Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-04 / 104. szám

1983. május. 4.

NÉPÚJSÁG 5

A műszaki vezetői és középvezetői állományban dolgozók szerepe, munkája meghatározó egy-egy üzem, vállalat életében. Számuk nagy, jelentőségük még naMűszakiak.

gyobb. Vállukon nyugszik a termelés, a műszaki fejlesztés közvetlen irányítása. Jó vagy gyenge munkájuk az új érték mennyiségében és minőségében éppúgy jelen van, mint az üzem életének egészében.

A kép egyáltalán nem egysíkú

Mérnökök az MMG vezérlötermében

Az alkotó értelmiség helyzetét, anyagi, erkölcsi megbecsülését illetően vannak szép eredmények és vannak hiányosságok. Egy MTESZ-felmérés megállapításait felhasználva vágjunk mindjárt a dolgok közepébe.

Nézzük mindjárt az egyik lég-' rázósabb kérdést: Rendelkeznek-e a fiatal diplomások azzal a felkészültséggel, amely végzettségük alapján elvárható?

Nos, egyetlen felsőoktatási intézmény sem képes kész szakembert adni a népgazdaságnak. Pedig a vállalatok igénye mindinkább ebbe az irányba tolódott és tolódik el. Ez az igény, persze, irreális, de létező. Kell és lehet találni áthidaló megoldást, az pedig, hogy a * vállalat biztosítsa a fiatal diplomás — az üzem sajátos igényeinek megfelelő — továbbképzését.

Nem kevésbé „kényes" kérdés az sem, hogy a vállalatok megfelelő szinten és helyen foglalkoztatják-e a műszaki értelmiségi dolgozókat?

A válasz tulajdonképpen: isis. Hogy ebben, pontosabban azokban az esetekben, amikor nem, mennyiben a szubjektív tényezők játszanak szerepet a felsőbb vezetők részéről, mennyiben az érintettek képességei, azt csak helyben lehet eldönteni, mindenesetre valóságos gonddal állunk szemben, amelynek megléte sok nehézség forrása.

És ennél a kérdésnél azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fiatal diplomást nemhogy nem ösztönzi képességei kamatoztatására a megszégyenítően kis feladat, hanem egyenesen visszahúzó erőként jelentkezik munkájában.

Ne menjünk most bele a műszaki értelmiség bérezési helyzetének részletes taglalásába, annyit mindenesetre kimondhatunk, hogy a műszakiak bére nincs arányban több más értelmiségi munkakör bérezési helyzetével. Minden bizonnyal ennek is „köszönhető", hogy csökkent az érdeklődés a műszaki képzés iránt.

Megújul az ifjúsági szövetség gazdaságpolitikai munkája. A mozgalomnak is alkalmazkodnia keli a megváltozott gazdasági helyzethez.

Abból a tényből indultak ki, hogy a fiatalok életkori sajátosságaiknál fogva is fogékonyak minden újra, képesek és alkaton osak rugalmasan alkalmazkodni a mindenkori gazdasági feladatokhoz. (Már ezen céllal! alakult meg annak ideijén az Alkotó Ifjúság egyesülés, amiről mostanság elég keveset hallhatunk, de nyilván csendben teszi a dolgát. Több országos pályázatuk volt, ezek közül egyikre Tolnai megyéből is érkeztek helyezett iművék. A szám ítá stedh n ikai or szó gos

programot szükségszerűen Hatolok hajtják végre, hiszen ez az ta szakma, amit az idősebbek elméleti szinten ismernek, a gyakorlatot már a fiatal szakemberek alakítják. A KISZ tovább folytatja a védnökségi programot.

Érvényben van ma is 'az Alkotó Ifjúság pályázati rendszer, de Valijuk be, nem igazán eredményes. Jellege ás meglehetősen eltolódott a szabadidős munkáik Irányába, ami persze önmagában nem baj, de az eredeti célnak nem fellel meg. A régi formát ettől függetlenül nem kell feliadni, hiszen van ahol bevált. Természetszerűen ott, ahol nemcsak a fiatalok veszik komolyan az alkotást, hanem a gazdasági vezetés is — a fiatalokat. Ennek ott a hallatlan jelentősége, hogy a fiatalok a pályázatra nem elvont és elméleti vagy soha sehol meg nem valósuló gyakorlati problémákra keresik a választ dolgozataikkal, vagy mintadarabjaikkal', hanem az

Felvetődik a differenciálás kérdése is szinte mindenütt. A helyzet a műszaki értelmiségiek esetében sem jobb, mint egyéb területeken. Kétségtelen, hogy itt sem könnyű megvalósítani, sőt sokszor még nehezebb is, mint például a fizikai állománynál, de az tény, hogy a niveílálás nem hat ösztönzően ezekre a magasan kvalifikált emberekre.

Visszatérve a bérezés kérdésére, azért azt se hallgassuk el, hogy a műszaki területen a fő munkaviszonyból származó kereseteken túl, az átlagosnál nagyobb a lehetőség amolyan keresetkiegészítésre, vagy növelésre. Ilyen lehetőség találmányok, újítások létrehozása, másodállás, mellékfoglalkozás, szakértői tevékenység stb. vállalása. Mielőtt bárki bármit félreértene, rögtön tegyük hozzá, mindezekért meg is kell dolgozni, illetve olyan képességeket kibontakoztatni, amelyekkel esetleg mások nem rendelkeznek. Különben is a meghatározó nem a cselekadott munkahely feladataihoz kötődően dolgozzák ki a valóságos termelési feladatok megoldását. Ez a módszer a megyében több helyütt is bevált, legjobban a BHG szekszárdi gyárában csinálják. Az Alkotó ifjúság pályázót egybesimu! a Fiatal iMűsza.kiak és Közgazdászok Tanácsainak tevékenységével', ugyanis ők sem tehetnek mást, ha nem az íróasztalnak akarnak dolgozni, hanem valóságos feladatokat megoldani, minthogy ezeket a feladatokat saját munkájukon keresik meg. A formával ez esetben is vannak gondok, de itt sem ez a iényeg, hanem a tartalmi munka. A szakemberek egy része ugyanis azt mondja', hogy a műszaki kérdések megbeszélésének, a szakmai továbbképzésnek megvannak a már jól bevált szervezetei a iMTESZ-en belül. Ott mindenki megtalálhatja az érdeklődési körének megfelelő szakmai programot és o 'legismertebb szakemberekkel találkozhat egy-egy előadáson.

A megoldás nyilvánvalóan ebben az esetben sem az, hogy akkor nincs is szükség a fiatal műszakiak, közgazdászok ösz- szefog ásóra, éppen ellenkezőleg, együtt kell működni, az eddiginél sokkal jobban, a MTESZ szervezeteivel.

IK'i a műszaki, még ez a kérdés iis felvetődhet. Nyilvánvalóan nemcsak az egyetemet végzett szakemberek azok, hanem ebbe a körbe vitathatatlanul beletartoznak a' jól' képzett szakmunkások is. Ebből indult kii a megyei iKiSZ-bizottság is, amikor lendületet kívánt adni o műszakiak - persze nemmény elvégzésének mennyisége, még csak nem is az erőfeszítés, hiszen az emberenként és esetenként változó, hapem mindenekelőtt az eredmény.

De ennél a kérdésnél ne hallgassunk el egy nagy problémát. Az újítások díjazása még mindig nem megnyugtatóan megoldott és a találmányok elbírálásánál is csekély az anyagi megbecsülés.

Persze azt a kérdést sem árt feltenni — mindenféle sanda mellékgondolat nélkül —, hogy a másodállás, mellékfoglalkozás sok esetben nem- megy-e a főállás rovására, vagy nem az ad-e lehetőséget ilyen vállalására, hogy a vállalati főállás nem tölti ki a dolgozó munkaidejét?

Kérdések, kérdések, sorban egymás után. Globálisan válaszolni rájuk lehetetlen, arra csak esetenként van, vagy lenne mód. Hisszük azonban, hogy — gondolatébresztőnek — nem fölösleges fölvetni ezeket a kérdéseket, ha egyszer már fölvetette őket az élet.

csak azok, hanem a mezőgazdasági szakemberek - összefogásának. A nagyobb létszámot foglalkoztató üzemekben és a mezőgazdasági munkáltatóknál olyan csoportokat szeretnének létrehozni, amelyek magukra1 vállalják a gazdaság- politikai munka szervezését, ‘irányítását, összefogja a fiatal szakembereiket függetlenül attól, hogy tagjai-e az ifjúsági szövetségnek, részt vesznek-e az Alkotó Ifjúság 'pályázatán. Az iRMKT-t sem szükséges megalakítani, a lényeg az, hogy 'mozgatórugói legyenek a fiatalok gazdasági munkájának, segítsék hatékonyan o termelést. (Mindez megvalósíthatatlan a gazdasági vezetéssel valló jó 'együttműködés nélkül. Azért nem olyan egyszerű a dolog, hogy a gazdasági vezetés diktál, a fiatalok pedig végrehajtják cr feladatot. Tevékenységük akkor lesz igazán eredményes, ha már a probléma, a megoldandó feladat ötlete is tőlük származik. Ilyen értelemben tehát partnerkapcsolatra törekednek a gazdasági vezetéssel, és mindkét félen múlik — persze elsősorban O' fiatalok tudásán —, hogy ez a gyakorlatban1 megvalásul-e? Már erre a jó partneri viszonyra is van példa a' megyében Dombóváron az Unió Ipari Szövetkezetben. Ott az FM'KT tevékenysége mindennapi része a gazdasági munkának. Dombóváron sem csak a felsőfokú végzettségűek vesznek részt ebiben a munkában, hanem a szakmunkások Is, sőt, hogy miméi többen legyenek, ezért az FMKT magára vállalta a szakmai továbbképzés egy részét is, részt vettek az üzemi szakmunkásképzésben is.

Mi a helyzet a művezetőkkel?

iNe 'rágódjunk azon, hogy a művezetők a műszaki értelmiség közé sorolandók-e, vagy sem. Vélekedjék iki-fci úgy, ahogyan alkar, egy dolgon azonban nem lehet vitatkozni. Nevezetesen azon, hogy a művezetők rendkívül fontos helyet foglalnak el a munka szervezetében, tevékenységük nélkülözhetetlen és iha már az ,irány ítók-lközépká nyitók helyzetével, problémáival foglalkozunk, •őket sem hagyhatjuk ki a sor- 'bóí.

'Kezdjük ezt az összegezést :is — amennyiben ilyen terjedelmű írás megkívánhatja magának az összegezés elnevezést — egy kérdéssel és a kérdésre adandó válasszal'.

A jelenlegi szervezeti felépítés szerint, a. vállalati hierarchiában, megfelelő helyen vannak-e a művezetők? Tényleges „parancsnokai”-e munkahelyüknek?

Általában igen. De csak általában, mert az egyedi eseteket, helyzeteket vizsgálva már elég nagy eltolódással ta- lá Ikozhatunk.

Van ahol a művezető csupán csoportvezető. IMásutt beállító! jellegű feladatokat lát el'. Megint másutt üzemvezetői- művezetői munkát végez - és folytathatnánk a- sort. Ez a vállalati irányítástól, annak színvonalától is függ, sőt az irányítók szemléletéből is fakad, de az is tény, 'hagy az adott körülmények mellett a művezető egyéniségétől, rátermettségétől, szaktudásától is függ, 'hogy valóban azt a 'munkakört tölti-e be, amely feladata,hogy valóban parancsnoka-e munkahelyének?

A jogok, kötelezettségek jogi szabályozása megfelelő, a gyakorlat azonban nem 'mindig. 'Kívánatos, hagy a jelenleginél jobban vegyék figyelembe a művezetők véleményét a dolgozóik alkalmazásánál, netalán elbocsátásánál, a programok összeállításánál, a fejlesztési tervek elkészítésénél, a ibé r e rnelé s ekné!, jut a lm a zá sok - nál és így tovább.

A vállalatok többségének ügyvitele, még mindig nem eléggé korszerű, igen sok a felesleges papírmunka. (Itt azért ne hallgassuk el azt sem, hogy nagyot léptünk már előre az ügyvitel gépesítésében, de bőven van még lépkedni- valónk.)

A művezető napi két-három órát tölt, o legtöbb helyen, adminisztrációval és más gyártó salaké szíta tevéken ység g él.

Az a művezető, aki megfelelően tudja foglalkoztatni a hozzá beosztott diszpécsert és üzemadmioisztrátort, ezt az időt egy-ikét órára tudja csökkenteni.

'Hogy ez a túlzott papírmunka milyen akadályozó tényező a művezetők munkájában, nem kell magyarázni, akik szenvedő alanyai, úgyis tudják.

A művezetők kapcsolata lefelé és fölfelé általában jó, az info rmá oióá ram Iá ssaf azonban

— ugyancsak lefelé és fölfelé

— még mindig nem lehetünk elégedettek.

Ami a munkafegyelem betartását és betartatását illeti, találkozhatni egy érdekes jelenséggel. Arról van szó, hogy a művezető sok esetben kénytelen megalkudni a „munkaerőhiány" '(szándékosan tettük idézőjelbe) miatt. Ha a hanyag dolgozó megsértődik a figyelmeztetés miatt, továbbáll

— esetleg magasabb bérért — a művezetőt meg elmarasztalják.

Ne kerüljük iki az egyik legnagyobb problémát se. A művezetők átlagbére tizenöt-húsz százalékkal meghaladja a szakmunkások átlagbérét, de jóval alatta marad a kiemelkedő szakmunkásokénak. Ebből aztán az is következik, hogy technikusi végzettségű műszakiak, több pénzért, elmennek például esztergályosnak semmint művezetői beosztást válla Inának.

il fiatalok szerepe

Az értelmiség és a mozgalmi élet

Jól ismert az a hármas követelmény, amelyet a vezetőkkel, középvezetőkkel szemben társadalmunk támaszt. Csak felelevenítésül: politikai alkalmasság, szakmai hozzáértés, vezetői alkalmasság.

Egy ide vonatkozó szakszervezeti felmérés szerint a vezető, középvezető beosztásban dolgozók szakmai felkészültsége alapvetően megfelelő. Általában'rendelkeznek a szükséges szakmai ismeretekkel, illetve az előírt iskolai végzettséggel.

Az általuk betöltött gazdasági funkciók széles skálán mozognak. Érdekes az is, hogy találunk közöttük egyetemet, főiskolát végzett fiatal szakembereket is éppúgy, mint munkásból lett középvezetőket. Előbbiek elméleti képzettsége magasabb, utóbbiak szakmai gya konlata.

Az egy munkahelyen dolgozó, az előbb említettek miatt, bizonyos értelemben különböző vezetők között az összhang általában jó, jól kiegészítik egymást. A fiatalok gyakorlati ismeretei nőnek, az idősebbek pedig az elméleti tudásban gyarapodnak. Ilyen szempontból kiváló nevelőiskolának bizonyult a paksi atomerőműépítkezés.

A vezetői készségnél mpr nagyobbak az eltérések. Találkozhatunk megfelelő határozottság hiányával éppúgy mint parancsolgatásra való hajlammal. A bajok forrása nemegyszer abban található meg, hogy

Mit tegyen a nő

Először is viselje el azt a még meglehetősen általános véleményt, hogy nem való a1 nőknek a műszaki pálya.

Történt valamikor régen, hogy a fiatal mérnöknő munkára jelentkezett jövendő igazgatójánál, aki rögvest a személyzetishez küldte azzal ott majd megtudja, milyen munkakörben alkalmazzák, mert, hogy munkaerő kell, az biztos. Ezek után alig merte elrebegni, hogy ő pontosan tudja, milyen munkakörre jelentkezett, és mutatja a pályázatot, és hivatkozik egy közös ismerősre, aki ajánlotta ezt a- lehetőséget a figyelmébe. Mire az igazgató: — Nekem is említette X elvtárs, hogy küld hozzám valakit, de azt mondta, hogy mérnököt ajánl, nem pedig nőt.

A meglepetés azóta elsimult, a mérnöknő ma is a pályán van, de a csattanó még nem itt következik. Fiatalok társaságában meséltem a történetet, mire az egyik jelenlévő már az elején felkapta’ a fejét, és megkérdezte, honnan tudom én az ő‘ esetét, hiszen igazán nem dicsekedett el vele. Mondom, nem tudom az esetet, mert amiről én beszélek, az húsz éve esett meg. Ebben maradtunk, ma már ilyesmi nem is fordulhat elő.

Viszont, hogy mit tegyen a nő, ha műszaki, annak még folytatása van. Legyen szerény és ne hívja ki férfi kollégáit maga ellen önálló elképzeléseivel, aztán dolgozzon kétszer annyit, mint ők, és tűnjön ki közülük új ötleteivel. Legyen csinos, mert ezt elvárják egy nőtől, ne legyen csinos, mert akkor csak azt veszik észre, hogy nő, és azonnal elavult közmondásokat kezdenek emlegetni a külcsín és a szellemi képességek fordított arányosságáról. Menjen férjhez és szüljön gyerekeket, mert különben azt mondják rá, hogy szákbarbár és nem tesz eleget női hivatásának. Ne menjen férjhez, gyereket meg különösen ne szüljön, mert akkor azt mondják, hogy lemarad a szakmában.

fiatal műszakiakat kellő tapasztalat, ismeret hiányában és úgy helyeznek középvezetői tisztbe, hogy az első időben nem adnak nekik kellő támogatást, segítséget.

Az is igaz, hogy a felsőfokú oktatási intézmények nem fordítanak kellő gondot a vezetői alkalmasság kifejlesztésére, de az is igaz, hogy a kis- és középüzemek sajátos helyzetéből adódóan adott munkakörre vesznek föl, illetve állítanak be középvezetőt. így aztán a fölvételnél szóba se kerül a vezetői alkalmasság kérdése.

Ismerve megyénket, tudjuk, hogy ez nálunk mit jelent.

Az említettekkel kapcsolatos gondok legelőbb az üzemi demokrácia érvényesülésében, illetve érvényesítésében, a társadalmi szervékkel, szervezetekkel való kapcsolatkialakításban, -ápolásban jelentkeznek.

A középvezetők társadalmi aktivitását megyénkben javulónak ítélhetjük, ugyanúgy politikai felkészültségüket. Ugyanakkor viszont, ha őket tekintjük a felső vezetés természetes utánpótlásának, már nem lehetünk maradéktalanul elégedettek.

Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy mind a szakmai, mind a politikai képzést fejleszteni kell, a társadalmi életbe, munkába az eddiginél jobban be kell vonni a középvezetőket és a jelenleginél jobban kell élni az üzemi demokrácia fórumrendszerének nevelő szerepével.- ha műszaki?

Gyesre meg egyáltalán ne menjen, mert akkor valóban lemaradhat. Mindezek o „követelményék" a legkevésbé sem légből kapottak, fiatal műszaki nők mondták el egy tanácskozáson, a megye minden pontjáról érkezve, persze azért hozzátéve hogy most csak jól kiipa- naszkodják magukat, aztán mennék haza dolgozni, bizonyítani, hogy azért a nők is valók műszaki pályára.

Nézzünk csak utána a számoknak, mert ezek sajnos nem mondanak ellent a fenti képnek. A felsőfokú műszaki végzettséggel rendelkezők 16,6 százaléka nő Tolna megyében, országosan 17,1. Ebben nincse- nék benne a mezőgazdaságiak. Hogy mire mennék vele? Az iparbon — mezőgazdaságban is — a női vezetők aránya 5-15 százalék között mozog, eltérve miind ágazati, mind pedig vezetői szintek szerint. Ebben a számban nincs benne a köny- nyűipar, mert ott azért jobb a kép, ‘különösen a középvezetők körében. Emiatt pedig tovább rontja o statisztikát, hogy az úgynevezett felső szintű vezetők nagyobb része főkönyvelő és a legkevésbé sem főmérnök. A középvezetők zömét közgazda- sági, pénzügyi, számviteli, terv és statisztikai, személyzeti és szociális munkakörben alkalmazzák. Minimális a műszaki munkaikörökben, o közvetlen termelésirányítók között pedig a nők aránya 3-6 százalék.

Vigaszul csak annyit lehet elmondani, hogy másutt ugyan jobb a helyzet, de ami a vezető beosztásőkat Illeti, még vannak meglepő tényék raktáron. Például: a pedagógusok 82 százaléka nő, az igazgatók között pedig éppen fordítva 18,4 százalék a nő.

Az oldalt összeállította Ihárosi Ibolya és Letenyei György. A rendelkezésünkre bocsátott anyagokért köszönetét mondunk a megyei pártbizottságnak, az SZMT- nek, a megyei KlSZ-bizott- ságnak és a MTESZ megyei szervezetének.