Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-04 / 104. szám

ArtÉPÜJSÁG 1983. május. 4. Simon István emlékháza A közelmúltban avatták fel Simon István Kossuth-dijas költő emlékházát Bazsiban Keszthelyi nyár ’83 Gazdag és változatos kultu­rális programmal várja az .idei nyáron a hazai és külföldi vendégeket Keszthely. A sok­színű kínálatból .kiemelkednek o Festetics-kastélyban, illetve a karmelita templomban sorra kerülő hangversenyek; a szov­jet Hona Inakadze hegedűest­je, Jandó Jenő és a román Stefan Ruha szonáta estje, a belga Isselee trió, a salzburgi Pro Arte quartett, vagy a Bu­dapest Fúvósegyüttes műsora minden bizonnyal nagy közön­séget vonz majd. A könnyű muzsika hívei sem maradnak program nélkül. A folklórt ked­velők számára a Budapest Táncegyüttes előadásai ígér­nek emlékezetes estéket. Sóik vendéget várnak az augusztus 20-i népművészeti vásárra is. Az lEgrivá'ri esték '83 két szín­házi produkciója közül Folio Stonelli A szent strici című darabját június 28-án, Tóth Ede népszínművét, A falu rosz- •szát pedig július 16-án játsszák Keszthelyen. gyen1, a hajdani kőfejtő terü­letén. Az UNESCO támogatá­sát élvező — szimpoz'ionnak ne­vezett — nyári táborozásokon nagyméretű kőplasztikákat fa­ragnak ki ö meghívott hazai és külföldi művészek. Elkészült munkájukat a helyszínen hagy­ják, cserében a mecénás al­kotótelep vendéglátásáért. Ily módon gazdag szabadtéri szo­borgyűjtemény jött létre az el­múlt másfél évtized alatt: majdnem száz kőplasztika szü­lőhelye már1 a Szársomlyó- Ihegy. Az idei program nagyobb részét funkcionális munkák al­kotják. 1981 óta dolgoznak a szobrászok a kőfejtő rendezé­sén, formálásán és ennek so­rán érdekes „kőbútorok” ké­szülnek. Mindenekelőtt asztalt és köréje székeket faragtak kő­ből, továbbá felállítottak egy kőkutat is. Az idén közös tűz- rakóhelyet formálnak ki és megkezdik a szabadtéri műhe­lyek építését a szoborpark sé­tánya mentén. Folytatják a szabadtéri kőszínház munkáit. A hegy oldalában1 épülő amfi­teátrumban nyaranta a Pécsi Balett ad elő táncjátékokat. Rendező: Garas Dezső A Kaposvári Csiky Gergely Színházban Müller Péter iBúcsúelőadás című bohóc­tragikomédiáját próbálják Garas Dezső vendégrendezé­sében. A bemutatót május 6-án tartják. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A Dunai Vasmű bizalmi kül­döttértekezlete változtatásokat fogadott el a kollektív szerző­désen. Ezek közül kiemelkedik a döntés, amely a két szakmá­val rendelkezőket érinti. Ezen­túl, aki meglevő mesterségét kiegészíti egy rokon szakmával és vállalja, hogy szükség ese­tén abban áll helyt, 1—1,5 fo­rint órabéremelést kap. Külön díjazzák a minősített hegesztő­ket. Aki első osztályú minősítést szerez, az óránként öt, aki má­sod-, az négy, aki harmad- az két forint emelést kap. E két, kollektív szerződésben rögzített intézkedéssel^ is az a célja a vasmű gazdasági veze­tésének, hogy belső munkaerő- átcsoportosítással oldja meg esetleges létszámgondjait. Úgy gondolják, hogy anyagilag is nagyobb elismerést kapjon az a dolgozó, akire több helyen számíthatnak. Ugyancsak külön díjazzák a továbbtanulókat. Egyszeri jutal­mat rögzítettek a kollektív szer­ződésben az általános iskolát, a középiskolát végzetteknek, ta­nulmányi eredményeik szerint differenciálva. SOMOGTlNÉPlAP Az alkatrészellátás javítására tavaly hét nagyüzem: a tótújfa­lui, a barcsi, a babócsai, a gör- getegi, a rinyaújnépi, a homok- szentgyörgyi meg a vízvári ter­melőszövetkezet anyag- és al- katreszbeszerző társaságot ala­kított. A társulás gazdája a barcsi Vörös Csillag Tsz lett. Ebben a nagyüzemben kapott helyet a közös raktár: Viktor- pusztán egy régi, kihasználat­lan istállót újítottak föl, s több mint négyszázezer forintért ren­dezték be. Az év elején kezd­ték itt gyűjteni a társult üze­mekből az alkatrészeket. A gaz­daságok eddig több mint más­fél millió forint értékű anyagot adtak át, az AGROKER pedig - szerződés szerint - három­millió forint értékűt. A közös raktárban sok még az üres polc, ám az év végére hét-nyolcmillió forint értékű lesz a készletük. Április elején kezdték az árusítást. A vártnál nagyobb az érdeklődés, nem­csak a tagszövetkezetek, hanem kívülállók is fölkeresik őket. Jó ötlet volt e raktár létrehozása: jelentős fuvarköltségtől mente­sülnek így az üzemek, nem is beszélve arról, hogy egy-egy meghibásodás esetén egy­másfél óra alatt beszerezhetik a cserealkatrészt. A raktárban mindössze né­gyen dogloznok. Az április el­sejei nyitástól tizenkettedikéig több mint másfél millió forint értékű anyagot, alkatrészt érté­kesítették. PETŐFI NEPE Mintaszerű alapossággal, a szakember körültekintő tájéko­zottságával dolgozta fel Bárth János, a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója a bácskai Doroszló XVIII. századi köze­pi népességi viszonyait. (A Musztángé-patti faluról írta Herceg János Em­bersor című művét. Ebből is tudható, hogy a Zombortól dél­re viruló településen szorgal­mas emberek éltek, dolgoztak.) Egyetérthetünk az újvidéki Hun­garológiai Intézet kiadványának 1981. március—júniusi keltezé­sű, nemrégiben megjelent szá­mában olvasható tanulmány szerzőjével, igaza van: „Nagy jelentősége van minden olyan adatnák, amely a Bácskába irányuló XVIII. századi belső emigráció (Idkóhelyváitoztatás) kiinduláiT pontjairól, útvonalai­ról tudósít." A néprajzkutató által meg­vizsgált két bérmálási jegyzé­ken 393 név szerepelt. Aprólé­kos összehasonlítások, család- történeti búvárkodások során állapította meg, hogy a törzsö- kös családok között a Kovács nevű a legtöbb de talált a jegy­zékekben szép számmal Szabó­kat, Molnárokat, Nagyokat, Vargákat, Németbéket, Adame- czeket és Takácsokat. A királyi kamara 1752-es ren­delkezése értelmében újratele­pített Donoszlóra főként Tolna megyéből Költöztek a jobb életre vágyók, de találunk a mai Bács-Kiskun területéről odáköltözőket is. Vonzotta őket a Bácska fékete földje: „Ha volt állatállományuk, itt a ko­rábbi zsellérük könnyen gaz­dákká válhattak." Bárth János szerint „Az állami uradalmak népe viszont általában kedve­zőbb úrbéri viszonyok között élt, mint azok a jobbágyok, akik egyházi vagy magán föl­desúr uralma alá tartoztak”. A kiadvány függelékeként is­merteti a kalocsai érsek által elrendelt 1763-as lélékösszeírás táblázatait. Dunántúlt napló Az egészségre, a családi élet­re való nevelést nem lehet elég korán kezdeni, és nem is lehet ez kampányfeladat. Ezt igazol­ta a Vöröskereszt Pécs városi vezetősége áltol megrendezett csecsemőgondozási vetélkedő városi döntője is. Hogyan kell a kisbabát fü- röszteni, pelenkázni, öltöztet­ni? Hogyan mérjék a lázát, s ha lázas, mivel csillapítsák, ho­gyan táplálják az egészséges és a beteg csecsemőt? Milyen az egészséges öltöztetés külön­féle alkalmakkor és hőmérsék­leten? Ezekre a kérdésekre csak ak­kor lehet helyesen válaszolni, ha beható elméleti tudás és gyakorlat is áll a vetélkedők mögött. A pécsi és Pécs kör­nyéki általános iskolások vetél­kedőjén azt tapasztalta a zsű­ri, hogy a felkészítő vöröske­resztes tanár elnökök, gyermek- orvosok, védőnők lelkiismeretes munkát végeztek. P— Lakótelepi életképek Délután az óvoda vaskeríté­sénél egy ballonkabátos férfi áll. Talán egy korán jött apa, aki most vár, és elnézegeti a gyerekeket, amint a késő őszi napfényben az udvaron nyü­zsögnék. Talán a kisfiát keresi közöttük, de ő nem ebben az udvari csoportban van. Fehér kabátos fiatal óvónő jár föl-alá. Egyszer csak tapsolni kezd. — Sorakozó! Egy-kettő ... A gyerekek, szőkék, barnák, feketéik, fiúk és lányok gyor­san libasorba állnak. — Zárkózz fel! — vezényel új­ra az óvónő, és korához, test­alkatához mérten igen hango­sakat tapsol, a csattanások az óvoda faláról visszaverődnek. — Felzárkózol szorosan egy­más mögé! Ne beszélgess! Még közelebb! Egy-kettő... Szoro­san állj egymás mögé! A ballonkabátos a kerítésen kívül elmosoyodik. Ez a taps, ez az erélyes vezényszó, ez a fur­csa grammatika, amely csak egyes szám második személyű fölszólítást ismer, a régi, kefe­hajú, zord és peckes tornataná­rokra emlékeztet. Az óvónő azonban kedves, hosszú hajú, csinos és törékeny teremtés. Mégis valami tagbaszakadt zordság akar lenni itt a kicsi­nyek között. Idepiflant, látszik, zavarja az Idegen, aki egy ideje bebámész­kodik a kerítésen. Ettől még pattogóbb lesz, éles torokhan­gon kiált: — Kezeket oldalsó középtar- tásba — fel! Az apróságok nyújtják a kar­jukat kétoldalt. Türelmesen vár­nak újabb vezényszót. De egyik­másik már pihentet is, le-le- ereszti a karját. — Tartod a kezed! — észleli a turpisságot az óvánéni. — És to­ka rodás, igazodás! Kétségtelen, a sor egyenesebb is lehetne. Mozgás, imbolygás is van, terefere is folyik.- Nem beszélünk! - kiáltja el magát mérgesen a lány, mert minden lazaságot észlel. A baillonkabátos már megint mosolyog. Most a mindenekre kiterjedő többes számon moso­lyog. Hiszen ez neki is szóhat: nehogy megszólaljon. Persze a kijelentés — hogy nem beszé­lünk — már kész tény. Csak ma­gára a vezénylőre nem vonat­kozik: mert ő beszél.- Rám figyelsz! - harson az újabb utasítás, mert a gyere­kek is fölfedezték a kerítésnél állót, a fejüket erre fordítják, egyre csak őt nézik.- Képzeld, hogy repülőgép vagy! Felszállásra készen. Érted, amit mondok? Felszállsz! Tes­sék! Indulás! Szánjanak fel azok a gépek! A gyerekek csak állnak. Me­reven nézik a ballonkabátost. Az óvónő tapsol.- Indul! Indul a gép! Tessék berreg ni! Sem berregés, sem indulás. Állnak a kis gépek szorosan egymás mögött. Előttük a néma és üres kifutópálya. 'Egykedvű arccal bámulnak a férfira, aztán meg mintha segít­séget várnának tőle. Tekintetük­ben halvány kis remény: hátha a ballonkabátos ott kívül sza­badnapos pilóta, és mindjárt elmagyarázza az óvó néninek, hogy így sohasem szállnak föl a repülőgépek. Ennyi gép egy­szerre, ilyen szorosan egymás mögött. Még kötelékben sem.- Figyelsz rám? Az óvónő a férfire pillant. Rá- viltantja szemét az illetéktelen beavatkozóra. A ballonkabátos ettől zavart lesz, még topog is. Most azonnal el kellene mennie innen. De a gyerekek figyelmét ezzel még jobban elvonná a já­tékról; talán még utána is for­dulnának, ahogy ellépdelne a hosszú kerítés mellett. Zavarában a gyerekekre mo­solyog, kacsint is hozzá. És mélységes bűntudatot érez: megzavarta az óvodai munkát. Mintha tőle várnák ezek a gye­rekek, hogy szálljanak-e vagy sem.- Azt mondtam, repülünk! - kiáltja az óvónő, most már in­kább a baUorikabátosnak, fi­gyelmeztetésül. A gyerekök visszafojtott léleg­zettel, a repülésihez kényelmet­len kabátkákban, leeresztett szárnnyal állnak. Várják, mit tesz most a néma pilóta. — Bocsánat! - mondja halkan a férfi, és az óvónőre néz, egy parányit meg is hajol. Nyomban megfordul, gyors léptekkel elsiet az óvodától, be­fordul egy nagy ház sarkán. Vár egy kicsit a nagy ház ta­karásában, aztán visszales az óvoda udvarára. El is szégyellj magát rögtön. Mit leselkedik itt a sarkon? Gyenge, bátortalan berregés hallatszik. A gyerekek oldalra nyújtott karral megmozdulnak, csoszognak már előre, össze­koccannak, meglökdösik egy­mást. A szőke, barna, fekete kis repülők megpróbálnak mégis fölszállni. e A lakótelepi Mikulás egész nap talpalt. Havas eső esett. El­ázott piros süvegje és prémes palástja, a csizmája is beázott. Hiába tapogatja, nyomkodja, a nedvességtől enged a ragasztó, félrecsúszott fehér bajusza, sza­kálla. Jó, hogy besötétedett, há­tán a nagy puttony kiürült. Elmaradtak a gyerekek, a vi- songó, boldog kis sereg, amely egész nap kísérte. Késő dél­után már köhögött, érezte, hogy megfázott. A félelem is meg­lepte, hogy végül fölismerik a ki­csik, és oda a mikulási varázs­lat. Már megbánta, hogy a sa­ját lakótelepére vállalta a Mi­kulás-munkát. Valahová a vá­ros másik végébe kellett volna kérnie magát. A legkellemetlenebb az volt, amikor négy óra tájban egy ka- maszfalka szegődött a nyomá­ba. Amint ott állt a kicsinyek gyűrűjében, a nagyanyáktól, nagyapáktól is körülvéve, né­hány suhanc elkiáltotta magát: — Ez a Sümegi Géza a négy- perhetesből! A csemegeboltban dolgozik, és most másodállás­ban ő a Mikulás. Távolabb a kamaszok idétlen röhögésbe kezdtek. Ügy tett, mintha nem hallaná. Harag és szomorúság vett rajta erőt, de aztán megemelte dör- mögő Mikulás-hangját, hogy el­nyomja a kamaszok kiáltásait. Beszélt, csak beszélt a jó kis gyerekeidhez, a kedves nagyszü­lőkhöz, osztogatta a szaloncuk­rot, a narancsot és a virgácsot... Most hát végre este van, el­néptelenedett a tér, mehet ő is haza a négyperhetesbe. Szerencsére egyedül szállt a liftbe, nekitámaszkodhatott a fülke falának. Egy kicsit kifújta magát, fáradtan lecsukta a sze­mét. Szeretett volna már rá­gyújtani, egész délután nem volt alkalma elszívni egyetlen ciga­rettát. Becsengetett a lakásába. Legnagyobb meglepetésére a gyerekek nyitottak ajtót, a szőke fiúcska és a barna kislány. — Megjött a Mikulás!- Itt a télapó!- Apu megjött! — kiabálták a gyerekei, és nagy ugrándo- zással kísérték be az előszobá­ból a jó meleg konyhába. — Hát ti még nem alusztok? — kérdezte tőlük keserű csaló­dással. A felesége is boldog gyer- mékszemekkel fogadta. — Hát hozzánk is megjött a Mikulás - súgta meghatottam- Mondtam, hogy fektesd le őket, mire megjövök. Nem akar­tam, hogy megtudják... — súg­ta ő is az asszonynak.- Apu, apu! Mit hoztál? - vet­ték körül a gyerekek, ahogy a nagy puttonyt a sarokba téve lezöttyent a konyhaszékre.- Ti tudtátok, hogy én vagyok a Mikulás? - kérdezte a rácsim­paszkodó, palástját, szakállát si­mogató gyerekektől.- Tudtuk hát - szólt lelkesen a kislány.- Apu, mi már tavaly is tud­tuk, hogy te vagy - kotnyeles- kedett a fiúcska. A Mikulás a feleségére né­zett. Az asszony mosolygott, aztán lesütötte a szemét.- Szóval... te mondtad meg nekik? És már tavaly is tud­ták ...- Ugyan, Géza! - szólt szelí­den az asszony. - Ügy vártunk. Csak éppen miihozzánk ne jönne a 'lakótelepi Mikulás?- Bizony, nagyon vártunk — hízeleg kedvesen a kislány, és nagy kék szemét az apjára nyit­ja. — Ugye, apu, te vagy a Jé- zuska is?- Micsoda? - ámul el a Mi­kulás.- A Jézuska. A Mikulás megint a feleségé­re nézett.- Ezt nem én mondtam ne­kik — szólt halkan az asszony, aztán gyorsan a gyerekekhez fordult.- Most menjetek szépen a szobába. Hagyjátok apukát pi­henni. Látjátok, hogy nehéz napja volt, nagyon nehéz ... Nemzetközi alkotótelep lett bolgár, csehszlovák, fran­cia', holland, japán, iNSZK-beli, olasz, osztrák és szovjet alko­tók dolgoznak az ország leg­nagyobb szobrászműtermében. Mint ismeretes: 1968 óta szobrász alkotótelep működik a süveg alakú dél-baranyai be­A Siklós és Villány között magasodó Szársomlyó-lhegiyen kedden megkezdte munkáját a nemzetközi szobrász alkotó- telep. A négyhónapos program­ban — amelynek mottója Tér — alkotás —, tíz ország művészei vesznek részt. A magyarok mei-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom