idei 23. számában jelent meg. A beruházási illetékről szóló korábbi jogszabályt módosítja a pénzügyminiszter 14/1983. (VI. 4.) PM számú rendelete, s a módosítás szerint beruházási illetéket kell fizetni — a 32/1975. (VIII. 3.) PM számú rendelet szerint 10 százalékos és 20 százalékos építési adó fizetésére kötele- -zett — olyan vállalati beruházások után, amelyek teljes költségirányzatán belül az összes építési-szerelési munkák értéke az 500 000 Ft- ot meghaladja. Az építési adóról szóló korábbi jogszabályt a pénzügy- miniszter 15/1983. (VI. 4.) PM számú rendelete módosíjta, s a rendelet melléklete jelöli meg, hogy mely építmények és mely -szolgáltatási ágazatba tartozó vállalatok mentesek az építési adó fizetése alól. Ez utóbbi két jogszabály a Magyar Közlöny f. évi 24. számában olvasható. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Mező- gazdasági és Élelmezésögyi Értesítő idei 12. számában megjelent arra a tájékoztatóra, amely az őszi és a nyári betakarításban részt vevő diákokat szállító autóbuszok járulék alóli mentesítéséről szól, s amely szerint a tanulóifjúság június 15- től november 15-ig terjedő szorgalmi időben történő nevelő célú foglalkoztatása az oktatási tevékenység része, a tanulók táborból munkahelyre és vissza szállításáról ezen időszakban a foglalkoztató gazdaságnak kell térítés nélkül gondoskodni, a szállítás az iskolai ellátás részét képezi. Az e körben szállítást végző közületi autóbuszok mentesülnek az autóbuszjárulék alól. A Kereskedelmi Értesítő idei 13. számában közölt tájékoztató a bolti árukészlet védelmében a gyanúsított vevőkkel szemben követett eljárássál kapcsolatban hívja fel a kereskedelmi gazdálkodó szervezetek, a hálózati egységvezetők és dolgozók figyelmét a vitás esetek udvarias, feltűnésmentes, szakszerű elintézésére. A gépjárművek 1983. évi üzemanyagfelhasználásának szabályozásáról szóló, az Ipari Közlöny f. évi 14. számában olvasható irányelvből itt csupán az alábbiakat idézzük: „Az előírt üzemanyag-megtakarítás betartásáért a vállalatok vezetői a felelősök." Dr. Deák Konrád a TIT városi-járási szervezetének elnöke Helyreállítják a kőbányai csősztornyot Kőbánya egyik érdekes épülete az 1844-ben épült csősztorony. Tetejéről szép kilátásnyílik a munkáskerületre, tövében hangulatos kis borozó várja az ide látogatókat. Az Országos Műemléki Felügyelőség hamarosan felújítja a műemléket.
