Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

a ^püjság 1983. június 18. 1 Litván fazekasmesterek alkotásaiból Vietnamban még ma is sok a háborúban megsérült, el­pusztult épület. Az archív felvételen egy lerombolt kórház látható Bulgária A hosszú élet titka Ilja Iljics Mecsnyikov (1845—1916), a neves orosz biológus és bakteriológus a század elején, amikor a pá­rizsi Pasteur Intézetben foly­tatott tudományos kísérlete­ket, többek között a bolgá­rok szokásait, életmódját is tanulmányozta. Megállapí­totta, hogy Bulgária lakossá­gának magas életkora nagy­részt egészséges életmódjára, étkezési szokásaira vezethe­tő vissza. A szovjet tudós arra a következtetésre jutott, hogy mindebben nagy szere­pe van az e tájon századok óta bő tápláléknak számító aludttejnek. Nemcsak Mecsnyikov pro­fesszor, hanem kortársa, Sztamen Grigorov bolgár tu­dós is ezt a nézetet vallotta. A tej mikroflórájának tanul­mányozása során 1905-ben például kimutatta, hogy a bolgár aludttejben a később „bacterium bulgaricum”-nak nevezett baktériumfajta ta­lálható. A bolgár kutató ezért a felfedezéséért a genfi egyetem különdíját kapta meg. Bár az aludttejet világ­szerte ismerik és fogyaszt­ják, ez a tejtermék bolgár földön különleges tulajdonsá­gokkal rendelkezik, amelynek haszna nyilvánvaló. A bol­gár aludttej értékét a benne lévő aktív baktériumok, a tejférméntumok növelik. Sok jó tulajdonságának többféle magyarázata is van: az or szág földrajzi fekvése, a napsütötte napok más or­szágokénál nagyobb száma, az enyhe éghajlat, a dús le­gelők egyaránt részesei e termék kiválóságának, s az ezt fogyasztók jó egészségé­nek. Sajátos az elkészítési mód ja is: a savó eltávolítása után kádakban konzervál­ják hosszabb ideig, majd — 46—50 fokos hőmérsékleten — friss kovásszal „kelesz- tik”, azaz érlelik. A tej min­den vitaminja — a Bi-, RR-, A-, E-, R- és D-vitamin egy aránt — megtalálható a bol­gár aludttejben. A virágok hazája Nemcsak a napsütötte tá­jakon, parkokban és ligetek­ben díszlenek a szebbnél szebb virágok, köztük a vi­lághírű rózsafajták, hanem a lakások, intézmények abla­kaiban is. A bolgár otthon elképzelhetetlen virág nél­kül. A színpompás, illatos növényekből bőven jut kül­földre is. Repülőgépek szál­lítják naponta a friss virágot Európa majd minden orszá­gába. A bolgár virág kelendő árucikk. Nem is csoda, hogy a világon mindenütt ismerik, hiszén a legszebb bolgár dísznövények nagy sikereket aratnak a híres erfurti, pá­rizsi és tokiói virágkiállítá­sokon. A virágkertészek ed­dig 70 arany-, ezüst- és bronzérmet szereztek külön­böző földrészek kiállításain. A virágtermesztés gazdája a BULGARPLOD gazdasági egyesülés, amelynek jelenleg öt üzeme működik. Az egye­sülés Szófia környéki kísér­leti állomásán számos új vi­rágfajtát kísérleteztek ki és nemesítettek az elmúlt évek­ben. A legnagyobb bolgár „vi­rággyár” a velingrádi virág­kertészet, amelynek meleg­házai valóságos várost alkot­nak a Rodepe-hegység egyik festői völgyében. Csodálato­san szép növények találhatók itt. Szegfűk, gerberák, kri­zantémok, tulipánok, jácin­tok, liliomok, nárciszok, pün­kösdi rózsák, gladioluszok váltják egymást nyílási ide­jüknek megfelelően. Csak eb­ben a virágkertészetben 21- féle színben 20 millió szál szegfűt, 300 fajtából 3 millió szál rózsát és 600-féle más, illatos, mutatós virágot „szü­retelnek” évente. A velingrádi „virággyár” melegházaiban automatiku­san vezérlik a fűtést, az ön­tözést, a műtrágyázást és a szellőztetést. Különösen nagy gondot fordítanak a levegő nedvességtartalmára. A vető­magvakat géppel tisztítják és osztályozzák. A raktárhelyi­ségekben 40 millió virág­hagyma tárolására van lehe­tőség. Lengyelország Az anyaság különleges emlékműve Nagyon kevés nagyváros van a világon, amelynek valamelyik utcáján, terén vagy parkjában ne volna látható szobor, emlékmű formájába öntve az anyaság szimbóluma, fgy van ez Lengyelországban is, ahol most újabb mondhatni különlegesen praktikus emlékművet állítanak az anyaságnak. A lengyel társadalomnak az anyák iránti tisztelete és megbecsülése jut kifejezésre abban az elhatározás­ban, hogy anyaegészségügyi központot létesítenek Lódz- ban. A választás nem véletlenül esett erre a városra, a lengyel textilipar központjára. A könnyűiparban ez az ágazat foglalkoztatja a legtöbb nőt. S a könnyűipar rácáfol nevére. Nehéz iparág ez, ahol a korszerűsítések ellenére sem könhyűek a nők munkakörülményei. Egész­ségük megőrzését és gyermekeik egészségét szolgálja majd a gyógyítóközpont, amelyet munkájuk elismeré­sének tekintenek a lódzi anyák. A 950 ágyas anyaegészségügyi központ a város déli részén, zöldterületek szomszédságában épül fel 30 hek­táron. Az 500 ágyas szülészeti blokkban helyet kap a gyermekágyi, az újszülött és a koraszülött osztály. Lesz itt operációs részleggel ellátott nőgyógyászati osztály, diagnosztizáló és rehabilitációs központ, járóbeteg­rendelő, gyógyszertár, valamint az egészségügyi dolgo­zók részére szálló is. Az intézet másik szárnyában a 450 ágyas gyermekkórházat rendezik be. Az ünnepélyes alapkőletételt 1983. szeptember 1-ére, a második világháború kirobbanásának évfordulójára tervezik. Az építkezés előreláthatóan négy évet vesz igénybe. A kórház végleges formájáról az építkezés társadalmi bizottsága dönt, amely egyben a fő beruhá­zó is. Jóllehet a kórház átadásáig még hosszú az út, már megkezdődött az intézeti orvoscsoport részletes képzési tervének kidolgozása. Lódéban, ahol két orvostudományi akadémia — katonai és polgári — is működik, ez a fel­adat nem okoz különösebb gondot, bár a tervek szerint az anyaegészségügyi központ személyzetét az országos egészségügyi hálózat egészéből válogatják ki. Jugoszlávia A Vajdaság ásványkincsei A Vajdaság évszázadokon át úgy élt a köztudatban, mint a búza és a kukorica hazája. Csakhogy az itteni zsíros televény, gazdag ter­mőföld nem az egyetlen kin­cse ennek a vidéknek. Érté­ket rejt a föld mélye is. Néhány évvel ezelőtt Ko- vinnál hatalmas szénlelő­helyre bukkantak a geológu­sok, s fényt derítettek 8—10- féle ásvány jelenlétére is. A becslések szerint a, kovini széntartalék európai viszony­latban is jelentősnek szá­mít. A Vajdaság energiatar­talékait eddig 100 százalék­ban a földgáz és a kőolaj jelentette. A szénmezők föl­tárásával a kőolaj és földgáz aránya az energiapotenciálon belül 50 százalékra csökkent. S nemcsak Kovinnál, hanem még 10 másik területen is megállapították a szén je­lenlétét. Nagy tartalékot rej­tenek a Fruskagora északi lejtői és a Dél-Bácska termő­földjei. Felszíni fejtésre is alkalmas a cerevici, a bán­ostori, a veterniki, a futaki, továbbá a Nestin és Susek közötti lelőhely. A szén mellett kiváló mi­nőségű tőzeget is találtak a Vajdaságban. A mocsári eredetű mélytőzeg — ame­lyet eddig importáltak — Deliblát, Dály, Palics és Haj­dújárás környékén fordul elő nagy mennyiségben. Agyagra és krétára buk­kantak Cerevicnél, homok, kavics, kaolin és földpát ke­rült elő Kovinnál, s 8—10 féle féldrágakőre akadtak Fruskagorában. Van itt bő­ven achát, ónix és opál is. Különösen jelentősek a kvarchomok-lelőhelyek. A káliumtartalmú földpát — amelynek itt szintén lelőhelye van — hiánycikk az euró­pai piacon. Műszív az állatgyógyászatban A drezdai gyógyászattech­nikai kongresszuson mutat­ták be a tervezők az első NDK-gyármányú műszíveket, amelyeket az állatkísérletek­nél hasznosítanak. Az orvos­mérnökök előrejelzése szerint az emberi szervezet számára megfelelő, hazai előállítású műszíveket már a következő évtizedben sorozatosan alkal­mazhatják az NDK kórházai­ban és klinikáin. Litván fazekasok Helyreállítás - háború után Litvániában több mint tíz zik a kézműves napokat, ami­esztendeje évente megrende- kor a mesterek bemutatják legjobb munkáikat. Sok tíz­ezer csodálója akad ilyenkor a borostyán, a fém, a fa, a textilek és az agyag elhiva­tott művészei munkáinak. APN—KS Bronjusz Radjackasz litván fazekasmester Több éves áldozatos munkával sikerült helyreállítani a kórházat, ahol napjainkban a gyógyítás mellett orvoskép­zéssel és kutatással is foglalkoznak Mongólia Színek - szimbólumok Ha az ősi népek történe­tét, szokásait kutatjuk, gyak­ran tapasztalhatjuk, hogy egyes színeket különösen előnyben részesítettek, má­sokat pedig messze elkerül­tek. A színek szeretete, szim­bolikus jelentőségük tisztele­te századokon át jellemző volt a mongolokra is. Ezeket a népi hagyományokat mind­máig őrzik. Valaha régen a kolostorok, templomok színezésénél a vöröset, a kéket, a sárgát, a zöldet és a fehéret használ­ták. A külső és tpelső festés­nél ezeken kívül legfeljebb kiegészítésként alkalmazták a rózsaszínt vagy a feketét. A templombelsők mennyezet­gerendái kékek voltak, mint az ég, maga a mennyezet pe­dig aranybarna, zöld, vagy szürke. A házi eszközöket kivétel nélkül vörös színűre festet­ték. A nemzeti viselet da­rabjaihoz pedig az öt főszín­ből — fehér, kék, vörös, sár­ga, zöld — válogattak. A színeknek sajátos jelen­tőségük, jelentésük van. A fehér mindenből az elsőt je­lenti, például a januárt „fe­hér hónap”-nak nevezik. Ha jelzőként használják a fehér szót, az becsületest, igazsá­gost, szépet jelent. A kék az örökkévalóságot, az állandó­ságot, hűséget jelenti. Ezzel a jelzővel illették az első mongol államot, „kék palota” volt a kán rezidenciája, kék­nek hívták mindazt, ami az államisághoz tartozott. A vörös az öröm, a boldog­ság, a győzelem és a ven­dégszeretet színe. A szép, a tisztelt is vörös, mint a nap, a láng, a lélek. A vörös az ifjúság színe is: A fiatal lá­nyok vörös szalagot '.viseltek hajukban. Az aranysárga talán a leg­inkább tisztelt, előnyben ré­szesített szín. Valaha sárga papírra vagy sárga selyemre írták a fontos dokumentumo­kat. Ez a szín azt jelentette, hogy az írást nagy tisztelet­tel lehet csak kézbe venni. A sárga azért is a legkedvel­tebb, mert ilyen a sztyeppe, a Góbi-sivatag színe is. Kvasz és kumisz - ősi italok A Szovjetunióban létező üdítő italok közül a legré­gibbek közé tartozik a kumisz. Történészek szerint a kumisz készítésének titka it már az i. e. V. században is ismerték a Fekete-tenger északi vidékén élő nomád törzsek. Ez az ital amellett, hogy kellemes ízű és megszünte­ti a szomjúságérzetet, gyógyító tulajdonságokkal is bír- A nagy cukor-, fehérje- és vitamintartalom eredménye­ként a kumisz olyan komoly betegségeknél is eredmé­nyesen alkalmazható, mint a tuberkulózis, a krónikus gyomorhurut, gyomorfekély és vérszegénység. A közelmúltig a kumisz előállítása szezonális jelle­gű volt. Napjainkban sikerült kidolgozni a kancatej por alakban történő tartósítását, fgy egész évben ren­delkezésre áll a szükséges nyersanyag, hiszen a ku- miszpor több hónapon keresztül megőrzi értékes tulaj­donságait. Régmúlt időktől fogva igazi népi italnak számított Oroszországban a kvász. A különlegesen elkészített kvász fogyasztását a középkori orvosok még a sebesült katonáknak is előírták. A kvász gyorsan megszüntette a szomjúságérzetet, és hamarosan visszatért a legyen­gült szervezetűek étvágya is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom